Ajax-loader

Vészi Endre könyvei a rukkolán


Vészi Endre - Miért ​nem szóltatok? / Hajnali beszélgetés
Az ​1956-ot követő évek - drámaiságuk és zaklatottságuk ellenére - "nem nélkülözték egy sajátos újrakezdés s az igazi alapokhoz való visszatérés romantikáját - vallja utószavában az író. - Az ember, akarva, nem akarva, átélte a belső rendteremtés kínjait és örömeit, s a fársztó küzdelem ellenére, mindezt növekvő önbizalommal." Nos, ennek a belső rendteremtésnek az igénye, hite hívta életre a Miért nem szóltatok? című regényt (1962) s az ennek alapján készült Hajnali beszélgetés című színművet (1963). A két mű más-más dimenzióban sűríti Vészi mondandóját. A tét az új értelmiség, az ún. "első nemzedék" sorsa: gyors felfutása, megkapaszkodása vagy széthullása. A társadalmi körülmények mellette és ellene munkáló együttes hatása. "Magam úgy érzem - vallja Vészi Endre -, hogy a két mű aktualitása, mondanivalójának időszerűsége ma is csorbítatlan. Danis Antal, a regény és a darab főalakja egy új társadalom tapogatócsápjaként nyúlik a világba. Ám sokféle körülmény - vélt politikai érdek, elkapatottság, a káderteremtés felületessége elterelik igazi feladatától, sőt már-már korrumpálják ezt a tehetséges fiatalembert. A katalizátor, amely a változást segít létrehozni: a szerelem, de nevezhetjük Etának is. Ez a különös, szertelenségeiben és igazságkereső indulatában elektromos telítettségű nő valóság és jelkép: maga a lelkiismeret..."

Angi_vera
elérhető
0

Vészi Endre - Angi ​Vera
A ​kötetben szereplő kisregények és elbeszélések - Elveszett arcok, Angi Vera, Kettévált mennyzet, Füstszagúak, Nyárközép csodái, Vendég az esküvőn, Muslicák a liftben - a prózaíró Vészi Endre pályájának legkiemelkedőbb, legjelentősebb darabjai. A méltán népszerű írások újra és újra meggyőznek arról, hogy Vészi a műfaj legjobb mesterei közé tartozik. Jól komponált, pergő történetek, eleven, húsvér figurák, szikrázó feszültség, megrázóan emberi konfliktusok vésik emlékezetünkbe ezeket az elbeszéléseket: a koncentrációs táborból megszökött fiú történetét, aki rádöbben, hogy le kell mondania a mások élete árán vásárolt szabadságról (Elveszett arcok); a személyi kultusz léleknyomorító, olykor már tragikomikus világában botladozó Angi Vera sorsát; Jakab Juliska hűségét, tiszta emberségét, értelmes önfeláldozását (Kettévált mennyezet); vagy az egész élete nyomorúságát, minden megaláztatását egyetlen dühös bosszúval enyhíteni vágyó öreg cseléd alakját (Muslicák a liftben). Vészi hőseinek mindig kiélezett helyzetekben, drámai konfliktusokban kell helytállniuk, számot adniuk emberségükről, jellemükről. Az Angi Verák, a Jakab Juliskák sorsa ezért tragikus és felemelő egyszerre, ezért késztetnek önvizsgálatra és számvetésre valamennyiünket.

Vészi Endre - A ​hosszú előszoba
Hédi ​kilépett a szobából, egy pillanatra visszanézett férje párnába zuhant arcára. Szegény kisapám, gondolta őszinte sajnálkozással, és átment a reflektorfényes előszobán. A segédrendező, aki újra visszanyerte rugalmas aktivitását, a nőt aggály nélkül megszólította. Hogy nincs-e kedve, azaz volna-e kedve? Szeretné ezt a hosszú léptű nőt kizárólagos joggal megnyerni a produkciónak. Egyáltalán nincs kedve, esik az eső, válaszolt Hédi, meg sem várva a kérdés másik felét. A segédrendező sajnálkozva nézett utána, és arra gondolt, ez a bolond nő nem tudja, mit dob el magától. A világhírt, a velencei fesztivál sztárdobogóját, a cannes-i plázsot vagy gyengébb esetben Karlovy Vary szénsavillatú sétányait.

