J. M. Coetzee könyvei a rukkolán

J. M. Coetzee - Fogaskerekek
A ​Fogaskerekek - Kritikai írások J.M. Coetzee 2000-2005 között keletkezett irodalmi esszéit gyűjti egybe. A kötet első felében tárgyalt írók művei többnyire a századvégi Osztrák-Magyar Monarchia szellemiségéhez köthetők. Így ebben a részben Italo Svevo, Joseph Roth, Bruno Schulz és Márai Sándor könyveiről is szó esik. Coetzee ugyanakkor behatóan elemzi a 20. századi német irodalom kiemelkedő alakjainak munkásságát: Robert Musil, Robert Walser, Walter Benjamin (Árkád-projekt), Joseph Roth, Gunter Grass és W. G. Sebald mellett született esszé a költő Paul Celanról is. Graham Greene Brightoni sziklája, valamint a Coetzee által régóta csodált Samuel Beckett rövidebb lélegzetű írásai is külön fejezetet kaptak. Az amerikai irodalomból Walt Whitman, William Faulkner, Saul Bellow, Arthur Miller és Philip Roth műveiről írt kritika szerepel a kötetben. Az esszégyűjteményt három, szintén Nobel-díjas pályatársról (Nadine Gordimerről, Gabriel García Márquezről és V. S. Naipaulról) írt tanulmány zárja.

J. M. Coetzee - Jézus ​halála
A ​Nobel-díjas J. M. Coetzee Jézus-trilógiájának (_Jézus gyermekkora_ és _Jézus iskolái_) befejező része. David tízéves fiúvá cseperedett. Van érzéke a labdához, és imád focizni. Nevelőapja, Simón - oldalán Bolívar nevű kutyájukkal - a pálya széléről drukkol neki. David választott anyja, Inés egy butikban eladó. David kíváncsisága az évek alatt sem szunnyad, kérdéseivel sokszor teszi próbára szülei türelmét. Egy nap a közeli árvaház igazgatója, Julió meghívja Davidot és barátait, hogy alakítsanak focicsapatot. A fiú úgy dönt, otthagyja Simónt és Inést, hogy Julió árvaházában lakjon. Egy nap különös kór támadja meg. Senki sem tudja, mitől szenved David, de hozzátartozói rövidesen már az életéért aggódnak. Állapota az egész várost aggasztja, hiszen valóban különleges személy, aki mindenkire mély hatást gyakorol, sorsa pedig önmagán túlmutató jelentőséggel bír. Coetzee a trilógia záródarabjában folytatja felfedezőútját egy emlékek nélküli, ám kérdésekkel teli világban. "- De azért nem felejtettem el mindent, ugye? In diesem Wetter, in diesem Braus - erre például emlékszem, csak arra nem, hogy mit jelent. - Úgy van. Vagy az is lehet, hogy a szavak nem a múltbéli életedből jönnek, hanem mégiscsak a következő életedből, ahogy azt senor Arroyo állította. Ez esetben tévesen mondanánk, hogy a szavak a memoriából, az emlékezetből erednek, hiszen emlékezni csak olyan dolgokra tudunk, amelyek elmúltak. Inkább profecíának, jövendölésnek nevezném a szavaidat. Ez olyan lenne, mintha emlékeznél a jövőre."

J. M. Coetzee - Életképek
J. ​M. Coetzee fikciós életrajza három kisregény - Gyermekkor, Ifjúkor, Nyáridő - egy kötetben. Az 1940-es években egy dél-afrikai kisvárosban élő fiú az otthoni fojtogató légkör és az iskolai atrocitások miatt egyre rosszabbul érzi magát. Fokvárosig menekül, ahol matematikát hallgat az egyetemen, majd elhatározza, hogy író lesz, ezért Európába utazik. Programozóként kezd el dolgozni, ám magány és unalom veszi körül. Évtizedekkel később egy angol életrajzíró könyvet készít a néhai John Coetzee-ról. Interjúalanyai egy tétova férfiról számolnak be, aki az apjával élt, és túlságosan magának való volt. Családja is gyanakodva tekintett rá, mert az a hír járta róla, hogy meggyűlt a baja a hatóságokkal Amerikában, sőt még verseket is írt. Az Életképek szívszorító és szatirikus portré J. M. Coetzee-ról, a művészről.

