Ajax-loader

Delphine de Vigan könyvei a rukkolán


Delphine de Vigan - Based ​on a True Story
Overwhelmed ​by the huge success of her latest novel, exhausted and suffering from a crippling inability to write, Delphine meets L. L. embodies everything Delphine has always secretly admired; she is a glittering image of feminine sophistication and spontaneity and she has an uncanny knack of always saying the right thing. Unusually intuitive, L. senses Delphine’s vulnerability and slowly but deliberately carves herself a niche in the writer’s life. However, as L. makes herself indispensable to Delphine, the intensity of this unexpected friendship manifests itself in increasingly sinister ways. As their lives become more and more entwined, L. threatens Delphine’s identity, both as a writer and as an individual. This sophisticated psychological thriller skillfully blurs the line between fact and fiction, reality and artifice. Delphine de Vigan has crafted a terrifying, insidious, meta-fictional thriller; a haunting vision of seduction and betrayal; a book which in its hungering for truth implicates the reader, too—even as it holds us in its thrall.

Delphine de Vigan - Nada ​se opone a la noche
Después ​de encontrar a Lucile, su madre, muerta en misteriosas circunstancias, Delphine de Vigan se convierte en una sagaz detective dispuesta a reconstruir la vida de la desaparecida. Los cientos de fotografías tomadas durante años, la crónica de George, abuelo de Delphine, registrada en cintas de casete, las vacaciones de la familia filmadas en super ocho, o las conversaciones mantenidas por la escritora con sus hermanos, son los materiales de los que se nutre la memoria de los Poirier. Nos hallamos ante una espléndida, sobrecogedora crónica familiar en el París de los años cincuenta, sesenta y setenta, pero también ante una reflexión en el tiempo presente sobre la «verdad» de la escritura. En el transcurso del viaje de la cronista al pasado de su familia y a su propia infancia, irán aflorando los secretos más oscuros. Para la autora, escribir sobre su madre es cerrar heridas abiertas muchos años atrás, y recuperar la novela familiar es emprender un camino de catarsis y de superación del duelo, a la manera de Roland Barthes en sus escritos póstumos. Pero es también un ejercicio de alto riesgo, puesto que en el curso de esta investigación expone ante los miembros de su familia, como si ellos no fueran más que lectores anónimos en la multitud, su propio secreto más terrible. «Nada se opone a la noche la confirma como escritora contemporánea de refe­rencia… Imprescindible» (Sònia Hernández, La Vanguardia). «Rezuma autenticidad» (Jesús Ferrero, El País). «Autenticidad desgarradora» (María Bengoa, El Correo Español). «Un retrato bello y perturbador, a veces delicado y a veces brutal, de una mujer que vivió la vida con la intensidad de quien está siempre al borde del abismo» (Eva Cosculluela, Heraldo de Aragón).

Delphine de Vigan - Un ​soir de décembre
Quarante-cinq ​ans, une femme, deux enfants, une vie confortable, et soudain l’envie d’écrire, le premier roman, le succès, les lettres d’admirateurs… Parmi ces lettres, celles de Sara, empreintes d’une passion ancienne qu’il croyait avoir oubliée. Et qui va tout bouleverser. Au creux du désir, l’écriture suit la trajectoire de la mémoire, violente, instinctive ? et trompeuse.

Delphine de Vigan - Nothing ​Holds Back the Night
Only ​a teenager when Delphine was born, Lucile raised two daughters largely alone. She was a former child model from a Bohemian family, younger and more glamorous than the other mothers: always in lipstick, wayward and wonderful. But as Delphine grew up, Lucile’s occasional sadness gave way to overwhelming despair and delusion. She became convinced she was telepathic and in control of the Paris metro system; she gave away all her money; she was hospitalized, medicated, and released in a kind of trance. Young Delphine was left to wonder: What changed her, or what shaped her all along? In this brilliant investigation into her own family history, Delphine de Vigan attempts to “write her mother,” seeking out something essential as she interviews aging relatives, listens to recordings, and reads Lucile’s own writings. It is a history of luminous beauty and rambunctious joy, of dark secrets and silences. There are untimely deaths and failures of memory. There are revelations and there is the ultimately unknowable. And in the face of the unknowable, personal history becomes fiction: De Vigan must choose from differing accounts and fill in important gaps, using her writer’s imagination to reconstruct a life. De Vigan writes her most expansive novel yet with acute self-awareness and marvelous sympathy. Nothing Holds Back the Night is a remarkable work, universally recognizable and singularly heartbreaking.