Vészi Endre - Inkognitóban ​Budapesten
Vészi ​Endre, a több műfajú író, elbeszéléseiben mintha csak a líra és a dráma találkoztatására, összeötvözésére törekednének: a költői megfogalmazás pontossága és sejtelmessége tegnapi és mai életünk drámai helyzeteinek teljesebb kibontását szolgálja, az író legszemélyesebb problémái, gondjai új megoldásokkal kísérletező drámai epikába épülnek be. Új elbeszéléskötetében változatos színhelyekre viszi el olvasóit, más és más hangulatú történeteket dolgoz fel. Az Inkognitóban Budapesten egy középkorú magyar író rutinos mindennapjainak és a nagyobb összefüggések, szorongások hirtelen, váratlan felbukkanásának megrázó története. Az Estély az Izabellán szinte romantikus hangvégtelű, különös história, amelynek során vad indulatok, nagy szenvedélyek, hatalmas gesztusok csapnak össze. Az erkély egy félbolond öregember groteszk képzelgéseinek rajza; az álmok és a valóság ütközése - túl a történeten - szinte jelképpé nő. A Muslicák a liftben - a mai magyar társadalom önző, kíméletlen újgazdagjainak és kallódó, szerencsétlen embereinek tragikomédiája. A Kapupénz a második világháború utolsó napjainkban játszódó, dermesztő hangulatú, sűrű atmoszférájú, izgalmas televíziós játék.

Vészi Endre - Ember ​a retikülben
Az ​Ember a retikülben a Tranzitutas és a Messziről jött ember c. kötetek szerves folytatása. Egyik-másik novellában ismét felbukkan Árvai, "ez a nemzetközileg nem jegyzett reménykedő", s hol megfigyelései révén varázsol elénk egy emberi sorsot, hol pedig ő maga sodródik meglehetősen képtelen helyzetekbe. Repülőgépről például kiterített testeket lát a rákoskeresztúri temető egyik napsütötte betonplatóján. S egy bennfentes utas azonnal magyarázatot is ad: "Koporsóhiány.. gyenge a kapacitás". S az olvasó észre sem veszi, belecsöppent egy félreismerhetetlenül vésziendrés helyzetbe. Éppúgy, mint azokban a novellákban, melyekben a reális, mindennapi élet konfliktusaiból az író abszurd megoldással vezeti ki hősét. Gondoljunk például a féltékeny férj esetére, vagy Ólmosi-Bleier utolsó alkotására. A kötet másik két ciklusa sajátos ellentétet képez. Visszaemlékezéseiben Vészi az ifjúságát, pályakezdő éveit idézi meg, a költővé válás értő-segítő tanúit és mestereit: Lesznai Annát, Kassák Lajost, Józset Attilát és Illyés Gyulát. Hangjátékaiban pedig a nyugdíjas életforma gondjait, lehetőségeit és buktatóit elemzi két kitörni vágyó öregember konfliktusában.