J. M. Coetzee - Jézus ​iskolái
Jézus ​gyermekkora címmel 2014-ben jelent meg magyarul a Nobel-díjas dél-afrikai író, J. M. Coetzee új regényfolyamának első kötete, amelynek folytatása a Jézus iskolái, de önmagában is teljes történet egy még mindig aprócska, éppen csak iskoláskorú kisfiúról és nevelőszüleiről. Davíd, Simón és Inés egyaránt, mintha a semmiből hajóznának át az óceánon, egy emléktelen múltból érkeznek a befogadóállomás-szerűen működő utópisztikus valóságba. Coetzee - műve címének erős utalásán túl - rendkívül visszafogottan "játszik rá" a bibliai párhuzamokra, aprólékos vizsgálódása egy autisztikus akaratú és kategorizálhatatlan képességű fiú hétköznapjaiban újra és újra, váratlanul szolgál kínzó felismerésekkel. Davíd oly kibírhatatlan, hogy nyomasztó jelenléte elől a menekülés vágya nevelőapjában már-már legyűri a szeretet és gondoskodás ösztöneit - mégis ennek az ellenkezője történik: a férfi kénytelen önmagában fölfedezni eddig nem ismert készségeket, föltenni eddig elhárított kérdéseket. Az olvasó szinte észre sem veszi, hogy Coetzee, mint korábbi remekeiben mindig, az önkifejezés határairól, a művészet mibenlétéről, az erkölcs fogalmáról, az emberi kapcsolatok esélyeiről beszél.

J. M. Coetzee - En medio de ninguna parte
En medio de ninguna parte es la segunda novela del premio Nobel de literatura sudafricano J. M. Coetzee publicado en 1977 con el título de In the heart of the Country. El libro se presenta como una suerte de diario de una mujer que se ha quedado soltera, que vive en una perdida granja del desierto africano, y cuyo único trato es con su padre y empleados. En la obra, la protagonista repetidamente narra de forma obsesiva algunos hechos pero cambiando detalles significativos.

J. M. Coetzee - Dusklands
A ​novel which combines the stories of an 18th-century Boer frontiersman and a 20th-century specialist in psychological warfare. Both are in the business of pushing back the frontiers of knowledge and are dealers in death. From the author of IN THE HEART OF THE COUNTRY and MASTER OF PETERSBURG. First published in 1982.

J. M. Coetzee - In ​the Heart of the Country
A ​novel set in colonial South Africa, where a lonely sheepfarmer makes a bid for private salvation in the arms of a black concubine, while his daughter dreams of and executes a bloody revenge. From the author of DUSKLANDS and WAITING FOR THE BARBARIANS.

J. M. Coetzee - Foe ​(angol)
With ​the same electrical intensity of language and insight that he brought to Waiting for the Barbarians and The Master of Petersburg, J.M. Coetzee reinvents the story of Robinson Crusoe - and in so doing, directs our attention to the seduction and tyranny of storytelling itself. In 1720 the eminent man of letters Daniel Foe is approached by Susan Barton, lately a castaway on a desert island. She wants him to tell her story, and that of the enigmatic man who has become her rescuer, companion, master and sometime lover: Cruso. Cruso is dead, and his manservant, Friday, is incapable of speech. As she tries to relate the truth about him, the ambitious Barton cannot help turning Cruso into her invention. For as narrated by Foe - as by Coetzee himself - the stories we thought we know acquire depths that are at once treacherous, elegant, and unexpectedly moving.

J. M. Coetzee - Slow ​Man
. ​M. Coetzee , one of the greatest living writers in the English language, has crafted a deeply moving tale of love and mortality in his new book, Slow Man. When photographer Paul Rayment loses his leg in a bicycle accident, he is forced to reexamine how he has lived his life. Through Paul’s story, Coetzee addresses questions that define us all: What does it mean to do good? What in our lives is ultimately meaningful? How do we define the place we call "home"? In his clear and uncompromising voice, Coetzee struggles with these issues and offers a story that will dazzle the reader on every page.

