Ajax-loader

Temesi Ferenc könyvei a rukkolán


Temesi Ferenc - 3. ​könyv
A ​3. könyv kollázstechnikájú regény, ha úgy tetszik, "kiegészítő kötet" a szótár formájú, nagy port kavart Por c. műhöz. Napló, írói és emberi vallomás, de felfoghatjuk laza és rendkívül színes bibliográfiának is, amelyben Temesi Ferenc megkapó személyes hitellel szól a Por születésének és utóéletének történetéről. És természetesen nemcsak arról... de ezt a titkot már az olvasónak kell megfejteni.

Temesi Ferenc - A ​szív böjtje
A ​nagy sikerű Por szerzője újabb kötetének kétségkívüli főhőse egy kutya. Ezenkívül szó van még egy papáról, aki elköltözött, egy szárítóról, honnét szavak szállnak, a legjobb barát haláláról és egy új érkeztéről, Angliáról és Amerikáról, Japánról és kínairól, útitársakról és e'társakról, magyarságról és zsidóságról, Lou Reedről és Lagzi Lajcsiról; a taóról és a tarot-ról, arról, hogyan legyünk szegények, vagy mit érezhetett Kiss Sándor, a hangutánzó papagáj a láthatatlan országban... Van ebben régi, és van ebben új: kisregény és novella, keresztrejtvény és megíratlan búcsúlevelek, esszé és tárTca, paródia és gyónás. Szerepelnek a hatvanas évek éppúgy, mint az 1989-90-es keserves évtized. A szerző önéletrajza zárja a kötetet: minden sorát barátai és felebarátai írták. A Por és az író készülő új regénye, a Híd között ez a könyv kirándulás, más irányú de halaszthatatlan mesélnivaló.

Temesi Ferenc - Por
Az ​írói szótár formájú regény mára legendássá vált helyszíne: Porlód. Az a város, ahol a "por" és a folyó elleni küzdelem rányomja a bélyegét a mindennapokra, és vastagon belepi vagy épp magával ragadja a lelkeket. Együtt kell élni az "elemekkel", sőt meg kell tanulni szeretni őket. Főhősének, Szeles Andrásnak, miként egész családjának sorsa eggyéforrt Porlóddal, szövevényes kapcsolatainak gyökerei itt markolják szívós erővel a talajt. Vágyak, mesék, mendemondák, pletykák és mítoszok sűrűn örvénylenek itt. Hihetetlen és hétköznapi, régi és közelmúltbeli történetek kovácsolják szerves egységbe a porlódiak életét: átvonul itt a történelem, minden kis szegletén otthagyja a nyomát, s lakóin is átsuhan. A kötet főhőse, Szeles András az ötvenes évek gyereke, a hatvanasok kamasza, a hetvenesek fiatalembere - így a magyar közelmúlt krónikása is. De Temesi Ferenc alkotása több a "porlódiság" lenyomatánál, több a nemzedéki, a család-, a szerelmes és az énregénynél: mindez együtt. Időben is hatalmas távot utazik be: majd 150 éven keresztül repíti az olvasót, 1833-tól 1973-ig.

Temesi Ferenc - Pejote
Ez ​egy érzelmes valami. Egy kisregény vagy filmregény vagy filmes próza vagy micsoda. Csupa-csupa közhelyekről: szeretetről és megbocsátásról és boldogságról meg magyarságról meg chileiségről. Ki ne hagyjuk: a tequiláról, amiről a boldog szerző úgy gondolja, nem értjük, ha nem teszi mellé: pálinka. Ez egy piros-fehér-zöld könyv, Mexikóról. Vagy a legkevésbé Mexikóról? Tisztaságról, de mégis inkább barátságról... Talált gyermek ez, de nem lelenc, igazi szerelemgyerek - POR után, valahol a HÍD felénél.

