Ajax-loader

Borzák Tibor könyvei a rukkolán


Borzák Tibor - P. ​S.
Negyedszázaddal ​ezelőtt, 1989. július 17-én a szibériai Barguzinban előkerült egy európai ember csontváza, amelynek jellegzetességei huszonöt ponton megegyeznek legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor testi jegyeivel. Szenzációként robbant a hír, amit érzelmektől túlfűtött viták, szakmainak vélt primitív vádaskodások követtek. Hogyan ,,csempészték ki" a csontvázat Moszkvából, miként ,,varázsolták" nővé Amerikában, miért akarták ,,megsemmisíteni" a maradványokat - számos botrány övezte a Petőfi-ügyet, ami végül tudományos és politikai csatározások áldozatává vált. Ebben a könyvben a szerző - aki újságíróként maga is tagja volt az expedíciónak - felsorakoztatja a létező szibériai legendákat, a hadifogolykérdés tényeit és feltárja a barguzini csontváz körüli rejtélyeket, melyek valóságos krimivé állnak össze. Az exkluzív kivitelezésű könyvhöz mellékelt UV-lámpával a képekre világítva még több titok válik olvashatóvá. Érdemes felkeresni a www.petofititok.hu weboldalt is. Aktuális hírek a www.facebook.com/petofititok oldalon.

Borzák Tibor - Árvácskák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Borzák Tibor - Rokonom, ​Petőfi
Ugyan ​Petőfi Sándornak nincs egyenesági leszármazottja, édesanyja, Hrúz Mária, és édesapja, Petrovics István testvéreinek utódai viszont mindmáig köztünk élnek. Közéjük tartozik például Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, illetve Hankiss Elemér szociológus is rokonnak tudhatta magát. Hihetetlenül érdekes élettörténeteket tárnak fel a hajdani anyakönyvek, a levéltári dokumentumok, a családi fényképek, melyeket a szerző hosszú éveken át tartó búvárkodással és nyomozással kutatott fel. Legendák és tények váltják egymást: a kerepesi Hrúz Ádám kocsmájában állítólag Sisi és Ferenc József is megfordult; a bólyi Petrovicsok számára nem kétséges a költő felmenőinek nemesi származása; a Petőváry család legfiatalabb, magyar-japán szülőktől származó tagja Tokióban él; nem csak unokatestvéri, hanem baráti viszony is volt Petőfi és Orlai Petrics Soma közt; és ennyi idő távlatából arra is fény derül, ki vette nevére a szabadszállási Herpai Zsuzsanna bábaasszony házasságon kívül született lányait és hol lehet az a porcelán bögre, amelyből Petőfi Zoltánka is ivott. Ebben a családtörténeti összefoglalóban Petőfi rokonságáról sok olyan részlet megelevenedik, melyekről a köztünk élő oldalági leszármazottaknak sem volt tudomása. Mindezeken túl a szerző közreadja a Hrúzok és a Petrovicsok családfáját, melyet a rendelkezésére álló adatok alapján készített el. A könyvben mintegy száz fotográfia is szerepel az irodalomtörténetbe bevonult família tagjairól. "Nekem ugyan nincs egyenesági leszármazottam, hiszen Zoltán fiamnak nem volt utódja, de apám sé anyám testvérei révén oldalágon sok rokonunk él még ma is. Nagyon izgalmasak a családtörténetek, számomra is tartogatnak meglepetéseket. Döbbenettel értesültem, írástudatlan nagynéném, Hrúz Anna esetéről, hogy kezet emelt rá a lánya, és kitessékelte a házából. Másik szabadszállási rokonom, Herpai Zsuzsanna bábaasszony három gyereket szült házasságon kívül, második férje, Baky József mindet a nevére vette. Atyám öccse, Petrovics János feleségének gúnárjai egyszer végzetes galibát okoztak: szomszédasszonya portája előtt legelésztek, s hirtelen összekaptak. A hangoskodásra kiszaladtak az utcára, a szomszéd ütlegelni kezdte a gúnárokat, Petrivicsné meg a könyökével úgy mellbe vágta, hogy az asszony menten meghalt. Szívesebben emlékszem azon pillanatokra, amikor kerepesi rokonaimnál jártam, például nagybátyám, Hrúz Ádám fiának csárdájában, ahol megfordult Erzsébet királyné és Ferenc József császár is. Elszomorodom, mikor unokahúgom, Hrúz Margit sanyarú sorsára gondolok, még rendes lakása sem volt. Unokaöcsém, Hrúz Dezső is sokat nélkülözött, egy amerikai újság is megírta. Meglepődtem, hogy a szociológus Hankiss Elemérrel és a néprajztudós Andrásfalvy Bertalannal oldalági rokonságban vagyok, de örülök, a százéves Varga Éva néninek is, aki nagyapám testvére, Hrúz Anna házassága révén került az Esztergály családba. A lelkész fia, Esztergály Mihály az unokatestvérem, az aszódi gimnáziumban egy osztállyal lejjebb járt tőlem. Másik unokatestvérem, Orlai Petrics Somával mezőberényi látogatásaim során számtalan kalandot éltünk át együtt, többször megfestette portrémat. Kecskeméten elemi iskolásként anyám unokatestvére, Hrúz Mihály fogadott be otthonába, legtöbbet Erzsébet foglalkozott velem, Vicskónak becézett. Feszült figyelemmel követem a Petrovics/Petőváry familia tagjainak élettörténetét, köztük a Tokióban élő Etele Ashatóét, kinek apja az én apám testvére, Petrovics János leszármazottja, anyja pedig japán. Hogy mandulaszemű Petőfi is születik valaha, azt sose gondoltam volna. Petőfi Sándor" (részlet a könyvből)