J. M. Coetzee - Doubling ​the Point
Nadine ​Gordimer has written of J.M. Coetzee that his "vision goes to the nerve-centre of being. What he finds there is more than most people will ever know about themselves, and he conveys it with a brilliant writer's mastery of tension and elegance". "Doubling the Point" takes the reader to the center of that vision. These essays and interviews, documenting Coetzee's longtime engagement with his own culture, and with modern culture in general, constitute a literary autobiography. Centrally concerned with the form and content of fiction, "Doubling the Point" provides insight into the significance of certain writers (particularly modernists such as Kafka, Musil, and Beckett), the value of intellectual movements (from structuralism and structural linguistics on through deconstruction), and the issues of political involvement and responsibility - not only for Coetzee's own work, but for fiction writing in general. In interviews prefacing each section of the book, Coetzee reflects on the essays to follow and relates them to his life and work. In these interviews editor David Attwell prompts from Coetzee answers of depth and interest. The result is the story of a fiction writer's intellectual development, and of an intellectual's literary development. It is the story of how one writer has moved through the scholarly and political trends of the last 30 years, carefully assessing their applications and limitations, and through this experience forged for himself a unique and powerful literary voice informed in equal parts by life and learning.

J. M. Coetzee - Summertime
South ​African Nobel laureate J.M. Coetzee's forays into postmodernism haven't always been entirely convincing but Summertime, the third instalment of his 'fictionalised memoir' trilogy, is an impressively audacious piece of writing in which he imagines he is dead. An English biographer who never met Coetzee visits five people who were significant in his subject's life between 1972 and 1977, when Coetzee was establishing himself as a writer. The transcripts of those interviews make up the bulk of the book - and few of the reminescences are positive, about Coetzee's dispassionate exercise in taking himself apart is certainly a thought-provoking approach to a memoir, thogh how much is true (and whether he really thinks people would describe him so disparagingly) is impossible to ascertain. Having Coetzee, in the guise of an interviewee, analyse his own early work also seems indulgent. But there is a relentlessly inwuisitive aspect to this experiment that is quite gripping. (Siobhan Murphy)

J. M. Coetzee - Youth
The ​narrator of Youth, a student in the South Africa of the 1950s, has long been plotting an escape from his native country: from the stifling love of his mother, a father whose failures haunt him, and what he is sure is impending revolution. Studying mathematics, reading poetry, and saving money, he tries to ensure that when he arrives in the real world, wherever that may be, he will be prepared to experience life to its full intensity and transform it into art. Arriving at last in London, however, he finds neither poetry nor romance. Instead he succumbs to the monotony of life as a computer programmer, from which random, loveless affairs offer no relief. Devoid of inspiration, he stops writing. An awkward colonial, a constitutional outsider, he begins a dark pilgrimage in which he is continually tested and continually found wanting. Set against the background of the 1960s-Sharpeville, the Cuban Missile Crisis, and Vietnam-Youth is a remarkable portrait of a consciousness, isolated and adrift, turning in on itself. J. M. Coetzee explores a young man's struggle to find his way in the world with tenderness and a fierce clarity.

J. M. Coetzee - Waiting ​for the Barbarians
A ​novel in which, for decades, the Magistrate has run the affairs of a tiny frontier settlement, ignoring the impending war between the barbarians and the Empire, but a quixotic act of rebellion lands him in jail, branded an enemy of the state. From the author of DUSKLANDS.