Temesi Ferenc - Tenacatita
Kisregény? ​Filmregény? Filmes próza? Nehéz lenne a magyar irodalom egyik élő klasszikusának ezt a könyvét beskatulyázni. És hogy miről szól? Csupa-csupa közhelyekről: szeretetről és megbocsátásról, boldogságról meg magyarságról meg chileiségről. Ki ne hagyjuk a legfontosabbakat: tequiláról, a misztikus peyote kaktuszról, óceánparti homokos öblökről, nőkről és férfiakról, akik mámorosan ölelkeznek és sután botladozva kerülik el egymást - szabadságvágyról. Ez egy piros-fehér-zöld könyv - Mexikóról. Vagy a legkevésbé Mexikóról? Tisztaságról biztosan, de mégis inkább barátságról. Születő és múló, mégis örök barátságokról.Temesi Ferencet, ahogy a könyveit és írásait is, vagy szeretik, vagy megrettennek tőle. Hidegen senkit nem hagy, sem robusztus személyisége, sem a munkája. Legutóbbi hatalmas vállalkozása, Bartók Béláról írt regénye is komoly vitákat, feltétlen szeretetet és olykor komoly ellenérzést váltott ki. És addig jó, amíg ez így van. Mert csak egyetlen rossz létezik: a közöny hideg csöndje. Ami Temesit mindig elkerüli.

Temesi Ferenc - Babonáskönyv
Temesi ​Ferenc Babonáskönyve lassan készült – hogy stílszerűek legyünk, mondhatni úgy, mint a Luca széke. Csak egy kicsit hosszabb ideig: négy esztendőn keresztül. Pedig a Mestert régóta foglalkoztatja különböző népek – elsősorban a magyarok (azon belül is a szögedi nemzet) és a kínaiak – hiedelemvilága. De szót ejt könyvének címszavaiban angol, pontosabban brit, amerikai, francia, zsidó, sőt, afrikai babonákról is. A rengeteg forrásból táplálkozó mű nem néprajzi igénnyel íródott, Temesinek esze ágában sincs belekontárkodni e szakmába. Mint mindig, most is szépirodalmat ír. Kötete regényként s novellafüzérként egyaránt olvasható – bár nem az. Ki-ki megtalálja benne az őt különösen érdeklő babonát, s közben még rengeteg újat is megismerhet. Pályatársak figyelmébe ajánlható pl. az az új keletű babona, miszerint az ábécé utolsó négy (esetleg három) betűje nem szabad, hogy szerepeljen a könyv utolsó mondatában, mert akkor… - aki kíváncsi a miértre, üsse föl a Babonáskönyvet!

Temesi Ferenc - Kölcsön ​idő I-II.
A ​kortárs magyar irodalom neves írójának rendhagyó műfajú és formátumú új munkája igazi irodalmi különlegesség: a képzeletbeli folyóirat egymást követő számaiból, folytatásos cikkeiből, apró formákból bontakozik ki a regény bonyolult, mégis rendkívül olvasmányos szövedéke.

Temesi Ferenc - Tündér, ​mesék
A ​mesekönyv főhőse egy Tündér nevű kislány, aki szüleivel Wales-ben lakik. Az ő mindennapi kalandjait mutatják be a rövid történetek: egy állatkerti látogatást, egy bábszínházi előadást, egy tengerparti kirándulást, a kutyájával folytatott játszadozásokat, a betűvetés tanulását az óvodában, delfinekkel való találkozását fantáziáiban, miközben Tündér mesebeli lényekkel is találkozik. „A delfinek azért ugrálnak, mert örülnek az életnek. Mint a gyerekek. Mert egy mese szerint, a szivárványról leesett gyerekek, amint elérték a tenger vizét, abban a pillanatban delfinekké váltak.”

Temesi Ferenc - Pest
Nyelvi ​és kultúrtörténeti lelemények, különleges formai építkezés, számos szellemi kaland - mindezt megtalálja az olvasó a Kossuth-díjas Temesi Ferenc regénytrilógiájának zárókötetében. A szótárregény műfaját megteremtő _Por_, az egykoron az ÉV REGÉNYE címet elnyert _Híd_ és a lezárást adó _Pest_ a magyar irodalom korszakos alkotásai - egymással összefüggésben, de külön-külön is élvezetes olvasmányok. A vidékről fővárosba származott Tengődi Zoltán belakja, becsavarogja Budapestet, és párra talál. Egy ideig a Fiatal Művészek Klubja vezetője. Egy vak pap ráhagyományozza Porlódról szóló, meg nem írt regénye jegyzeteit. TZ kezdetben szánakozva nevet rajtuk, de rájön, hogy ezek is a saját megírandó műve felé viszik. A hetvenes évek tespedt Pestjét ismerjük meg a regényből. TZ az elejétől fogva a regényére készül, s a könyv utolsó bekezdése a _Por_ kezdete. Örök körforgás.

