Baráth Magdolna könyvei a rukkolán

Baráth Magdolna - Feitl István - Lehallgatott ​kihallgatások
Ez ​az első alkalom, hogy magyar könyvkiadó lehallgatási hanganyagot tesz közzé: az olvasó a Rákosi Mátyás és Gerő Ernő 1962-es kihallgatásáról készült magnófelvételt kapja most kézhez. A két rettegett alakot Aczél György és Nógrádi Sándor faggatta a koncepciós perekben vitt szerepükről és felelősségükről. Mindketten igyekeztek tagadni. A helyenként indulatos, éles szóváltásokkal tarkított párbeszéd egyedülálló módon elevenít fel egy korszakot, amit semmilyen írott dokumentum, hivatalos film vagy hanganyag nem tud ilyen élő közvetlenséggel visszaadni. A jelen kötet abban különbözik a megszokott dokumentumkötetektől, hogy ez alkalommal szalagos magnón felvett hanganyag digitalizált változatát adjuk az olvasó kezébe. A hanganyag a Magyar Országos Levéltár, jelenlegi nevén Magyar Nemzeti Levéltár birtokában van. A leírt szöveg a hanganyag megértésének megkönnyítésére és a jegyzetanyag elhelyezésére korlátozódik. Az utószó célja az ötvenes évek elején lezajlott koncepciós perek felelőseinek illetve a felelősség megállapítása nem mindennapi történetének, mint háttérnek a bemutatása az 1953 és 1963 között években.

Baráth Magdolna - A ​Kreml árnyékában
A ​kötet szerzője Baráth Magdolna történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Intézetének címzetes docense, az 1945 - 1990 közötti magyar történelem kiemelkedő kutatója. Számos dokumentumkötet, vezető történeti folyóiratokban publikált tanulmány, hazai és nemzetközi konferenciákon tartott előadások, televíziós beszélgetések eddigi pályájának mérföldkövei. Szerteágazó kutatói érdeklődésének egyik meghatározó részterülete a magyar-szovjet kapcsolatok történetének kutatása. Hosszú évek óta makacs elszántsággal tér vissza minden esztendőben a moszkvai levéltárakba, ahol a nehéz kutatási feltételek ellenére a kétoldalú kapcsolatok újabb és újabb forrásait tárja fel és elemzi. Munkásságának eredményei a budapesti szovjet nagykövetek 1953-1956 és 1956-1964 közötti jelentéseit közreadó kötetek. Ezekből és számos újonnan feltárt dokumentumból állt össze színes mozaikként az a kép, amely a jelen kötetben összegyűjtött írásaiból kibontakozik. A Magyarország második világháború utáni sorsára vonatkozó szovjet elképzelések, a Szovjetunióról kialakult hazai kép változásai, a két ország kommunista pártjai közötti kapcsolatok, a szovjet tanácsadók és szakértők tevékenysége, a szovjet politika szerepe a magyarországi változásokban 1953-ban, a szovjet imázsépítés módszerei, a Hruscsov korszak jellemzői és végül a Gorbacsov nevével fémjelzett átalakulás hatása azok a témák, amelyek többek között az összeállításában helyet kaptak. Mindegyik egy-egy biztos lépcsőfok egy majdani monográfiához, ízelítő a bonyolult és összetett kapcsolatrendszerből.

Baráth Magdolna - Szovjet ​diplomáciai jelentések Magyarországról a Hruscsov-korszakban
Az ​itt publikált első dokumentumok 1956. november elején, a második szovjet intervenciót követően keletkeztek, a kötetet lezáró feljegyzéseket pedig Hruscsov első titkári posztról történt leváltását követően, 1964. november végén vetették papírra. A könyvben közölt dokumentumokat a szerző a budapesti szovjet nagykövet, illetve kisebb részben a nagykövetség beosztott diplomatáinak a magyar politikusokkal, párt- és állami funkcionáriusokkal, a kulturális élet irányítóival folytatott beszélgetéseikről készített és ún. szolgálati naplójukba lejegyzett feljegyzésekből válogatta.