J. M. Coetzee - A ​barbárokra várva
A ​2003-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett dél-afrikai író regénye 1980-ban látott napvilágot. A történetet egyes szám első személyben meséli el a szerző; a főszereplő egy elképzelt birodalom határvidékén található erődváros bírója. Egy napon váratlan esemény zavarja meg az erődítmény lakóinak az életét: a fővárosból Joll ezredes vezetésével küldöttség érkezik, amelynek feladata, hogy felmérje a határvidék békéjét állítólagosan megzavaró barbárok mozgását. A bíró kissé értetlenül áll az események előtt, hiszen több éve ő felel a városbana rendért, és soha nem tapasztalt túlkapásokat a barbároknak nevezett, de valójában békés, a határvidéken túl élő benszülöttek részéről. Törvénytisztelő polgárként együttműködik a Birodalom képviselőjével, de amikor az ártatlan nomádokat hurcol a város terére, megalázza és halálra kínozza őket, a bírónak elege lesz a színjátékból. Az ezredes távozását követően maga mellé veszi az egyik megkínzott lányt, majd egy koratavaszi napon úgy dönt, hogy katonái kíséretében visszaviszi őt a nomádok közé. A hosszú, fáradtságos út után ismét Joll ezredes fogadja a városban. A katonák vallomása alapján a Birodalom elleni összeesküvéssel és a barbárokkal való szövetkezéssel vádolják, majd válogatott módszerekkel kínozzák, embertársai előtt a végletekig megalázzák. Coetzee története örökérvényű kérdéseket feszeget. A mesterségesen kreált külső fenyegetettség és az állami terror általi konfliktuson túl mesterien festi meg az egyéni értékrendek és szemléletek párbaját. Rendkivül érzékletesen ábrázolja a regényben mindvégig uralkodó ellentétet: Joll ezredes (és a Birodalom képviselői) számára az érdek által vezérelt birodalmi igazság terjesztése a fontos, és ezt szolgálja az orwelli diktatórikusságot alkalmazó államgépezet és törvényei, rendelkezései – a bíró az egyéni tisztaságával, tiszta lelkiismeretével, erkölcsi erejével áll szembe mindezzel. A regény 1980-ban született; a történet, a birodalmi terjeszkedés, az eszmék és a módszerek ismerősnek tűnhetnek úgy a közelmúltból, mint a mindennapjainból – és ez utóbbi ijesztő. A 20. század történelme sajnos számos példával alátámasztja azt, amit Coetzee állít, elég ha a hitleri birodalomra vagy a szovjet államgépezetre gondolunk – de a külső fenyegetettség veszélyének állandó ismétlése napjainkban is ismerősen hangzik, a rabok kínzása és megalázása helyenként ma is az állami szervek fedése alatt történik, és ma is kevés olyan bíró létezik, aki feltenné a kérdést: kik az igazi barbárok?

J. M. Coetzee - Disgrace
Booker ​prize winning novels do not get much better than this effort by the modern master of the understatement, J M Coetzee. Whilst seemingly a story about the disgraceful behaviour of an ageing academic, Disgrace is also a novel that is not reluctant to delve into the politics of post-apartheid South Africa. As with all other Coetzee novels, the stylish prose is sumptuous and glistening with meaning. It is undoubtedly one of Coetzee's finest novels and a must read for anyone interested in great literature.

J. M. Coetzee - White ​Writing
Though ​Coetzee is clearly knowledgeable about recent literary criticism and theory, these seven brief, nuanced essays flaunt no technical jargon; they focus on key aspects of a problematical literature. Coetzee treats the nature of the African landscape, its portrayal by non-African travelers and settlers, and its relation to European romanticism, landscape painting, and writing; the farm novel; various representations of Afrikaans and African languages in other tongues; and the racial symbolism and ideology of blood. In all cases, Coetzee's interest is in the nature and dynamics of colonial (and racist) literature.

J. M. Coetzee - Szégyen
David ​Lurie, a romantikus költészet kutatója "ötvenkét éves, elvált, és úgy gondolja, a vele egykorú férfiakhoz képest egész jól megoldotta a szex problémáját". Hetente egyszer egy prostituálttal találkozik, életét rendezett keretek között tartja. Mindez azonban felborul, amikor egy diákjával kezdett viszony miatt elbocsátják állásából. Lurie a lányánál, Lucynál keres menedéket egy vidéki farmon, de itt is utoléri a rémálom, amikor három férfi támadja meg őket. Őt megkínozzák, lányát pedig megerőszakolják, de Lucy kérésére az esetet nem jelentik a rendőrségnek. Mind a lánya, mind ő elfogadják az új szabályokat, az új rendet, amely minden romantikus eszmét nélkülöz. A _Szégyen_ amely az apartheid utáni Dél-Afrikában játszódik, egy élet válságba jutásának, feladásának és átértékelődésének története. Coetzee ezért a regényéért nyerte el másodszor az egyik legrangosabb irodalmi elismerést, a Booker-díjat.

