Ajax-loader

Ágh István könyvei a rukkolán


Ágh István - Jól ​vagy?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ágh István - Üres ​bölcsőnk járása
Vallomások ​a szülőföldről - így lehetne röviden jellemezni Kiadónk sorozatát, amely tizenkét kötetben egy sokak számára kevéssé ismert, fölfedezésre váró országot mutat be : Magyarországot

Ágh István - Dani ​uraságnak
A ​Somló-hegy lábánál, Felsőiszkázon született, az idén 80. esztendős költő, Ágh István szociográfiát írt. Szülőföldje múltját és jelenét mutatja be, furcsa módon annak címezve írását, aki e régiónak nagy szülötte volt, Berzsenyi Dánielnek. Ő a címben is szereplő Dani uraság. "Szülőföldemet növesztvén kezdtem ezt a könyvet, Berzsenyi szeretetében. Kemenesalja, gyerekkori ablakomból látva is, fölfedezetlen tájam. Most már budapesti vonatjeggyel érkeztem hozzá és Berzsenyihez, Dani urasághoz. Tapasztalataimat a költőnek mondom el, neki beszélgetek jelenről, múltról, a lehetséges jövőről: mi van ott, miként élnek, gondolkodnak földijei? Efféle írásban legfőbb kalauzom a szeretet otthonossága: elvezet a szívekhez, eltölt kedéllyel, bizalommal és jóakarattal. Az élet melegét szándékoztam közvetíteni, mely inkább fölfedezésre vár mostanában, mint a szociográfia hagyományos tárgyai. Adataim e könyv megjelenésére elavulhatnak, de az emberi természet múltból jelenbe torkolló története időálló. Miként válaszol a kihívásra, a tisztességes megmaradásért miként cselekszik?" - írta művéről a szerző. Az adatok valóban már nem ugyanazok, mint 35 évvel ezelőtt, de maga az írás időtlenné vált mondanivalójával és nyelve szépségével. Az "aktualitást" a kötet végén található Utószó interjúban találjuk, melyet 2018-ban Ekler Andrea készített a nemzet művésze szerzővel.

Ágh István - A ​madár visszajár / Dani uraságnak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ágh István - Boldog ​vérem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ágh István - Szavak ​honvágya
Az ​idén 75 éves Ágh István eddig kötetben meg nem jelent rádiójegyzeteivel, bátyjára és a barátokra való emlékezéssel, esszékkel nyújt maradandó olvasmányélményt míves költői prózában.

Ágh István - Egymás ​mellett
"Hát ​itt lakom - mondtam magamnak, miközben egy bogár útját figyeltem lábam körül. Rádöbbentem a valószínűtlen pillanatra. - Itt vagyok. Mikor katona voltam, s a fűben fekve nézegettem a kerítésen túlra, akkor éreztem ezt - itt vagyok, és nem tehetek ellene. Most a szabadság és az elesettség szép szomorúsággá vegyült. A szellő megmozgatta a diófalevelet szobám kövén. Elindultam körülnézni... megnéztem a fákat, az őszibarackfák sorát, a házhoz vezető út mentén s a ház előtt a diófákat. Közben idegennek éreztem magam a tárgyak és a növények között, s hogy valami kapcsolatunk legyen, föltörtem egy lehullott diót."

Ágh István - Rézerdő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ágh István - Napvilág
A ​József Attila-díjas szező hetedik verseskötete színvonalas folytatása eddigi költői életművének.

Ágh István - Elvarázsolt ​ének
Ágh ​István költészete az idő (és saját életkora) előrehaladtával egyre nemesedik, egyre jelentősebbé válik, szinte a fokozhatatlanságig mélyül-szépül… A Nemzet Művészének új versei jórészt elégiák, és költészetében az öregség, mulandóság, emlékezés mellett most is megjelenik a politika.

