Ajax-loader

K. B. Rottring könyvei a rukkolán


K. B. Rottring - Heri ​Kókler és az epeköve
Heri ​Kókler úgy repült, mint egy madár. De sajnos úgy zuhant, mint egy kő. Amikor Szputnyik 2000-es típusú seprűje megbokrosodott, hiába nyomogatta a féket, és kapcsolt alacsonyabb sebességi fokozatba, semmi nem történt, csak zuhant lefelé, egyre gyorsabban és gyorsabban. Rémülten látta, hogy ő és az iskola oszlopcsarnoka egyre közelednek egymáshoz. Közvetlenül alatta nyerítve menekült a bűvös erejű egyfarkú, tudományos nevén monofarkincusz. Ludvig az aranybagoly, szárnyával takarta el vak szemét, hogy ne lássa Heri életének utolsó, de legizgalmasabb pillanatát, amikor nem nyílik ki a fel nem pumpált légzsák és az otthon felejtett ejtőernyő.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a mormon kannája
Booáááá, ​a csörgőkígyó sziszegve kúszott elő nagyon titkos rejtekhelyéről, hogy végezzen kiskorú áldozataival. Amikor Heri Kókler meglátta, egy pillanatra azt hitte, eljött a vég. De nem az jött! A terem buráját átszakítva zuhanórepülésben közeledett a hétköznapi tyúknak álcázott, bűvös erejű toalettkacsa, aki bizonyítottan képes volt arra, hogy a legnagyobb trutyiból is bárkit kimentsen. A nyakában pedig ott fityegett a mágikus erejű szakrális kegytárgy, a Mormon Kannája, amelyben az élet pí-vize lötyögött.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a fáraó átka
Heri ​Kókler, a világ többszörös megmentője, minden erejét megfeszítve rángatta a pórázt, amelynek az egyik végén a fenevad, a másik végén pedig ő morgott. Arca eltorzult, szemüvege elkerekedett, a homlokára kötözött villám alakú sebhely pedig lüktetni kezdett a viszkető fájdalomtól, mert a nem mindennapi melegben tett erőfeszítéstől megizzadt és teljesen bepállott a bőre. A lánc végén a mágikus teremtmény, a Szfingsz vergődött. Kőkemény ellenfél volt, fogatlan szájával még mindig vadul harapta a csalétekül felkínált gumicsontot. A díszletként szolgáló piramisok fölött, sivatagi vihar tombolt, amely döbbenetes gyorsasággal közeledett. Heri Kókler begyakorolt mozdulattal megdörzsölte akezében szorongatott Szent Ebonitrudat, hogy delejes erejű mágiát gyakoroljon erre a makacs vadállatra. Érezte, hogy nincs sok ideje. Tudta, néhány oldalon belül meg kell szereznie a Fáraó Átkát, különben megint vége lesz a világnak.

K. B. Rottring - Stanley Steel - A ​csillagok (H) borúja
A ​hercegnő elkészült a fegyver összeszerelésével, olajos kezeit a fehér ágyneműbe törölte. Beinditotta a dízelmotort. A láncfűrész szépen, egyenletesen berregve működni kezdett. Talán a vakszerencse talán az írói fantázia műve volt, hogy ebben a pillanatban lépett be az egyik birodalmi légiós, talpig páncélban. Fején rózsaszínű, szúnyogfejszerű sisakot hordott, amely teljes mértékben akadályozta a kilátásban. Oldalán poroltó lógott, kezében sugárvető, a hátán permetező puttony, amely alkalmas volt biológiai hadviselésre is. Sisakjának tetején kakasos forgó. Egyenruháján jól látható felirattal, csupa nyomtatott betűvel foszforeszkált: `Waffel Eszesz`. Lábán könnyű betoncsizmát viselt, így nem is csoda, hogy nesztelenül tudta becserkészni áldozatát, a fiatal, védtelen (talán még szűz) hercegnőt. Amikor meglátta prédáját, felröhögött. De milyen rosszul tette! A hercegnő villámgyorsan, meglepően könnyed mozdulattal előhúzta a háta mögül a már berregő láncfűrészét. Apró riposzttal kivédte támadója rosszallását. Majd ahogyan kislánykorában a láncfűrész - vívó iskolában - ahová a balett és a szolfézs közötti szünetekben járt - unásig gyakorolta, hatalmas dühödt suhintással lemetszette támadója tollforgóját. A páncélos rohamosztagos felvisított, majd hanyatt-homlok elmenekült. Lila hercegnő tudta, a neheze még hátra van.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a Horror Háza