J. M. Coetzee - Diary ​of a Bad Year
A ​new work of fiction by the Nobel Prize–winning author of Disgrace In this brilliant new work of fiction, J. M. Coetzee once again breaks new literary ground with a book that is, in the words of its main character, “a response to the present in which I find myself.” Diary of a Bad Year takes on the world of politics—a new topic for Coetzee—and explores the role of the writer in our times with an extraordinary moral compass. At the center of the book is “Señor C,” an aging author who has been asked to write his thoughts on the state of the world by his German publisher. These thoughts, called “Strong Opinions,” address a wide range of subjects and include a scathing indictment of Bush, Cheney, and Blair, as well as a witheringly honest examination of everything from Machiavelli and the current state of the university to music, literature, and intelligent design, offering unexpected perceptions and insightful arguments along the way. Meanwhile, someone new enters the writer’s life: Anya, the beautiful young woman whom he hires to type his manuscript. The relationship that develops between Señor C and Anya has a profound effect on both of them. It also changes the course of Anya’s relationship with Alan, the successful, swaggering man whom she lives with—and who has designs on Señor C’s bank account. Through these characters, Coetzee creates an ingenious literary game that will enthrall readers and surprise them with its emotional power. Bold, funny, and sad, as well as intellectually clever and satisfying, Diary of a Bad Year is a journey into the mind and heart of one of the world’s most acclaimed and accomplished writers.

J. M. Coetzee - Elizabeth ​Costello
Elizabeth ​Costello, Coetzee regényének főszereplője idősödő ausztrál írónő, akinek nevét negyedik regénye, Az Eccles Street-i ház tette ismertté. Mint népszerű és fontosnak tartott írót, gyakran kérik fel, hogy tartson előadást különböző témákról. A kötetben életének ezen epizódjait követhetjük nyomon, és miközben az előadások - és az azokat követő viták - olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint az afrikai regény, az állatok jogai vagy a gonosz problémája, megismerjük Elizabeth Costello emberi kapcsolatait, életének meghatározó eseményeit, belső vívódásait is.

J. M. Coetzee - A ​lengyel
„Érzések ​kimeríthetetlen skálája – a vak szerelemtől az együttérzésig.” (El País) A haja már fehér, de a szelleme élénk, vibráló: Witold Walczykiewicz zongoraművész. Halálosan beleszeret Beatrizbe, ebbe a vonzó, művészetkedvelő asszonyba, aki Witold barcelonai koncertjének szervezésében segédkezik. Beatriz férjnél van, és eleinte nem tesz rá mélyebb hatást Witold, a művész közeledése nyomán azonban apránként bevonódik a férfi világába. Witold leveleket intéz Beatrizhez, utazásokra hívja, egyszer meg is látogatja Mallorcán, a nő férjének nyaralójában. Van realitása kettejük szerelmének? Ha igen, pontosan mik az erőviszonyok? Beatriz diktál, mert ő az, aki úrrá lesz saját érzésein? Vagy Witold, aki olyan intenzitással álmodja meg ezt a köteléket, hogy az megelevenedik? A Nobel-díjas író remeklése végigköveti a lengyel zongorista zuhanásszerű lendületét, amellyel az beleveti magát egy mindent átformáló szenvedélybe. J. M. Coetzee 1940-ben született Fokvárosban, jelenleg Ausztráliában él. 2003-ban kapott irodalmi Nobel-díjat. Az első író, aki kétszer is elnyerte a Booker-díjat: 1983-ban _Michael K élete és kora_, majd 1999-ben _Szégyen_ című regényéért kapta meg az elismerést. Ismertebb művei még: _A barbárokra várva_ és a _Jézus-trilógia_.