Borzák Tibor - Családregény
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bernáthy Sándor - Borzák Tibor - Veres Pál - Kettéhasítva
Riportkötet ​a hírhedt bűnözővel.

Borzák Tibor - Emlékszik-e ​még?
Száz ​év- ötven színész. Ebben az interjúkötetben félszáz egykori kecskeméti művészt faggattam arról, mit jelentett nekik a hírös város színháza, milyen apró mozzanatokra emlékeznek pályájuk vidéki időszakából. A múlt felidézésével a fennállásának százéves jubileumát ünneplő Kecskeméti Katona József Színház meghatározó korszakairól is képet kapunk. Kedves közönség! Jöhet a vastaps! A kötet szereplői megérdemlik.

Borzák Tibor - Színarany
Őszinte ​beszélgetések a Nemzet Színészeivel. A Nemzet Színésze kitüntető címet tizenkét művésznek adományozta 2000-ben a nemzeti kulturális örökség minisztere. Az "aranycsapat" tagja elsőként Agárdy Gábor, Berek Kati, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Garas Dezső, Kállai Ferenc, Lukács Margit, Máthé Erzsi, Psota Irén, Raksányi Gellért, Sinkovits Imre és Törőcsik Mari lett, az élők sorából távozók helyére került Avar István, Komlós Juci, Zenthe Ferenc, Szabó Gyula és Király Levente. Mindannyian óriási színészegyéniségek, varázsuk a szerénységben rejlik. A Nemzet Színészeivel Borzák Tibor, a Szabad Föld újságírója készített interjúkat, melyeket kiadónk egy tartalmában és külalakjában egyaránt színvonalas, a színésznagyságokhoz valóban méltó 220 oldalas könyvben gyűjtötte össze. Ez az első alkalom, hogy egy képes albumban szerepelnek a hazai színjátszás legnagyobbjai, akik személyes hangvételű párbeszédeik révén olyan részletekbe avatják be az olvasót, melyekről eddig kevesebbet nyilatkoztak. A művészek által válogatott képanyag segítségével életútjuk, pályájuk jelentősebb állomásait is felidézhetjük. Az album előszavát Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója írta.

Borzák Tibor - Szembeszélő
Értékválsággal ​küszködő világunkban a minőségnek, a hitelességnek különösen nagy jelentősége van. Csak bízhatunk abban, hogy lejár a percemberkék, a szürke bulvársztárok ideje, és a figyelem ismét azokra irányul, akiknek teljesítménye példaértékű, gondolataikra érdemes odafigyelni. A kötetben harminc ilyen híresség szerepel. Az oldott hangvételű beszélgetések során nem csak életük és pályájuk lélekemelő pillanatairól vallanak, hanem véleményt formálnak mai világunkról is. Nincsenek elhallgatni való témák, a legszokatlanabb kérdéseket sem hárítják el. A hosszabb beszélgetések között novellába öntött sorsfordító történetek olvashatók. Szemtől szembe - őszintén. Szembeszélő - hírességekkel. A könyv szereplői: Alföldi Róbert, Bíró Eszter, Bozsik Yvette, Bódis Kriszta, Czinkóczi Zsuzsa, Esterházy Péter, Geszti Péter, Grecsó Krisztián, Halász Judit, Haumann Péter, Hernádi Judit, Janisch Attila, Joe Murányi, Kepes András, Koncz Zsuzsa, Konrád György, Kovács Kati, Lajkó Félix, Markó Iván, Molnár Piroska, Palya Bea, Popper Péter, Sándor György, Sára Sándor, Sebestyén Márta, Szipál Márton, Tony Curtis, Törőcsik Mari, Udvaros Dorottya, Varnus Xavér.

