Somlyó György könyvei a rukkolán

Somlyó György - Rámpa
"... ​hirtelen ordítozás tört ki, az általános ordítozáson is áttörő ordítozás, és láttad, ahogy az oszlop elején álló igazolóasztal mellől két csendőr puskatussal ver odább a nyitott vagonok irányába egy hátizsákos, viharkabátos kis emberkét, szétszaggatva és a sárba taposva a kezéből kitépett kis félívnyi géppapirost. Éppen olyant, amilyen neked is itt van a kezedben. Szóval ez történik, gondoltad, igen, hosszú idő óta (ki tudja, mennyi, félórája, vagy már egy órája is annak, hogy itt állsz?) először lehet azt mondani, hogy "gondoltad", szóval ez történik, gondoltad, még sincs felkoncoltatás, igazán nincs igazság, gondoltad, akinek "hamis" védlevele van, csak ugyanolyan sorsra jut, nem rosszabbra, mint akinek semmilyen se volt...."

Somlyó György - Árnyjáték
"(Lehet, ​talán, biztos, majdnem biztos, hogy ez a váratlan döbbenet adta az első indítékot - az »alapeszmét»? a kezdeti energiát? az »ihletet»? vagy ki tudja, mit? ki tudja, mi kell, hogy írni tudjunk? hogy ne tudjunk írni? - ahhoz a regényhez, amelyet majd, tudom, meg kell írnom, bármennyire el sem tudom képzelni mos, hogy megírjam. Nem volt-e ez az előttem lejátszódó »cselekmény» valamiképpen minden regény ősképe, jelképe, maga a regény? Hiszen minden regény voltaképpen egyfajta sztriptíz, amelyben levetkőzünk, fejezetenként egy-egy ruhadarabot vetve le, felülről kezdve... S mikor már semmi sem marad, csak a nájlonnadrág vagy, mondjuk, az ágyékkötő, akkor egy rántással azt is letépjük - és, ha egy kis szerencsénk van, ott áll előttünk a költemény. [The Autobiograpy of William Carlos Williams.] Lehet, majdnem biztos, hogy e rettentő sztriptíz és W. C. W. rég olvasott s msot hirtelen felrémlő regény-sztriptíz-elméletének egymásba szikrázása bocsátotta ki bennem a regény első fénysugarát, a regényét, amelyet majd meg kell írnom, amelyet bizonyára meg fogok írni, akármennyire írtózom is tőle. De amelyet csak akkor szabad, csak akkor lehet megírni, csak az adhat feloldozást megírásának vétke és megváltást megírásának mártíriuma alól, ha a megtörténteket, elmondásukkal, meg nem történtté tudom tenni, ha megírásával egyben meg is tagadhatom, amit megírok, ha végül valóban kibukkan valahol a szavak, a sok, a nagyon is sok, a túl sok szó mögül [amit szégyellek, amitől irtózom] az, ami életem egyetlen értelme, legfőbb kísértése, az áldott és átkozott , a szent és obszcén meztelenség: a költemény...)"