Ágh István - Virágárok
"Árokba ​jutottunk derékig, míg körülöttünk virágzott a part, nemcsak a pasaréti Virágárok utcában, ahonnan a villa-hajóra olyan sokan kimásztunk, menekültünk életünk jobbra fordulásáig, de az egész Hűvösvölgyre hajló városrészben volt valami vigasztaló, vonzó, odavitt bennünket az 5-ös busz kék járata a sötét kerületekből. Erdély Miklósnak köszönhettük, aki árokba taszított szellemi létével hasonlított hozzánk, és szívesen fogadott a kertben, a körös-körül ablakos szobában feleségével, Szenes Zsuzsa textilművésszel együtt... Ott húzta meg magát saját lakáshoz készülődőn vagy menekülőben Makovecz Imre, akit inkább az Építész-pincében láttam, Keszthelyi Rezsőék, bár Rezső inkább a Gyergyó presszóban nézte a tévét pohara fölül, Parancs János nyolcéves párizsi kriptamagányból jött vissza Kati menyasszonya közelébe, hogy majd a közeli Lotz Károly utcába nősüljön át, s mint akik tudják, milyen az egyedüllét, milyen jólesik a szeretet, mghívták Kormossal szentestére, a "vietnami fiúkat", ahogy Kati becézett bennünket, családiasan mentettek a karácsonyi otthon-egyedüllét depressziójától..." A Virágárok utca 6/B. - a kötet címadó írásának pezsgő életű színtere - csak egyik, átmeneti otthona menedéke volt a hatvanas-hetvenes években Ágh Istvánnak, aki ebben a könyvében életének akkori színtereit lírai hangú visszaemlékezésekben idézi föl, és eleven portrékat rajzol barátairól, művésztársairól. A költő-testvér Nagy László, az irodalmi életből kiszorított, magányos Sinka István alakját örökíti meg, majd Szabó István alakját örökíti meg, majd Szabó István - a "paraszt-Csehov" - és Kamondy László, Kondor Béla, a festő, Kormos István és Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Sarkadi Imre és a filmkritikus B. Nagy László, a szobrász Schéner Mihály és a zenetudós Víg Rudolf, Huszárik Zoltán filmrendező és a magyar avantgárd vezéregyénisége, Erdély Miklós elevenedik meg az írásokban: a szellemi élet akkoriban többnyire háttérbe szorult, politikai okokból "árokba taszított" egyéniségei, akik napjainkban már elképzelhetetlen összhangban éltek együtt, akiket közös sors alakította együvé tartozás érzése és szoros baráti szálak fűztek egymáshoz. Ágh István nem csak művészekre figyel: emlékezetes portrékat rajzol hétköznapi emberekről is, idős asszonyokról, iparosokról, lakókörnyezetének furcsa figuráiról. A kötet végén külföldi utazásokról számol be: a prágai sörözők világáról, a varsói őszről, egy ohridi költőtalálkozóról és olaszországi utazásáról.

Ágh István - Struga ​manó csöngölődzik
A ​modern mese hőse Struga manó, miniatűr, nagy szakállú emberke. Százévenként ébred fel hosszú, mély álmából. Nem csoda, ha ilyenkor csöngölődzik, tréfál, eszik, iszik, alig fér a bőrébe, bohókás lényével felvidítja a szerzőt, ennek feleségét, Harikleiát, aki angol szakos szakácsnő, meg az amúgy is jókedvű társaságot, akik valamennyien a mezőtúri jelmezbálba utaznak. Hogy ott mi történt, s végül hová keveredtek hőseink, azt nem áruljuk el, hisz erről szól a fordulatos, ízes magyar nyelven írott mese, melyet Széles Judit illusztrációival adunk közre.