J. M. Coetzee - Foe
J. ​M. Coetzee a Foe című robinzonádban ugyanazzal a lüktetően eleven kifejezőerővel és érzékenységgel eleveníti fel Robinson Crusoe történetét, amely korábbi regényeit, köztük a Barbárokra várva és A semmi szívében című munkáit is jellemzi - egyúttal ráirányítja figyelmünket a történetszövésben rejlő kísértésekre és veszélyekre is. 1720-ban a kor kiváló regényíróját, Daniel Foe-t hajótörésének történetével keresi fel egy Susan Barton nevű nő, aki éppen azon a kihalt szigeten töltötte élete egyik legmeghatározóbb egy évét, ahol egy rejtélyes férfiú, Cruso pergette napjait néma szolgája, Péntek társaságában. A kiégett, semmire sem vágyó hajótörött a sors hatalmából az asszony megmentője, társa, ura és szeretője lesz. Hármasban szállnak fel az arra vetődő, Londonba tartó hajóra. Visszatérvén Susan megszállottan igyekszik felidézni hármójuk sorsát, de Cruso ekkor már halott, Péntek képtelen a beszédre, s ő akaratán kívül is saját teremtményévé torzítja Crusót. Foe - rajt keresztül Coetzee - tolmácsolásában a történet, amelyről azt hittük, hogy betéve tudjuk, szokatlan mélységre tesz szert, s egyszerre válik csalóka, választékosan könnyed, és nem várt módon felkavaró prózává.

J. M. Coetzee - Scenes ​from Provincial Life
Here, ​for the first time in one volume, is J.M. Coetzee's majestic trilogy of fictionalised memoir, Boyhood, Youth and Summertime . Scenes from Provincial Life opens in a small town in the South Africa of the 1940s. We meet a young boy who, at home, is ill at ease with his father and stifled by his mother's unconditional love. At school he passes every test that is set for him, but he remains wary of his fellow pupils, especially the rough Afrikaners. As a student of mathematics in Cape Town he readies himself to escape his homeland, travel to Europe and turn himself into an artist. Once in London, however, the reality is dispiriting: he toils as a computer programmer, inhabits a series of damp, dreary flats and is haunted by loneliness and boredom. He is a constitutional outsider. He fails to write. Decades later, an English biographer researches a book about the late John Coetzee, particularly the period following his return to South Africa from America. Interviewees describe an awkward man still living with his father, a man who insists on performing dull manual labour. His family regard him with suspicion and he is dogged by rumours: that he crossed the authorities in America, that he writes poetry. Scenes from Provincial Life is a heartbreaking and often very funny portrait of the artist by one of the world's greatest writers.

J. M. Coetzee - Jézus ​gyermekkora
Egy ​férfi és egy ötéves fiú óceánokon átkelve új hazába ér. Átmenetileg egy sivatagi táborban helyezik el őket, ahol a Simón és David nevet kapják, majd elindulnak Novilla áttelepülési központjába, hogy megkezdjék új életüket ebben az új, ismeretlen országban. Simón dolgozni kezd egy gabonakikötőben. A munka szokatlan és nehéz, de dokkmunkás társaival – akik pihenőidejükben filozófiai eszmecserét folytatnak a munka méltóságáról – hamar összebarátkozik. Lakást, ételt és minden szükséges holmit biztosít maguknak, majd hozzálát, hogy teljesítse valódi feladatát: felkutassa a különleges kisfiú édesanyját… J. M. Coetzee (1940–) Nobel-díjas író, irodalomtörténész, nyelvész, műfordító, a dél-afrikai irodalom legjelesebb képviselője. Legújabb regénye, a 2013-ban megjelent Jézus gyermekkora az utopisztikus államfilozófia és a kereszténység, a jézusi tanítások allegóriáinak furcsa, magával ragadó, lírai szövedéke, melynek furcsa és bonyolult szálai egy különleges gyermek sorsa körül szövődnek.

J. M. Coetzee - The ​Schooldays of Jesus
Davíd ​is the small boy who is always asking questions. Simón and Inés take care of him in their new town, Estrella. He is learning the language; he has begun to make friends. He has the big dog Bolívar to watch over him. But he’ll be seven soon and he should be at school. And so, with the guidance of the three sisters who own the farm where Simón and Inés work, Davíd is enrolled in the Academy of Dance. It’s here, in his new golden dancing slippers, that he learns how to call down the numbers from the sky. But it’s here, too, that he will make troubling discoveries about what grown-ups are capable of. In this mesmerizing allegorical tale, Coetzee deftly grapples with the big questions of growing up, of what it means to be a “parent,” the constant battle between intellect and emotion, and how we choose to live our lives.