Baráth Magdolna - Feitl István - Kérdések ​és válaszok a Rákosi-korról 1949-1956
Miért ​volt háborús helyzet a déli határon? Meddig tartott az éberségi hisztéria? Mit értek a tanácsi választások? Volt-e kémháború az imperialistákkal? Kik a Ratkó-gyerekek? Hogyan élt a falusi ember? Ki volt a magyar mozisztár? Min nevettek az emberek? Honnan hová jutott el a Petőfi Kör? Milyen egy zenei diktatúra? A Kérdések és válaszok sorozat e kötete közel 130 kérdésben igyekszik feleleveníteni az 1949-1956 közötti éveket Magyarországon, amelyről mindenkinek a sötét sztálinizmus, a kíméletlen terror, a padlássöprés, a kitelepítés, a munkatáborok, a koncepciós perek, a vezérkultusz jut eszébe - és a teljes szovjet nagyhatalmi kiszolgáltatottság. Ha pontosak akarunk lenni, akkor az 1949-1953-as kemény szűk öt esztendőt el kell választani az 1953-1954-es olvadás idejétől. Nagy Imre új szakasznak nevezett miniszterelnöksége idejére a széles körű amnesztia, a büntetőtáborok felszámolása, a parasztság kizsigerelésének megszüntetése és számukra nagyobb önállóság biztosítása, az életszínvonal szerény emelése, a személyi kultusz eltűnése volt a jellemző. Nagy Imre távlati célja egy agrárcentrikus, jóléti szocializmus kialakítása volt. 1955-ben Rákosi szovjet segítséggel visszatért a hatalomba, de már képtelen volt teljhatalmú befolyását újra megszerezni.A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusát és Hruscsov Sztálin-beszédét követően Rákosi végleg elvesztette a belpolitikai folyamatok feletti uralmát. Gerő Ernő vette át az irányítást, és tett kísérletet a rendszer megmentésére. A hatalom erkölcsi és politikai hitelét azonban képtelen volt visszaszerezni. Ellenkezőleg, mélyült a válság. Érlelődött a forradalom.

Baráth Magdolna - Feitl István - Izsák Lajos - Palasik Mária - Stemler Gyula - Varga Zsuzsanna - Krónika ​1956
1956 ​sorsfordító év a magyar történelemben. Az októberi forradalomban és szabadságharcban nem egyes emberek, politikai csoportok, nézetek és vélemények csaptak össze, hanem a népakarat tört felszínre. Olyan méltósága volt, amilyet csak az igazság adhat az eszmének, embernek. Kötetünk az egész 1956-os esztendő krónikája. A hazai és a világpolitika szövevényes útvesztői mellett felidézi a gazdaság, a társadalmi élet, a kultúra, a sport, a hétköznapok történéseit, a fokozatosan szabadabbá váló légkört, de a november 4-ét követő elnyomást és a diktatúra restaurációját is.

Baráth Magdolna - A ​szovjet tényező
A ​kismonográfia a szovjet befolyás-gyakorlás eszközrendszerében elsősorban a közvetlen emberi tényező, mégpedig az itt dolgozó szovjet állampolgárok tevékenységének vizsgálatára helyezi a hangsúlyt: kik voltak és milyen pozíciókat töltöttek be azok az emberek, akik a szovjet vezetés - esetleg közvetlenül Sztálin - akaratát közvetítették a magyar vezetéshez, illetve ellenőrizték annak végrehajtását.A tanácsadók intézményének megjelenése a régió országaiban egyfelől az új hódító hatalomnak való megfelelés, másfelől a politikai elitváltás, a társadalom irányításában gyakorlattal és megfelelő szakmai ismeretekkel nem rendelkező új társadalmi csoportok színre lépésének egyik következménye volt.Moszkva a tanácsadók kialakulóban lévő intézményét eszközként használta fel arra, hogy nyomást gyakoroljon az egyes országok politikai vezetőrétegére, és ellenőrizze ezen országok belső fejlődését. Baráth Magdolna külön foglalkozik az állambiztonsági szerveknél, a katonai területen és a polgári életben dolgozó ún. civil tanácsadókkal. Részletesen foglalkozik az állambiztonsági tanácsadók szerepével, nemcsupán a koncepciós perekben (ami általánosságban többé-kevésbé már korábban is ismert volt), hanem az állambiztonsági szervek szovjet típusú átalakításában, munkamódszerük kialakításában is. A katonai tanácsadók legfontosabb feladata a magyar hadseregnek és a hadiiparnak a szovjet védelmi rendszerbe történő betagolásának előkészítése volt. A "civil" tanácsadók a polgári élet legkülönbözőbb területén dolgoztak, és ültették át (váltakozó sikerrel) a gyakorlatba a szovjet tapasztalatokat - a filmgyártástól a gyapottermesztésig.