Kemény István könyvei a rukkolán

Kemény István - Állástalan ​táncos
A ​Magvető Kiadó Kemény István hatvanadik születésnapjára jelenteti meg ezt a többműfajú könyvet, ami egyben a válogatott versek-kötet és egy beszélgetőskönyv is. Hegyi Katalin irodalomtörténész a neki kedves Kemény-versek keletkezésének pillanataira kérdezett rá, a költő pedig mesélt gyerekkorról, szerelemről, rendszerváltásról, városokról, barátságokról, hosszú éjszakákról, félelmekről, boldogságokról és még ezer másról.

Kemény István - Nílus
"Minden ​ártér" - olvashatjuk Kemény István új kötetében, ennek szellemében a könyv egy folyó-verssel kezdődik és egy másikkal ér véget. És hogy mi van a két mű, a Duna és a Nílus között? Egy költő kontinense, egy csodálatos életmű újabb szigete, egysorosok és hosszúversek. Egyszerre tetőzés és továbblépés a Nílus: történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről. Ekképpen tekinthetjük a Délig és Estig ciklusokkal tagolt könyvet akár egyetlen nap történetének is, és még inkább utazásnak e páratlan költészet forrásvidékétől a kiteljesedésig.

Kemény István - Lúdbőr
"Ennek ​a könyvnek az anyaga válogatás a kétezres évek elejétől mostanáig született esszészerű írásaimból. Főleg költőkről, versekről, irodalomról, művészetről. És történelemről, politikáról, jövőképről, kivándorlásról. Szabadságról és egyenlőségről, fantasyről és sci-firől. Magyarországról és Európáról. Zrínyi Miklósról és Rejtő Jenőről. És egyéb összetartozó dolgokról." Kemény István

Bartis Attila - Kemény István - Amiről ​lehet
Bartis ​Attila és Kemény István írók és barátok. Miről beszélgethetnek, ha négyszemközt vannak? Mondhatnak még újat egymásnak? Az Amiről lehet című könyv három interjút tartalmaz: először Bartis Attila kérdezi Keményt családról, költészetről, mindenről. Majd Kemény István faggatja két ülésben is Bartist: először mint írót, másodszor mint fotográfust. Az irodalombarát olvasókat nem kell meggyőzni, milyen csemegét vehetnek a kezükbe, de akiket a szakmai titkok nem is, az Élet Nagy Kérdései bizonyosan érdekelnek.

Kemény István - Az ​ellenség művészete / Család, gyerekek, autó
Kemény ​István két régebben megjelent, beszerezhetetlen prózakötetét egyesíti ez a kötet. Az ellenség művészete című regény 1989-ben jelent meg és a nyolcvanas évek Budapestjén játszódik: ,,főszereplője az ifjúság", ahogy egy korabeli ismertetőben olvasható. Az egy nap alatt játszódó kisregényben az egyik hősnő idegenvezetőként viszi végig a városon ,,barátját", egy másik hősnő nyomában. ,,Kemény lírai tehetsége és gondolkodásmódja ugyanakkor erősen átüt a prózai szövegeken, versregény olvasójává avatva így a konvencionális befogadót. Rejtelmes érzelmessége és puha radikalizmusa az óvatos megőrzés eszközeként hat a folyamatos értékvesztés világában." (Wirth Imre) Kemény István a kilencvenes évek első felében az Élet és Irodalom tárcarovatába írta azokat a novellákat, amelyekből később összeállította a Család, gyerekek, autó című kötetet 1997-ben, mely egy írásból élő, kétgyermekes belvárosi családapa szappanoperaszerű mindennapjait meséli el.