J. M. Coetzee - The ​Lives of Animals
"Coetzee ​stirs our imaginations by confronting us with an articulate, intelligent, aging, and increasingly alienated novelist who cannot help but be exasperated with her fellow human beings, many of them academics, who are unnecessarily cruel to animals, and apparently (but not admittedly) committed to cruelty. The story urges us to reconceive our devotion to reason as a universal value."--From the introduction by Amy Gutmann The idea of human cruelty to animals so consumes novelist Elizabeth Costello in her later years that she can no longer look another person in the eye: humans, especially meat-eating ones, seem to her to be conspirators in a crime of stupefying magnitude taking place on farms and in slaughterhouses, factories, and laboratories across the world. Costello's son, a physics professor, admires her literary achievements, but dreads his mother's lecturing on animal rights at the college where he teaches. His colleagues resist her argument that human reason is overrated and that the inability to reason does not diminish the value of life; his wife denounces his mother's vegetarianism as a form of moral superiority. At the dinner that follows her first lecture, the guests confront Costello with a range of sympathetic and skeptical reactions to issues of animal rights, touching on broad philosophical, anthropological, and religious perspectives. Painfully for her son, Elizabeth Costello seems offensive and flaky, but--dare he admit it?--strangely on target. Here the internationally renowned writer J. M. Coetzee uses fiction to present a powerfully moving discussion of animal rights in all their complexity. He draws us into Elizabeth Costello's own sense of mortality, her compassion for animals, and her alienation from humans, even from her own family. In his fable, presented as a Tanner Lecture sponsored by the University Center for Human Values at Princeton University, Coetzee immerses us in a drama reflecting the real-life situation at hand: a writer delivering a lecture on an emotionally charged issue at a prestigious university. Literature, philosophy, performance, and deep human conviction--Coetzee brings all these elements into play. As in the story of Elizabeth Costello, the Tanner Lecture is followed by responses treating the reader to a variety of perspectives, delivered by leading thinkers in different fields. Coetzee's text is accompanied by an introduction by political philosopher Amy Gutmann and responsive essays by religion scholar Wendy Doniger, primatologist Barbara Smuts, literary theorist Marjorie Garber, and moral philosopher Peter Singer, author of Animal Liberation. Together the lecture-fable and the essays explore the palpable social consequences of uncompromising moral conflict and confrontation.

J. M. Coetzee - Age ​of Iron
In ​Cape Town, South Africa, an old woman is dying of cancer. A classics professor, Mrs. Curren has been opposed to the lies and brutality of apartheid all her life, but has lived insulated from its true horrors. Now she is suddenly forced to come to terms with the iron-hearted rage that the system has wrought. In an extended letter addressed to her daughter, who has long since fled to America, Mrs. Curren recounts the strange events of her dying days. She witnesses the burning of a nearby black township and discovers the bullet-riddled body of her servant's son. A teenage black activist hiding in her house is killed by security forces. And through it all, her only companion, the only person to whom she can confess her mounting anger and despair, is a homeless man, an alcoholic, who one day appears on her doorstep. Brilliantly crafted and resonant with metaphor, Age of Iron is "a superbly realized novel whose truths cut to the bone." (The New York Times Book Review)

J. M. Coetzee - Elizabeth ​Costello (angol)
In ​1982, J. M. Coetzee dazzled the literary world with the now classic Waiting for the Barbarians. Five novels and two Booker prizes later, Coetzee is a writer of international stature and a novelist whose publication of a new work is heralded as a literary event. Now, in his first work of fiction since The New York Times bestselling Disgrace, he has crafted an unusual and deeply affecting tale. Elizabeth Costello is a distinguished and aging Australian novelist whose life is revealed through an ingenious series of eight formal addresses. From an award-acceptance speech at a New England liberal arts college to a lecture on evil in Amsterdam and a sexually charged reading by the poet Robert Duncan, Coetzee draws the reader inexorably toward its astonishing conclusion. Vividly imagined and masterfully wrought in his unerring prose, Elizabeth Costello is, on its surface, the story of a woman's life as mother, sister, lover, and writer. Yet it is also a profound and haunting meditation on the nature of storytelling that only a writer of Coetzee's caliber could accomplish.

