Abody Béla könyvei a rukkolán

Abody Béla - Mindent ​bele!
A ​kötetben a szerző humoreszkjeit, szatirikus írásait, karcolatait, apró útirajzait gyűjtötte össze.

Abody Béla - Szervusztok
"Ez ​a könyv életem első gyűjteményes humorkötete. Beleadtam apait-anyait, belepasszíroztam mindent, ami vidámnak tekinthető, belepréseltem, ami egykori indokolt vagy indokolatlan jókedvem emléke. Nevessük ki egymást és együtt, nevessük ki azokat, akik nevetni képtelenek és csak megríkatni tudják felebarátaikat."

Abody Béla - Jó ​utat, fiatalok!
"A ​külföldi út értelme mindig: Magyarország. Megnő, betölti a Hotel Bologna szállodaszobáját, veled hál és kél, útitársadul szegődik" - írja könyvében Abody Béla. És ez lehetne kötetének mottója is. Valóságos és szellemi utazásai, melyekre a fiatalokat társul hívja, egy olyan utazó beszámolói, akit inkább az ország mindennapi élete, sem mint művészeti kincseinek szabatos és lelkendező leírása érdekel. Szellemi utazásainak élményei pedig: egy-egy könyv, évforduló vagy konkrét irodalmi vita kapcsán fogalmazódtak meg. A sokszínű kötetet az író személyiségének szuggesztivitása fogja egységbe.

Abody Béla - Nyomozás
1931. ​június 14-én születtem, vasárnap reggel 2 órakor Budán. 1944. áprilisában kaptam az utolsó pofont. (Felnőttől.) 1953. augusztusában adtam az utolsó pofont. (Felnőttnek.) 1938-ban kezet fogtam a szomorú szemű gróf széki Teleki Pállal, de ez megítélésem szerint nem gyakorolt megmérhető hatást egyikünk világnézeti fejlődésére sem. 13 éves koromban már 36 művészlemezem volt és háromszáznál több könyvem, azóta kétszer adtam el gyűjteményeimet. 1944 novemberében megszöktem soproni lakásunkból, zsebpénzemből almát, téli körtét és sárgarépát vásároltam, s ezt reszketve becsempésztem a közeli gyárudvarban fogva tartott deportáltaknak. Akinek a kezébe nyomtam a pakkot, gyerek létemre magázott és mondta, hogy áldja meg az Isten. Kétszer álmodtam halott apámmal: praktikus és erkölcsi jellegű tanácsokat adott, hosszasan, érthetően, logikusan. Egyszer öngyilkos barátommal, Czibor Jánossal is álmodtam, de Ő nem mondott semmit, csak akart, elkékült az erőfeszítéstől, de nem jött ki hang a torkán. 1956 szeptemberében Badenban három egymást követő napon összesen (tisztán: fogyasztást, belépőt, borravalókat, útiköltséget leszámítva) 6500 osztrák schillinget nyertem ruletten. Ezen kávét, operalemezeket, cigarettát, sűrített és természetes narancs-, citrom-, grapefruit-, málna- és ananászlevet, zselét, savanyúcukorkát, csokoládéval bevont banánt, cápauszonyleves-, kengurufarok-, rák- és teknősbékakonzerveket vásároltam, majdnem egy mázsa összsúlyban. Miután ez kereskedelmi tételnek minősítettett, jórészt a vámon maradt. Az írószövetség váltotta ki novemberben - csak utólag kérve engedélyemet -, s kiosztotta az íróknak, akik a mai napig azt hiszik, hogy valamley külföldi testülettől kapták, az őszinte nagyrabecsülés jeléül. Rulettgyőzelmem témájára azóta három országos hírű író kötött szerződést a filmgyárral, egymástól függetlenül. Ez azt hiszem megtisztelő, 1961. októberében, általános iskolai tanár koromban Krausz Sándor IV. oszt. tanuló leesett a fáról és könnyebb sérüléseket szenvedett. Egy kartásnőm - tévedésből, azt hívén, hogy én vagyok az ügyeletes - szigorúan felelősségre vont. Megházasodtunk, három gyerekünk van. Büntetlen előéletű vagyok. A vershez nem értek, pontosabban nehezen értem meg, tehát nem nagyon szeretem. Prózában legkedvesebb klasszikusom Karinthy Frigyes. Soha semmi néven nevezendő hivatalos elismerésben nem részesültem - leszámítva a Lósport vállalattól kapott állandó tiszteletjegyemet -, de működésémet jóindulat kíséri. A modernizmust unom. Nincs válság-hangulatom, nem félek sem az emberiség, sem szűkebb közösségem, sem a magam jövőjétől. Autóm, ingatlanom nincs, de a lakásomban jól elférünk, szépen megélek. Jártam már Istambulban, Monte Carlóban és Stockholmban is. Vérnyomásom 220/130, vörös vérsejtszámom 5 200 000, haemoglobin tartalom 16 %, Thymolom 8, pulzusom 100 körül, szérumcholesterinem 240%, szérumosszlipoid 2400%. Kétszer részesültem Rómában pápai áldásban. Ez valami okból, kikezdhetetlen szocialista világnézetem ellenére, meghatott. Sok barátom van. Azt akarom, hogy béke legyen. Sokáig szeretnék élni. Négy életbiztosítási kötvényem van. Úgy tudom, normális vagyok. Senkire sem haragszom. Többi a könyvben.

