Ajax-loader

Szathmári István könyvei a rukkolán


Szathmári István - A ​magyar irodalmi nyelv és stílus kérdései
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fábián Pál - Szathmári István - Berrár Jolán - Helyes ​beszéd, helyes írás
Könyvünk ​végigvezeti az olvasót a magyar nyelvnek azokon a legfontosabb nyelvtani és stilisztikai jelenségein, szabályain, amelyeknek ismeretében a gyakorlatban ki-ki biztosabban és tudatosabban élhet a nyelvi eszközökkel. Teljességre nem törekedhettünk, a nyelvtani fogalmakat és stilisztikai jelenségeket nem önmagukért vizsgáljuk, hanem gyakorlati felhasználásuk kedvéért. A grammatikai rész ehhez csupán a szükséges alap. amely alá van rendelve a stilisztikai célnak: hol, mikor lehet a nyelvi eszközöket természetüknek megfelelően - írásban és szóban - a leggazdaságosabban felhasználni. Arra törekedtünk, hogy az olvasót könnyen érthető és kézenfekvő gyakorlati példák segítségével vezessük be a nyelvi jelenségek mivoltába és alkalmazásának ismeretébe. A nyelvi rendszer elemeit tehát a gyakorlati alkalmazhatóság - helyes felhasználás - szemszögéből igyekeztünk megismertetni. Mert nem feledhetjük: anyanyelvünk titkait mindig jobban és jobban meg kell ismerni, csak így lehet alkalmazását tökéletesíteni.

Fábián Pál - Szathmári István - Terestyéni Ferenc - A ​magyar stilisztika vázlata
A ​stilisztikának - a stílus tudományának - legsürgősebb feladata meghatározni tárgyát, célját, kutatási módszerét, mindenekelőtt pedig magának a stílusnak a fogalmát. Látszólag mi sem könnyebb, mint a stílus mivoltát meghatározni. A stílus egyrészt általában az írásnak és szólásnak a módja, másrészt pedig egy bizonyos írónak, műnek, műfajnak, irányzatnak és korszaknak sajátos nyelvi kifejezési formája. Ebben a kettős értelemben örököltük a stílus szót az ókortól, ahol is "az írásnak és szólásnak módja" egy külön tudományágnak, a retorikának alkotta a tárgyát...

Szathmári István - A ​Magyar Nyelvtudományi Társaság története (1904-2005)
Szathmári ​István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professor emeritusa, számos nyelvészeti és stilisztikai könyv és tanulmány szerzője ezúttal az 1904-ben megalakult Magyar Nyelvtudományi Társaság százéves történetét részletesen bemutató munkáját tette közzé, sőt külön alfejezetben kitért a Társaságnak a 2011-ig eltelt életére is. Közvetlenül azt tűzte ki célul, hogy tényszerűen, hitelesen – a korabeli iratok felhasználásával – mutassa be a Társaság létrejöttét, szervezetének a kiépülését, továbbá teljes működését és elért eredményeit. Természetesen kiemelte, hogy mindig a legjobb nyelvészek bevonásával, a tagság szorgos munkájával és mert a Társaságnak mindig mindenhez köze volt, ami nyelvünk körül történt, a Magyar Nyelvtudományi Társaság hamar kivívta nyelvtudományunkban a vezető szerepet. Azt sem hallgatta el, hogy tudományos fórum jellegét a társadalmi és kulturális körülmények lényeges megváltozása után is megtartotta. Az eddigiekből is egyenesen következik, hogy írását filológus munkának szánta. A tényszerűségre és a hitelességre való törekvés hozta magával a viszonylag gyakoribb idézést, a bizonyos fokú ismétlést, valamint a fontos események valamelyest részletesebb bemutatását, de ezt a célt szolgálják a könyv Mellékletében szereplő felsorolások, korabeli fényképek is. A szerző a megfogalmazásban bizonyos olvasmányosságra is törekedett. Olvasóként ugyanis nemcsak a nyelvészettel foglalkozókra, sőt nemcsak a különböző szakos tanárokra gondolt, hanem az értelmiségiekre általában, illetve a magyar történeti és nyelvi kérdések iránt érdeklődő minden rendű és rangú emberre is. Ezért, ha úgy látta célravezetőnek, bizonyos esetekben nem az időrendet követte; hanem egyszer-egyszer kitért látszólag kevésbé fontos, de érdekes eseményekre is; leírta továbbá egy-egy odaillő saját élményét, és megvilágított egy-egy olyan nyelvészeti szakkifejezést vagy jelenséget, amelyek a nyelvész szakemberek számára minden bizonnyal ismeretesek voltak. Végül a szerző szeretné remélni, hogy munkájával felkelti az érdeklődést e fontos tudományos társaság mindenkori hasznos tevékenysége iránt, és hogy az olvasókban növeli a nemzet fenntartó ereje, az anyanyelv iránti felelősség érzését. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozat 167. tagja.