Ágh István - A ​madár visszajár
Valamikor ​azt hittem, a versben minden kifejezhető, tévhitemet mintha költészetünk hagyománya is igazolta volna. Ma már tudom, a vers csak egyféle lehetőség: a lélek kegyelmi állapota, a szó zenéje és a matematikája. Kiveti magából a valóság nyers rögeit, ha verssé nemesíteni képtelen. De vannak más műfajok, amelyek ezeket a nyers rögöket magukhoz nemesíthetik - én a vallásos prózában találtam alkalmat erre. Könyvem a szülőföldön hagyott és a városba szakadt lélek párbeszéde, levelezése és meditációja, a hűség és hűtlenség, a hívás és tagadás drámája, feloldva ragaszkodásban és szeretetben. Ágh István

Ágh István - Hányat ​nézek a naptárban?
Hányat ​nézek a naptárban? Régi falusi ünnepek Hármat nézek a naptárban: farsangot, ünnepnapot, névnapot - tartja a régi közmondás. Hányat kell még aludni karácsonyig? - kérdezgeti a kicsi gyerek ma is a decemberi estéken. S hány ünnepnap piroslik fel a régi naptárban, amikor a költő álmodik gyerekkorának falusi ünnepeiről? Amikor vizesvödörrel öntözték meg a lányokat húsvéthétfőn, amikor a búcsúban Szarajevo-bicskát vett a gyerek vásárfiaként. Szalmán pörzsölődött a hízó disznótor reggelén, s lucaszékre állt, aki boszorkányt akart látni karácsony éjszakáján. Költő mesél dunántúli népszokásokról, és dunántúli faluban nőtt festő kelti életre a falu ünnepeit ebben a szép, második kiadásban megjelenő Bölcs Bagoly kötetben.

Ágh István - Mezey Katalin - 99 ​magyar népmese
Több ​mint tizenöt éve jelent meg először A fortélyos öreg címmel ez a mesegyűjtemény, amelynek sikere azóta is töretlen, ötödik kiadását éri meg immár. Nem véletlen, hiszen népmeséink varázsát nem koptatja az idő, generációk nőnek fel úgy, hogy izgulnak a csillagszemű juhászért, rácsodálkoznak a bíró lányának eszességére, vagy kacagnak a rátótiak butaságán. A mesékben megfogalmazott bölcsességek mit sem veszítettek aktualitásukból, a gyermeki fantázia pedig mindig is keresni fogja a szárnyalásra alkalmas történeteket. Örökségünk e sok szép népmese, felelősek vagyunk a megőrzésükért. A _99 magyar népmese_ című kötet szövegeit Mezey Katalin válogatta és dolgozta fel, részben Ágh István immár klasszikus, a Parazsat evő paripa című gyűjteményének felhasználásával. A varázslatot Jankovics Marcell magával ragadó illusztrációi teszik még teljesebbé.

Ágh István - Kidöntött ​fáink suttogása
Ágh ​István ezúttal lírai, szociografikus jellegű családtörténetet nyújt át az olvasóknak. A távoli múltat "ódon papirosok" alapján rekonstruálja az író, régi újságokból idéz, parókiák iratait lapozgatja-másolja ki - mindig szubjektívvé lényegítve az adatokat, adalékokat, saját génjeiben fedezve fel az évszázadokkal azelőtt "betáplált" "kódokat". Szabálytalan nyomozása során - oda-vissza rezonáltatva tényeket, emlékeket és érzelmeket - jut el saját gyerekkorához, beleszőve emlékezéseibe a családi legendárium őrizte eseményeket. Költőien jeleníti meg a hétköznapokat, a szokásokat, a nehéz munkák néha varázsosan szép pillanatait, az ünnepek rituáléit. Közben plasztikusan rajzolódnak ki a szülők, a testvérek, Nagy László költő és a két nővér s a távolabbi rokonok alakjai; a família tényleges és érzelmi története.

Ágh István - Összegyűjtött ​versek I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ágh István - Rókacsárda
A ​könyvet regénynek mondhatnánk, mert a regény műfajhoz áll legközelebb. És bár valódi megtörtént élményekből táplálkozik, mégis fikció marad, nem dokumentumregény. De kriminek is mondhatnánk, rejtélyes eltűnések, lopások, felderítetlen bűnügyek is történnek a dolgos hétköznapokban. És az események középpontja a falu középpontja: a Rókacsárda, ahol igazi róka is megfordul, előbb tyúktolvajként, aztán turistalátványosságként. Ágh István nem elsősorban a maga, hanem a faluja, Iszkáz és a falusiak életét írja meg ebben a könyvben, a saját gyermekkorától fogva egészen a 90-es évek elejéig. Megismerjük az ávósok 50-es évekbeli működését, a téeszesítést, a történelemben a falut.