A ​baljóslatú, sötét ég démoni árnyként telepedett a fekete erdô elôtt magasodó hatalmas épületre. A Horror Házának legmagasabb pontján, a hosszú zászló mellett, a tetô nélküli torony tetején terpeszkedô teremtmény, a pokolból ideszabadult apró kis szárnyas vízköpô, összegörnyedve hányta a vizet. A rémisztô kastély másik, átellenes oldalán, a baloldali épületszárny tornyán, ebben a pillanatban érces hangján kukorékolni kezdett a mozgásérzékelôvel ellátott döglött szélkakas. Riasztó volt! A bejárat mellett két élô szobor tartotta az erkélyeket. Most mindketten a váratlanul megjelenô fiúra vetették meglepett pillantásukat. Heri Kókler úgy menekült, hogy azt tanítani lehetett volna. Teljes átéléssel és minden erejét beleadva. A lépcsôn gonoszul elhelyezett és a sötétben alig látható gereblyék minden alkalommal úgy fejbe verték, mint kômuvest a hatodik féldeci, de ez a semmiség nem tántorította el korunk hôsét, a világ többszörös megmentôjét attól, hogy kereket oldjon. Már éppen elhagyta a motorosfurész alakúra vágott sövénynövény vonalát, amikor a pokoli gyorsasággal utánanyúló démoni kéz elkapta a nyakát. Heri szemüvege elkerekedett, a hátát és a nadrágját is kiverte a víz. Rémületében elejtette a jobb kezében szorongatott Szt. Ebonitrudat, amit varázspálcaként használt. De ami még ennél is nagyobb baj volt, hogy a baljában szorongatott helyzet kulcsa is kezdett kicsúszni a kezébôl. E nélkül viszont semmi esélye sem volt! Heri kétségbeesetten küzdött, de a rettentô vasmarok nem eresztette. Hiába is tiltakozott, a szörnykéz végül úgy berántotta, mint gazdasszony szokta a levest. Heri kába agyán még átfutott a negítív gondolat, hogy most aztán vége lesz neki is, mint a botnak. De életében nem tévedett még ekkorát! A fergeteges humorú, óriási sikeru, eddig több mint kétszázezer példányban eladott paródia-sorozat legújabb kötetete, a Heri Kókler és az elf rémálma folytatása, minden eddiginél több kalandot, izgalmat, rengeteg nevetést és felhôtlen szórakozást tartogat számodra.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a Hat Tyúk Tava
Heri ​Kókler nevetett. De ez a nevetés nem volt vidám, sőt önfeledtnek sem lehetett nevezni, ám kétségkívül mégis nevetés volt. Herinek pedig minden oka megvolt rá, hogy most így nevessen. Ott állt ugyanis a színpadon, és miközben mindenki őt nézte, a hatalmas nagy rivaldafény kis híján leégette a haját. A jelmeze tényleg elképesztő volt. Felül úgy nézett ki, mint egy fizetőpincér, alul viszont akár egy balerina. Rózsaszínű tüllszoknyája alól kivillantak pipaszár lábai, amelyek inkább szőrösek voltak, mint egyenesek. Herinek halvány fogalma sem volt róla, hogyan került ide a színpadra. De nem ez volt a legrettenetesebb és legkétségbeejtőbb, hanem az, ahogy énekelt. Miközben Heri szoprán hangján előadta "A pipe belenyúvadt a kátyuba" című dalbetétet, a közönség a fejét fogta - nem az övét, hanem a sajátját -, többen rosszul lettek, az első sorban az egyik néző pedig a színházi pisztolyával máris az öngyilkosság gondolatával játszott.