Szathmári István - Kurdok ​a városban
Novellák. ​A vajdasági születésű író új kötetében kisemberek monológjaiból rajzolódnak ki mozgalmas, küzdelmekkel teli életsorsok, szerelem és halál, vágyódás és várakozás motívumaiból szőtt történetek. Szathmári István (1954, Szabadka) igazi intellektuális élményprózát ír; intellektualitás és élmény ellentmondása csak látszólagos: a novellák gazdag életanyagra épülnek, ám ezt a narrátor érzékeny, vívódó, tépelődő gondolatfutamai kísérik. Az élmény tehát eleve értelmezett formában jut kifejezésre: a reflexió hol ironizálja a történetet, hol a kisszerűség felé hajlítja a tragikumot.Az élményanyag többnyire a mindennapi életet élő kisember szenvedéseiből-örömeiből származik. A bármelyikünkkel előforduló élethelyzetek a szerző pontosságra törekvő, a szituációkat drámai elevenséggel kidolgozó monológjaiban megemelkednek; nem válnak jelképiessé - ezt, a reflexióval, gondosan kerüli az író -, ám értelmezési tartományuk túlnő az ábrázolt, szűkebb szférán.

Szathmári István - A ​magyar nyelvtudomány történetéből
Szathmári ​István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, aki iskolát teremtett a stilisztikát illetően, és aki mintegy húsz könyvet jelentetett meg a stilisztika, a magyar irodalmi nyelv története, a nyelvtudomány-történet, a helyesírás, a leíró nyelvtan és a nyelvtörténet témaköréből, ezúttal a magyar nyelvtudomány évszázados alakulásával kapcsolatos tanulmányait állította meghatározott rendbe. Több mint fél évszázados eddigi pályáján ugyanis – éppen mestere, Bárczi Géza professzor hatására is – többször foglalkozott nyelvtudomány-történetünk általános kérdéseivel (korszakolás, szemlélet, módszer, külföldi hatások) egy-egy korszak, valamint nyelvészeti tudományág alakulásával, egy-egy nyelvtudós, továbbá intézmény munkásságával, kongresszusok és konferenciák mérlegre tételével és – hatéves finnországi vendégprofesszori tapasztalatait felhasználva – a hungarológia külföldi oktatásával. Ezek a tanulmányok – legalábbis fő vonalaiban – szinte átfogják a teljes magyar nyelvtudomány történetét. De csak így együtt és megfelelő sorrendben, mert hisz folyóiratokban, kongresszusi kötetekben, gyűjtelékes kiadványokban és különböző időben láttak napvilágot. Ha tehát valakit például a felvilágosodás korának nyelvtudománya vagy Gombocz Zoltánnak, kiváló XX. századi nyelvészünknek a munkássága, vagy éppen a Helsinki Egyetemen folyó magyar nyelvészeti oktatás érdekel, felütheti A magyar nyelvtudomány történetéből c. munkát a megfelelő helyen, és megkapja a részletes tájékoztatást. Méghozzá a tartalomhoz illő, gördülékeny, olvasmányos stílusban. Nem hallgathatjuk el, hogy a magyar nyelvtudomány-történet alapos megírása még várat magára. Továbbá hogy a nyelvtudomány-történet művelése nem erős oldala nyelvtudományunknak sem. Haszonnal forgathatják tehát Szathmári professzor könyvét a nyelvtudomány történetének kutatói, egyetemi és főiskolai hallgatók, érdeklődő középiskolai diákok és mindenki, aki valamilyen formában foglalkozik nyelvtudományunkkal