Paul Auster - J. M. Coetzee - Here ​and Now
The ​high-spirited correspondence between New York Times bestselling author Paul Auster and Nobel laureate J. M. Coetzee Although Paul Auster and J. M. Coetzee had been reading each other’s books for years, the two writers did not meet until February 2008. Not long after, Auster received a letter from Coetzee, suggesting they begin exchanging letters on a regular basis and, “God willing, strike sparks off each other.” _Here and Now_ is the result of that proposal: the epistolary dialogue between two great writers who became great friends. Over three years their letters touched on nearly every subject, from sports to fatherhood, film festivals to incest, philosophy to politics, from the financial crisis to art, death, family, marriage, friendship, and love. Their correspondence offers an intimate and often amusing portrait of these two men as they explore the complexities of the here and now and is a reflection of two sharp intellects whose pleasure in each other’s friendship is apparent on every page.

J. M. Coetzee - A ​semmi szívében
J. ​M. Coetzee a posztgyarmati kultúra és irodalom jelképes alakja, akinek kétszer is sikerült elnyernie a rangos Booker-díjat, és életművét 2003-ban irodalmi Nobel-díjjal is elismerték. E sokszínű életmű jellegzetes darabja A semmi szívében, melynek tragikus sorsú és szenvedélyes hősnője Dél-Afrika egyik távoli farmján él, s innét figyeli meg az életet, amelyből kirekesztették. Egyszerre megkeseredett és metszően intelligens asszony, akinek létezéséről érzéketlen apja tudomást sem akar venni, és aki befelé fordulásával leplezi eltökélt vágyát, hogy ne csupán a történelem egy elfeledett áldozata legyen. Amikor apja afrikai ágyast vesz maga mellé, felborul a farm látszólagos rendje és beindul az események láncreakciója. Elszabadulnak az indulatok gyarmatosító és gyarmatosított között, és alapjaiban kérdőjeleződik meg az unottan közönyös európai lét. A történet Coetzee gazdagon és mély átéléssel szőtt prózája teszi feledhetetlenné. A semmi szívében ezáltal válik elsöprő erejű művé, melyben a szerző biztos kézzel és tévedhetetlen érzékkel változtatja a családi románcot a gyarmati életforma tükrévé.

J. M. Coetzee - Life ​& Times of Michael K
In ​a South Africa torn by civil war, Michael K sets out to take his mother back to her rural home. On the way there she dies, leaving him alone in an anarchic world of brutal roving armies. Imprisoned, Michael is unable to bear confinement and escapes, determined to live with dignity. Life and Times of Michael K goes to the centre of human experience -- the need for an interior, spiritual life, for some connections to the world in which we live, and for purity of vision.

J. M. Coetzee - Michael ​K élete és kora
A ​Michael K élete és kora az irodalmi Nobel-díjas író, Coetzee hazájában, Dél-Afrikában játszódik, egy fiktív polgárháború idején. Michael K próbál kívülálló maradni, mégis olyan dolgokon kell keresztülmennie, melyeket rajta kívül nem sokan élnének túl. A groteszk, ironikus látásmódon kívül számos utalás köti a regényt Kafka műveihez. A végkicsengés mégis pozitív, azt sugallja, hogy mindig van remény, és így vagy úgy, de elérhető a szabadság.

J. M. Coetzee - Alkonyvidék
A ​Nobel-díjas dél-afrikai író első könyve az Alkonyvidék. Két különböző világ jelenik meg a könyv két kisregényében, de közös témájuk a hatalmi viszonyok összetett és ellentmondásos jellege. A Vietnam-projekt főhőse az Egyesült Államok háborús propagandáját és pszichológiai hadviselését tanulmányozza egy kutatóintézet könyvtárának biztonságos falai között, miközben magánélete és munkája óhatatlanul, fokozatosan összeolvad. A hatalmi harcok más fajtáját mutatja be Jacobus Coetzee elbeszélése, amelyben egy tizennyolcadik századi búr felfedező az őt ért vélt és valós megaláztatásokért bosszút áll a hottentotta bennszülötteken.Coetzee jellegzetes, a metafikciót sem nélkülöző, intenzív, tiszta és erőteljes stílusában mutatja be, hogy a kolonializáció természete változatlan formában meghatározza a Nyugat és a Kelet egymáshoz fűződő viszonyát. Legyen az évszám 1970 és 1760, a fehér felfedező önazonosságának a záloga a hódítás és a meghódított területek kultúrájának görcsös érteni akarása.