Somlyó György - Philoktétész ​sebe
Philoktétész ​a görög mitológia szerint a Trója ellen vonuló görög seregek egyik vezére volt. Megmarta egy kígyó és bűzös sebe miatt kiközösítették a seregből; kitették egy lakatlan szigeten, csupán Héraklésztől kapott győzhetetlen íja maradt vele. Tíz évig élt itt, teljes magányban és elhagyottan, ám ekkor kiderült: nélküle és íja nélkül a görögök sohasem vehetik be Tróját. Somlyó György hatalmas, világirodalmi horizontú esszéjében ehhez a mitológiai metaforához folyamodik, hogy a költő modern világban elfoglalt ellentmondásos helyét és szerepét - kiközösítettségét és a birtokában levő csodálatos fegyver erejét és szükségességét megvilágítsa. Hét nagy fejezetre oszló könyvében különböző oldalakról világítja meg a modern költészet sokat vitatott kérdését: az eszmék és a technika, a hagyomány és az újítás oldaláról, a társadalom mozgásával és a filozófia, a tudomány fejlődésével összefüggésben. Mi a költészetben modern, és mitől az, mennyiben folytatja ma a költészet az elmúlt századok hagyományait és mennyiben szakít velük, illetve nyúl vissza hagyományaiért még messzebbre és még mélyebbre az emberi kultúra múltjába? Felfogása szerint a modern költészet, sokféleségében és ezer változatában, egységes folyamat, amely az utolsó száz évet öleli fel, egészében a _szabad vers_ új technikájának uralma alatt, amely kategóriának azonban az eddigitől eltérő, szélesebb jelentést tulajdonít. Somlyó a modern költészet közös "világnyelvének" grammatikáját vizsgálja. Azt a világnyelvet, "amelyre immár egyre nagyobb szüksége van az egész, önmaga-fenyegette emberiségnek, s amely egyetlen látható menedékünk a magány és közölhetetlenség Lémnosz-szigetéről, ahol a megoszthatatlan Én még mindig úgy üszkösödik szavainkban, mint Philoktétész sebe."

Somlyó György - Nem ​titok
Somlyó ​György: Nem titok nem mondhatom el senkinek mindenkinek sem mondom el mert nem lehet elmondani megérni csak meg lehetett átélni csak át lehetett elbírni is el lehetett csak elmondani nem lehet szabadni szabad volna csak úgy lehet lehetni nem lehet nem mintha titok volna nem se magán- se államtitok és nem is titkolnivaló csak éppen el nem mondható csak mint a víz nem fogható mint a tűz nem érinthető csak nem kaphat bele a szó mint azbesztruhába a láng nem lehet hol elkezdeni és nincsen hol fejezni be nincs benne semmi különös nincsen semmi rendkívüli ha elmondanám senki se ámulna vagy ájulna el csak nem lehet elmondani azt se mondanák “na ne mondd!” “ki hitte volna?” “nem lehet!” csak elmondani nem lehet nem gyönyörűbb nem iszonyúbb mint az amit elmondanak csak nem lehet elmondani ha csak talán nem épp azért mert nem lehet elmondani nem el- és nem leleplezés nem botrány nem szenzáció nem is az a Legmagasabb a Nagy Kísértés az a Ki- mondhatatlan amit szelíd költők néha vas öklei döngetnek mind a tébolyig csak úgy érzem semmit amit eddig elmondtam valaha nem mondtam addig el amíg ezt egyszer el nem mondhatom

Somlyó György - Füst Milán válogatott versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Városok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Láttátok-e?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Füst ​Milán, vagy a lesütöttszemű ember
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - A ​költészet vérszerződése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - A ​költészet ötödik évada
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Palimpszeszt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - A ​költészet évadai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Picasso
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Adónis ​siratása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Seregszemle
Versek "Ajánlom ​ezeket a verseket a magyar ifjúság milliós seregének, társaimnak, akik a bányákban, az üzemek- ben, a földeken, az iskolákban és egyetemeken, a néphadseregben, a termelés, a tanulás és a kultúra minden területén harcolnak a szocializmusért és ajánlom az új, egységes ifjúsági szövetség I. Kongresszusának." Somlyó György

Somlyó György - A ​vers – a versben
"A ​költészet az egyetlen, emberek által gyakorolt mesterség, amit nem kell és nem lehet sem tanulni, sem megtanulni. Nincs és sosem volt iskolája (legfeljebb a történetírás, az irodalomtörténet kreált számára utólagos iskolákat). Ez a tanulatlanság és tanulhatatlanság lehet az emblémája. A költészet a költészetben rejtőzik. A vers mindig a versben bujkál. Csak ott, a labirintus ismeretlen dimenziójában lehet rátalálni."