Ám ez mind semmi volt ahhoz képest, amikor táncolni kezdett. Bár ne tette volna! Bakancsos lába tánc közben halálra taposta azt a maradék öt baromfit, amelyekről többek közt ez a darab is szólt. Heri észrevette, hogy az egyik kezében egy tyúkot, a másikban egy tojást szorongat. De akárhogy is erőlködött, képtelen volt visszaemlékezni, hogy melyik volt itt előbb. A tyúk vagy a tükörtojás. A Heri Kókler és a Hat Tyúk Tava, a vidám sorozat tizenegyedik kötete. Fergeteges paródia, amelyen te is kultúrált körülmények közepette röhögheted magad betegre.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és az alkatrazi fogoly
Szado ​Mazsi a genetikailag módosított szerencsemalac úgy süvített keresztül a látóhatáron, hogy öröm volt nézni. Testékszerei metálfénnyel ragyogtak az éjszakában, hatalmas szárnyai propellerként verve gerjesztették a felhajtóerőt. Intelligens arcán elégedett vigyor ült, fogai között négylevelű lóherét tartott, hogy mindig szerencséje legyen. Black Jack a hírhedt szerencsejátékos és ártatlan tömeggyilkos éppen cellájában várta a halált. De nem ölbe tett kézzel! Fűrészével, amelyet műanyag műanyag ivópoharából alakított át ügyes kézzel, éppen a rácsokat rongálta. Black Jack arca felderült, amikor meglátta Heri Kóklert és a mögötte kapaszkodó Hermelint. Eldobta a francba a maga csinálta eszközt, és kimászott a rácsok közötti résen. - Gyíííí - üvöltötte Heri boldogan, és hagyta, hogy Hibrid malackája felszálljon velük az égbe, a csillagok közé, ahol már bottal üthették a nyomukat.

K. B. Rottring - Stanley Steel - A ​gnómok támadása
Nagy ​szeretettel köszöntjük utasainkat intergalaktikus járatunk fedélzetén! Külön örömmel üdvözöljük a 24555-ös és a 24556-os ülésben helyet foglaló Gané Amudarja szenátornőt és Agakíj Ivánovics Skywalkman Jeti tanonc urat, akik inkognitóban utaznak! De ennek most vége, hihihi... Hatalmas szerencse érte ma mindkettőjüket, mivel ők a tízmilliomodik utasaink! Jutalomból megajándékozzuk önöket egy-egy extrákkal felszerelt mentődobozzal. Én csak tudom, hogy ennél jobb ajándékot még elképzelni sem lehet, hiszen ezen a hajón minden megtörténhet. Nem kell menekülnie senkinek sem! Hiszen úgysem menekülhetnek. Jó, jó, ez talán erős volt. De akkor is, minek sikoltoznak? Még nem is zuhanunk! Kérem, őrizzék meg a nyugalmukat! Ha nem sikoltoznak, az utaskísérők sem fognak lövöldözni. Na ugye! Megmondtam! Köszönöm, így már jobb! Azt az urat, vagy nem is tudom, hogy a kétfejű, kocsányos végtagú utasunk úr volt-e, de most, hogy a légikísérőnk lelőtt, már végül is mindegy, jó lenne levakarni a plafonról, mert nagyon folyik belőle valami lé, és pont rácsöpög arra a szemüveges úrra, aki ettől teljesen szétcsúszott. Igen, ő így szokott meghalni. Semmi gond, joga van hozzá! Igen, tudjuk, hogy önök azok, kedves Gané és Agakíj! Kérem, nem kell elbújniuk, mert akkor is látjuk önöket, mert az egész hajó be van kamerázva, akár egy valóságsó. Kisasszony, kérjük, ne próbálja meg lehúzni az ablakot, mert a világűrben továbbra sincs még levegő. Gyanítottuk, hogy régen tetszett repülni, de ez még nem ok arra, hogy felelőtlen viselkedésével kinyírja az utastársait. Köszönjük megértésüket, az eddig elhunyt utasainknak, illetve hozzátartozóiknak, mély részvétünket szeretnénk kifejezni. Kellemes utazást kíván önöknek Dzsojsztik kapitány!