Bartis Attila - Kemény István - A félszent - Tragédia három felvonásban
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Kemény István - Ady Endre válogatott versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kemény István - Valami ​a vérről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kemény István - Kemény ​István legszebb versei
Ha ​a kortárs magyar irodalomból olyan jelentős lírikust szeretnénk találni, aki a szélesebb olvasóközönség véleménye szerint is "szép verseket" ír, nos, akkor Kemény István neve valószínűleg egyetlen felsorolásból sem hiányozhatna. Jól mutatja a költő népszerűségét, hogy ötvenedik születésnapjára pályatársak, ismerősök, tanítványok, családtagok, jó barátok köszöntötték egy-egy versével. A kemenyistvan49 fedőnév alatt feltöltött versek szinte vég nélküli sora Tóth Krisztina, Kun Árpád, Wirth Imre, Takács Zsuzsa, Arató László, Kabai Lóránt, Karafiáth Orsolya, Vári György, Bajtai András, Fehér Renátó, Turi Tímea és mások hangján az azonosulás és a tisztelet mellett arra is utalnak, milyen gazdag értelmezési lehetőségeket kínál az a hely, amelyet Kemény István és életműve a kortárs magyar irodalomban jelenleg elfoglal. (Németh Zoltán)

Kemény István - Csigalépcső ​az elfelejtett tanszékekhez
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kemény István - Hideg
Mindazok, ​akiknek Kemény István manapság sem "kell", érzésem szerint túl sokat pácolódtak az OSZK labirintusának egészségtelen levegőjében. Térey János Kemény Istvánt sokan tartják a posztmodern magyar költőnek. (...) Költészete nagy kihívást jelentett és jelent az uralkodó olvasási normák számára, mert egyszerre ad valamiképpen túl sok és túl kevés fogódzót. Menyhért Anna Irodalmi körökben viszonylagos egyetértés uralkodik a tekintetben, hogy az igazán nagy költők szerencsés esetben tíz, esetleg tizenöt maradandó verset is maguk után hagynak. Keménynek könnyű. Akárhogy számolom, a felén már túl van. Németh Gábor

Dávid János - Havas Gábor - Kemény István - Köllő János - Passuth Krisztina - Varga Júlia - ... ​és a 49 méteres rövidhullámon
Kemény ​István (1925-2008), a magyar szociológia egyik legnagyobb alakja 1977-ben megelégelte a kutatómunkáját és magánéletét ellehetetlenítő hatósági zaklatást, és elhagyta Magyarországot. Másfél évtizedes párizsi emigrációja idején heti rendszerességgel jelentkezett a Szabad Európa Rádióban rövid jegyzeteivel. A SZER müncheni központjában legépelt jegyzetek nagy része eltűnt, a hanganyagnak csak kisebb része lelhető fel a Széchényi Könyvtárban, de szerencsére fennmaradtak a géppel vagy kézzel írt eredeti szövegek. E kötet az 1980 és 1990 között elhangzott műsorokból tartalmaz válogatást. A Magyarországgal és a határon túli magyarokkal, az ország helyzetét közvetlenül érintő külföldi eseményekkel, a kor szellemi áramlataival foglalkozó "egypercesek" élőben idézik meg a rendszerváltás felé tartó országot, az államszocializmus végnapjait, egy új politikai-gazdasági rendszer megszületését.

Kemény István - Élőbeszéd
Kemény ​István költő, író 1961-ben született Budapesten. Az _Élőbeszéd_ az első könyve a Magvető Kiadónál. Kezdetben az ember: mint elveszett kesztyű egy zebrán. Aztán "fel és alá [járkál] az érdligeti állomáson". Először leginkább magánember magánproblémákkal, a későbbi ciklusokban pedig leginkább az "általános"-ról gondolkodik. A tapasztalata magánból lesz köztapasztalat; ahogy közös az eredet: mindenki Káin utódja, aki - Keménynél - "nagybácsi, és csakis nagybácsi, alig-alig apa". Az ember az ő ősbűnét hordja magában az első gyilkos leszármazottjaként. Van is vétke meg nincs is. Pluszban is van magával meg mínuszban is; pozitív és negatív közt lebeg, akár szegény nulla, amit egyik oldal sem érez magáénak _A semmieset_ című hosszúversben. S miután megtárgyalta emberünk a halállal - az _Élőbeszéd_ben -, hogy az igazi bűnösök (nácik) mind meghaltak-e, "a szekrény alól előbújt az élet egész kisbetűs testében remegve, és óvatosan visszamászott belé..."