Vészi Endre - A ​gyökérember és a sziréntulajdonos
Félreismerhetetlenül ​Vészi Endré-s élethelyzetek: - Egy téli reggelen a villamoson egymás mellé kerülő két férfi beszélgetni kezd, majd a közlékenyebb hirtelen lefordul a padról. De a szerencsétlenség - legalábbis a tanú számára - csak ezután következik... - Alkotmány napjára Dunára néző panorámás erkélyét idős úr jutányos összegért nagyobb családnak, esetleg társaságnak rendelkezésére bocsátaná. A megbeszélésre kijelölt időben két fiatalember jelenik meg a helyszínen.... - A Rongy-rét régi, rozoga házait, viskóit lerombolják. De a szanálás váratlan akadályba ütközik: egy nyolcvanéves öregember gyökeret eresztett, elmozdíthatatlanná vált... - A festő műtermében különös dolgok történtek: egy festmény szereplői életre keltek, s hivatásuknak megfelelően jeletkeztek a cirkuszban: Dupla szaltó, háló nélkül... A kötet valamennyi írásában ráismerünk Vészi Endre megdöbbentő, ironikus, szatírikus, olykor groteszk leleményeire. A személyes és a társadalmi valóság, igazság ütköztetéséből vagy csupán együttéléséből következő furcsaságokra.

Vészi Endre - Angi ​Vera és a többiek
A ​Kossuth-díjas költő-prózaíró Vészi Endre húszéves novellatermésének legizgalmasabb, legjelentősebb darabjait fogja össze e kötet. Az igazságtevés türelmetlensége, az elnyomottak, a mindig alulmaradók sorsának orvoslása, a társadalom torzulásainak diagnózisa az, amit az író szándéka szerint szenvedélyes hangú, drámai konfliktusokkal teli írásaiban felvállalt. Az Inkongnitóban Budapesten író hőse megszökik az önmagával, olvasóival való szembesítés elől; fél, hogy számot kell adnia: "Mit váltott be ön élete céljaiból? Miben érzi magát felelősnek? Mit tud például a munkások helyzetéről, védettségéről vagy védtelenségéről?... Vészi Endre vállalja, hogy gazdag élményanyagának rétegéből, a harmincas évek nyomorúságából, a koncentrációs tábor kegyetlen világából, az ötvenes évek lélektorzító légköréből, közelmúltunk társadalmi vadhajtásaiból kiválasztott konfliktusok és hősök szembesüljenek az ítéletalkotó íróval és olvasóval: állásfoglalásra és önvizsgálatra kényszerítsenek.

Vészi Endre - Tűréshatár
A ​kötetbe foglalt négy kisregény hőseit is számadásra, tetteiknek és körülményeiknek számbavételére: szembenézésre kényszeríti az író. S juttatja el őket a tűrés végpontjáig, miként ezt a könyv összefoglaló címe is jelzi. Irén belehal abba, hogy már nincs rá szükségük a fiataloknak. A "mindig másoknak, mások örömére" tevékenykedő asszonyt, "dolgainak rendezetlensége tartotta életben" (Varrógép holdfényben). Gold Lajos szétzilált élete roncsain belső energiáinak hiányát próbálja képzelgéseiben, álmaiban feloldani. Özvegy Stáhl Vilmosnéban "a világ hal meg", amikor megtudja, hogy megszűnik albérlő-gyűjteménye (A hosszú előszoba). A szép haját tragikus értelmetlenül feláldozó Veszelovits Annából mintha ereje is kifutott volna. Elvitte "a kis strici" (Nyitott ház). Sorska majdnem gyilkossá lesz, amikor felismeri élete nagy lehetőségének szertefoszlását (A tranzitutas). A mesterien biztos cselekményvezetés, az epikus fordulatosság, kitűnő elbeszélőkészség remekei e kisregények. Emlékezetes olvasmányélményeink.

Vészi Endre - Gyerekkel ​a karján
A ​Gyerekkel a karján cselekménye az Angyalföldet és Újpestet elválasztó senki földjén játszódik, a Rongy-téren, hősei - Sári, a kallódásában is útját kereső fiatalasszony, férje, a nagybeteg esztergályos, Anti, Zsiga, a kispolgárrá emelkedő-züllő vagány s mind a többiek - a két háború közti magyar proletár- és lumpenproletár-lét jellegzetes, mégis merőben egyéni, eredeti alakjai, Vészi Endre az emberi viszonylatok finom, árnyalt ábrázolásával, a környezete gazdag rajzával, a sorstól magát legyűrni nem engedő hősnőjének megragadó történetével lírai töltésű, költői erejű és szépségű regényt adott - egy fiatal író máris érett munkáját, amely most, három és fél évtized múltán megérdemli újrafelfedezését, az új olvasók érdeklődését.