Abody Béla - Tündöklések, ​bukások
Operakritikákat, ​a műfajról szóló írásokat s kritikusi tevékenységének "életrajzát" tartalmazó kötet.

Abody Béla - Kesztyűs ​kézzel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Abody Béla - Úton-útfélen
Az ​író könyvéről: "Az ember utazik, aztán külföldre ér. Belép a fülkébe az osztrák kalauz anyaszült meztelen, ám plörőz kalapban, kezet szorít veled, s tíz forintot kér tőled kölcsön; szombatig, úgymond, megadja. Még izgalmasabb jelenség az olasz vámos - persze arról csak akkor érdemes elmélkedni, ha továbbutazol Ausztriából, és nem maradsz ott nyaralás vagy disszidálás céljából -, nos az olasz vámos korántsem mezítelen, viszont tótágast jár és folyékonyan beszél magyarul; fejlett színibírálatunk kedvéért tanulta meg e szép nyelvet, saját bevallása szerint. Mindennapos útiélmények ezek. Grotex? Nem groteszk? Tartozom a cím történetével. Első ilyen írásomat - még fiatal voltam és szép, mint egy görög isten - elvittem egy úrhoz, aki megjelenéséről dönthetett. (Ma már saját megjelenéséről sem dönthet, mert hogy az élet szigorú, mint a rulettgolyó és Loyolai Szent Ignác együttvéve; jobb hasonlatok most nem jutnak az eszembe.) - Nem rossz ez - mondta a főnök. - Csak az a baj, hogy grotex. Az utókor őt igazolta."

Abody Béla - Negyedik ​negyed
Az ​író vallja könyvéről: "Ez nem könyv, hanem lelet. Öt esztendő betegségeinek munkája. Egyetlen kötelességem van, és semmivel sem több: közölni, hogyan látom most, immáron egy drámai, s a megváltozott világból a legkülönösebb reakciókat kiváltó helyzet után (helyzetben?) azt, amiről eleddig egy tucat könyvvel, vagy ezer írással s egy patentírozott, a nyilvánosság előtt zajló, látványos életformával vallottam. Az emlékezés: ítélkezés. Érthetően az került a könyvbe, amit a memória a legerőszakosabban belekényszerített: tehát amit érvényesnek, kihívásnak, bocsánatkérésnek vagy rekviemnek ítélt. Nézzük a ciklusokat. Először hajdani filoszságomat akartam szemléltetni; no, mit szóltok hozzá, bölcs és unalmas mélylelkek, győzném még? Egy másik ciklus Déry Tiborról szóló emlékeimet és elmélkedéseimet foglalja össze. Portrékat, tájképeket is rajzoltam, a betegség és gyógyulás, a visszaesés kisebb-nagyobb üzeneteit. Az utolsó ciklus, elismerem, a korábbiaknál is szokatlanabb. Néhány interjú. Jó műfaj ez, nagy a szabadsága és gazdag a fegyverzete: pompás lehetőség az áttétel nélküli beszédre, a szókimondásra, az oratio recta harsogására. Itt szinte még jobban szemléltethettem valóságlátásom kronológiáját, mint a kötet legnagyobb részét megtöltő elmélkedésekben, önéletrajzi töredékekben, kínos vagy jobb kedvű, önáltató pillanatokat rögzítő visszaemlékezésekben,szelíd hadüzenetekben."

