Ajax-loader

Vas Gereben könyvei a rukkolán


Vas Gereben - Jurátusélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vas Gereben - A ​pörös atyafiak
„Aki ​nem akarja elhinni e történetet, megérdemli, hogy gyalog menjen föl Rév-Komáromba, s ott a nemes megye levéltárából kikérje a pört, s amit én itt most érthető magyarsággal megírók és olvasható betűkkel kinyomtatok, azt ő poros pörcsomagból diákul olvassa meg. Nekem sem adták ezt ingyen, valóságos négy konvenciós forintomba került, vettem pedig Pesten, az Újvilág-utcában, abban a kétemeletes sárga házban, melyet a 18-ik szám alatt mindenki megláthat, s mely Urunknak 1846-ik esztendejében arról volt híres, hogy benne négy konvenciós forintért egy hónapra négy tál ételt kaptunk ebédre. De minthogy a világosságban is csak az lát, kinek ép szeme van, s az öreg harangot is hiába húzzák annak, aki siket: ez olcsóságot is csak fiatal ügyvédeknek és jurátusoknak osztogatták. Én is jártam oda egy álló hónapig és fizettem a négy forintot, illő tehát, hogy e tőkémnek hasznát vegyem; mert, ha már meg kell vallanom utólagosan, én voltaképpen nem is az ebédért jártam ám oda. Abban az időben az ország minden részéből Pestre tódult a fiatalság diplomáért, s minthogy azt sem adták ingyen, hanem akkor is volt a tudománynak rőfe, amit a fiatalember meg nem tanult Váradon, Győrött, Patakon, Debrecenben vagy Pápán, az ügyvédi vizsgálat előtt befizette a négy forintot a négyforintos ebédre, s egy hónap alatt vált belőle ember.”

Vas Gereben - Garasos ​arisztokráczia
"Kis ​városban e fajta nép helyett garasos arisztokrácziánk van, melyből a legkövérebb éppen oly szemtelen, mint a makkdisznó, mely ha véletlen adutt lesz, - még a vörös disznót is elüti; mert nem elégli, hogy vaktában a másik mellé esik; hanem ráfekszik, gyomrozná és kiszivná a pirosát..."

Vas Gereben - Tekintetes ​urak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vas Gereben - Dixi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vas Gereben - A ​nemzet napszámosai
A ​szerző a mult század első évtizedeibe vezeti vissza az olvasót s a letűnt táblabíróvilágot idézi vissza. A magyar színészet küzdelmekkel teli, de igaz érzésektől áthatott nagy szellemi diadalokat arató hőskorának példátlan remekműve. Megyery Károly színész - kinek alakját Petőfi, költészetében oly nagyszerűen jellemezte - egyik főalakja ennek a regénynek. A nemzet napszámolsai valóban ezek a városról városra utazgató színészek, akik a magyar szó szépségét, zengzetes erejét, a lángoló nemzeti érzés igazi varázsát hintették el sohaelnemmúlóan a magyarság lelkében. Vas Gereben meseszövése, a stílus bája és kedvessége teszik igazán felejthetetlen olvasmánnyá a magyar klasszikus irodalomnak ezt a remekét.

Vas Gereben - Garasos ​arisztokrácia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vas Gereben - Adomák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vas Gereben - Egy ​alispán
1865. Még ​sincs vége a sok régi históriának? Nincs, és talán nem is lesz; mert élhetnék én kétszáz esztendeig, mégis találnék elég anyagot. És mert találok, s azt hiszem, hogy a múltnak emlékezetéből egy Ízecskének is halálos vétek volna elveszni: folytatom a munkát. Érzem, hogy a magyar irodalom terhes felelősséget hordoz magán; a kritika és közönség igen gyakran még terhesebbé teszi e helyzetet. Egyik az örökszépnek elengedhetlen törvényeit kérdi, és méltán, czélul csak azt ösmeri el; de mihelyest az önkény ezen túl vág, kérlelhetlenségének szigorával áll elő. Aztán következik a másik, a közönség, ez is hatalmat gyakorol, - nem csak az életet, a hű nemzeti jellegeket: de a multat is követeli. Azonkívül kéri azt, mi őt bizonyossá teszi, hogy életrevalóságunknak mély gyökerei vannak a múltban, sőt erőteljes ágai, melyek alatt egy-egy perczet megnyugodván, erősbülve mehet útját messzebbre folytatni. Vigasztalást, biztatást, lelkesülést kérnek tőlünk; mig ezt nem adunk elegendőt, - irgalomból vesznek meg egy könyvet, és önkénytelenül is kérdik: Voltaképen miért is kell nekünk elolvasnunk: Zsuzsiba mikép szeretett belé Pista?