Szathmári István - Stílusról, ​stilisztikáról napjainkban
A ​stílus fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nélküle semmilyen közlés (kommunikáció) nem képzelhető el, és hogy egyáltalán nem elhanyagolható szerepe van a szépirodalmi művek megszületésében. A stílus tudománya, a stilisztika meg éppen mostanában teljesedik ki: a szövegnek és az élőbeszédnek a modern szempontú (pragmatika, szociolingvisztika, beszédaktus-elmélet stb.) tanulmányozásával. A viszonylag kis terjedelem miatt teljes stilisztikáról nem lehet szó, de a stilisztika szinte teljes problematikájának a bemutatásáról már igen. Ha vázlatosan is, érintem a következő témaköröket: nyelv, beszéd, stílus és szöveg összefüggése; stílusértelmezések; a legfontosabb stilisztikai kategóriák, az alapvető stíluseszközök, elemzések. Célom, hogy diákjaink e kis kötet felhasználásával meglássák a nyelvi-stilisztikai problémákat, hogy elsajátítsák a nyelvi-stilisztikai gondolkodást, és meg is szeressék a stilisztikát, ezt a sokfelé mutató, az oly fontos olvasást elősegítő, továbbá gondolataink, érzéseink megfelelő kifejezését is szolgáló tudományágat. Munkámat elsősorban az ifjúságnak, a diákoknak ajánlom, hogy értő és érző olvasókká, ügyesen fogalmazó, művelt emberekké váljanak. De hasonló célból valójában mindenkinek, aki szereti anyanyelvét, a verset és a szépprózát, és aki egyáltalán ad a saját megnyilatkozásaira. Végül szeretném remélni, hogy tanáraink is legalább indíttatást merítenek belőle egy-egy stilisztikai kérdéssel való elmélyültebb foglalkozásra.

Szathmári István - A ​magyar helyesírás alapjai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szathmári István - Stilisztikai ​lexikon
A ​Stilisztikai lexikon közérthető formában részletesen ismerteti a stilisztikai kategóriákat, illetve a stílussal összefüggő fogalmakat. Tárgyalja az olyan széles körben ismert szakszavakat, mint az ellentét, hasonlat, megszemélyesítés stb. A szaktudomány körébe tartozó kevésbé ismert terminusokat is magyarázza, pl. antonomázia, enallagé, metalepszis. A funkcionális stilisztika szemléletének és eljárásmódjának megfelelően közli egy-egy stílusjelenség meghatározását, felsorolja lehetséges fajtáit. Megadja a jelenségek stilisztikai funkcióit, azaz stílusértékét. Hatásukat szépirodalmi példákkal, próza- és versrészletekkel gazdagon illusztrálva. A lexikon segíti a szépirodalmi és egyéb művek megértését, valamint elemzését, esztétikai értékelését. Fogalmazás közben támogatja a hatásos és szép kifejezésmód kialakítását. A Stilisztikai lexikont haszonnal forgathatják az érettségire készülő diákok, a főiskolák és az egyetemek magyar szakos hallgatói, a tanárok és mindenki, akit a stilisztika egy-egy kérdése érdekel.

Szathmári István - Hogyan ​elemezzünk verset?
Egy ​találó megállapítás szerint „a vers lényeglátás és a szavak ünnepe”. De ez a lényeglátás rendszerint rejtve, a szépre, a különösre is törekvő nyelvi-stilisztikai eszközökkel kifejezve jelenik meg. Nos, ezt a rejtett mondanivalót és esztétikumot kell felfejtenünk, hogy a verset maradéktalanul megérthessük és hogy szépségében gyönyörködhessünk. Ehhez segít hozzá a verselemzés. Szathmári István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professzora számos stíluselméleti, stilisztikai munka megjelentetése után ezúttal gyakorlati célú könyvet tesz közé, amely 14 különböző korú és jellegű vers részletes elemzésével bevezet a csodálatos művek megértésének, átélésének a világába. Az itt alkalmazott, a franciáktól származó módszer lényege a következő: a versnek egyetlen részlege, eleme sem maradhat megvilágítatlanul. A szerző három típusú versből válogatott. Először olyanokat tárgyal, amelyek mintegy valamely korstílus vagy stílusirányzat jegyében születtek (pl. a reneszánsz jegyében: Balassi Bálint Egy katonaének; a szecessziót képviselve: Ady Endre Valaki útravált belőlünk). Másodszor olyanokat elemez, amelyek valamely jellemző stilisztikai jelenséget reprezentálnak (pl. a zeneiséget: Áprily Lajos Március; a humoros stílust: Weöres Sándor Szavak). Harmadszor pedig a korunk szülte, nagyon rövid versekből idézett néhányat (pl. Szemlér Ferenc Atomkor; Kányádi Sándor Játszva magyarul). Ennek a kis kötetnek tehát ott kell lennie középiskolás és egyetemista diákjainknak, magyartanárainknak és minden irodalomszerető embernek a könyvtárában, illetve még inkább a kezében.