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és az Elf Rémálma
Cvölf ​az elf, aki a legnagyobb Heri Kókler rajongó volt a világon, rémisztően horkolt, az üvegablakok zsírpapír ablakbetétjei csak úgy rezegtek bele, miközben a ház lakója rémeket álmodott. A falon függő, szolíd aranykeretbe foglalt könyvborítók, a Heri Kókleres rajongói papucs, a csakis H.K. fanok számára gyártott söröskrigli és a hozzá ajándékba járó, szintén csakis elvakult rajongók számára megalkotott, most éppen az ágy alatt píhenő, de éjszakai bevetésre váró speciális toalettpapír és bili, valamint az ágy végében leterített feliratos törölköző is vele aludt. Ám Cvölf hirtelen kinyitotta a szemét, mert azt álmodta, valaki jár a szobájában. Kis híján felkiáltott rémületében! Az ágya mellett ugyanis ott lebegett Heri Kókler, akár egyjelenés. Döbbenete csak fokozódott, amikor tudatosult benne, hogy Heri Kókler köpönyegbe és csuklyába burkolt fantomképe nem a földön áll, hanem a levegőben lebeg. Cvölf hátán jeges veríték csordogált végig, homlokát kiverte a víz, szeme elkerekedett, szája szólásra nyílt, de hiába, hegyes füle pedig égnek állt, mint amit rnegdelejeztek. Heri Kókler szelleme ekkor megigazította a fején lévő csuklyát, majd miután kezét könyörögve összekulcsolta maga előtt, elhaló hangon beszélni kezdett hozzá: Kérlek, segíts! Te vagy az utolsó reményünk!... A Heri Kókler és az elf rémálma a nagy sikerű paródia-sorozat legújabb része, a Hat Tyúk Tava folytatása. A könyv telis-tele van jobbnál jobb poénokkal, új viccekkel, latin betűkkel, növekvő sorrendbe álltott hazai oldalszámokkal, valamint bónusz bekezdésekkel. Csak azért, hogy neked jó legyen! Vedd meg és olvasd el! Most!

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a Halál Derelyéje
Heri ​Kókler ránézett az órájára, amelyen bonyolult szimbólumok, napocska, sötét felhők, kék ég és villámok mutatták az időt. A számlapon ebben a pillanatban világítani kezdett a napocska. Az ifjú varázslópalánta ebből rögtön tudta, hogy itt az idő. Villámsebesen magára kapta az álöltözetet, a parókát, a pincér ruhát, a lakkcipőt. Megnézte magát a tükörben, de meg kelleti állapítania, hogy bizony szörnyen fest. Magában pozitív gondolatokkal igyekezett ellensúlyozni az iménti tényt. - Lehet, hogy szörnyen festek, de klasszul énekelek, szépen írok, és jól szavalok - motyogta. Hermelin intett a szemével Herinek. ami borzasztó látvány volt, ha ebbe a dologba jobban belegondolunk. - Indulj, Heri! - mondta kis Genny, és biztatóan rámosolygott Herire. Heri ideges volt, mert tudta, hogy a mostani fellépésén elég sok múlik. Az életük, mások élete, a Föld jövője és a Világmindenség sorsa. A pálmafák árnyékában, a napsütötte mediterrán teraszon, ott bagózott pihe-puha párnákkal kibélelt speciális napágyán, fekete fürdőköpenykéjében, amelyet máskor csak vérfürdők alkalmával szokott viselni, a Halál. Már csak Heríre és a Halál Derelyéjére várt. A több mint kétszázezer példányban eladott, nagy sikerű, kacagtató paródia-sorozat legújabb kötete, a Heri Kókler és a Horror Háza című könyv folytatása, ezúttal is remek szórakozást tartogat minden humorkedvelő olvasó számára. Ne habozz, vedd meg te is! Most!

K. B. Rottring - Stanley Steel - Az ​ébredő Ernő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a Stonehenge titka
A ​fekete égbolton, a sötét fellegek között, hatalmas erejű mágiával gerjesztett villámok cikáztak, mígnem az egyik iszonyatos erővel vágódott a Stonehenge közepébe. A hatás leírhatatlan volt! Szóval, kő kövön nem maradt! Heri Kókler tudta, a futás nem szégyen, sőt hasznos. Miközben lélekszakadva menekült, izé... tervszerűen visszavonult, speciális, világmegmentésekor használt ruházatába belekapott a menetszél. A haja a levegőben vibráló rengeteg elektromosságtól égnek állt, a lelkébe félelem mart, a szíve a torkában dobogott, és igen, az emésztése sem volt teljesen rendben. Amikor az ősi kőoszlopok hatalmas robajjal elkezdtek összedőlni, Heri Kókler óriási lendülettel átugrotta a gonosz Gigawatt Voltmárvolt földbe süllyedt, káromkodó kezét, és futott, amerre csak rövidlátott. Ludvig, az aranybagoly, erős karmaiban máris hozta utána a Szent Ebonitrudat, emelyet korunk hőse totálkárt szenvedett varázspálcája helyett forgatott. De a legjava még csak most következett!

