Ajax-loader

Potozky László könyvei a rukkolán


Potozky László - Nappá ​lett lámpafény
Potozky ​László a magyar próza egyik legnagyobb tehetsége. Mindössze huszonhárom éves, amikor a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadónál napvilágot lát Áradás című novelláskötete, mellyel rögtön kivívja a kritikusok egybehangzó elismerését. A Nappá lett lámpafény megjelenésekor pedig még mindig nem töltötte be a huszonöt évet. Új könyvét leginkább a sokszínűség jellemzi, mellyel képes újra és újra meglepni olvasóit. Novellái közt egyaránt találunk a fantasztikum felé elmozduló és szociologikus történeteket, személyesebb hangvételű és távolságtartóbb írásokat. A magyarok közül Tar Sándor és Bodor Ádám, a világirodalomból Ernest Hemingway, Mario Vargas Llosa és Julio Cortázar hatott rá a leginkább, ám írói hangja, sajátos karakterei és atmoszférateremtő ereje révén nagyon is saját, másokéval össze nem téveszthető világgal rendelkezik. Sokat tud a méltóságról, a kiszolgáltatottságról, az önbecsülés elvesztéséről. Valamint a történelemről, a diktatúráról. Tud úgy pontos és tárgyilagos lenni, hogy mondataiból az empátia se hiányozzék. A valóságot sosem a lokális jellegzetességek megjelenítésével, hanem az egyetemesség igényével mutatja fel. Általános érvényű művek megteremtésére törekszik, azt megragadva, ami bennünk, emberekben közös

Potozky László - Égéstermék
"Felkerült ​egy kép a Facebookra, hiába csinálták drónnal, még a parlament se látszik rajta jóformán, annyian bejelölték magukat, nincsenek fejek, esernyők se, csak rengeteg név." A nagy visszhangot kiváltó generációs regény, az Éles szerzőjének új könyve egy olyan utópiát mutat be, amely bármikor valósággá válhat: forradalom tör ki a 2010-es években egy közép-kelet-európai ország fővárosában. Alulnézetből látjuk, hogyan válik egy kívülálló a népfelkelés részesévé, és hogyan gyalogol át rajta a történelem anélkül, hogy azt ő észrevenné. Végignézi, ahogy felfordul körülötte a kiábrándult, kétszínű világ, de a barikádtüzek füstjével együtt a remény is elszáll. Ingerszegény létezés egy ingerült társadalomban, ahol a hősiesség legfeljebb csak félreértés.

%c3%a9les
elérhető
25

Potozky László - Éles
"Legjobb ​fájdalomcsillapító a fájdalom." Fiatal férfiről talán még soha nem írták le így a lebomlás stációit. Olyan, egyetemi fedőéletet élő fiú belülről elmesélt története ez, aki csak saját fájdalmába képes kapaszkodni, tigriscsíkjaiba, amiket a combjára karcol körömollóval. Mellette ott egy szintén egyetemista lány, aki jó ideig prostitúcióból élt. Egy egész nemzedék karmolja itt önmagát. Potozky László erős jelenléttel szólal meg ebben az éles, kétségbeejtő világban, melyhez sem szellemileg, sem érzelmileg nem lehet kapcsolódni, a tompultság az egyetlen viszony. Csak fizikai fájdalom van, aztán már az sem. A kábulat meg a Facebook villogó üressége az egyetlen kapaszkodó, míg végül a kemény férfivilág szereplői felfalják saját férfiasságukat, és fáradtan kanalazzák a herepörköltet a kocsmák félhomályában. Tompa Andrea

Potozky László - Áradás
Potozky ​László első kötete tizenkilenc novellát, elbeszélést tartalmaz. Mindegyik szöveg hátterében a jelenkor legsürgetőbb társadalmi problémái húzódnak meg, melyeket a fiatal szerző már-már szociografikus érzékenységgel szemléltet. Potozky írásaiban a szereplők nem vagy csak látszólagosan szabadulhatnak körülményeiktől sújtott helyzetükből, a művek olyan történéseket vonultatnak fel, melyek szinte kivétel nélkül sorstragédiákba torkollnak. A Szomszédok című novella szereplői, a rendőr apa és a drogos fiú gyilkossággal végződő története a kibeszéletlen családi konfliktusokból fakadó feszültségek bemutatására vállalkozik. Egy háború eseményei kerülnek a Galambok őre című szöveg történetének középpontjába. A szabadságot és a reményt szimbolizáló galambokra vigyázó katona végül úgy dönt, hogy féltve őrzött állatait feláldozza egy éhező kisfiú kedvéért. A mélyszegénység kilátástalan élethelyzete kerül előtérbe az Apu szeme fénye című műben, ahol a vak kislányt már ellátni képtelen apa kényszerű és tragikus döntést kell meghozzon mindkettejük életével kapcsolatosan. A kötet utolsó darabja, az Aluljáró című szöveg pedig az alkalom és szegénység szülte, közvécében dolgozó és lakó prostituált életének egy periódusát villantja fel érzékletesen. A kilátástalanság, a reménytelenség mentén szinte mindegyik kötetbe került szöveget egyetlen gondolatívre lehet felfűzni, de eközben a történetek legtöbbjében megtapasztalhatóvá válik valamiféle ösztönös emberiesség is. Potozky László első kötete a kortárs prózaírók legjobbjai mellé helyezi a fiatal szerzőt többek között azzal, hogy úgy ábrázolja a mindenkit érintő társadalmi problémákat, hogy soha nem moralizál, hiszen céljának elsősorban a megmutatást, ebből következően pedig a kérdésfeltevést tekinthetjük.

Kollekciók