Ajax-loader

Várhegyi István könyvei a rukkolán


Haig Zsolt - Várhegyi István - Hadviselés ​az információs hadszíntéren
Hadviselés ​az információs hadszíntéren E könyv bemutatja, hogy a 21. századi hadviselésben milyen új irányzatok alakultak ki, amelyeknek közös alapja az információ, valamint a tudás sokoldalú és hozzáértő alkalmazása. Az új hadviselési irányzatok megjelenési formája a különböző célú, feladatú, méretű és intenzitású információs műveletek. A szerzők az új hadviselési elvekkel összefüggésben számos olyan új fogalmat, meghatározást alkalmaznak, amelyekkel jelentős mértékben gazdagítják a magyar védelmi biztonságkultúra fogalomtárát. Új elméletek, irányzatok, összefüggések bemutatásával segítik az olvasókat eligazodni az eddig nem ismert jelenségek és fogalmak között.

Várhegyi István - Lélekcsapdában
... ​Amikor becsuktam a szemem, évekig láttam, amint önfeledten szeretkeztek Péterrel. Éjszakánként rám támadtál egy mindent befogadó vagina képében. Olyan voltál, mint egy ragadozó, szemed őzike riadtan nézett, megbabonázva az áldozatodat, akit az öleddel behabzsoltál, felfaltál. Most eljött az idő, hogy beszéljünk! Tartozol annyival, hogy segítesz a hiányzó képeket összeilleszteni. Mostanra megerősödtem annyira, hogy eldöntsem kivel és hogyan akarom élni az életem. Péter csapdába zárta a lelkemet. Bezárta, de a kulcsot kegyesen nekem adta. Nem mertem használni. Amikor Péter kórházba került elővettem a kulcsot és kinyitottam a csapdát. Nem mertem kilépni belőle, ez volt az én menedékem. Féltem, milyen kelepcék és veszélyek várnak rám, ha elhagyom a csapdát. Benne éltem, ami óvott és védett. Most az a kérdés, hogy érdemes-e kilépni belőle. Vagy akkor sem lesz jobb. Erre keresem a választ. Tudod, mikor zárult be a csapdám ajtaja? Megmondjam, vagy rájössz magadtól? - emelte meg kissé hangját cinikusan Eszter.

Boross Nóra - Várhegyi István - Budaörs ​keresztjei / Kreuze in Budaörs
Jó ​pár évig érleltem magamban ennek a kiadványnak a megjelentetését. Érleltem, mert sejtettem, hogy olyan területre tévedhetek, amiben nagy az adóssága minden budaörsi írástudónak. Sajnos azt kell mondanom, hogy az adósság sokkal nagyobb, mint gondoltam. Az utolsó óra, utolsó percének végén kezdtünk hozzá, hogy a még fellelhető hiteles forrásokat megszólaltassuk. Nem mindig sikerült elérnünk már őket. A tehetetlenség dühe olyankor a keserűséggel vegyült. S az sem nyújtott vigaszt, hogy amikor megkérdeztem egyik interjú-alanyomat – miért nincsenek fényképek és szájhagyományok a keresztekről –, azt mondotta: „A svábság elfeledni igyekszik azt a sok szörnyűséget, amit ellenük elkövettek. Ezért maradt fent oly kevés anyag az ősöktől”. Vigaszt nem nyújtott, de megértettem a magyarázatot, aminek ellenére mégis kiállok a gyökerek ápolása mellett. Még akkor is, ha azok fájó sebeket szakítanak is fel. Bár az útszéli feszületekről már az 1300-as években említést tesznek különböző írásos dokumentumok. Említést tesznek, de nem írják meg a történetüket, így azok eredete és a rájuk épült legendák valószínűleg örökre elvesztek az utókor számára. A fellelhető irodalom negyven keresztről tesz említést, ám ezeknek nagy része ma már az enyészeté. A jelenleg ismert keresztek többségét az 1800-as években állították, ami nem olyan távoli múlt, ám a kitelepítés és a lakosság összetételének mesterséges megváltoztatása kitörölte az emlékezetekből az állításukhoz kapcsolódó történeteket. Találtunk olyan keresztet, amelyhez új történet kapcsolódik és vannak, amelyek dicsőséges némaságban őrzik állíttatásuk titkát. Rossz belegondolni, hogy a múlt század hatvanas éveiben tűnt el nyomtalanul a Baross utca Árpád utca sarkán álló ház előkertjéből a fafeszület, rajta pléhkrisztussal. Gondos állítói a keresztet is pléhvel borították, hogy megóvják az időjárás viszontagságaitól. Az utódok, és itt nem csak az egyenes ági leszármazottakról beszélünk, még csak egy fényképet sem őriztek meg erről az emlékhelyről. Szintén a hatvanas-hetvenes években veszett nyoma a Farkasréti úton a Starentanz-kápolna mellett álló keresztnek, amelyről csak egy homályos fotográfiát leltünk fel. A Rupphegyi úti vaskereszt a korpusszal pedig 2005. december 22. és 2006. január 16. között lett a vasgyűjtők zsákmánya. Szomorú tény, hogy e könyv megjelenésekor már csak tizennégy keresztről, illetve útszéli emlékoszlopról tudunk. Elgondolkodtam, hogy mennyi lelkes hivatásos és amatőr néprajzkutatóval találkoztam Székelyföldön, akik szerencsésebbek a Budaörsön kutatóknál. Ott messze az anyaországtól a székelyek még tudják, hogy az emlékezés, a mesék és ősök történetei tartást adnak az identitásukban megingóknak. Ezért fontos, hogy minden lehetséges eszközzel megpróbáljuk felkutatni azokat az apró emlékezettöredékeket, amik segítenek eligazodni az ősök világában. Az emberek a növényekhez hasonlóan ezer gyökérrel kötődnek a múltjukhoz, ha elvesszük tőlük a meséiket, történeteiket, akkor gyökértelenül és céltalanul élik életüket. Elfelejtik, honnan és miért jöttek, és azt sem tudják, hova tartanak. Könyvünk nem egy tudományos igényű kiadvány, célkitűzése a keresztek körül kialakult legendák megismertetése. Tesszük ezt azzal a meggyőződéssel, hogy az utolsó óra, utolsó perceiben talán még sikerül fellelnünk olyanokat, akiknek vannak még emlékeik, amik tovább adhatók az utódoknak. A könyv meghívó egy rendhagyó keresztútra, amely keresztről keresztre végigvezeti a város kevésbé ismert pontjain az olvasót, és minden állomásnál egy-egy ondolatot ad útravalónak.Csak remélni merem, hogy évről évre kézbe veszik majd a könyvet, és végigjárják Budaörs keresztjeinek az útját. S bár az elveszett történeteket ezzel visszahozni már nem lehet, de új történetek születhetnek a keresztekhez kapcsolódva, amikre vigyázni fognak, és időben átadják majd gyermekeiknek, unokáiknak.