Delphine de Vigan - Les ​jolis garçons
Une ​femme parle d'elle et de son amour perdu. Qui est-elle ? Nous ne le savons pas. À qui parle-t-elle ? Nous le découvrons peu à peu. Pourquoi est-elle tenue de parler ainsi ? Nous ne l'apprendrons qu'à la fin du livre. C'est en effet au lecteur de reconstituer le fil de cette histoire,qui nous fait réfléchir sur les limites floues entre réalité et fiction et nous montre ce que nous pouvons devenir si nous nous laissons entraîner par nos passions.

Delphine de Vigan - No ​et moi
Lou ​Bertignac a 13 ans, un QI de 160 et des questions plein la tête. Les yeux grand ouverts, elle observe les gens, collectionne les mots, se livre à des expériences domestiques et dévore les encyclopédies. Enfant unique d'une famille en déséquilibre, entre une mère brisée et un père champion de la bonne humeur feinte, dans l'obscurité d'un appartement dont les rideaux restent tirés, Lou invente des théories pour apprivoiser le monde. A la gare d'Austerlitz, elle rencontre No, une jeune fille SDF à peine plus âgée qu'elle. No, son visage fatigué, ses vêtements sales, son silence. No, privée d'amour, rebelle, sauvage. No dont l'errance et la solitude questionnent le monde.

Delphine de Vigan - No ​and Me
The ​international award-winning story of two girls from different backgrounds, united in friendship Parisian teenager Lou has an IQ of 160, OCD tendencies, and a mother who has suffered from depression for years. But Lou is about to change her life—and that of her parents—all because of a school project about homeless teens. While doing research, Lou meets No, a teenage girl living on the streets. As their friendship grows, Lou bravely asks her parents if No can live with them, and is astonished when they agree. No’s presence forces Lou’s family to come to terms with a secret tragedy. But can this shaky, newfound family continue to live together when No’s own past comes back to haunt her? Winner of the prestigious Booksellers’ Prize in France, No and Me is a timely and thought-provoking novel about homelessness that has far-reaching appeal.

Delphine de Vigan - D'après ​une histoire vraie
« ​Ce livre est le récit de ma rencontre avec L. L. est le cauchemar de tout écrivain. Ou plutôt le genre de personne qu’un écrivain ne devrait jamais croiser. » Dans ce roman aux allures de thriller psychologique, Delphine de Vigan s’aventure en équilibriste sur la ligne de crête qui sépare le réel de la fiction. Ce livre est aussi une plongée au cœur d’une époque fascinée par le Vrai.

Delphine de Vigan - Rien ​ne s'oppose à la nuit
Ma ​famille incarne ce que la joie a de plus bruyant, de plus spectaculaire, l'écho inlassable des morts, et le retentissement du désastre. Aujourd'hui je sais aussi qu'elle illustre, comme tant d'autres faimilles, le pouvoir de destruction du verbe, et celui du silence.

Delphine de Vigan - Les ​heures souterraines
Mathilde ​et Thibault ne se connaissent pas. Au cœur d'une ville sans cesse en mouvement, ils ne sont que deux silhouettes parmi des millions. Deux silhouettes qui pourraient se rencontrer, se percuter, ou seulement se croiser. Un jour de mai. Les Heures souterraines est un roman vibrant et magnifique sur les violences invisibles d'un monde privé de douceur, où l'on risque de se perdre, sans aucun bruit.