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a Pokol Kapuja
A ​Pokol tüze úgy égett, olyan forrón lángolt, hogy Heri Kókler azt hitte, mindjárt leég a bőre, a haja megolvad, ragasztott sebhelye meg elpárolog a homlokáról. Monogramos izompólójában lötyögő vajkemény testét megfeszítette, hernyótalpas cipőjének sarkát a homokba süllyesztette, a hátát pedig nekivetette az előzetesen gondosan beszegezett, leláncolt és belakatolt nyílászárónak. Ám ebben a pillanatban észrevette, hogy az Alvilág Ura, kampós végű farkával, rafinált módon el akarja tulajdonítani tőle a minden zárat nyitó, éppen ezért csodatévő erővel rendelkező Moszkvics­slusszkulcsot, amely a nagy izgalmak közepette valahogyan a földre esett. Heri szeme rémülten kidülledt, mint egy kőkeményre pumpált békának. A Kapu tetején, a két hatalmas tartóoszlopon, gonosz vigyorral világított a két mindent látó őrszem, mintha csak annak örültek volna, hogy korunk hősének ezúttal nincs semmi esélye. De Heri Kókler nem adta fel, mert tudta jól, hogy minden nagy kapu mellett szokott lenni egy kis kapu is...

K. B. Rottring - Stanley Steel - A ​baljós anyós
Ubi-Van ​Ken-Ubi feje kíváncsian bukkant elő a szervízaknából, de amikor meglátta, mi folyik idefent, arcáról letűnt a pozitív életérzést kifejező, indokolatlan jókedvet árasztó félmosoly, és hirtelen a heveny rémületnek adta át a helyét. Ubi kezében megremegett a törött, de cipőmadzagjával fifikásan összekötözött fakard. A szeme elkerekedett, és iszonyagos döbbenet ült ki a képére. Nem, erre a látványra még ő, a félkész Jeti sem volt felkészülve! A boszorkány, aki homlokán viselte a kiválasztottak jelét, az ördögi szarvakat, amiket a Setétség Fejedelme operáltatott a fejére, közel két vagy három méteres lehetett. És ez még csak a magassága volt! A szélességét megsaccolni is képtelenségnek tűnt. Magas vastartalmú, bibircsókos orra kampószerűen hajolt előre, még a nem szakértő szemlélő is azonnal megsejtette, ez az orr bármikor elcsöppenhet! De a borzalomnak még nem volt vége! Sőt, most kezdődött csak igazán! A banya félig kitátott pofájából elővillant három foga, amelyek közül a felsőt sörnyitásra, az alsó kettőt pedig reprezentációra használta. Bűzös lehelétől egy sokat próbált boncmester is megtántorodott volna. Vérfagyasztó, sárgásvörös pillantásával a mellette egészen eltörpülő Chi-Kung Mestert fixírozta. Ubi-Van rémülten felkiáltott. Szinte azonnal megértette, hogy a Baljós Anyós, ez a nőnemű rettenet, ez a testet öltött rémálom éppen arra készül, hogy elevenen feltrancsírozza szeretett Mesterét. Ubi-Van döntött. Meglóbálta sérült fakardját, majd a mit sem sejtő szörnyetegre rontott.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a Telivér Herceg
Krampusz ​Dupladurr, a Rokforti Varázs Ló és Banyaelőállító Szagiskola igazgatója tűzbe teszi a kezét, de nagyon megégeti magát. Amikor megkezdődik a tanév, minden fiú észreveszi, hogy Hermelin mellesleg nagyon megváltozott és megnőtt a nyáron. Heri Kókler a penitencia órák után a Slukk Klubba jár, de nem sejti még, hogy mire jó a Hókuszpókusz. Ki tudja, eközben miben settenkedik Rágó Máyfolt a Szűkös Szobában? A Talponállóban feldereng a Telivér Herceg fantomképe, Cotton professzor pedig akcióba lép. A fergeteges paródia-sorozat legújabb, zseniális poénokkal teletűzdelt része, amely méltán az irodalmi Összkár-díJ várományosa, minden eddiginél több röhögésre ingerli és garantáltan Jókedvre deríti a kedves olvasót.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a sárkány tojása