Bánki Róza - Borzák Tibor - Nappali ​álmodozók
Készült ​egy film 1995-1997-ben. Készült egy könyv 2002-ben. Azonos a címe, azonos a célja. Jajkiáltás, segítségkérés azok számára, akik maguk nem tudnak kiáltani, nem tudnak segítséget kérni. Itt élnek köztünk. Szépek, ügyesek, feltételezésünk szerint okosak, megközelíthetetlenek... Meg kellene ismerni őket, de ehhez személyre szabott és csak az ő zárjukhoz csiszolt kulcs kellene. Keressük a kulcsot, de ahogy az egyik szülő mondja a könyvben: "Sok esetben egy egész élet kevés lehet ahhoz, hogy megtaláljuk a lélek zárt ajtajának kulcsát." Nem adjuk fel, nem adhatjuk fel, keressük tovább. Szülők és szakemberek együtt. Az igazi szakemberek nem könyvből tanulják ezt a szakmát, hanem a gyermekektől és a szülőktől. A szakember sokszor a szülő véget nem érő szeretetéből és türelméből merít erőt a munkájához. Ahogy a könyvben vélekedik egy szülő: "Az autistákat nevelő családok akarva akaratlanul példát mutatnak másoknak megértésből és hitből. Meg kell találnunk a kulcsot, segíteni kell rajtuk. Az itt és most parancsa sürget. Most kell segíteni rajtuk, mert most élnek, és itt kell segíteni, mert itt vannak közöttünk. A közeli és távoli jövőben felfedezett új módszerek rajtuk már nem segítenek. A majd felállított lakóotthonokban már nem ők fognak lakni. Most kell segíteni rajtuk! Ezért készült a film. Ezért készült ez a könyv. Ebben a mai helyzetben, amiről az egyik interjúalany így vélekedik: "Ennél türelmetlenebb társadalmat a világ nem látott, hogy csak aki a piacgazdaságban irányító, vagy engedelmes eszköz, az ember, a többit egyszerűen kidobja magából." Egy másik pedig úgy nyilatkozik: "A nálunk uralkodó vadkapitalizmusban alig találni olyanokat, akik átérzik a szenvedő ember kínjait." És mégis, itt és most össze kell fogni szülőknek, szakembereknek, hatóságnak, jó szándékú, kívülállónak (mert kell, hogy ilyen is legyen). Tudomásul kell venni, amit az egyik szülő mond: "Ahol autista gyermeket diagnosztizálnak, ott az egész család segítségre szorul." Azt is egy szülő fogalmazza meg: "El kell fogadnunk a másságukat, ahogy mi is valamennyien különbözőek vagyunk és tiszteletben tartjuk egymást, tiszteletben kell tartanunk az ő különbözőségüket is." Annak ellenére is, ahogy a könyvben olvasható egy szülőtől: "Meggyőződésem, hogy az autistákat sokkal nehezebb elfogadtatni a társadalommal, mint más sérülteket. A mi gyermekeink nem ébresztenek együttérzést, nem fakasztanak könnyeket." Ebben az intoleráns világban kell megkeresni azt a lehetőséget, ahol a megfelelő segítséget megkaphatja külön-külön minden autisztikus ember. Idézet a könyvből: "Ehhez meg kell találnunk azt az életközösséget, amely messzemenőkig megértő, ugyanakkor lehetővé teszi számára, hogy megálljon a saját lábán." A pillanatnyi helyzet azonban sajnos ennek szinte az ellenkezője. A puszta igazságot az egyik szülő fogalmazta meg: "Egy autista nem kell a társadalomnak - ezt szemünkbe mondták egy hivatalban. Úgy tűnik, a társadalom nem akar róluk tudomást venni, sem az életüket elviselhetőbbé tenni. Másként viszonyulnak az egészséges és a problémás emberekhez. A betegeket lekezelik, a magatehetetleneket megbélyegzik. Megalázás, megalázás, megalázás. Már nem kérek belőle. Azt még senki nem kérdezte meg, miben segíthetne... Kőkemény és embertelen világ ez. A jövő? Az sincs megoldva. Az út boldogtalanságból reménytelenségbe vezet. Egyszerűen nem tudom, mi lesz a fiunkkal, ha mi már nem leszünk. Nem sajnálatot és nem könyöradományt kérek, hanem segítséget. Csak azt, ami jár(na). S azt, amit elvettek tőlünk: az emberi méltóságot." Ezt a helyzetet kell megváltoztatni sürgősen, itt és most. Fogjunk össze ma! Segítsünk most! Ezért készült ez a könyv. Budapest, 2002 júniusában Dr. Weiss Mária

Borzák Tibor - Mesélő ​képek
Borzák ​Tibor legújabb könyvében harminc ismert ember lapozza fel családi fényképalbumát, hogy felidézze a megsárgult fotókhoz kapcsolódó emlékeit, élményeit. Megismerkedhetünk mindenkinél jobban imádott nagymamákkal, küzdelmes utakat járó szülőkkel. Az albumban fontosnak tartott kockák „peregnek” pályáról, kollégákról, barátokról. Feledhetetlen pillanatok, vidám-szomorú életmesék tárulnak fel a fotográfiák segítségével. Többek között Müller Péter, Vitray Tamás, Szabó István, Czeizel Endre, Nagy Bandó András, Cseh László, Till Attila, Básti Juli, Katona Klári, Miklósa Erika, Pataki Ági, Zsédenyi Adrienn, Ördög Nóra, Spitzer Györgyi (Soma Mamagésa) személyes vallomásai szerepelnek a míves kiállítású könyvben.

Kollekciók