Abody Béla - Gyere ​velem operába!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Abody Béla - Fondorlatok
Előre ​megfontolt szándék? Igen. Abody Béla rettenthetetlenül küzd az olvasó megnyeréséért, és ezért minden fondorlatra képes: sokszínű írói működésének majd valamennyi műfajából ízelítőt ad a válogatás. Találunk benne groteszk hangvételű hangjátékot és leleményszámba menő "félperces grotex"-et, ál-állatmesét nagyon is emberi tanulságokkal, útijegyzetet varázslatos élményekkel és nosztalgikus emlékekkel, ellenállhatatlanul mulatságos humoreszkeket balfogásainkról és komoly hangütésű novellákat esendőségeinkről. Bátran tallózhat tehát az olvasó, bárhol üti fel a kötetet, elegáns fogalmazással, sziporkázó humorral, bölcs emberszeretettel találkozik.

Abody Béla - Bajomi Lázár Endre - Bakcsi György - Bokor Péter - Hegedüs Géza - Dedikálom...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Abody Béla - Fondorlatok
Előre ​megfontolt szándék? Igen. Abody Béla rettenthetetlenül küzd az olvasó megnyeréséért, és ezért minden fondorlatra képes: sokszínű írói működésének majd valamennyi műfajából ízelítőt ad a válogatás. Találunk benne groteszk hangvételű hangjátékot és leleményszámba menő "félperces grotex"-et, ál-állatmesét nagyon is emberi tanulságokkal, útijegyzetet varázslatos élményekkel és nosztalgikus emlékekkel, ellenállhatatlanul mulatságos humoreszkeket balfogásainkról és komoly hangütésű novellákat esendőségeinkről. Bátran tallózhat tehát az olvasó, bárhol üti fel a kötetet, elegáns fogalmazással, sziporkázó humorral, bölcs emberszeretettel találkozik.

Abody Béla - Emlékezetem ​pályája I-II.
A ​címben szereplő két szám nem tévedés, ez tulajdonképpen két könyv. Az Emlékezetem pályája I. a szerző 1981-es könyvének felújítása; portré Füst Milánról, aki a szerző tanára volt; Czibor Jánosról, aki a nagy hatású szerkesztő fogalmát testesítette meg a magyar irodalom egy időszakában; Latinovits Zoltánról, a Pikinek becézett iskolatársról; a fiatalon elhunyt írónövendékről, Egri Csabáról és a valamin töprengő Kellér Andorról. S mit tartalmaz az Emlékezetem pályája II.? Egy portrét Déry Tiborról, s egyet Benjámin Lászlóról. Az előbbi egy valaha elkészülő könyvnek a töredékeiből áll össze, az utóbbi egy szeretetteljes fotó a költő 1956-ig megtett pályájáról. A mítoszteremtő és mítoszromboló kötetben megelevenedik az irodalmi élet, az írók világa, főleg az 1957-1962 közötti idő.

Abody Béla - Párbeszéd ​a szenttel
Az ​író ezt mondja könyvéről: "- Írni nehéz, de nem kötelező. Ezért meggyőző mentség nincs. A könyv tárgyilagos megítélésére sem hinném, hogy alkalmas vagyok. Maradok annál, hogy szeretettel üdvözlöm az olvasót; talán az itt következőket nem tekinti jogtalan mentségkeresésnek vagy önértékelési kísérletnek. Úgyse segítene. Gyermekkorom óta írok. Ezek a novellák 22-28 éves koromban íródtak. Színvonaluk egyenetlen, élményeim, munkakörülményeim, a különböző hangulati töltések, a lehetőségek is egyenetlenek voltak. Nemigen gondolkodtam rajta, novellista, recenzista, drámaíró vagy operakritikus vagyok-e; valószínűleg egyik sem e pillanatban még, ezért a sok kísérlet, hogy kiderüljön. (Az ezzel kapcsolatos érvek kisszámúak és nagyon ellentmondók, semlegesítik egymást.) Talán nem késő, innét vagyok a harmincon, némi türelmi idő még jár. A kötet nagy hibája a látvány kaleidoszkópszerűsége. Az első kötetben mindenről be akar számolni az ember, gyötri a bemutatkozási kényszer s a minél választékosabb bemutatkozásé, mert még nagyon kevesen ismerik. Vannak bizonyos személyes szempontok is; az ember a maga sajátos, más által el nem mondott, különbejáratú kötelezettségeire, vallomáskényszerére gondol néha, szemben az adott feladat pontos megoldásával. A sorrend a történelem kronológiájához ragaszkodik, ez közérdekűbb, mint a vélt személyes »fejlődésrajz«. S ha valakit mégis az utóbbi érdekelné, a tartalomjegyzékben megtalálja. Kivétel az első novella, ez dedikációféle: ennek alapján biztattak további próbálkozásra néhányan, kedves és elfogult jó barátok, nagyon-nagyon régen. S végezetül annyit erről a kötetről még, hogy szeretném, ha az olvasó élete, jövője igazolná nagy-nagy bizalmamat. Ez pedig fontosabb, mint hogy élvezze a könyvet és egyetértsen vele. Bár ez ügyben is igyekeztem, ha a kezdő jól ismert sutaságával is, de őszintén, jóhiszeműen, azért, hogy használjak."