Vészi Endre - Kéz ​a levegőben
...Mint ​Sötét Angyalságod tudja, egy kórházi mosdóban soha meg nem bocsátható módon ottfelejtett bélyegzőnk, vagyis beprogramozott komputerünk tárgyában felhívást tettem közzé bizonyos fővárosi és vidéki újságokban... Hirdetésemre számos válasz érkezett, ennek hivatalnoki lelkiismeretem szerint utánajártam, de egyik komolytalanabb volt, mint a másik... Végül is találtam egy levelet, amely az emberi faj labilis mértékei szerint ígéretesnek mutatkozott. Erre azonnal rákapcsoltam. Egy bizonyos Árvai nevezetű egyén (Angelikaváros) kilátásba helyezte, hogy a segítségemre lehet. De az aláírás és a cím hiányos, majdhogy apokrif. Az illető semmilyen hivatalos kimutatásban nem szerepel; Angelikaváros a térképen nem található. Ennek ellenére mégis sikerült szagot fognom. Nem vagyok ugyan bóvára sem napjaink magyar irodalmának, sem igényem, sem időm az ilyesmire, de pihentetvén földi szemeimet, a harmadik, a mennyei, amely ilyenkor az ügyeletet végzi, néhány nem túl jelentékeny novellában rutinszerűen araszolgatva rábukkant az említett Árvai nevére, sőt a helyrajzilag vázlatosan körülhatárolt Angelikaváros is fölmerült. Megerősödött bennem a gyanú: itt valóságos alakról van szó...

Vészi Endre - Vendég az esküvőn
A vaságyak lassan felemelkednek a parkettről, s libasorban kiúsznak az ablakon, már a háztetők felett úszik Ellbogenék nászágya is, a nehéz álmát alvó Joós Lajossal, aki talán a lóexportvállalat irodájának nyugalmas altiszti szobájáról álmodik, ahol szombatonként feleségével szokott találkozni, s szerelmüket világhírű lovak bámulják a falakat díszítő sztárfotókról. S ha hallgatna szobatársára, erre a jól fésült kis Luciferre, s megölné az öregasszonyt, kié lenne a lakás? A férfi hajnalban gyönyörködve bámulta alvó feleségének hálóingből kibuggyant telt mellét, elégedettnek és boldognak tudta magát, délután egyedül ül a nyitott gázcsap előtt, s a Dunát látja, mely, ki tudja, merre sodorja a felborult csónakot s az asszonyt. Gyilkos vagy csak gyáva? Vagy a gyilkosság még a csónak felborulása előtt történt, és az áldozat az igazi gyilkos? Vészi novelláiban azokat a ritka pillanatokat igyekszik tetten érni, melyek látszólag véletlenek, de ezekben a véletlenekben a sors mutatja meg magát. S ebben a pillanatban más irányt kap egy életpálya, kibillen eddigi vágányából, vagy esetleg éppen a célhoz vezető útra tér rá. Feszült, drámai írások Vészi novellái, az író izgatottan, de tárgyilagosan és pontos művészettel keresi mindnyájuk életének kis és nagy kérdéseire az őszinte választ.