A ​vörös sárkány kétségkívül mutáns lehetett. Ugyanis nem volt hét feje, még áfával együtt sem. Hát még anélkül! Heri tudta, hogy háttal nem kezdünk mondatot. Ezért nem is nézte tovább a ronda sárkányt, sem az elejét, sem pedig a hátát, hanem sarkon fordult és rohant, ahogy a lába bírta. A sárkány azonban úgy gondolta, hogy Heri Kóklert, a világ legpimaszabb, piti kis tolvaját itt és most meg fogja pörkölni rettentő büdös és legalább ennyire tűzforró leheletével. Kitátott pofával, ragadozó kéztartással utána iramodott, hogy menten ízekre szedje és felfalja. A bátor varázslópalánta fejvesztett menekülés közben megsuhogtatta kezében a varázspálca helyett forgatott Szent Ebonitrudat, és a magát ragadozó hangulatba hergelő sárkányra küldött egy olyan spéci villámokkal felturbózott mini viharfelhőt, amilyet a szörnyeteg ezelőtt még sohasem látott. Heri egérutat nyert, de csatát még nem. Az elektromos sokkhatásból igen gyorsan felépülő sárkány ugyanis ismét üldözni kezdte. És a baj ezúttal sem járt egyedül! A kezében szorongatott tojás tovább repedezett, váratlanul lepottyant a teteje, a lyukon pedig egy koraszülött sárkánybébi dugta ki zöldszínű kobakját. De nemcsak kidugta, hanem még mást is csinált. Olyan váratlanul nyalta képen a legnagyobb szeretettel Herit, mint amilyen boldog áhítattal azt mondta neki: - Mama!

K. B. Rottring - Stanley Steel - A ​sittes bosszúja
Agakíj ​Ivánovics Skywalkman rögtön felébredt arra az apró zajra, amit a börtön felrobbanása keltett a háta mögött. Azonnal magára kapta fekete sisakját, felráncigálta fekete kesztyűjét. Fekete szívecskékkel díszített klottgatyája, amit szintén atyai jóbarátjától, a kedves Palmastex bácsitól kapott ajándékba, szerencsére állandóan rajta volt, így ezzel már nem kellett külön vesződnie. - Hű! - lihegte Agakíj izgatottan, mert megérezte a Zerő apró rezdüléseiből, hogy itt most valami történni fog. Repült is feléje néhány kivert darab, de ügyesen elhajolt előlük. Kissé beizzadt Jeti gumicsizmájába, amit arra terveztek, hogy harci körülmények között bármikor térdig tudjon benne gázolni a vérben, tett néhány bizonytalan, cuppogó lépést előre. Ám a börtönélet négy napja alatt izmai végzetesen elkorcsosultak. Olyannyira, hogy máskor pattanásig feszülő izompólója most nevetséges látványt keltve lötyögött tyúkmellén, viszont csúnyán kidudorodott a pici pociján. (Részlet a könyvből)

K. B. Rottring - Stanley Steel - Az ​irodalom visszavág
Lüke ​Skywalkman és Dark Fater körül mindenféle a visszavágás borzasztó jelei voltak láthatóak. Levágott pótkezek hevertek a földön, a kazánlemezből készült háttérből pedig markolatostól, pótkezestől egy fakard állt ki. Dark Fater éppen most lépett rá a felszisszenő Lüke egyik levágott, kampós végű művégtagjára. A küzdelem hevében elvágták a most futó sikerfilmet, a falba pedig érdekes, valami egészen másra emlékeztető jelet karcoltak. Véletlenül felaprítottáka körülöttük mászkáló apró robotokat, fantasztikusan gépezeteket is, amelyek immár döglötten, saját fáradtolajukat maguk alá eresztve hevertek szerteszét. Lüke érezte, hogy kezd fáradni. Hiába gyújtotta be a menet elején a bal sarokban azt a köteg dinamitot, azzal a szándékkal, hogy ezáltal is dinamikusabban tudjon támadni, a doppingszert szívó Dark Fater fokozatosan fölénybe kerüt. Lüke ekkor hirtelen csúnyán bemutatott neki a magával hozott műkezek közül az utolsóval, amit még nem vágott le ez a fekete rémpofa. - Lüke! Jobb, ha tőlem tudot, hogy