Papp Iván - Várhegyi István - Bokor Imre - Elektronikus ​hadviselés
Több, ​mint egy év telt el az Öböl-háború óta, amit valószínűleg mindenki csodálattal vegyes borzalommal nézett végig a televízióban. A háború okozta sokk lassan elmúlik, és helyébe a haditechnika tudományos elemzése lép. Ezek az elemzések rendkívűl sokrétűek, de mindegyikben közös, hogy a háborút egy új haditechnikai korszak kezdeteként értékelik, amelyben már a legfejlettebb technológia, az elektronika és a számítástechnika mesteri összehangolása a döntő. A szerzők e témakör kiváló ismerői, és az eletronikus hadviselés szempontjából elemzik a háborút, számos a korábbi napi hírekben nem szereplő érdekességet felvonultatva.

Várhegyi István - Kötődések ​I.
– ​Kezdjük a beszélgetést Kapuvárnál. Itt született 1937-ben, a második világháború kitörése előtt két esztendővel. Mennyire vetett árnyékot gyermekkorára a háború? Átéltem a németek visszavonulását, majd megtapasztaltam az orosz csapatok „felszabadító” tevékenységét. Megtanultam, hogy mit jelent a zabrálás: az oroszok így nevezték a fosztogatást. Alaposak voltak, mindent felkutattak, pedig a disznóölés után szüleim gondosan elrejtették a félkész és a feldolgozott húsokat. Ám az oroszok tudták, hogy a paraszti világban mit hol kell keresni. Amit megtaláltak, azt rögtön el is vitték. Láttam, amikor az eltulajdonított kerékpárról levágták a gumit, mert nem tudták, hogy mire való. Úgy gondolták, hogy az csak nehezíti a mozgást. Nyilvánvalóan a sztyeppékről idekerült katonák még nem láttak kerékpárt, ezért próbáltak minden felesleges sallangot eltávolítani róla. A gyermekként átélt háborúról tulajdonképpen csak ennyire emlékszem. Kapuváron, a szülői házban gimnáziumi éveim végéig éltem. Szerettem az ottani általános iskolát, mert a polgári iskola tanárainak javarésze minket is oktatott. Ennek köszönhető, hogy nem az akkori általános iskolai szinten követeltek tőlünk. Máig jó szívvel emlékszem a magyar, a kémia és a matematika tanáromra. Később, a középiskolában éreztem, hogy mekkora többlettel indítottak el bennünket a pedagógusaink. Nekem nem voltak kiemelkedő képességeim, csak nagyon biztos alapjaim.

Várhegyi István - Egységes ​fémipari alapképzés - Technológia I.
E ​tankönyv a szakmunkásképzés korszerűsítési törekvéseinek jegyében készült. Ezt tükrözi a tartalma, amely többféle vas-, fém- és műszeripari szakma alapképzését vonja egységes keretbe, ugyanakkor az egyes szakmák speciális követelményeit is tartalmazza.

Kollekciók