Delphine de Vigan - Igaz ​történet alapján
Rendkívüli ​pszicho-thrillert tart kezében az olvasó, amelyet a kirobbanó nemzetközi siker mellett a kritika is elismeréssel fogadott: Delphine de Vigan 2015-ben elnyerte a Prix Renaudaut-t, az egyik legrangosabb francia irodalmi díjat. A regényben mindvégig homály fedi, hogy hol a határ a valóság és a fikció között. A főszereplő Delphine, maga az írónő, aki előző könyvének rendkívüli sikere után súlyos alkotói válságba kerül, hosszú ideje egyetlen sort sem képes leírni. Váratlanul belép életébe egy számára ismeretlen, de őt rejtélyes módon tökéletesen ismerő nő, L. Pontosan azt a nőtípust testesíti meg, amit Delphine titokban mindig csodált: tökéletes a megjelenése, magabiztos a fellépése, minden helyzetre hibátlanul reagál. Különleges, misztikus, a külvilág számára láthatatlan, a normalitás mércéjével meghatározhatatlan, számtalan váratlan fordulatot hozó kapcsolat alakul ki a két nő között. L. hihetetlenül intuitív, mindent tud Delphine gondjairól, lépésről-lépésre nélkülözhetetlenné válik az írónő életében. Befészkeli magát a gondolataiba, a magánéletébe és a munkájába. Hatalmába keríti őt... A regény az utolsó írásjelig rendkívüli izgalomban, bizonytalanságban tartja olvasóját. Nem véletlen, hogy a világhírű rendező, Roman Polanski készített belőle filmet, amely 2017 novemberében kerül a mozikba. A nagy érdeklődéssel várt alkotást versenyen kívül levetítették a 2017-es Cannes-i Filmfesztiválon. Delphine de Vigan 1966-ban született Boulogne-Billancourt-ban, Párizsban él. Regényei világszerte sikert arattak.

Delphine de Vigan - Láthatatlan ​láncok
"Nagyszerű ​regény: aktuális, szomorú és igaz." "Megrázó, torokszorító történet." "Irodalom a legmagasabb színvonalon." "A történet nem enged el, rabul ejt. Az év egyik legkiemelkedőbb regénye!" - néhány reakció a nemzetközi sajtóból Delphine de Vigan Láthatatlan láncok (Lojalitás) című regényéről. Delphine de Vigan regényében - korábbi műveihez hasonlóan - az emberi kapcsolatok mélyére ás. Írása lenyűgöző megfigyelés a serdülők pszichéjéről, ugyanakkor elképesztő hitelességgel, pszichológiai pontossággal ábrázolja, hogy egy fájdalmas gyermekkor miképpen vetíti előre a felnőtt életének gyötrelmeit. A lojalitás problémájával gyakran kerülnek szembe az elvált szülők gyermekei. A regény egy tizenkét éves, szülei válása után szörnyű helyzetbe került gyerek története, ami a világon bárhol megtörténhet - és számtalanszor meg is történik. Théo a válásba pszichésen belerokkant szülei között vergődik, a "közös felügyeletnek" titulált lelki árvaságban. Nem beszél senkinek a kettős pokolról, lojális szintén szenvedő szüleihez. Egyre inkább az alkoholban keres menedéket, így akar rémes életéből menekülni. Egyedül az osztályfőnöke, Hélène - akit apja gyerekkorában hosszú évekig bántalmazott - érzi, hogy nagy baj van vele, de ő is tehetetlen. Théo barátja, Mathis sem tud a fiú bajairól, de fedezi a közös ivászatokat. Ő Théóhoz lojális. A gyorsan kibontakozó dráma alapkérdései: miféle láthatatlan, eltéphetetlen lánc a lojalitás a szülőkhöz, élettárshoz, barátokhoz, azokhoz, akik szeretik egymást? Meddig nemes dolog a lojalitás, és mikor lesz egy tragédiában bűnrészes a lojalitásból hallgató? --- Delphine de Vigan 1966-ban született, Párizsban él. Regényei világszerte sikert arattak. Magyarul az Ab Ovo kiadónál 2017-ben jelent meg az Igaz történet alapján című regénye, melynek alapján azonos címmel Roman Polanski forgatott filmet.