Temesi Ferenc - Miért ​nem lettem?
A ​mese megmarad. Ha sztorinak hívják, akkor is. Könyvet azért olvasunk, nézünk, hallgatunk, szagolunk, mert vágyakozunk valami után, ami a lelkünkben lapul, a képzeletünkben búvik meg, csak nem tudjuk előhívni, mert nem ismerjük a nevét. Olyan érzések után sóvárgunk, amelyek vagy bennünk vannak, vagy sosem lesznek. De mese, az kell. Nem csak a gyerekeknek. Gondoljunk csak Dugonicsra, Jókaira, Mikszáthra, Móriczra, Mórára, Tömörkényre, Tersánszkyra, Tamásira. A mai írók közül egy maroknyi elszánt utóvédharcosra. Meg a fiatalok egy részére, akik jobbak lesznek, mint mi magunk.

Temesi Ferenc - Bartók
Temesi ​Ferenc negyven évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja Bartók Béla, a világhírű magyar zeneszerző és zongoraművész regényét. Eltökélt kutatómunka, a tényekben és lelkekben való kitartó nyomozás után felkavaró, szenvedélyes életírás vagy inkább fiktív életfilm született, melyben egy huszadik századi utazót látunk, aki hol szapora, hol bizonytalan lépéseivel egyre közelebb kerül a világhoz és önmagához. Aztán világossá válik, hogy két utazóval van dolgunk. Hiszen a szerző, az Életrajzoló útját is végigkövethetjük Bartókhoz. És önmagához. Ennek a regényírói elgondolásnak köszönhető, hogy a mű mindvégig izgalmas módon kapcsolódik a jelenhez, a ma Magyarországához. És a 21. század egyik alapkérdéséhez: az identitáshoz, az identitáskereséshez. Hogy mit jelent bartóki módon magyarnak és művésznek lenni? Temesi Ferenc regénye nem csupán felveti, de az aranymetszés törvényeit betartva meg is válaszolja ezeket a kérdéseket. S a mindmáig ápolt elvont és már-már éterien tiszta Bartók-kép egyszerre megélhetővé, személyessé válik. Temesi Ferenc Bartókja a külső és belső utak szövevényes regénye. Jelentős irodalmi tett. „A zenéről beszélni olyan, mint az építészetet eltáncolni. De hát minden mű a lehetetlent kísérti meg, amely méltó erre a névre. Ha csak a töredékét fel tudjuk mutatni annak, amit Bartók zsebméretű, fekete füzetébe írt, már nem volt hiába a munka. Bartók egy antológia, amely a legrégebbitől a legújabbig mindent összefoglalt. Ezt megközelíteni is merészség.” (A szerző)

Temesi Ferenc - Látom, ​nekem kell lemennem
Temesi ​Ferenc 1977-ben a "Látom, nekem kell lemennem" című novellafüzérével robbant be a magyar szépirodalomba. E könyvében is már kiforrottan jelen van a szerzőre azóta is jellemző kísérletezőkedve, a műfaji határok átlépésének szándéka. Prózájának játékossága, nyeglesége, s az a bonyolult hangulati ötvözet, melyben a keserű és megrázó szemérmesen elrejtőzik a vidám, könnyed mögé. Egyszerre teremt mítoszt, és rögtön le is rombolja azt. Temesi már akkor is, és azóta is örök lázadó maradt. Könyvének főhőse Győző, az író ifjúkori alteregója. Az ő életútját követjük nyomon az 1950-60-as évektől, kisgyermek korától. A történetek egy kisvárosban, egy udvarban - ahol a kisfiú egymagában, mégis elszántan rúgja a bőrt -, egy iskolában - ahol afféle rossz kölyökként a padra firkál - és az egyetemen játszódnak - itt olvassa fel első műveit. Látjuk Győzőt, a hős világjárót, amint a város határából mégis visszatér, és a hősködő kamaszt, aki tulajdonképpen szívszomorítóan társtalan. Temesi biztos kézzel formálja anyagát, ügyesen bánik az érzelmekkel, a kifejezés árnyalataival. Játékossága, nyeglesége mögött a kamasz sérülékenysége, fokozott érzékenysége és szégyenérzete rejtőzik.