Vészi Endre - Félhomályos ​zóna
"A ​darabokról nem az én feladatom beszélni, inkább a műfajról, műhelytapasztalataimról szólnék: Ma már úgy érzem, hogy érdeklődésem a hangjáték iránt véglegesnek mondható. Egyre jobban érdekelnek a benne rejlő lehetőségek, a megoldások variációi. Megteremteni egy világot a vizualitás segítsége nélkül - ehhez, úgy gondolom, elsősorban a költészet eszközeire van szükség. Melyek azok? A bátor nézőpont, a nem szokványos ritmikájú szerkezet és a nyelv, amely drámaian tömörít, sugárszerűen átvilágítja az emberi élet közegét. Minden művészet nyílt vagy burkolt törekvése, hogy cinkosságra kényszerítse az olvasó vagy hallgató képzeletét. A rádiójáték pedig, ha művészi és társadalmi igazsága erőteljes, szinte társszerzőt varázsol közönségéből. Ebben a műfajban az író a legidőszerűbb tér- és időtechnikával dolgozhat, egy mozzanatnyi történetben is szinte korlátlanul száguldhat. Ezek a lehetőségek, melyek a költészet szabadságával azonosak, együtt járnak a kötelességgel, amely már írói program: eredetit közölni az emberi sorsról, megfogalmazni a közös gondot, örömet, szorongást, konfliktust." Vészi Endre

Vészi Endre - Don ​Quijote utolsó kalandja
"A ​Don Quijote utolsó kalandja nem a cervantesi mű dramatizálása, és nem is pusztán tolvajkulcs bonyolult zárak kipattintására. Filozófiai alapgondolatát Thomas Mann sugallta. Emigrációba indulván a nagy német, hosszú hajóútján Európa és Amerika között, újból kézbe veszi régi olvasmányát, a Don Quijotét, s egy útinaplót és tanulmányt egybefoglaló esszében hosszan elidőzik a cervantesi sors tragikumánál. A Don Quijote írójának sorsa legalább olyan tragikomikus, mint hőséé. A mű első kötetének kedvező fogadtatása után ugyanis fellépett egy csaló, aki megírta a folytatást, s legalább akkora sikert aratott, mint maga Cervantes. Az embertelen csíny mögött Lope de Vega kegyetlenségét sejti az irodalomtörténet. Ennek kapcsán Thomas Mann eltűnődik az igazi és a talmi viszonyán, érvényesülésük esélyein egy adott kor viszonyai között. A Don Quijote utolsó kalandjában is ez a legfontosabb, az igazi és a hamis küzdelme. Ezt a filozófiai magot akartam kibontani annak bizonyítására, hogy milyen reménytelen olykor az igazinak a maga erkölcsi és szellemi elsőszülöttségét bebizonyítania, sőt, hogy bizonyos emberellenes konstrukciók érvényesülése idején szinte lehetetlen is. Nem tévednek tehát azok, akik ennek a darabnak a szellemi élményanyagát, az újra-átélést, az ötvenes évek elejének atmoszférájában keresik. A mondanivaló azonban szükségszerűen túlmutat ezen a korszakon, és nem egyszerűen a "személyi kultuszt" akarja kifejezni." (Vészi Endre)

Vészi Endre - Forró ​drót
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vészi Endre - Gyerekkel ​a karján / Muszka Pista, egy lopott ló története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vészi Endre - Az ​ezüst kehely
- ​Egy nyolcvanéves öregember gyökereket eresztett, elmozdíthatatlanná vált. Így tiltakozva lakóhelye szanálása, a buldózerek ellen. - "Önnek csak erkölcsi helyzete van, jogi helyzete nincs" - közlik egyik novella "lebegő" hősével, aki szeretné visszaszerepelni özvegyétől a névhasználat jogát. - Egy festmény szereplői életre kelnek, s hivatásuknak megfelelően jelentkeznek a cirkuszban. Válogatott novellák és válogatott - félreismerhetetlenül vésziendrés - élethelyzetek. Kitűnő írások, élvezetes kötet. Ha Vészi Endre élne, bizonyára megírná az irodalmi értékek és az olvasók találkozásának abszurd-realitását. Ne felejtsük el az írót: rólunk írt, nekünk írt évtizedeken keresztül.