Kemény István - Játék ​méreggel és ellenméreggel
_A ​költő írja verseiről:_ Ebben a könyvben 1980-1985 között írt verseim olvashatók. Lényegében az összes. Keveset írok, igényes vagyok magammal szemben, ezért kénytelen-kelletlen kivárom az "ihletet". Nem irodalmár, hanem művész szeretnék lenni. Az előbbihez nincs meg a felkészültségem, és sohase lesz. Az utóbbihoz talán megvan a tehetségem, talán nincs meg - ha nincs meg, akkor ezt a könyvet életem csúcsteljesítményeként kell az olvasók figyelmébe ajánlanom, melyet már sose bírok túlszárnyalni. Ettől félek állandóan, mert megrekedni csak a halhatatlanság szintjén volnék hajlandó. Írásaimban káprázatosan szeretnék érvelni, és úgy, hogy aki megérti, csak azért ne legyen öngyilkos, mert az utolsó pillanatban mégis felismeri a sorok közé rejtett életörömöt. Nem tudom, sikerül-e ez valaha is. Végül köszönetet mondok Mezey Katalinnak. Az ő értő segítsége nélkül ez a könyv másképp, rosszabbul jött volna létre. _Kemény István_

Kemény István - A ​néma H
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kemény István - Szociológiai ​írások
Ezek ​az írások majdnem mind konkrét kutatá­sokhoz kapcsolódnak. Ezt azzal magyarázom, hogy ebben az időben, a hatvanas-hetvenes években kutathattam a munkásokat, a vállalat­vezetőket, a cigányokat, a szegényeket, és ilyen lehetőségeknek nem lehetett ellenállni. Ez töltöt­te ki a napjaimat: a kutatások és a rajtuk való gondolkozás. Ezzel mintegy azt akarom sugall­ni, hogy nagyrészt véletleneken múlik, hogy az ember „A magyar társadalom mint olyan” című munkát írja-e, vagy a gazdasági vezetők ma­gatartását írja-e le. Ehhez hozzátartozik, hogy mindig akkor éreztem legjobban magam, ami­kor terepen voltam. Ez alkati dolog. A gazdasági vezetők kutatásába kész hipotézisrendszerrel fogtam bele, tehát elméleti háttérrel. Én ugyan megengedhetőnek tartom, hogy valaki minden elméleti háttér nélkül nekiinduljon egy ismeretlen terepnek, mert egy ismeretlen terep előtt hiába szopogatja az ujját, jóelőre semmi sem juthat eszébe. De azért általában valami elgondolással indul az ember. Ezt nem tekintem olyan parancs­nak, mint ahogyan Popper előírja, kicsit merev, ahogyan ő a megismerés elméletét kidolgozza, de azért az esetek többségében igaza van ab­ban, hogy az ember úgy megy már oda, hogy tudja, mit akar csinálni. Tehát ez már elméleti hátteret jelent. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a hatvanas évek elején Magyarországon a szoci­ológiát nagyon óvatosan, nagyon vigyázva, de mégiscsak lanszírozta a pártközpont. (Kemény István)

Kemény István - Az ​ellenség művészete
A ​regény A 80-as évek Budapestjén játszódik, főszereplője az ifjúság. A regény szelleme a szélsőségesség és a végletesség. Nagy szerepe van az érzelmeknek, s a mű célja, hogy ezeket az érzelmeket olyan erővel fejezze ki, ahogy csak versek képesek. A cselekmény váza egy nap története. Ez alatt az idő alatt az egyik hősnő idegenvezetőként viszi végig a városon "barátját"; elvezeti veszélyes emberek közelébe is, és mindent türelmesen, könnyedén elmagyaráz, egy olyan világról, élethelyzetről, amit a különösség, a rejtély köde burkol. A városnéző séta a másik hősnő nyomában zajlik, akit - nem tudni, kik - követnek. Útjuk egy moziban végződik este, ahol egy olasz filmet, Antonioni tanítványainak munkáját nézik meg. A reprezentatív közönség között jelen vannak a regény szereplői, akik a film hőseiben és készítőiben a maguk titkos eszményeire ismernek. A regény és a film egyetlen ötvözetté olvad, és a fantasztikus - Párizstól Szibériáig ívelő - történet egy luxus-elmegyógyintézetben ér véget.

