Ajax-loader

Méray Tibor könyvei a rukkolán


Méray Tibor - Búcsúlevél
A ​kikészített revolver hideg tüze nem old meg semmit. Főhősünknek sem, nekünk sem. A villanás a lét csődje. Az eszme csődje. A hazugság diadala. A hazugságé, mely bennem, bennetek, bennünk él. Színekben. Ideákban. Hitben. Ha elpusztítjuk magunkat, megöljük az Embert. Van-e olyan eszme, amely csak ily módon bizonyíthatja igazát? Igazát, melyben a kétségtelen kétséges. Kétséges pedig nincs. Repedező falak által ölelt világ ez, ami volt, egy kissé még mindig van, s talán soha nem múlik el örökre. Túl kell élnünk. Mindannyiunknak. Tisztán. Roppant gerinc nélkül. A főhős sorsa talán nehezebb. De a kiképzett revolver hideg tüze nem old meg semmit. Ugye, ezt már mondtam...

Méray Tibor - A ​párizsi vártán
"Méray ​Tibor írásai elé 1956. október 6-án a budapesti Irodalmi Újságban Méray Tibor Rajk Lászlóék sírjánál című írása emlékezett meg azokról a kommunista politikusokról, akiket 1949-ben egy szovjet mintára rendezett kirakatperben halálra ítéltek és felakasztottak, majd hosszú évek elmúltával: 1956 őszén rehabilitáltak és ünnepélyesen eltemettek. A Kerepesi úti temető vörös színekben pompázó ravatala mellett különben olyanok búcsúztatták egykori elvtársaikat, akik maguk sem voltak ártatlanok mindabban, ami Rajk Lászlóval és társaival történt, hiszen Münnich Ferenc, Orbán László és a hadügyminiszter-helyettesi posztot betöltő Janza Károly semmit sem tettek az ellen, hogy közvetlen barátaikra (és Magyarországra) rászakadjon a sztálinista rémuralom. Egyedül Szász Bélának, a nagy per egyik életben hagyott vádlottjának volt erkölcsi joga ahhoz, hogy a zsarnokság iszonyatáról vallomást tegyen. És az Irodalmi Újságban Méray Tibornak, aki akkor már hosszú évek óta és nem kicsiny próbabételek árán tanúsította eltökéltségét a rémuralom ellen viselt szellemi, írói küzdelemben." Pomogáts Béla

Méray Tibor - Koreai ​jelentés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Méray Tibor - Falra ​borsó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Méray Tibor - Imre ​bácsi
Az ​Imre bácsi - a hűség könyve. Tükre s egyben vallomásos történeti krónikája annak a politikai és személyes kapcsolatnak, amely a szerzőt, Méray Tibort és főhősét, az 1958-ban kivégzett miniszterelnököt, Nagy Imrét egymáshoz köti, szétszakíthatatlanul, tántoríthatatlanul.

Aczél Tamás - Méray Tibor - Tisztító ​vihar
Előszó: Megilletődve ​adjuk a magyar olvasó kezébe könyvünket. Magyarországról szól, magyarul írtuk, - de tudtuk azt, hogy először idegen nyelven fog megjelenni. Különös öröm ez: magyarul viszontlátni a magyar szavakat "tolmács" nélkül beszélni azokhoz a magyarokhoz, akik figyelmükre méltatják művünket. Minthogy a könyv eredetileg angol nyelvű kiadásra készült, teletüzdeltük olyan magyarázatokkal, amelyek a külföldi olvasó számára elengedhetetlenek a hazai események megértéséhez; ezek a magyar olvasónak feleslegesek s igyekeztünk is kigyomlálni őket a kéziratból. A feladat azonban nem volt egészen egyszerű. Igaz, Petőfi nevéhez nem kell magyarázat egyetlen magyarnak sem, de azt a szót, hogy "élmunkás", vagy "téeszcsé", csak az "új-emigránsok" értik meg minden megjegyzés nélkül, - a régieknek, úgy éreztük, el kell magyaráznunk a legszükségesebbet. Így aztán az ilyesfajta kommentárok egy részét bent hagytuk a könyvben; előre is elnézést kérünk azoktól, akik ezt, valamint az eredeti, fordításra szánt szöveg más, stílus-, vagy formabeli maradványát feleslegesnek szánt szöveg más, stílus-, vagy formabeli maradványát feleslegesnek, esetleg bántónak is érzik. 1956. novemberében, egy hideg, havas, komor éjszakán hagytuk el Magyarországot, - három nappal azután, hogy Nagy Imrét, több más barátunkkal együtt, a jugoszláv nagykövetség épületéből kilépve, szovjet fegyveres alakulatok elrabolták. Úgy éreztük, hogy ez a szószegéssel párosult erőszakos cselekedet, hosszú évekre megsemmisíti minden becsületes kibontakozás lehetőségét. Az utolsó kép, amelyet a haza földjéről magunkkal hoztunk, egy idős parasztember alakja: pár lépésnyire voltunk a határtól, s midőn az öreg elment mellettünk, szótlanul búcsút vett intett felénk. Azóta is látjuk őt, ébren is, álmunkban is. Nem mondunk le arról a reményről, hogy könyvünket egyszer szabadon letehetjük az asztalára, - szabadon átnyújthatjuk annak a tízmilliónak, aki otthon maradt... /London, 1961. január/