Vészi Endre - Árvai ​bolyongásai
Vészi ​Endre életműsorozatának új kötetében rendhagyó ismerősünkkel találkozunk: Árvaival. Barátunk „ez az irodalmi félszegúszó”, „ez a nemzetközileg nem jegyzett reménykedő” szerencsés figura: mindig történik vele vagy körülötte valami. Hol megfigyelései révén varázsol elénk egy emberi sorsot, hol pedig ő maga sodródik meglehetősen képtelen helyzetekbe. Egyre több Vészi-novellában, kisregényben bukkan elő. Hol statisztál írójának, hol pedig megköveteli tőle, hogy főszereplő legyen, sőt: hogy azonosuljon is vele Vészi. Hiába, Árvai is író. Fantáziája, iróniája – mint létrehozójáé. Lássuk most végre együtt az Árvai-történeteket: régieket és újakat egyaránt.

Vészi Endre - Értünk ​is fussatok paripák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vészi Endre - Mire ​tavasz lesz
Vészi ​Endre nevét különös, egyéni hangú versei és bonyolult, nemesen irodalmi és kalandosan izgalmas regényei tették ismertté. A "Mire tavasz lesz" egy vagón története, ez a vagón a háborús Európán gördül keresztül, emberi sorsok, emberi örömök, emberi szenvedések tapadnak hozzá. Szenvedélyek, szerelmek és halálos végzetesség útvesztőin gördül keresztül: így válik jelképpé, jelképévé az emberiség nyugalom utáni vágyának, az erőszak elleni tiltakozásnak.

Vészi Endre - A ​tranzitutas
A ​valóság és a képzelet világa között kalandoznak ezeknek az elbeszéléseknek a hősei. Vészi Endre újabb novelláiban remek arányban keveredik a hagyománytisztelő realizmus az avantgarde ötletgazdaságával, a hihetetlen mozzanatok a hajszálfinom realitásrészletekkel. Vészi hősei azonban korántsem földöntúli szellemek, hanem nagyon is élő emberek, akiknek saját életük értelmével kell számot vetniük. Az író kitűnő figurák egész sorát vonultatja föl a kötetben: a testileg magatehetetlenné vált, de emberi méltóságában rendíthetetlen öregasszonyt, a magányos kisfiút, aki egy különös múzeumban és saját képzeletében találja meg a harmóniát a külső világgal, az író emlékeinek ókútjából fölbukkanó apát, a gondviselőt, akinek érzelmeire, egész személyiségére rátapad a pióca-özvegy. A címadó kisregény csillogatja föl legszebben Vészi művészi erényeit. A megrendítő történetben kibomló életsorsok groteszk tragikuma, a tiszta emberség olykor bohócruhát öltő megnyilvánulásai az emberi butaság, rosszakarat ellenében egyként szolgálják az író töretlen hitét és elkötelezettségét.

Vészi Endre - A ​messziről jött ember
"Önnek ​csak erkölcsi helyzete van, jogi helyzete nincs" - mondják A leselkedő című novella Szontágh Sándorának, harminc évvel mártírhalála után. Szontágh Sándor ugyanis szeretné visszaperelni özvegyétől a névhasználat jogát, mert a volt feleség visszaél mártírözvegy szerepével. A fiatalember nem "kísért" a szó misztikus értelmében. Jár-kel a ház körül, a hivatalokban, az utcákon, sápadt arcával, kihajtott inggallérjával - vagyis élőként, természetesen. Jellegzetes Vészi Endre-i novellahelyzet: a "történésbe oltott lebegés". Miként az emlékezetes tévéjátékból ismert Jácint úr, A messziről jött ember hőse is úgy csöppen be egy család életébe, mintha mindig közöttük élt volna. Pedig neki sincs jogalapja erre, csak "erkölcsi helyzete" van: az emberségé, a családteremtő hité és energiáé. Jogon kívül helyezett, kiszolgáltatott emberek e novelláskötet hősei. S Vészi Endre az ő státusuknak megfelelő novellahelyzeteket teremt: a valóság és képzelet, a valóság és groteszk vetülete biztosítja számukra a művészileg hiteles emberi közeget. A nekünk szóló írói üzenetet.