Szathmári István - A ​magyar stilisztika
Szathmári ​István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, aki elsőként iskolát teremtett a stilisztikát illetően, összeállította a szintén első stilisztikatörténeti áttekintést: A magyar stilisztika a kezdetektől a XX. század végéig címmel. Több mint fél évszázados eddigi pályája során egyetemi és főiskolai oktatása, valamint kutatása közben olyan tanulmányok születtek, amelyek átfogják szinte a teljes magyar stilisztika történetét Sylvester Jánostól Balázs Jánosig. Stilisztikatörténetünk korszakbeosztásának a bemutatása után szó esik ebben a kötetben csaknem mindenkiről, aki valamilyen módon építette a magyar stilisztika útját. Tehát a következőkről: Sylvester után Szenczi Molnár Albert, Geleji Katona István, Pereszlényi Pál, Pesti Gábor, Czeglédi István, Gyöngyösi István, majd a második korszakban, a XVIII. században Aranka György, Faludi Ferenc, Kazinczy Ferenc, Révai Miklós, Verseghy Ferenc, Bitnitz Lajos és a Magyar Nyelvőr idevágó szerepe. Aztán a harmadik korszakban, a XX. század első felében: Gombocz Zoltán, Mészöly Gedeon, Laziczius Gyula és a Magyar Nyelvőr ekkori szerepe. A század második felében pedig: Illyés Gyula, Balázs János, valamint az ELTE Mai magyar nyelvi tanszéke mellett 1970-től működő Stíluskutató csoport, amely több kötettel tette – és teszi – gazdagabbá a jelen stilisztikáját. Különösen fontos a XX. században a francia eredetű funkcionális stilisztika indulása, kibontakozása (a század közepén a hetvenes évek elejéig a hanyatlása), majd a napjainkban is folytatódó fellendülése. És itt van az új stilisztikai irányzat: a kognitív stilisztika is. Az egyes tanulmányok rendszerint tartalmaznak szakirodalmat. Megjegyzem még, hogy Szathmári professzor stílusa mindig a tárgyhoz illő, de gördülékeny, olvasmányos mindenki számára. Akit tehát érdekel a magyar stilisztika változatos, de napjainkban különösen fellendülő útja, forduljon ehhez a stilisztikatörténeti kötethez. Ezenkívül is haszonnal tanulmányozhatják a magyartanárok, az egyetemi és főiskolai hallgatók, az érdeklődő középiskolások és mindenki, aki vonzalmat érez a magyar művelődéstörténet eme fontos ágához: a stilisztikához.

Szathmári István - A ​magyar stilisztika útja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szathmári István - Stíluseszközök ​és alakzatok kislexikona
A ​Stíluseszközök és alakzatok kislexikona c. munkával rendkívül hasznos, szinte nélkülözhetetlen segédeszközt tart kezében az olvasó. Szathmári István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora számos nyelvészeti és stilisztikai könyv és tanulmány szerzője ezúttal olyan gyakorlati célú, közvetlenül felhasználható könyvet jelentetett meg, amely hozzásegít bármilyen mondanivaló helyes és szép, valamint hatásos megfogalmazásához, illetve költemények, szépprózai művek, újságcikkek, a legkülönfélébb szövegek megértéséhez. Ez a kislexikon újdonságot is jelent: efféle munka ugyanis először tárgyalja az alakzatokat. Mit lehet megtudni az ábécérendben tárgyalt stíluseszközökről és alakzatokról? Elsősorban a rövid meghatározásukat, a jellemző vonásaikat, de ami a leglényegesebb, a felhasználásuk módjait: mikor, milyen célból használhatjuk fel őket, hogy fogalmazásunk igazán megfelelő legyen. És még valami: minden stíluseszközt, alakzatot a legváltozatosabb szövegekből vett példákkal világítja meg a könyv, szerepel itt vers, széppróza, újságcikk, mindennapi beszéd, táji nyelvhasználat, szleng. Csak azt kívánhatjuk tehát, hogy ez az eligazító könyvecske ott legyen minden olyan diák, minden olyan nyilvánosan megszólaló, sőt minden olyan beszélő és fogalmazó ember asztalán, aki sokat ad arra, hogy beszéde, írása érthető és rangos legyen.

Kollekciók