Ajax-loader

Komlós János könyvei a rukkolán


Komlós János - Többet ​ésszel, mint anélkül
Szatirikus ​karcolatok Komlós János írásai. Együttesen jelentkezik bennük a humorista, a kritikus és a publicista. Nem egyszerűen mulatságos írásokat gyűjtött össze ebbe a kötetben az író, s nem egyszerűen aktuális témák humoros feldolgozását adja, hanem napjaink s a közelmúlt politikai, művészeti életének néhány igen lényeges kérdését fogalmazza meg általános érvénnyel, de anélkül hogy egy percre is kiesnék a szatíra megkívánta hangnemből. A felület jelenségeiből indul ki, és sajátos ironizáló elemzéssel jut el, akár egy kétoldalas írásban is a felület mögött rejtőző fontosabb s megfigyelésre érdemes jelenségekig. Az értelemnek az a fölénye, amely ezekben az írásokban érvényesül, mélységet ad a karcolatoknak akkor is, ha azok a futball-őrületről szólnak, s akkor is, ha a szleng vagy az eltorzult hivatali nyelv ficamai fölött tréfálkoznak.

Komlós János - Gól ​nélkül nem megy
Az ​országosan ismert és népszerű írópublicista 1962 óta megjelent négy könyvének írásaiból, szatirikus kommentáraiból, jeleneteiből válogatta össze jelen kötetének anyagát. "A mi kis országunk" életének "válogatott furcsaságai" kerülnek terítékre, s Komlós metsző logikával, egy fölényes racionalista barátságos, kedélyes szigorával villant fényt a nem kívánatos furcsaságok okaira és tüneteire. Az író éles szemű megfigyelője a mai életnek, s nagy biztonsággal igazodik el a kisebb-nagyobb problémák szövevényében. Becsvágya arra irányul, hogy a "közgondolkozásban" kinyomozza és felkutassa a kényelemszeretet, a jóra való restség, az aggálytalan üresjáratok egyéni és tipikus indítékait. A rezignált humorú kötetcím - Gól nélkül nem megy - jelszóvá, alapeszmévé terebélyesedik: nemcsak a futballpályán kell gólt rúgni hanem az életben mindenütt, s a "gól" Komlós értelmezésében mindig az értelem, a jó szándék, a használni akarás helyi győzelmeit jelenti a butaság és a talán még annál is rosszabb dörzsöltség, sanda "kisokosság" fölött. Írónk hű marad ehhez a filozófiához - ő maga is szép, csendes gólokat rúg, felejthetetlen, "gógyis" gólokat... Írásai egy tevékeny, fürge, éber szellem frappáns közbeszólásai a közérdek érvényre juttatása érdekében. Vállalja saját tanácsának konzekvenciáit - mármint hogy eggyel ne spóroljunk: az eszünkkel -, s mulatságos, egyben tanulságos példákat ad a fegyelmezett, okos pazarlásra, a fedezetet is mindig megújító bőkezűségre. Komlós a szocialista értelmiségi embernek azt a fajtáját képviseli, amelyik az elmúlt három évtized minden ellentmondását, küszködését átélte, s bízni tud a szocializmus nagy lehetőségeiben, a társadalmi lét minden területén: olvasóit az okos kételkedés, a tevékeny hit logikájára, erkölcsére, módszertanára neveli - a mosoly mögé rejtett komolysággal és elszántsággal.

Komlós János - Hányszor ​mondjam?
Komlós ​János néhány éve a legismertebb, legnépszerűbb kabaréjelenet-író, konferanszié, Magyarországon. A serdülőktől az idősebbekig mindenki ismeri a televízióból, a Mikroszkóp Színpadról, amelynek úgyszólván mindenese - mellesleg igazgatója. Elmés csevegéseire, higgadt iróniájú odamondogatásaira immáron milliók figyelnek. Kimódolt, kialakított egy testére-alkatára szabott műfajt, modort, észjárást - sikere az eredetiség, a talpraesett szabatos okosság, a művelt racionalizmus sikere. A közönséggel virtuóz módon tud kontaktust tartani - ez egyik titka népszerűségének. A másik: a jó értelemben vett pesti ötletesség, kajánul játékos elmeél. Nyilvános morfondírozásaiban , fonákságokat leleplező tréfáiban, karikírozó jeleneteiben nagy elődök méltó örököseként jelentkezik: Nagy Endre, Kellér Dezső, Darvas Szilárd, szerepének folytatója. Jelen kötetében az elmúlt két esztendő alatt írt, előadott jeleneteit, humoreszkjeit gyűjtötte össze. Hallgatói olvasóivá lesznek, olvasói pedig hallgatóivá. Írásai elmés humorral őrzik és korrigálják mindennapjaink vitatott problémáit, bosszúságait, félrecsúszott okoskodásait. A közös igazságkeresés fortélyos eszű mestere, akit olvasva-hallgatva mindenki legalább kicsivel okosabb lesz. ...