Vészi Endre - Vészi ​Endre válogatott versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vészi Endre - Kőzene
A ​kitűnő költő, drámaíró és elbeszélő válogatott novelláit gyűjti össze ez a kötet. Önéletrajzi fogantatású vagy tárgyilagosabb hangú írásaiban egyrészt a múlt munkáséletét, a háború iszonyatát, a táborok poklát vetíti elénk, másrészt a mai élet morális problémáit fogalmazza meg keményen megformált történetekben. Vészinek csaknem valamennyi elbeszélése hangjában is a drámák közelségében fogant: fölzaklató cselekmény, drámai konfliktus, váratlan fordulatok kavargása hajtja előre a történetet a végkifejlet felé.

Vészi Endre - Estély ​az Izabellán
"Mostanában ​többször eszembe jutott az öregedő buszsofőr, aki nehéz kocsijával üldözni kezdett egy kerékpárost a Szigeten. Pedig már jó néhány éve olvastam erről. Akkoriban írtak róla az újságok. A fiatalember valamivel megvadította a sofőrt, és a szerencsétlen mindenáron el akarta tiporni a fiút. Az írói memóriának furcsa időritmusa van. Megesik, hogy évek múltán előhív a félhomályból egy arcot, egy mondatot, egy semmibe kapaszkodó kezet. Furcsa asszociációs kényszer. Vagy témahiány? Vagy összehangolódás a régi élménnyel? Mondom, évek múltán kezdtem foglalkozni a dologgal, hirtelen tudni akartam, miért volt az egész..." "Az írói memória furcsa időritmusa" így vagy ehhez hasonlóan egy csodálatosan gazdag, embert próbálóan kemény, szívszorítóan humánus, örökre emlékezetünkbe költöző figurákkal benépesített világot varázsol elénk. Hol a szülők és inasévek szigorú emlékei, hol a lágerek megrendítő, embert alázó élményei bukkannak fel, hol pedig hétköznapjaink, mai világunk számtalan kis és nagyobb konfliktusa, küzdelme. Az Estély az Izabellán című gyűjtemény kiegészíti és élesebbre rajzolja azt a képet, amely Vészi Endre novellisztikájának kialakulására és mai színvonalára jellemző. Ez a könyv az életműsorozat első köteteként közreadott Angi Vera és a többiek ikerpárja. Keletkezési ideje az előzővel szinte azonos: 1957-1976. Vészi novelláinak hőse - közvetve vagy közvetlenül - szinte mindig a kisember. Az alulmaradó, a megalázható, a másoknak kiszolgáltatott. Ha ilyen alakra vagy emlékre bukkan, azonnal mozdul benne az emberi-írói ösztön: "hirtelen tudni akartam, miért volt az egész".

Vészi Endre - A ​túsz zavarbaejtő halála
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vészi Endre - Nyitott ​ház
Vészi ​Endre új kötetének hősei tragikusan magányos emberek. Magányosak a Nyitott ház-nak, ennek a látszólag különös, mégis oly ismerős, kulcsra sohase zárt társbérletnek a lakói, magányos a réges-régen halott szerelmét mindennap makacsul visszaváró öregasszony a Madame Butterfly és Pinkerton hadnagy című novellában, a nyugdíjba vonult sokszoros életmentő Sziréntulajdonos-ban. De a magányt elviselhetőbbé teszik az álmok a világszép lányról, az akváriumról, amibe nem kell vizet tölteni. De az álomvilág szürrealisztikus képeire a realizmus kiméletlen logikája felel, ebben a kettősségben rejlik Vészi elbeszéléseinek eltéveszthetetlenül egyéni és eredeti művészi hatása.

Kollekciók