Temesi Ferenc - Amszterdam ​stb.
Farkas ​első regényét írja, amikor holland könyvkiadó barátja, Jaap révén meghívást kap egy amszterdami avantgárd világfesztiválra. Egy csomó barátot szerez, és megismerkedik Dzsókkal, a rendkívüli tehetségű magyar festőnővel. Ezután minden évben Amszterdamba látogat. Jaap egyszer bevallja magyar barátjának (aki akkor egy nála huszonhárom évvel fiatalabb lánnyal él), hogy szerelmes tizenkét éves nevelt lányába, és a szerelem kölcsönös. Odaadja neki angolul írt naplóját. Egy nap kétségbeesett meghívó érkezik: Dzsók gyomorrákban fekszik, és nem akar egyedül meghalni. Farkas elindul legnehezebb amszterdami útjára.

Temesi Ferenc - Az ​éjféli utas
"Országúthy ​rágyújtott. Tudom, mitől menekülök, de nem tudom, mit keresek. Ha nem ismerjük a kikötőt, nem lesz jó szelünk soha. Országúthy felállt, és kilépett a folyosóra. Nekitámaszkodott az ajtónak. A hamut gondosan a tartóba ütögette, akár ha százan látnák. [...] Ha egy normális ember magába néz, nem becsüli sokra önmagát. Csak az üresek ismerik magukat, mondta a hang. Ha szerencsés vagy, sose ismered meg önmagad, mondta szívében Országúthy. Ha meg balszerencsés, akkor meg az emberek nem fognak soha, mondta a hang."

Temesi Ferenc - Por ​I-II.
I. ​kötet Porlódon játszódik Temesi Ferenc műve, ez az írói szótár formájú regény. Ott, ahol a "por" ellen nemcsak küzdeni kell, hanem együtt élni vele, sőt szeretni is, mint magunkat. Vágyak, mesék, mítoszok - s a kemény természeti-történelmi körülmények csapásai - "lecsapódásai közepette épül-alakul a város. Innen ide gyökerezik az a - történetében Porlóddal "összenőtt" - család, melynek sorsa kibontakozik a regény - egyelőre első kötetének - lapjain, s melynek sarja, Szeles András az ötvenes évek gyereke, a hatvanasok kamasza, a hetvenes esztendők fiatalembere. Nemcsak önmagát vállalja-képviseli tehát a főhős (és a Szótáríró), hanem városát, családját, barátait, ellenségeit - és az olvasót is. Csodás és hétköznapi, régi és közelmúltban játszódó történetek "fegyelmezett kavargása" komponálódik szerves egységgé, hogy bemutassa: Itt minden megtörtént, s minden egy kicsit másképp történt meg. Ám Temesi alkotása több, mint a "porlódiság" sajátos atmoszférájának s "képletének" rajza, s több, mint nemzedéki, család és énregény: mert mindez együtt. Lexikális szerkesztéséből következően is egymás mellett jelennek meg a múlt és a jelen alakjai, s így bontakozik ki hat nemzdék s evvel a helyszín története. Időben is hatalmas távot fog át a Por: 1833-tól 1973-ig juttatja el az olvasót. S mit fűz hozzá eme első kötethez a szerző: "Nincs más hozzáfűznivalóm a Szótár első kötetéhez, mint a második: L-ZS." II. kötet Bizonyára nagy érdeklődés előzte meg a történet folytatását: Temesi Ferenc írói szótár formában közreadott regényének második kötetét. Az előzőekben az olvasó megismerkedhetett Porlód város sajátos atmoszférájával, a főhőssel, Szeles Andrással, családjának hat generációjával. Régi és közelmúltbeli - homályosabb és élesebb - képkockákból áll össze végül is a monumentális freskó, feledhetetlen alakjaival, fantasztikus, hétköznapi történéseivel, színhelyeivel. Olvasói sejthetik, hogy - a rejtett linearitás törvényeinek eleget téve - az író most a századelőtől "címszavazza" tovább a Porlódon átsüvítő történelmet, az életet, a Kispéter-Stolz-Szeles család sorsának alakulását s a fiatalember - férfivá - érlelődő András kalandjait. Mindezt olyan provinciális hitelességgel, amely azt sugallja, hogy voltaképp mindenhol provinciában élünk.