Komlós János - Elárult ​ország
Megrázóan ​izgalmas, kitűnő könyvet ad a kiadó az olvasó kezébe. Hazánk történetének egyik legfontosabb időszaka elevenedik meg az eseményeket átélt író tolla nyomán. Krónika, memoár, történetírás? Mindegyik és egyik sem! 1944. március 19-ének hajnalán kezdődik a történet, de magyarázatért vissza-visszafordul a szerző az egész ellenforradalmi korszak történetéhez. Az események logikus menete hozta a tragikus fordulatot, a teljes árulás egyenes folytatása volt annak a hazaáruló, nemzetvesztő politikának, amelyet az egész korszakban folytattak az uralmon levők. Sok új, kevéssé ismert adat, tény, esemény és a politikai élet hátterében megbújt igazi mozgató figurák bemutatása teszik rendkívül érdekes olvasmánnyá a könyvet.

Komlós János - Miért ​kell az oroszlánt felfújni?
Miért ​kell az oroszlánt felfújni? - ilyen és hasonló frappáns kérdéseket szokott feltenni sok millió tévénézőnek, rádióhallgatónak, újságolvasónak a szerző. Aztán belefog a magyarázatba, amely akármilyen szórakoztató és mulattató, mégis, pestiesen szólva, nagyon oda kell figyelni az embernek, hogy teljesen megértse. Végül, mikor szinte észrevétlenül átfordítja az érmet az egyik oldaláról a másikra, majd a másikról a "harmadikra" - mi csodálkozva, nevetve, de mindenképpen a felismerés örömével jövünk rá, hogy valóban: miért kell, vagyis (mintegy humoristánál ez ugyanazt jelenti) miért nem kell az oroszlánt felfújni? Komlós János a legsokoldalúbb magyar szatírikus író-publicisták egyike. Ír játékfilmet, mint például a nemrég sikerrel bemutatott Minden kezdet nehéz című rendhagyó magyar film. Rádiójátékot, mint a Csikágó és környéke, ez a hol vidám, hol szintre érzelmes önvallomás egy egész nemzedék nevében. Kabarétréfákat, melyek hol "Andorás király", hol egy mai italos művezető, hol valamelyik honfoglaló vezér személyén keresztül idézik közös hibáinkat, a jóízű nevetés kellemesen részegítő hatását adva hozzá a szilveszteri borospohárhoz. Televíziós műsorsorozata: "Az érem harmadik oldala", időről időre bátran szól hozzá a legérdekesebb, sőt a legkényesebb közéleti kérdésekhez is. Bátorsága nemcsak azt jelenti, hogy ka kell, szembe mer szállni azzal a bizonyos "hivatalos hangulattal", hanem hogy szembe mer szállni a "közhangulattal" is, ha az nem egészséges, ha gátolja a továbbfejlődést. De hozzátartoznak Komlós írói arcához népszerű történelmi visszapillantásai éppúgy, mint rendkívül szellemes, sokszor maró, kegyetlenül éles, de mindig okos kulturpolitikai glosszái is, melyekben a legkomolyabb kérdésekről is úgy tud véleményt mondani, mintha egy szórakoztató műsort konferálna. Ez a gyűjtemény, melyet most az olvasó kezébe adunk, legújabb terméséből igyekszik sokoldalúan bemutatni a sokoldalú szatirikust, többféle műfaj, többféle téma tükrében. Komlós humora - okos humor. Akármelyik műfajban is jelentkezik, még ha a könnyebb formákat választja is, magasrendű gondolati játékok, logikai bravúrok, szikrázó szellemesség jellemzik.

Komlós János - Fő ​a fejünk
"Hiszek ​a butaságban" - ilyen meghökkentő állítással kezdődik a népszerű szerző sokszínű kötette. Ezt az egyet azonban ne higgyék el az olvasók - Komlós csak megpörgette azt a felismerést, hogy a butaság ellen, a rossz beidegződések, a jó- és rosszhiszemű hazugságok ellen mindig is küzdeni kell. Az időszerű gondokat történelmi távlatból villantja fel, s meggyőző eszességgel állítja elénk jó néhány, úgyszólván történelmi gondunk időszerűségét. Komlós János új könyve egy előadóművész, eredeti hangú konferanszié önálló szövegei, illetve egy szuverén tartású íróbuplicista sajátos hangütésű konferanszai. Ezekkel a fortélyos logikájú, frappáns igazságú írásokkal Komlós elhivatott folytatója Nagy Endre vagy napjainkban Kellér Dezső művészetének - főleg azzal, hogy rögtönzésnek tűnő riposztjaiban is a kifejezés, a nyelv, az igazmondás szépirodalmi színvonalára törekszik.

Komlós János - Csak ​az első száz év nehéz
Irodalmunk ​az új erkölcs problémáival vívódik. Komlós János kötete is az új erkölcs kialakulását gátló jelenségekkel - a felelőtlenséggel, gyávasággal, tespedéssel, lélektelenséggel, a kispolgári magatartás különféle megnyilvánulásaival veszi fel a harcot. E könyvében a kulturális élet visszásságai mellett a közgondolkozás, a mai társadalmi együttélés, a szocialista életforma problémái is előtérbe kerültek. Ezeket kívánja formálni - alakító világnézeti szenvedéllyel - karcolataiban az író. Új művei - akárcsak az eddigiek - bővelkednek szellemes, fanyar iróniában, a groteszk, a komikum művészi eszközeiben. Karcolatainak, vidám jeleneteinek sorozatát ezúttal a Tíz perc az nagy idő... című némafilmburleszk vezeti be. Újabb történelmünk elmúlt ötven esztendejét világítja benne át Komlós János a némafilm jelképes módon sűrítő, szatírikus képi elemeivel.