Kemény István - Janky Béla - Lengyel Gabriella - A ​magyarországi cigányság 1971-2003
1971-ben ​Kemény István vezetésével országos reprezentatív felmérés készült a magyarországi cigány népességről. Az akkori vizsgálat összegzéséből idézünk: "A hét osztálynál kevesebbet végzett cigány gyerekek gyakorlatilag majdnem teljesen analfabéták. [...] Ez megnehezíti a társadalmi munkamegosztásba való kapcsolódásukat, illetve azt olyan foglalkozásokra korlátozza, amelyeknek betöltéséhez semmiféle iskolázottság sem szükséges. [...] Ezzel egyidejűleg számolnunk kell gazdasági életünk és iparunk szerkezetének megindult átalakulásával. [...] A tanulatlan munkaerőre irányuló kereslet a jövőben már nem emelkedik, hanem csökken, vagy legföljebb változatlan marad. Ennek következtében előre látható, hogy már egy-két évtized múlva felesleg képződik a tanulatlan cigány munkaerőből, és ez a felesleg elhelyezhetetlennek fog bizonyulni." 1993 végén és 2003 tavaszán újabb országos felmérések készültek, melyek sajnálatosan igazolták az akkori jóslatokat, miközben a cigányság integrációját tovább késleltető tényezőkre is rávilágítottak. Könyvünk a három kutatás legfontosabb tapasztalatait foglalja össze, és célja, hogy átfogó képet adjon a cigányok társadalmi helyzetéről, anyanyelvi és etnikai megoszlásáról, településtípusok és régiók szerinti eloszlásáról, a települési és lakásvi-szonyokról, a cigány családok nagyságáról, a gyermekek és az élveszületések számáról, az iskolázottságról és a jövedelmi viszonyokról.

Kemény István - Vörös István - A ​Kafka-paradigma
Ugyanaz ​a posztmodern mű mást jelent a - hozzávetőleg - értőnek, és mást a félreértőnek, miközben akár mindketten remekül szórakoznak a látszólagos közérthetőség miatt. De az értő tudja, hogy a másik félreérti a művet. Ez a különbség köztük. A posztmodern tehát ahelyett, hogy demokratizálná a művészetet, újabb különbséget hoz létre a befogadók között. Csakhogy ez a különbség mindig lappangó marad, nem bír veszélyessé válni, és nem bír megszűnni sem. Mindamellett az értő is a tömeggel kerül egy szintre abból a szempontból, hogy a posztmodern műnek kinyilvánítottan nincs szüksége őrá sem, éppúgy, mint a tömegre. A posztmodern mű nem bír tehát (és nem is akar) szeretetet kelteni önmaga iránt.

