Ajax-loader

Lukátsi Vilma könyvei a rukkolán


Lukátsi Vilma - Az ​én juhaim
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lukátsi Vilma - Élő ​kövek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lukátsi Vilma - A ​piros szíves ház
Egy ​tíz év körüli kislány rajzolta a piros szívet a társasház kapuja mellé a falra a mamája eldobott rúzsával. Miért? Így válaszolt rá: - Mert ennek a háznak ez a jele! Itt olyan emberek laknak, akiknek van szívük. Ilyen piros! E házban lakókról szól a történet, és Kati iskolatársairól: : Szilviről, aki a szívet rajzolta a házra, mert ő ott talált magának nagymamát; Istvánról, akinek barátja lett Ferenczi bácsi, a korábbi „mogorva alak”; Andreáról, aki eleinte inkább elkerülte a házat, de később nemcsak a nehéz számtant értette meg az ott lakó Etelka néni magyarázata nyomán, hanem Katitól azt is, hogy milyen sokat és szépet jelent számára a „második mérföld”! És hol vidáman, hol könnyekkel küzdve látjuk a házban megforduló gyerekek életének egy esztendejét egyik adventtől a következőig.

Lukátsi Vilma - „Igen, ​Atyám!” - Ungár Aladár dokumentumjellegű életrajza
Lukátsi ​Vilma: "IGEN, ATYÁM!" (Evangéliumi Kiadó, é.n.). Ungár Aladár (1905-1970) dokumentum jellegű életrajza. Megtérése és házasságkötése (Emmchen megelégedett életében az Úr és a szolgálat utáni harmadik hellyel) után nem sokkal már a krisztushívő zsidók mozgalmának egyik vezetője (Kiss Ferenc, Fischer Árpád, Berliner Hugó és Somogyi Imre mellett). Eleinte az Üdvhadsereg tisztje, majd leginkább a testvérgyülekezeteket képviselő, ám nagyrészt független, utazó igehirdető. A sikerek helyett inkább Isten akaratának megvalósulását választja. Az 1937-ben és 1946-ban hazánkban járó skót James Alexander Stewart - a labdarúgó evangélista - tolmácsa, majd a Szabadegyházak Szövetségének/Tanácsának titkára. 1959-ben kénytelen áttelepülni felesége szülővárosába, a nyugat-németországi Tuttlingenbe. Hosszas betegeskedése közben, mialatt végül mindkét lábát elveszítette, azt írta: "a fellépő betegséggel kapcsolatban Isten gyermekének ne az legyen az első gondja, hogy mielőbb meggyógyuljon, ennél fontosabb kérdés: vajon a bekövetkezett állapotban mit akar elvégezni Isten az életében?" Vater Stanger után ő is tudta, hogy a szenvedés a csodálatos gyógyulásnál nagyobb kegyelem lehet. Tudatában volt az Úrnál ránk váró (különböző mértékű) jutalomnak (1Kor 15,41) és a jövővel kapcsolatos próféciáknak, de elsősorban a jelenben élt, személyes kapcsolataiban is sokaknak nyújtva áldást. A békességet segítette elő a testvérek között, kijelentve, hogy a maga igaza mellett hadakozó embernek nincs igaza. "Világjelenséget képeznek a szomjazó, igazán vágyakozó lelkek - írta -, de a bizonyos (jóhiszemű) merevség miatt egyenesen betaszítják őket a rajongók közé. A lélek nem tud megelégedni üres formaságokkal, isteni erő megtapasztalására vágyódik, és ez természetes igény, vágyódás a tökéletesség után, nyitott a kapu, besodródik a rajongók közé. Még komoly, megalapozott hívő testvérek is viaskodnak a kérdéssel, nehezen veszik észre, micsoda ereje és mekkora fogása van itt a Sátánnak."

Kollekciók