Vas Gereben - A ​régi jó idők
Ugy ​fekszik ott Tihany a Balatonban, mintha a Bakony a vízbe tartaná a lábát; csakhogy az már régen ott van, be is gyöpösödött, a hol fölverhette a fű; mert biz ott olyan kemény is akad, hogy a szikrát a taplóba üthetnénk. Régi már a hire a tihanyi révnek, s akkor is megvolt már, mikor ez a mi dolgunk kezdődött, s a tihanyi parton egy szűkes tanyában épen annyi helye maradt a révésznek, hogy ő maga leányával belefért a házba. Nem mondom, ha a leány feleség lett volna, hogy a falat kijebb nem tolná; mert van olyan asszony elég, kinek nemhogy a szájában férne meg a nyelve, de sőt a házkerítésen is túlér; de így, a hogy mondám: az öreg révész lányával meglelte a helyét.

Vas Gereben - Vas ​Gereben elbeszélései
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vas Gereben - Életunt ​ember
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vas Gereben - Nagy ​idők, nagy emberek
Mondanivaló Egy ​magyar könyvvel megint több; - hanem azért kérek mindenkit, hogy puszta hazafiságból meg ne vegye, hogy felvágatlanul a sarokba lökje; - hanem ha már megveszi, legalább olvassa el, aztán mondjon ítéletet róla, legyen az az íróra kedvező vagy kedvezőtlen, s vagy ösztönt kap jobbat is írni, vagy lemarad a térről, hova ma már annyian tódulnak. Fájdalom, dicsekedni szoktak, hogy megveszik a könyvet, mert magyarul van írva; hanem azért elolvasni egyet sem akarnak. Édes jó barátom, tedd vissza pénzedet, - elhiheted, nincsen isten áldása az ilyen filléren, - tengődtet ez, de nem táplál; és inkább öljük meg az irodalmat, mint tengődésben hagyjuk; mert inkább nézem a parlagot, melynek televényében reményem van, - mint a sivár földet, melynek egynéhány satnya szála oda mutat, hogy az alap nem ád életerőt. Ma már nem filléráldozatot követelünk, az irgalom koldusfalat, s én nem vágyom a koldus címre, még akkor sem, ha olyan osztály lenne is, melyet a nemzet koldusainak neveznek; hanem itt az ideje, hogy a közvélemény saját ösztönéből határozzon íróinak érdeme fölött, - és amit érdemesítni akar, azt karolja föl, - a silányt pedig felejtse ott, ahol senki meg nem leli. Minden ember vállalkozzék saját szerepére; én sajátomul azt vallom, hogy a múltnak képeit elmosódni nem engedem, - megmentem azt, mit a cím megmenthet, s a regényalakban mindenütt a valót helyezem el, hogy olvasóm a múltnak rajzában ne csupán mulatságot leljen; hanem tudatot, mire elég szükségünk van. A régi jó időkben megmondám, hogy az irodalom sokkal adós a nemzetnek, melynek nagy része ma is ájulásban van még, és nem bírja elgondolni, hogy a végzet jónak látta megállítani egy időre az utat, hogy hátra nézzünk, hol oszlopok maradtak el, melyekre történetünk van írva, - s ezen oszlopok egyes elhunyt jeleseink, kiknek tetteit úgy kell ismételnünk, mint a gyermeknek a leckét, hogy a jövendőért el ne feledhesse. Ne feledjük el őseinket, nehogy egykor minket is elfeledjen az utánunk jövő kor. Kelt Pesten, April 9-én 1856.

Kollekciók