Kemény István - Velük ​nevelkedett a gép
A ​most 65 éves Kemény István 1970-ben szűk szakmai közönségnek előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián. Az egyébként rendkívül visszafogott előadásban megsértett egy tabut: a hivatalos ideológia ellenében kimondta, hogy Magyarországon vannak szegények. Ezzel a "szabálysértéssel" lényegében véget is ért életének az a rövid periódusa, amikor minden energiáját legfőbb szenvedélyének, a magyar társadalom megismerésének szentelhette. Pályája úgy indult, hogy a háború miatt félbeszakította egyetemi tanulmányait. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1949-ben megszerezte a pedagógiai, filozófiai és közgazdaságtani diplomát, volt egyetemi oktató, majd az ötvenes években falusi és külvárosi iskolákban tanított. 1956-ban az egyik Petőfi-köri vitában nagy feltűnést keltő beszámolót tartott a magyar valóságot kevéssé ismerő hallgatóságnak. Részt vett a forradalomban. 1957-ben letartóztatták. Szadadulása után műszaki fordításokból és álnéven írt cikkekből élt. Később könyvtárosi álláshoz jutott, sőt, mellékfoglalkozásként bekapcsolódhatott az ötvenes évek teljes tilalma után lassan újjáéledő szociológiai kutatásokba. A hatvanas évek végén főállású társadalomkutató lett, de az akadémiai előadást követően fokozatosan kiszorították a pályáról, végül persona non gratává minősítették, pedig nem tett mást, csak leírta, hogy mit csinálnak a vállalatvezetők, hogyan élnek a munkások, a szegények, a cigányok. Egy ideig még próbálta mások nevén folytatni, aztán már erre sem volt lehetősége, ezért 1977-ben Párizsba emigrált.

Kemény István - A ​koboldkórus
A ​fiatal írók egyik legtehetségesebbjeként számontartott Kemény István új verseskönyve, A koboldkórus korszakváltást jelez: azt a pillanatot, amikor a sűrűsödő verbális és érzéki tapasztalat gondolati ritmusváltássá alakul: a komolyodó fiúval egyszerre csak egy fiatal férfi néz szembe a tükörből; valaki, aki egy új és más szinten teremthet magának szabadságot és szigort, akinek immár nem az a feladata, hogy megismerje és kövesse a Törvényt, hanem, ha lehet, újraformálja azt. A szerző prózaíróként és költőként egyformán lírikus és epikus: A koboldkórus versei és prózai jelleget hordozó szabadversei egyként a könyveiből jól ismert kivételes műgond és formakészség, metaforikus pontosság és elmélyült játékosság mesterdarabjai; ám az új korszakra jellemzően gondolati feszességük, filozofikusságuk és tömörségük megnőtt, tartalmuk megsúlyosodott.

Kemény István - Család, ​gyerekek, autó
Az ​Élet és Irodalom számára havi egy alkalommal írt tárcanovellákat Kemény István, 1992-től '96 közepéig. Ezeket a novellákat tartalmazza a kötet.

Kemény István - A ​királynál
Kemény ​István minden könyve expedíció a szavakból teremtett világ dzsungelébe. Nem bozótvágó késsel: varázsigékkel dolgozik. Nem utat tör magának, hanem az elképzelt helyre varázsolja magát, és mindenki mást, aki vele tart. Versei lassan, sokadik olvasásra tárják fel rejtett értelmüket, mégis, már a nyitó sortól kezdve azonosítható dallamuk, lüktetésük van - előbb a fül érti meg, csak azután a szem. Az első olvasás könnyen átsiklik e rejtőzködő belső jelentés fölött, mert a felület megtévesztésig hasonlít a szokványos, hétköznapi mondatokból álló szövegekre. És teheti mindezt azért, mert ez a líra tökéletesen, határtalanul, visszavonhatatlanul szabad. Például ki gondolta volna, hogy pont a szelíd Kemény fogja a magyar közéleti költészetet megújítani Búcsúlevél című versével? Kiderült, van olyan erős, hogy ezt a terhet, ha tetszik, keresztet is elbírja. Nem hogy elbírja, de könnyedén, mégis méltósággal viszi tovább, mert valakinek ezt is meg kell tennie. Egy könyvről könyvre építkező, mindig megújuló költészet fejlődésének szemtanúi lehetünk mi, elvarázsolt olvasók.

