Ajax-loader

Ablonczy László könyvei a rukkolán


Ablonczy László - Megélt ​színház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ablonczy László - A ​szivárvány alatt
Legendásítható, ​hogy ki átbúvik a szivárvány alatt, igenében és nemében mássá válhatik. Ablonczy László, van annak negyedszázada, Tamási Áron Csalóka Szivárványa alatt érkezett Erdélybe, széttekinteni nemzetrészünk teátrumbélien drámai állapota fölött. Nézni szemérmetesen hazalátogató Tamásit, otthonos Sütőt. S szemkiverésig fajuló drámáját az erdélyi históriának, mígnem - úgy tíz esztendeje - hatóságilag kitoloncoltatott épp Ion Caramitrutól, másik szivárványos embertől jövet - alulírott otthonából - s az országból. E könyvvel hoznánk vissza a bennünket távolságból megnéző embert miközénk, s mérlegelhetjük az ő igenét és nemét: jövet-menet a szivárvány alatt kitetszik: - FÉRFIÚ.

Ablonczy László - Régimódi ​színháztörténet
Szabó ​Magda Ókút című regényének Színház című fejezetében írja: kicsiny gyermekkorától micsoda delejes élményt jelentettek neki a Csokonai Színház előadásai! A színpad bodulatában valami új, mámorosan képzelt valóság-világ született benne. Felpillantottam a galériára, ahonnan színjátszásunk nagyjai, Szerdahelyi, Kántorné, Megyery, Fáncsy, Udvarhelyi, Lendvay és Szentpétery tekintettek rám, s arra gondoltam, hogy így láthatta egykoron Jablonczay Lenke is, ha vasárnap délutánonként párosan, sorokban, fegyelmezetten társaival a Csokonai Színházba vonult. Harminc esztendő potomság, egy sóhajtásnyi pillanat. Szabó Magda emlékezését olvasom, s arra ocsúdom, hogy akár randevúzhattunk volna a színház hátsó vaskapujánál. Sajog, hogy elkerültük egymást, kinek éppen most kerek születésnapját köszöntjük. Régimódi színháztörténet és mai sajgás. Hogy mi mindenben mulasztunk és vétkezünk jóvátehetetlenül; s micsoda megtisztító ereje és megbékéltető hatalma van egy színházi előadásnak.

Ablonczy László - Nehéz ​álom
„Ha ​igyekezetemnek és álmatlan éjszakáim írott gyötrelmeinek csak oly zsenge nyoma, emléke marad bár, mint friss havon a fölszálló madáré: ez talán már mentség arra, hogy kis ideig én is itt voltam, itt éltem e földön, veletek sorstársaimmal együtt egy térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán.” _Sütő András_

Ablonczy László - Latinovits ​Zoltán tekintete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ablonczy László - Sinkovits ​Imre a Hargitán
A ​nemzet szeretett színészéről, - akit utolsó útjára szinte egész Budapest elkísért -, ezzel a munkásságát átfogó albummal emlékezik meg a szerző, a Nemzeti Színház egykori igazgatója. Ha valaki, akkor ő valóban hiteles portrét tud alkotni a közelmúlt talán legnépszerűbb magyar művészéről. Saját bevallása szerint e munkához felhasználta több mint két évtizedes levelezésüket, a családtagok visszaemlékezéseit és olyan anyagokat, amelyeknek feldolgozásához a legkülönfélébb kutatások alapján jutott hozzá. 

Ablonczy László - Latinovits ​Zoltán élete, halála és feltámadásai
Embernek ​kell maradni - "Tudom a boldogságot és tudom annak csekély részét: a boldogtalan törtséget magamban..."

Kollekciók