Méray Tibor - Egy ​és más
Méray ​Tibor, a brüsszeli Szemle újságírója, a párizsi Irodalmi Újság főszerkesztője hosszú ideig indexen volt Magyarországon. Most megjelenő könyve épp ezért hiánypótlónak mondható: egy hihetetlen - a pártérán és a nyugati emigráción átívelő - hatvanéves karrier lenyomata, cikkekben, tanulmányokban és publikációkban elbeszélve. Az 1956-os forradalom és Nagy Imre miniszterelnök elkötelezettjeként, egykori berlini és észak-koreai tudósítóként Méray szövegei bemutatják, milyen volt közel a tűzhöz a politika, és hogyan lehetett messze az óhazától megőrizni a lángot. Történelem. Történetek. Tört értelem.

Méray Tibor - A ​Fehér Folyam
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Méray Tibor - Tanúságtétel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Méray Tibor - Nagy ​Imre élete és halála
A ​könyv nem tartozik a hagyományos életrajzok kategóriájába, aránytalanságaira a szerző is utal. Általában véve keveset foglalkozik Nagy Imre életének első négy évtizedével, még kevesebbet ifjúságával, a Szovjetunióban eltöltött 17 esztendejével. Sőt, közvetlenül a felszabadulás után kifejtett politikai tevékenységéről sem tudunk meg sokat, éppen hogy csak említés történik "földosztó" miniszteri működéséről, belügyminiszterségéről stb. Méray voltaképpen in medias res kezdi: 1953. június 13-ával, amikor az SZKP Központi Vezetőségének elnöksége kijelölte Nagy Imrét Magyarország miniszterelnökének. Bővebben foglalkozik viszont az 1953. júniusa után megkezdett "Új szakasz" politikájával, Rákosi ellentámadásával, mesterkedéseivel, Nagy Imre meghurcoltatásának, leváltásának és belső száműzetésének a körülményeivel, majd az írók és a Petőfi Kör harcával párhuzamosan népszerűségének fokozódó növekedésével, végül párttagságának helyreállításával. A könyv második - a népfelkelésnek szentelt - része az október 3-i eseményekkel kezdődik. Részletesen szól az október 23. és november 4. közötti időszak eseményeiről, az ismét miniszterelnökké lett Nagy Imre küzdelmeiről, az SZKP küldöttségének budapesti tárgyalásairól, majd a szovjet csapatok beszivárgása okozta feszültségnövekedésről, végül a november 4-i eseményekről. Az "utolsó felvonás" eseményeit viszonylag röviden írja le, nagyon kevés helyet szentel a november 4-ét követő "utóvédharcnak" (Méray maga is elhagyta az országot), szól viszont a jugoszláv követségen eltöltött 22 napos menedékről, a romániai deportálásról, befejezésül a Nagy Imre-perről. A Nagy Imre-irodalom olyannyira megszaporodott, hogy a harminc évvel ezelőtt született mű ma már kevés újat képes nekünk mondani.

Kollekciók