Temesi Ferenc - Gabo ​meg a halál
Az ​írás magányos foglalkozás. Miként Faulkner mondta: nem kell több szerszám hozzá, mint papír, toll, dohány, étel és egy kis whisky. Egyenes, becsületes prózát írni a legnehezebb. Legalábbis Hemingway szerint. Először is ismerned kell az írás tárgyát, azután meg kell tudni írni az egészet. Mindkettőhöz külön-külön egy élet is kevés. Van, aki az órakészítéshez hasonlította az írást. Számomra egy író olyasvalaki, aki kimegy a piacra, leül egy kisszékre, kiteszi a kalapját, és azt mondja: El akarok mondani nektek egy történetet. Az ebben a kötetben várakozó történetek tán két kivétellel a huszonegyedik század szülöttei. A Magyar Nemzet szombati mellékletében jelentek meg.

Temesi Ferenc - 49/49
Temesi ​Ferenc Kossuth-díjas író műve a szó legnemesebb értelmében vett szerelmesregény - ám több is ennél. A személyes és a történelmi emlékezet mozaikjaiból ragasztott korrajz, nemzedékregény, a nagy generáció regénye. Temesi a tőle megszokott írói bravúrral vezeti olvasóit térben és időben: hol a hatvanas évek végi Magyarország mindennapjaiba nyerünk betekintést, hol a 2010-es években kalandozunk. Olyan élet- és történelmi helyzetekbe csöppenünk, melyek sokunknak ismerősek. A gimnazista Márk és Ilona szerelmének alakulása - felnőtté válásuk, ismerkedésük a szerelemmel és beteljesületlen testi kapcsolatuk - rányomta bélyegét a fiatalok jövőjére. Noha Ill már évtizedek óta Norvégiában él (gyermekei születtek, megözvegyült...), a földrajzi távolság sem akadályozhatja meg, hogy Márk és Ilona szerelme közel ötven évnyi álom után felébredjen, és végre beteljesüljön. Eltérő élettapasztalataikkal, csalódásaikkal maguk mögött sokkal erőteljesebben tudnak kötődni egymáshoz, mint fiatalkorukban - és már kíméletlenül őszinték mernek lenni egymáshoz.

Temesi Ferenc - Apám
A ​Kossuth-díjas író a rendszerváltás után több száz oldalas besúgói jelentéseken rágta át magát, hogy kiderítse apja sorsát, a valahai iskolaigazgató, aztán 56 után meghurcolt, és segédmunkássá "lefokozott", majd tanítóvá "visszaemelt" id. Temesi Ferenc életének önmaga előtt sem ismert titkait. Miként vetették ki hálójukat a besúgóhálózatok az egyszerű kisemberre? S miért is kellett épp őt megfigyelni? "Mindössze" három bűne volt: magyar volt, és keresztény, ráadásul gerinces ember, aki visszautasította az államhatalommal való együttműködést! A Kádár-korszak "puha" diktatúrája hogyan bánt az emberekkel, miként fonta át az árulás pókhálója a generációkat, a baráti kapcsolatokat, a mindennapok életét? Árulók és elárultak, becsapottak és csalódottak élete sodródik örökre egy fonattá a kádárizmus időszakában. Temesi édesapja figuráján keresztül a történelmünket meséli el, a spiclifülekkel tarkított kiskocsmázásokat, ahol a "nagytestvér" tényleg mindenkit figyelt, de nem idegeneken keresztül, hanem akár a családi barátnak hitt spiclik által. Így szivárgott be a bizalmatlanság és a társadalmat teljesen átható becsapottság érzése a nappalikba, s lettek a baráti sakkozások jelentések tárgyaivá. "Az ügynök a kádárizmus szimbóluma, szinte kifejezője volt lényegének. Derűlátó vélekedés szerint minden negyvenedik állampolgár, a szofisztikált elnyomást kiépítő rendszerben, besúgó volt. Vagy pénzért, vagy karrierért, vagy zsarolás hatására (és itt nagyon széles a skála), vagy mert ilyen is volt önként és dalolva. A jelentésírók följelelései gyakran magukon viselték a sietség, a gyors megfelelni akarás nyomát. Ilyenkor jobban megnyomták a tollat, hadartak az előadásban. Nem tudták, de éppen a jólértesültséget túlhajszoló, apró jelek buktatják le őket. Így azonosíthatók végül. Nem tudtam, hogy bennem egy rendőr szunnyad. Ami ebben a könyvben felébredt. Elfelejteni nem fogom. Azt se, hogy a paradicsomszósz vérből volt a levesben főtt hús mellé a kádári paradicsomban, csak nem vettük észre." (Temesi Ferenc)