az apád én vagyok! - hörögte Dark Fater. - Úgyhogy többet meg ne lássam, hogy ilyesmiket mutogatsz nekem, mert letöröm a kezedet! - Az lehetetlen! - döbbent meg Lüke. Én árva vagyok, anyám nem volt, apám pedig születésem előtt egy évvel meghalt. Még nem jöttem rá hogyan, de logikai úton tuti, hogy bebizonyítható, te nem lehetsz az apám! - Pedig az apád én vagyok! - folytatta Dark Fater. - Gondolkozz! Ha tényleg én vagyok az apád, nálam jobban senki nem tudná, hogy az apád én vagyok. A nevem is erre utal: Dark Fater. - Gyűlöllek, mert miattad volt nehéz gyermekkorom! - tört ki Lükéből az indulat. Támadásba lendült, de Dark Fater könnyedén kiütötte kezéből az utolsó pótkezet is. Lüke rettegni kezdett: Ha a Fekete Halál tényleg az apja, akkor ő meg a a halál fia. Egy pillanat alatt odalett a jövőképe. Na- pont ekkor robbant fel a köteg dinamit.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a Bűz Serlege
Ő ​volt az, Heri Kókler, korunk hőse, a világ többszörös megmentője. Ruházata átlagosnak tűnt, haja ápoltnak látszott, de amit a kezében tartott, az bizony nem volt más, mint a Bűz Serlege. A semmi máshoz nem hasonlítható, nagy köcsög oldalát sárkányfogakkal verték ki készítői, az ősi mesterek. Az edényben biogáz illatú, mérgező folyadék lötyögött, a halálos vegyületre az edényre erősített aprócska halálfej figyelmeztetett. De hiába! Mert a Bűz Serlegéből Dolby, a Monó Manó egyik keze nyúlt ki segélykérően. Heri nem tehetett érte semmit, mert csak két keze volt. A Bűz Serlegéből kipárolgó erős aromáktól szédülni kezdett. Tekintete most a folyadékra tévedt, amely felbugyogott, mint egy gejzír. Az edény aljáról a varázspálcája mellé felemelkedett a tojása. Piros volt és repedt! Miközben Heri fájdalmasan felordított, arra gondolt, micsoda ostobaság volt annyit ütögetni, feszegetni, inkább a zacskóban kellett volna hagynia a másik mellett. A műhorizonton alábukó Nap előtt, nem tudni miért, a csodatévő erejű egyfarkú vontatta automobil száguldott keresztül. A mit sem sejtő Heri Kókler háta mögött, a sövény túloldalán, rettenetes rémalak emelkedett fel, hogy végre elvegye tőle azt, ami az övé.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a vámpírok bálja
Heri ​Kókler futott, mint az állat. A sötét égen villám hasított keresztül, és belevágott Drakula gróf várának hagymakupolájába. Az aranysárga korongú telihold előtt denevérek repültek víjjogva. Heri Kókler felkiáltott. Tekintete heveny aggodalomról tanúskodott, ifjonti szívét pedig agytépő rémület marcangolta, mert rádöbbent, hogy itt a vég. Most már biztos volt benne, Drakula véresen komolyan gondolja, hogy vérét vegye. Pedig igazán mindent megpróbált, de be kellett látnia, hogy sem a nyakában zizegő fokhagymafűzér, sem pedig az út mentén keresztbe rakott gyufaszálak nem szolgáltak megfelelő védelemmel a szörnyeteg ellen. Drakula a fejébe állított kisbalta ellenére is bőszen loholt utána, hatalmas vámpírfogain megcsillantak az alvadt vérlemezkék. Kezében óriási fecskendőt markolt, amellyel biztosan nem arra készült, hogy beoltsa korunk hősét tetanusz ellen. Ugyanabban a pillanatban, amikor Ampulla, a vérszopó denevér üldözni kezdte Ludvigot, a kitömött aranybaglyot, hogy levadássza vacsorára, Heri végső kétségbeesésében, gyengélkedő varázspálcájának utolsó szikrájával meggyújtotta a rőzsegyűjtő anyókától kapott csodafegyver kanócát. Majd ahogyan a használati utasításban olvasta, határozott mozdulattal a háta mögé hajította, és feszülten várta a hatást.