Abody Béla - Az ​opera fellegvárai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Abody Béla - Saulus ​vagy Paulus?
Könyvem ​tartalma a kötet írásaiból kiderül. Értékük? Éppen tőlem kérdik? Legfeljebb néhány megközelítő koordinátaadattal tudnék szolgálni: a szerző mindig jobbnak véli művét, mint amilyen, a kollégák gyengébbnek, mint amilyen, ellenségei önmagához éppen méltónak, barátai méltatlannak, a család jelentősnek, az utókor jelentéktelennek. Nyilván ez a könyv is valahol e pólusok között helyezkedik el. Heterogén? Az ember is. Nem leltem szabályos és egyetlen műfajomra még mindig? Nem is nagyon kerestem. Hogy úgyis hiába kerestem volna, s a szükségből kovácsolok mentséget? Lehet. Ha mégis - a fülszöveg-hagyományoknak megfelelően - pontosabb meghatározást kellene nyújtanom, félénken annyit mernék mondani, hogy egy (ha szabad ezt a szót használnom) szellemi önéletrajz egyes, kisebb-nagyobb állomásait igyekeztem megörökíteni. Nem elsősorban az utast, nem elsősorban az utat, inkább a kettő viszonyát. S hogy a táj, tehát az utas hangulata, a rögzítésigény, a módszer idegesítően sokféle? Ebben talán a táj is ludas. Nem tehetek róla, hogy mélységesen izgatott Füst Milán esztétikája is és a lóverseny is, hogy nemcsak könyvek, hanem vegyszerek élményét is ki akartam magamon kísérletezni, hogy világnézetem eszmei és érzelmi tartalékai munkám és játékaim közben is mocorogni kezdtek a megörökítés és állásfoglalás igényével, hogy ki szerettem volna kutatni egy Verdi-opera, egy iskolai szakkör és egy kiskocsma okait is. Ez mind-mind volt. Letagadjam? S hogy egymás mellé kerültek? Mit csináljak; bíztam benne, hogy a "különféleségek" megéreztetnek valamit az úticél és az utas magatartása valóságos - vagy talán csak vélt? - egységéből. További tervek? Még vékonyabb kötet, még rövidebb nyilatkozat, kevesebb mentegetőzés, nagyobb állomásokról pontosabb kép, a mondanivaló megkívánta műfajban és formában. Nem lehet előre válaszolni, mert mindig a valóság kérdez, és nehéz kiszámítani, mikor és miből faggatja majd az ember. Abody Béla