Somlyó György - Talizmán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Arión ​éneke
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - A ​mesék könyve
Mese ​a címről Jacqueline-nak és Eugène-nek Mesék rólam és rólatok mesék magunkról és másokról mesék mindenről és semmiről mesék a semmiről és valamiről a virágokról és a történelemről az anyagról és az antianyagról egyszerű mesék nem is olyan egyszerűek mesék kijelentő módban és feltételes módban mesék múlt és jövő időben mesék az eltűnt időről mesék a megtalált időről mesék innen és túl túl rajtam és túl rajtad magamon túl TÚL jóakaratú mesék erőszakos mesék óvatlan mesék LUST ZU FABULIEREN és DE FABULARUM NATURA mesék iskolája mesék kérdése mesék felelete mesék asztala mesék kapuja mesék lajtorjája mesék kávája mesék kútja mesék útja mesék hármasútja mesék válaszútja mesék geológiája mesék gene- alógiája mesék idomai mesék idiómái mesék limese Mesék síkban és térben projektív mesék logaritmusos mese Utazás a mesék középpontjába Fables ineffables The Way of All Tale Kezdetben vala a mese ITE FABULA EST Mesék arról amit nem lehet elmesélni mesék amikben nincs mese mesék a meséért MESÉK A MESE ELLEN

Somlyó György - Ablakban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - "Miért ​hal meg az ember?"
Tartalom: Fevershami ​Arden (névtelen szerzőtől) Shakespeare: II. Richárd Racine: Phaedra Victor Hugo: Marion de Lorme Paul Valéry: A lélek és a tánc Jean Giradoux: Elektra Jean Anouilh: Médeia Federico Garcia Lorca: Bernarda Alba háza Illetve részletek a Machiavelli: Mandragóra, Calderón: Prométheusz, Schiller: Wallenstein tábora, William Blake IV. Edward és William Blake: III. Edward c. művekből

Somlyó György - Önéletrajzaimból
Somlyó ​György 80. születésnapját ünnepeltük meg ezzel a kötettel, amely zömmel már kiadott, különféle alkalmakra írt esszéket, megemlékezéseket tartalmaz – mindegyik a költő életével, barátaival, kortársaival összefüggő érzéseket, gondolatokat közvetít.

Somlyó György - Mesék ​a mese ellen
Ezek ​a versek megerősítenek abban a meggyőződésemben, hogy a kortárs költészet lassacskán világra hoz egy a világról, rólunk szóló objektív realitást. A preszokratikus folyam feltámadása? Azt hiszem, Somlyó fontos szerepet játszik ebben.

Somlyó György - A ​macska tízezer létezésmódja
Baudelaire-től ​Nerudáig és Eliottól Vas Istvánig sok kiváló művész rajongott a macskáért. A költő Somlyó György és a festő Szántó Piroska is osztozik rajongásukban. Somlyó stilizáltan klasszicizáló lírai kísérletektől a politikai költészeten át valami nagyfeszültségű humanista neointellektualizmusig szélesen ívelő, pallérozott és minden korszakában ihletetten érzékies költészetéből szinte magától értetődően fakad ez a kötetnyi macskavers. A Kossuth-díjas festő-grafikus-író Szántó Piroska, forrongó szentendrei hagyományok és kísérletek európai látókörű, eleven klasszikusa, élet és halál szorongóan derűs-szenvedélyes krónikása, a természet, fű-fa-virág-állat érzékies szerelmese örökíti meg azt a büszke titkot, amit közönséges macskának tudunk. Ünnepélyes alkalom ez: egy költő és egy festő közös ihlettel ünnepli kedves állatát, Neruda bájos "szalontigrisét".

Somlyó György - Írjak? ​Ne írjak?
A ​kötet Somlyó György legújabb esszéit tartalmazza. Szerzőjükről köztudomású, hogy egyrészt a legsokoldalúbb kortárs magyar író, aki valamennyi műfajban folyamatosan és eredményesen dolgozik, és figyelemre érdemes alkotásokat hoz létre, másfelől pedig szinte egyedülálló erénye, hogy szemlélete, intellektuális érdeklődése és inspirációja nem tesz különbséget a magyar, illetőleg a világirodalom termése és problematikája között, hanem Goethe mai követőjeként egységben látja és értelmezi a világ kultúráját. Új kötetében ez olyanformán nyilvánul meg, hogy Weöres Sándor művével éppúgy foglalkozik, mint Octavio Paz vagy Pablo Neruda költészetével, tőlük eleddig ismeretlen és fontos dokumentumokat, leveleket stb. is közreadva, és a mai fiatal írók működését éppúgy figyelemmel kíséri írásaiban és segíti kritikai észrevételeivel, mint egyetemes kultúránk klasszikus életműveit.