K. B. Rottring - Stanley Steel - A ​jeti visszatér
... ​A Cézár, aliasz Palmatex szenátor, aki egykoron még csak egy nagyszájú ellenzéki politikus volt, ma pedig már a világűr urának képzelte magát, mereven nézte az ifjú Skywalkmant. - Gyenge kisfiú vagy - hipnotizálta - egészen kicsike kisfiú. Az ERŐd pedig gyermeki. Hogyan is gondolhatnád, hogy szembeszállj velem?! - Már nem vagyok kisfiú - jelentette ki öntudatosn Lüke, és egyetlen mozdulattal kiköpte a szájából a gumi cumit. - Érett férfi vagyok, képzett JETI. Nézd csak meg a lábnyomom! Belelépett egy vértócsába, onnan pedig a Cézár lába elé. Olyan közel volt az aszott archoz, hogy tisztán érezte görény-afterséfjének orrfacsaró bűzét. Az uralkodó elképedt. Leesett az álla, de felvette és leporolta. Miután visszatette a helyére, hümmögni kezdett, majd kérdőn pillantott Dark Faterra. A Sötét Lovas védekezően emelte fel a kezét. - Ne bántson, Főnök - lihegte esdeklően. - Nem tehetek róla, ez Ubi-Van Ken-Ubi műve. - Én másra gyanakszom - gondolkodott elmélázva a Cézár. - A fiút nyilván a JETI Akadémián képezték ki, mégpedig nem más, mint az utosló dupla fekete öves karatéka, Jojó. Lüke felnevetett, és egy lépést hátralépett. A Sötét Erők Mesterei döbbenten nézték a helyet, ahol az előbb állt. Hatalmas lábnyom volt. Kétségkívül egy JETI-é. Amazok ketten megsejtették, elérkezett a leszámolás órája. Mindhárman fakardot rántottak.

K. B. Rottring - Heri ​Kókler és a főnök érdemrendje
Heri ​kókler kopogás nélkül nyitott a titkos helyiségbe. A levegő tele volt elektronossággal, a mennyezeten pedig villámok cikáztak, amelyek delejes fénnyel világították meg a metálkékre fényezett falakat. Heri megborzongott, mint a lékbe pottyant eszkimó. Eszébe jutottak Krampusz Dupladurr professzor szavai."Fiam, most jól figyelj rám, mert csak egyszer fogom értelmesen elmondani. Már öt éve beszélnem kellett volna róla, de valahogy soha nem sikerült összeszednem a gondolataimat. Tudod néha nem jutnak már eszembe úgy a dolgok, mint régebben. De mit is akartál nekem mondani, fiam?" Heri azonnal tudta, hogy jó helyen jár. Amit látott, attól elállt a szava járása. Miközben hóna alá kapta kisebb sérüléseket szenvedett varázspálcáját, közelebb hajolt, hogy rövidlátásával még jobban szemügyre vehesse az áhított objektumot. Mit sem törődve a csalétekül kihelyezett robotegérrel és a romlott sajttal, a főnök hátulnézeti önarcképével, a furfangosan időzített varázsgyertyával, és azzal, hogy hidrogénszőke haja lassan az égnek áll, tekintetét egyenesen oda vetette az orra elé. Mert a falra szegezve ott ragyogott előtte a delejes mágiával áthatott, csodatevő erejű szakrális tárgy, a Főnök érdemrendje, amelyet már annyi, de annyi oldalon keresztül keresett.

Kollekciók