Komlós János - Az ​érem harmadik oldala
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Komlós János - Tiszta ​vizet a fejekbe
Tiszta ​vizet a fejekbe... A cím miatt egyesek aggodalmaskodtak. Azt mondták: humoros, és minthogy ebbe a kötetbe nemcsak kabaréjeleneteket, konferanszokat, tréfás ötleteket válogattam össze, hanem "komoly" cikkeket, tárcákat, kritikákat, elvi fejtegetéseket, tanulmányt, sőt néhány gondolatot is, egy-egy mondatnyi terjedelemben, megtéveszti az olvasót. Nem hiszem. A cím mellett ugyanis még valami olvasható: a nevem. És akik ismernek, azok tudják, hogy nem vagyok afféle tréfás kópé, akkor sem, ha olykor a rádióban, a tv-ben és esténként a Mikroszkóp Színpadon csörgősipkát teszek a fejemre. Az év nemcsak "olykor"-ból áll, hanem háromszázhatvanöt napból, azok meg huszonnégy órából. A csörgősipkát nem szégyellem, meggyőződésem, hogy gondolkodó embernek bizonyos alkalmakkor ezt is fel kell vennie, sőt, csak ebben lehet szólni némely komoly dologról. Egyébként télen, nyáron fedetlen fővel járok. nem vagyok humorista. Kritikus és író sem vagyok. Csak hozzászóló. Gyakran érzem, hogy muszáj hozzászólnom ehhez is, ahhoz is. Ha író volnék, azt mondanám, sőt "vallanám", hogy lelkemben az igazságkeresés olthatatlan szenvedélye lobog, de azt hiszem, egyszerűen csak korlátolt vagyok. Az a rögeszmém, hogy a véleményem fontos. Csak a véleményem, és nem az, hogy milyen műfajban mondom. Olykor muszáj persze bizonyos műfaji határokon belül maradnom, a kabaré fiziológiai, matematikai, ritmikai, szórendi szabályait, amelyek drákói törvények, hiszen könnyed műfajról van szó, nem lehet büntetlenül, a nevetés elmaradása nélkül áthágni. Legjobban mégis a kedvem, hajlamom szerinti műfajtalankodást szerette. Amikor úgy írhatom meg a véleményem, amilyen vagyok és ahogyan élek. Több műfajban. Lehetőleg egyszerre. Élvezem, ha egy váratlan ötlet belepimaszkodik a fejtegetésbe, vagy ha egy aforizma addig billegeti magát, amíg esszé vagy novellaféleség nem lesz belőle. Színpadra filmszerű montázsokat írok igazi örömmel, és nemegyszer publicisztikában mondom el, amit nagyon drámainak, tehát a drámai szabályoknál fontosabbnak érzek. Tudom, hogy ez nem zavarja sem a nézőt, sem az olvasót, hiszen ők természetes módon gondolkodnak, úgy, ahogyan álmodnak és emlékeznek. És szerencsére, nem olyan műveltek, hogy a fejükben kategóriák, rubrikák és skatulyák legyenek. Ez csak az irodalomtörténészeket zavarja, akiknek kínos, de önként vállalt kötelességük, hogy műfajokba és "vonulatokba" sorozzák be az írogató embereket. Én azonban nem kedvelem a sorozást, és az általam megélt történelem folyamán eddig még minden vonulatból megléptem. Tiszta vizet a fejekbe...Nem érzem ezt tehát olyan címnek, amely után csak az következhet, hogy hahaha, sőt, bruhaha. Nem. Ezután annak a szándéknak kell következnie, amely megpróbál a fejekből kitisztogatni bizonyos szennyeződéseket, zavaros gondolatokat, leülepedett közhelyeket, megposhadt elképzeléseket. Tiszta vizet a fejekbe... Ebben nem az a humoros, hogy hehe, víz van a fejemben. Mert van! Ebben az a kínosan humoros, hogy mennyi minden ülepszik le és kövül meg a használaton kívül helyezett, nyugalmi állapotba merevedett fejekben, és mennyi zavarosság kavarodik fel a folytonosan bólogató vagy mindenre tagadóan rázott "örökmozgó" fejekben. Tiszta vizet a fejekbe... Komoly címnek tartom én ezt. Mert komolyan gondolom mindazt, amit e cím alatt összegyűjtöttem. És mélységes komolysággal vallom, ha nem vigyázunk rá, milyen víz van a fejünkben, akkor a víz képlete, a H2O, egy bizonyos ponton túl már nem egy rész oxigént és két rész hidrogént, hanem dupla Hülyeséget és szimpla Ostobaságot jelent.

Kollekciók