Temesi Ferenc - Híd
A ​Kossuth-díjas író regényének nemcsak a címe, de kulcsmotívuma is a híd. A híd, mely összekötettést biztosít a múlt és a jelen között, s egyben a célba érés, a "valahova jutás" szimbóluma is. Temesi Ferenc klasszikussá nemesedett trilógiájának első regénye a szótárregény műfaját megteremtő Por volt. Ennek sajátos, önéletrajzi folytatása a Híd, illetve a harmadik kötet, a Pest. Temesi két szálon futó művében Tóth Pál 1890-től 1980-ig ívelő története és a huszonöt éves Zoltán István 1970-es évekbeli sorsa kanyarodik egybe. Tóth Pál mozgalmas életének hátterében forradalmak, világháborúk zajlanak, a helyi és a nagypolitika gazemberei ölelkeznek össze s befolyásolják hősünk életét - míg a könyvtári gyakornokként dolgozó Zoltán István mindennapjai szinte mozdulatlannak rémlenek, teljesen tétlen életében az álmok utazásai jelentik a vigaszt. Ez az eseménytelenség betekintést enged a szűkkeblű országba zárt, a körülményeknek kiszolgáltatott fiatalság tehetetlenségébe, s ezen keresztül a hetvenes évekbeli Magyarország pangásába. Tóth Pál élete a tarot kártya 78 lapjának sorsszerűségében, Zoltán Istváné a kínai Változások könyve 64 kuájának véletlenszerűségében bomlik ki, a Temesire oly jellemző nyelvi bravúrokkal, tudatossággal és átgondolt szerkesztési elvekkel. Igazi csemege és szellemi kaland az irodalom rajondóinak.

Temesi Ferenc - Királyáldozat
Aki ​csak Zweig Sakknovellájából ismeri a játékok legjátékabbikát, az is tudja: királyáldozat - nincs. A sakkban. Csak az életben, szerelemben. A lány 17, a férfi 40 éves, 23 lépésre vannak egymástól, amikor megkezdődik a játszma. A férfi a lányt arra tanítja meg, hogyan kell győzni, mondván, majd megtanítanak az ellenfelek veszíteni. Így a parti kimenetele aligha kétséges. Sötét a 23. lépésben feladja. Szerelmük hegyei-völgyei e regény kanyarulatai. A rendszerváltozást ez a szerelem jelenti mindkettőjüknek. Az ő rendszerük tényleg megváltozott. A regény külső formája egy valóban megtörtént játszma, amelyet New Orleansban 1921-ben egy Adams nevű amatőr játszott Torre Repetto nagymester ellen.

Temesi Ferenc - Hogyan ​nem találkoztam Allen Ginsberggel
1999. ​Babonás, bűvös szép szám. Kilométerben is sok, nemhogy esztendőben. Bizonnyal sokan rettegnek, mások meg éppenséggel sokat várnak tőle. Temesi Ferencnek különösen is fontos, hiszen születésének ötvenedik, írói pályakezdésének harmincadik évfordulóját hozza ez az esztendő. A Kertek 2000 Könyvkiadó ezzel, a válogatott novellákat tartalmazó kötettel üdvözli közelgő ünnepén a Szerzőt.

Temesi Ferenc - Az ​utca legjobb kocsmája
Temesi ​Ferenc novelláskötete felvonultatja a Kossuth-díjas író nyelvi és szövegbeli bravúrjainak színe-javát. Át- meg átjárható kontextusai, nyelvi szöveteinek szálai hol itt, hol ott bukkannak fel, s a megolvasás mélységén múlik, mennyi kapcsolódást fedezünk fel a kötet írásain belül, illetve azon túl, a többi Temesi-műhöz puzzle-szerűen illeszkedve. A könyv egy teljes emberi életen ível át. A gyerekkortól a kamasz- és egyetemistakoron át az érett felnőtt, majd korosodó férfi élethelyzeteit, gondolati síkjait és mindennapi gondjait-örömeit sodorva fel. De az élethelyzetek pőre leírásán túl mindegyik novellában ott csillog a szellem, a szellemesség, az irodalmi, a nyelvi és kulturális utalások sora, melyek felfedezése bravúros játék az olvasónak (is).

Kollekciók