Delphine de Vigan - Les ​Loyautés
Théo, ​enfant du divorce, entraîne son ami Mathis sur des terrains dangereux. Hélène, professeur de collège à l’enfance violentée, s’inquiète pour Théo : serait-il en danger dans sa famille ? Quant à Cécile, la mère de Mathis, elle voit son équilibre familial vaciller, au moment où elle aurait besoin de soutien pour protéger son fils. Les loyautés sont autant de liens invisibles qui relient et enchaînent ces quatre personnages.

Delphine de Vigan - Días ​sin hambre
La ​primera novela de Delphine de Vigan, publicada en el año 2001 con el pseudónimo de Lou Delvig por razones familiares, cuenta, en una intensa e inquietante primera persona, la historia de una joven anoréxica de diecinueve años. El relato que Laure hace en su diario de un cuerpo al borde de la muerte, un cuerpo vaciado que se hiela de frío durante sus primeros días en el hospital, con sus treinta y seis kilos de peso y su metro setenta y cinco, es verosímil y perturbador. Desde las primeras líneas de la novela el lector se sumerge en la historia sobrecogedora de una verdadera metamorfosis. Acompaña a la joven a través de su recuperación y de su aprendizaje: volver a comer es aprender a ingerir los alimentos pero, ante todo, a sentirse poseedora de un cuerpo susceptible de despertar el deseo del otro. En el hospital, Laure establece una intensa relación de transferencia con el doctor Brunel que será determinante para su recuperación. Él inventa historias sólo para ella; y la joven va desgranando detalles de su biografía que acercan al personaje a la propia Delphine de Vigan, y a Nada se opone a la noche, su fascinante biografía novelada. Y aun pudiendo ser leída como parte de aquella turbadora, apasionante saga familiar, esta novela de trama mínima es también una poderosa bildungsroman, un despertar a la vida y al amor, donde el viaje de su protagonista es interior y se desarrolla entre las cuatro paredes de un hospital.

Delphine de Vigan - Semmi ​nem áll az éjszaka útjába
A ​No és én című regénye miatt Magyarországon is jól ismert francia írónő ezúttal egy rendkívül személyes, érzékeny és őszinte szöveget nyújt az olvasónak: édesanyja öngyilkossága után zsigeri késztetést érez arra, hogy elmesélje a történetét, hogy választ keressen arra, miért alakult olyan fájdalmasan az élete, mitől vált mániás depresszióssá. Lucile-t a saját nézőpontjából, a túl gyorsan felnőni kényszerült gyermek szemével írja meg, megpróbálva megragadni azt a rejtélyt, amit az anyja − aki mindig egyszerre volt oly közeli és oly távoli − jelentett a számára. Ezt az önmagára kirótt feladatot olykor elviselhetetlenül nehéznek érzi, mégis hajtja az írás kényszere, egyre mélyebbre és mélyebbre merül a családi emlékezetben, ahol a sugárzóan fényes emlékek mellett (mögött) eltemetett titkok lappanganak.

Delphine de Vigan - No ​és Én
Lou ​tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe. Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások elôtt, és a cipőfűzője is mindig lóg. No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje. No bizalmatlan, vad, keserű. No az utcán él. Hajléktalan. Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott. Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte. Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban. Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik. Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal? Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó? Delphine de Vigan ezért a könyvéért számos elismerésben részesült, sőt a legrangosabb francia irodalmi kitüntetésre, a Goncourt-díjra is jelölték. Kesernyés hangvételű, mégis szívmelengető regényét húsz országban adták ki, és mozifilm is készült belőle. Egy érzékenyen megírt, mély, igaz történet a barátságról és egy a sors ellenében végzett nagyszabású kísérletről.

Delphine de Vigan - Underground ​Time
Every ​day, Mathilde takes the Metro to her job at a large multinational, where she has felt miserable and isolated ever since getting on the wrong side of her bullying boss. Every day, Thibault, a paramedic, drives where his dispatcher directs him, fighting traffic to attend to disasters. For many of the people he rushes to treat, he represents the only human connection in their day. Mathilde and Thibault are just two figures being pushed and shoved in a lonesome, crowded city. But what might happen if these two souls, traveling their separate paths, could meet?

Kollekciók