Kemény István - Állástalan ​táncosnő
Az ​élet, kérem, az nem tánctanfolyam” „Mindannyian Kemény István zakójából bújtunk elő” – mondtam egyszer, nyilván valamennyire elfogultan is. Ma sem gondolom másként, csak óvatosabban fogalmaznék: alig tudjuk kivonni magunkat hatása alól – legalább két, de inkább három költőgenerációt érintett meg és befolyásolt munkássága, melynek minden korszaka revelatív. Ugyanis Kemény újabb és újabb szabadságfokokat hódít meg, és csábítja is olvasóit ezek felé – más kérdés, hogyan tudunk élni vele. Pályája elején tudatosan és felszabadult játékossággal építette versvilágába a különböző mítoszokat, legendákat vagy akár a sci-fik kellékeit, majd lassanként saját mitológiává gyúrta össze őket, és egyre fesztelenebbül lett képes banálisnak ható mondatokat verssé formálni, vagy ahogy máig is tud és mer szándékosan verset „rontani”: ezek a gesztusok mind a szabadság elemi igényéről és teljes megéléséről szólnak. Most pedig kezünkben tarthatjuk ezt a versgyűjteményt, mely Kemény István minden 1980 és 2006 között született versét tartalmazza szigorú kronológiai rendben. A versek első változatának keltezését alapul vevő sorrendiség pedig az eddig ismert kötetszerkezetekkel szemben egy merőben új narratívát is felmutat, egy új „történetet” mesél el – az újraolvasás lehetősége itt egy új olvashatóságot is jelent.

Kemény István - Közelről ​s távolból
"Az ​e kötetben közlésre kerülő írások kis hányadát képezik annak, amit Párizsban magyar témákról írtam. Szűk válogatásuknál leginkább az a szempont vezetett, hogy mi lehet még ma is érdekes az olvasónak. A megjelenési helyek közül az Irodalmi Újság és a Magyar Füzetek szerepel legtöbbször. Keletkezés szerint azonban a szövegek többségét úgy írtam, hogy a magam számára akartam tisztázni valamit. Az így papírra vetett sorokat azután valamilyen adódó alkalommal felhasználtam és közöltem. Igen gyakran egy Szabad Európa-adásban, majd egy cikkben, amelyet Méray Tibornak küldtem el. Máskor a már megírt sorokból az Irodalmi Újságnak vagy más folyóiratnak szerkesztettem cikket."

Kemény István - Témák ​a Rokokó-filmből
Ez ​a könyv a legfelszínesebb írásaimat és a legmélyebb verseimet tartalmazza. A mélység van, bár nincs rá szükség. De csak ha van, szükségszerű a felszín léte. A Felszín másodlagos. Mély verseket arról a közegről szokás írni, amelyben éppen fuldoklunk. A felszínre pedig azért törekszünk, hogy levegőt vegyünk. Ha ismernénk a közeget, tudnánk, hogy remélhetünk-e levegőt a felszínén. Sőt, hogy van-e egyáltalán felszín. Mert nélküle értelmét veszíti a mélység. A Mélység másodlagos. A Felszín és a Mélység háromdimenziós koordinátarendszert alkot. Ez a kis karnevál. Ennek zérusára került _A nullán_ című írás, amely egy művész, az elsődleges A. E. nevét említi invokációként, áldását kérve a könyvre. _Kemény István_

Kemény István - Kedves ​Ismeretlen
A ​Kedves Ismeretlen nevelődési regény: Krizsán Tamás története, azaz bukdácsolása a gyerekkorból az ifjúságig. Az élet díszlete ugyan kisszerű, egy Budapest környéki település se város se falu világa, de a célja annál nagyobb: Tamás családjának minden tagja az élet végső értelmét keresi, így jó fiúként ő sem tehet mást, mint hogy követi a családi hagyományt, és a maga egyszerű módján nekivág az Ismeretlennek. Kemény István új könyve kalandregény is. Tamás próbálja megismerni a világot és az embereket, de akármilyen naiv, hamar rá kell jönnie, hogy az emberek minden lehetséges alkalmat kihasználnak, hogy félreértsék egymást. A Kedves Ismeretlen olvasható történelmi regényként is: Magyarország elmúlt négy-öt évtizedéről is szól egy olyan nemzedék szemszögéből, amelyik felnőtt fejjel élte át az úgynevezett szocializmus összeomlását, miközben sírt, nevetett, szeretett, vagyis megtalálta élete értelmét.