Somlyó György - A ​mesék második könyve
"A ​mesék könyvében - a Mesék a mese ellen és A mesék második könyve című kötetek együttes újrakiadása - ennek az ősi igézésnek hite ragyog fel, amelyben Somlyó György műveltsége, gondolati anyaga csupán eszköz az elvesztett vagy elvesztettnek hitt szavak, fogalmak, a varázslat újrateremtésében, ahogy ő írja: "amilyen leküzdhetetlen erő hajt időről időre lerombolnom addigi önmagamat, ugyanolyan erő tart fogva egy ideig a megtalált új elemeknél, amelyeknél magam újra felépíthetem." Ebben a rombolva- épülő költői világban, ahol a szavakban, vagyis a "nyelv ökonómiájában és lebegésében rejlik annak az izgalomnak és nyugtalanságnak a titka, amit keltenek" fogalmazódik újra a világ és a költészet viszonya."

Somlyó György - Talizmán ​- 138 szonett
Európai ​műveltségének gyöngyszemeit helyezi míves foglalatba, fűzi egyetlen hatalmas füzérbe a kincsgyűjtő régi főurak szenvedélyével az Ünnepi Könyvhétre megjelenő kis kötetben a költő. "Leírni, leírni, leírni mindent!" írja a francia klasszikusok hagyományán nevelkedett művész Rimbaud-ról szóló versében. Az egyéni műveltségnek ilyenforma körképben, a teljesség igényével való megmutatása pedig nem kevés bátorságot igényel. Hiszen minden valamirevaló alkotónak megvan a maga pöre a kritikával legalábbis annak vállonveregető, öncenzúrára intő, hatalmi szóval a művész vakmerőségén sajnálkozó vonulatával. Somlyó Györgyöt a szocializmus évtizedeiben az terhelte, hogy nem eléggé spontán, nem "elsődleges", hanem intellektuális, ráadásul művelt költő is, idegen áramlatok importőrje. Tagadhatatlanul van igazság ebben: Somlyó intellektuális költészetét az erdélyi Lászlóffy Aladár hasonló törekvéseivel együtt az emberi kultúra panoptikumaként is szokás emlegetni. Helyénvaló azonban ezt a perspektívát Európa kultúrájára szűkítenünk, hiszen három szonettől eltekintve a Talizmán témaköre erre szorítkozik. Ezen belül nem kevés a magyar tárgyú költemény: Dávid király és Mozart mellett Csokonaival, Vörösmartyval, József Attilával, Bartókkal is találkozhatunk pár pillanatra. Az egymásra reflektáló, egymásba vegyülő szövegek villanásai rezgő diadémként, színes kaleidoszkópként a költő arcélét is megsejtetik velünk, aki "Ha külön napként tán nem kelt az égre,/ de érzékeny tükörként, mint a hold,/ felelt a nagy bolygók tündökletére."

Somlyó György - Füst ​Milán alkotásai és vallomásai tükrében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Philoktétésztől ​Ariónig I-II.
A ​válogatott esszék egy nagyműveltségű és érzékeny költő, műfordító és kritikus személyes perspektívájú, de nem a teljesség igényével készült irodalomtörténetét körvonalazzák Írásainak középpontjában elsősorban a modern alkotók művei állnak (magyarok és külhoniak egyaránt), jónéhány esszé pedig általánosabb, műfaji, kritikai vagy fordítási kérdéseket vet fel. A Somlyó György korábbi, agyonforgatott és ma már mind nehezebben hozzáférhető könyveiből készült válogatás az általános irodalomértést segíti és különösen a modernség megértése iránt érdeklődő irodalomszakos hallgatóknak, ifjú kutatóknak, irodalombarátoknak, művészetszeretőknek szolgálhat olvasmányul.