Abody Béla - Indulás, ​érkezés
"Egy ​tulajdonsága van e könyvnek, akár jó, akár silány. Ez nem minősítés, osztályzat. Ez egyszerű tény. Egy dolog teljesen biztos. A könyvnek dokumentumértéke van. Hagyjuk a hivalgó >érték< szót: ez a könyv dokumentum. Pontosan kifejezi egy konkrét személy közérzetét egy konkrét történelmi közegben. Nem üzenet, inkább mondanám ujjlenyomatnak, a következtetéseket az olvasóra bízván, no, legyen okod, vállalkozó szellem, aki végigrágja magát életem legvaskosabb kötetén, vagy legalábbis belekóstol. Hogy és mint formál egy embert a kor? Ebből valószínűleg kiderül valami, nemcsak az emberről, hanem a korról is. Ilyeténképpen lehet társszerző az író. Sőt ilyeténképpen lesz, akár tetszi neki, akár nem..." - ajánlja figyelmünkbe esszéinek, tanulmányainak, cikkeinek válogatott gyűjteményét a szerző. Abody Béla mindig bensőséges kapcsolatban volt az irodalomal, számára a bírálandó mű még akkor is élményt jelentett, ha történetesen nem volt túl jó véleménnyel róla, ám ha igazi értékre lelt, szinte megittasult a felfedezéstől, és roppant szívesen, szórakoztató stílusban osztotta meg örömét az olvasóval. Mi sem áll tőle távolabb, mint a tudákosság, nyelvi nehézkesség, ítészi nagyképűség. Ő legfeljebb megítél, de hangja soha nem elítélő. Minden írásával együttolvasásra csábít, sarkall, és továbbgondolásra int.

Abody Béla - Arcok, ​képek, önarcképek
"Életem ​fő műve, e kötet fülszövege - sajátlagos, sőt elemzésre méltó, hogy én mindig a mellékműfajokban alkotok halhatatlant, de ott aztán nagyon is - szerkesztőségemben elkallódott. Lévén - mint ez minden, magára valamit is adó, szellemi körben ismert - a szélsőségek embere, e legjobb, tehát ismételhetetlen helyen életem legeslegrosszabb fülszövegével kedveskedem imádott olvasóimnak. Talán enyhít a helyzeten, hogy többi fülszövegeim sem hasonlítanak egymásra. Így e színvonalzuhanás a változatosság élményét szolgálhatja a tőlem mindig ezt váró olvasónak. Könyvem ravasz, bár inkább olcsó, mint veszélyes trükkre épül. Mindig az igazat írom. Ha csak megbírált jelleméből nem fakad feljelentés, névtelen, de nagyon is kézzelfogható levél feleségemnek vagy feletteseimnek, nevekkel, konkrét személyekkel, okadatolható tényekkel operálok. E megbíráltaknak szerencsére gyengéik is vannak olykor: nem mind ismeri az ábécét, és remény van rá mai formájuk alapján, hogy - nem miattam - büntetett előéletűek lesznek, s akkor hatóságilag utólag nekem lesz igazam. Bár a közelmúltban készített irányú koponyaröntgen-felvételeimen mésznek nyoma nem látható, és lítiumszintem kifogástalan, lehet, némelykor mégis tévedek, emlékezetem bakizik, errare humanum... Vagyis magam is ember vagyok. Ez, szóval a tévedés az emberség legolcsóbb és legkényelmesebb bizonyítéka."

Abody Béla - Félidő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Abody Béla - Indulatos ​utazás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Abody Béla - Fondorlatok
Előre ​megfontolt szándék? Igen. Abody Béla rettenthetetlenül küzd az olvasó megnyeréséért, és ezért minden fondorlatra képes: sokszínű írói működésének majd valamennyi műfajából ízelítőt ad a válogatás. Találunk benne groteszk hangvételű hangjátékot és leleményszámba menő "félperces grotex"-et, ál-állatmesét nagyon is emberi tanulságokkal, útijegyzetet varázslatos élményekkel és nosztalgikus emlékekkel, ellenállhatatlanul mulatságos humoreszkeket balfogásainkról és komoly hangütésű novellákat esendőségeinkről. Bátran tallózhat tehát az olvasó, bárhol üti fel a kötetet, elegáns fogalmazással, sziporkázó humorral, bölcs emberszeretettel találkozik.

Abody Béla - 12-es ​viszonylatban
Novellák, ​szatirikus mesék. ABODY Béla: író, kritikus, mûfordító. (Budapest, 1931. jún. 14. – Budapest, 1990. aug. 17.) Sziporkázó szellemű, súlyos tehetség volt, s mint derűs óriáscsecsemő jó pár éven át egy ország kedvenc tömeg-szórakoztatójaként működött. Életével igazolta tételét, miszerint az ember valódi műfaja önmaga, s alighanem ez a magyarázata annak is, hogy pályaképe nagy művek hiányában is méltán kiérdemli figyelmünket.