Ágh István - A ​megtalált időből
Ágh ​István új kötete a Tücsökzenével rokon formában fejezi ki a lírai emlékezet révén megtalált időt. A kötet címe egyébként finom utalással Proust világhíres regényének a befejező kötetére, azt sugallja, hogy a megélt életnek minden jelentős alkotó számára van egy olyan magaslati pontja, amikor - hogy egy másik írót: Ottlik Gézát idézzük - az író egyszer csak úgy érzi, hogy "minden megvan", hogy onnan áttekintheti mindazt, ami a megélt élet tapasztalatai alapján a birtokába jutott és költői megőrzésre érdemes. Ez a kötet a kortárs líra történetének jelentős állomása.

Ágh István - Októberi ​fogadalom
Ágh ​István Kossuth-díjas költő október forradalmának eseményeit, élménykörét versben és prózában szólaltatja meg ebben a válogatásban, majd a forradalmat követő megtorlás szorongásos, félelmekkel teli heteiben, hónapjaiban az egész országot eltöltő tragikus életérzésnek ad hangot. Ez a kis gyűjtemény a "szabad ének" hangja az októberi forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából.

Ágh István - Schéner Mihály - Krumplinyomó ​huszár
Schéner ​Mihály olyan művész, aki az életnek minden mozzanatában felfedezi a játékot. Gyermekkori élményeit varázsolja műterme polcaira: kakasokat és lovakat, huszárokat és manókat, fából esztergált színes állatfigurákat, varrott textilbábokat, mókás kerámiákat formáz nagy szeretettel. Apró, kézbe vehető masinákat és "igazi" falovakat. Ha kezet mintáz, a bábosok fürge ujjait idézi fel, nagymamáink krumplinyomójára huszárt ültet. Mókázik, mesél játékaival. Meséit Ágh István öntötte költői formába, versre ihlette őt ez a csupa szín, csupa derű világ. Verseiben ott sorjáznak a mákgubófejű kakas-huszárok, Struga manó és a csepűrágók, a pásztorkalapok és a pásztorkirályok. A régi vásári kikiáltók vaskosan bumfordi szavaival, játékos nyelvi ötletekkel teremt a Schéner Mihály figuráihoz illő költői hangulatot.

Ágh István - Felekirály
Hogyan ​él a népmesék hőse, a legkisebb fiú, aki a hétfejű sárkányt legyőzve elnyeri a királylány kezét és a fele királyságot? Milyen lesz a sorsa a Felekirálynak? Ágh István meseregénye ott kezdődik, ahol a népmesék befejeződnek: boldogan éltek, amíg... vagy nem is olyan boldogan? Az író így ír könyvéről: "Minden mese vége: nagy lakodalmat csaptak, máig is élnek, ha meg nem haltak. De az enyém tovább tart. Új, igazabb, valóságosabb mesét fogok fölépíteni, mondta a Felekirály a mesehősök közgyűlésén, amikor már végigszenvedte a királyságra készülődés felét. Elnyerte a fele királyságot, a királylányt, és mi lett azután? A mese velem folytatódott. A megalázás meséje. Kiskondás voltam. Elindultam szerencsét próbálni. Szerencsém lett volna... Nem lett szerencséje. Megszökött hazafelé, és szembetalálkozott azzal a fiúval, aki a könyv lapjain túl folytatja életét nagy buzgalommal, de a Felekirály sorsa szerint, vigasztalanul. Mégis ő a jövendő és a mesebeli halhatatlanság hőse. Erről szól a könyv." Az elgondolkoztató, szép történetet Széles Judit kedves rajzai díszítik.

Kollekciók