Somlyó György - Az ​utazás
Minden ​bizonnyal egyedülálló vállalkozás Somlyó Györgyé. Már eddig is több kötetben adta ki műfordításait, a mostani azonban különbözik mindegyiktől - az egyezések ellenére. Hiszen a huszadik századi francia költészetet mutatja be, azt a nemzeti lírát, amely oly nagy hatással volt a világ költészetére. Természetes, hogy egy század poézise nem az évszámmal veszi kezdetét, hanem gyökerei - formai és tartalmi értelemben is - a múltba nyúlnak, hiszen a korábbi vívmányokat folytatják akarva-akaratlanul a megváltozott körülmények között. Emiatt indítja összefoglaló szándékú könyvét Somlyó György mintegy mottóként is Nerval versével, s emiatt magyarította újra Baudelaire remekét, jelkép gyanánt is, Az utazás-t. Majd következik Verlaine, Rimbaud, Cros, és megérkezvén századunkba, az immár klasszikussá lett Valéry, Apollinaire, Tzara, Cocteau, Éluard, Aragon, Guillevic - és folytathatnánk a névsort a kortárs francia költészet képviselőiig, Vargaftigtól Deguyn át Marc Cholodenkóig. Somlyó György könyve kettős számvetés: egyrész a francia költészet huszadik századi mérlege, másrészt a műfordító-költő számadása. Hiszen bármennyire is teljességre törekvő a névsor, a válogatás szükségszerű volt. S a válogatás mindig kockázattal jár, még a klasszikus életművek esetében is. Somlyó György azokat a verseket emelte ki, amelyek, hite szerint, nem csupán önmagunkban kiemelkedő teljesítmények, de egyben a Baudelaire forradalmasította francia (és világirodalmi) költészet folytonos megújulását, a megújulás irányát is jelzik máig ható érvénnyel. Emiatt is hihetjük, Somlyó György antológiája több a huszadik századi francia költészet dokumentálásánál.

Somlyó György - A ​Visztula sellője
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Somlyó György - Szélrózsa ​II.
...mert ​néma gyermek minden kis magyar, s a nagyvilág nem érti szavát. - így fogalmazta meg Kosztolányi a magyar irodalom régi fájdalmát, hogy Arany János, Ady Endre, József Attila alig-alig jut el a francia, angol vagy az orosz olvasóhoz, s ha eljut is, vajon mit éreznek meg az eredeti nagyszerűségéből? Különös paradoxon, hogy a magyar irodalom a műfordítást alkalmazta gyógyszerül, ha minket nem ismernek, hát legalább mi ismerjük meg a nagyvilág minden üzenetét. Ebből a feladatból részt kért minden magyar költő - sokszor saját műve rovására is. Jelentős feladatot vállalt magára Somlyó György is, hiszen ez a gyűjtemény, mely válogatott műfordításait tartalmazza, görög epigrammáktól Aragonig ível. A kötet sok olyan költővel ismerteti meg a magyar olvasót, akikkel eddig nem foglalkozott a műfordítás - irodalom. Bemutatja Blake-et, a nagy költő-festőt, akit hosszú idő után most felfedezett az irodalomtörténet és az olvasó egyaránt. Olyan költőket is bemutat, akiket eddig egyáltalán nem ismertünk, klasszikust, modernet egyaránt: Charles Crost Hoffmanstahlt, Claude Royt és Fiefmelint. Az antológia többnyire francia, angol, német, szovjet költők versei tartalmazza, de szerepel benne amerikai, török, görög és albán költő műve is. A műfordításnak elsősorban jó magyar versnek kell lennie és hűnek, tartalomban, formában egyaránt az eredetihez. Magas mérce ez, és Somlyó György műfordításai elérik ezt a magas színvonalat.