Ajax-loader

Nyikolaj Vasziljevics Gogol könyvei a rukkolán


Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Bulba ​Tárász
A ​Tarasz Bulba fordulatos cselekménye a 16-17. században, a lengyelek elleni háború idején játszódik. A legendás kozák atamán történetében a romantikus történelmi regények ismert jelenetei: hősi tettek és árulások, féktelen indulatok és nagy leszámolások elevenednek meg. Mégsem annyira regény, mint inkább a hősi énekek stílusában, bár prózában írt eposzi hatású mű; vágyakozás a nyomasztó jelenből egy letűnt, hősi világ után. Tarasz Bulba a (katolikus) lengyelek elleni harcában végül az ortodox hit védelmezőjévé magasztosul, ám máglyahalála „az ősi és tiszta, bár naiv lét széthullásának, fájdalmas pusztulásának jelképe is.”

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / A revizor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​revizor
"Revizor ​érkezett!" A vidéki orosz kisvárosban fejvesztett kapkodás kezdődik: mindenáron meg kell nyerni az inkognitóban érkezett revizor tetszését. Küldöttséget menesztenek hozzá, ünnepséget rendeznek tiszteletére, a polgármester még a leányát is feleségül adná hozzá. Ám ekkor, mint derült égből a villámcsapás, úgy éri őket a hír... Gogol kitűnő felépítésű, sziporkázóan szellemes vígjátékban állítja pellengérre a cári Oroszország hivatalnoki karát, megvesztegethető bürokráciáját. A világirodalom egyik legmulatságosabb vígjátékát a magyar olvasóközönség színpadról is jól ismeri.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő – hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol – és nagy utódai – művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége – az időben távolodva – egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza „bújt ki a köpönyegéből”, groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Gogol művei I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Válogatás ​barátaimmal folytatott levelezésemből
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / Az orr / A revizor
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő - hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol - és nagy utódai - művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége - az időben távolodva - egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza "bújt ki a köpönyegéből", groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is. Az orr Egy kistisztviselőnek - Kovaljovnak - leválik a fejéről az orra és önálló életet kezd, mindent elér, ami gazdájának nem sikerül. Az elbeszélés legsajátosabb megkülönböztető jellegzetessége az a kapcsolatrendszer, mely e képtelen esemény, a szereplők és az olvasó közt jön létre, s ennek a legelső hatása: az olvasó meghökkentése. De hogy mi a funkciója a mű egészében, azt csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk az elbeszélésnek még legalább két fontos elemét, a szerkezeti felépítést és a narrátor szerepét. Felépítését tekintve Az orr a novella klasszikus szerkezetét követi. Eszerint különös ellentmondás figyelhető meg: a szerkesztés arányosságot, gyugalmat sugalló jellege furcsa ötvözetet alkot a mű-olvasó kapcsolat meghökkentő, felzaklató voltával. A narrátor határozott szerepe az a tény, hogy az eseményeket, a történet egyes mozzanatait valószínűnek, furcsának vagy képtelennek nyilvánítja, mindvégig meghatározza az elbeszélés hangnemét. Az elbeszélésben bemutatott világ tipikus alakja Kovaljov ülnök. A narrátori jellemzés megszokott s hagyományos jellegű, s önmagában véve épp ezért nem elég hatásos. Valódi dimenzióját a képtelenségek képtelensége érzékelteti: Kovaljov orra változott át azzá, ami maga az ülnök szeretett volna lenni, valódi álamtanácsossá. Az orr, Kovaljov lényének alighanem legértékesebb része alakul át a kovaljovi értékrendszer csúcsán elhelyezkedő hivatalnokká. A novella társadalombíráló jellege nyilvánvaló, a valósághű közegbe benyomuló abszurdum azonban annál többet is mond. Egyfelől az ábrázol társadalom ürességére, belső viszonylatainak abszurditására, céljainak értelmetlenségére utal. De Kovaljov talajvesztése még ennél is általánosabb érvényű; az ember és a világ kapcsolatának képe, egy olyanfajta meggyőződés hangoztatása, hogyha a kisember elveszti illúzióit - s illuzió itt = orr -, akkor képtelen tovább élni. (www.leheza.hu) A revizor Múlt századi orosz kisváros. Korrupt hivatalnoki rendszer. A polgármestert levélben figyelmeztetik: revizor járja a vidéket. Inkognitóban. Két hete egy fiatalember szállt meg a fogadóban. Nem fizet és nem utazik. Gyanús. A ismeretlen veszedelmet ismertté kell tenni, hogy védekezni lehessen ellene. A kártyás, mihaszna fiatalemberre hamar ráhúzzák, hogy ő a revizor. A félreértésből mulatságos helyzetek sora kerekedik. És a nevetés éles fényében lelepleződik az egész, éppen kisszerűségében és ostobaságában veszélyes bürokratikus világ.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Gogol ​művei
Könyvünk ​Gogol összes szépirodalmi műveit tartalmazza, amelyek - magyarul - először jelennek meg ilyen összefoglaló kiadásban. Gogol prózája százhúsz év távlatából is igényt tarthat az olvasó érdeklődésére. A "modern" tehát az utódokat is nyugtalanító klasszikusok közé tartozik. Zsúfolt és mégis arányos művészetében szeszélyesen vegyül a társadalmi szatíra és a szorongatott-gyengéd líra, a szertelen humor és a tárgyias fantasztikum. Nem volt a "nagy oroszok" között egyetlen egy sem, akire ne hatott volna, titkait mégis megőrizte: megmaradt páratlanul különös alkotónak. Az orosz történelem legválságosabb negyedszázadában - I. Miklós, a "vascár" uralkodása idején -, torz alakjainak kihívó látomásával, bár maga is belepusztult, siettetni tudta kortársainak szellemi felszabadulását. Valóra vált, amit megsejtett: "Tudom, hogy nevem elmúlásom után szerencsésebb lesz nálamnál."

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Egy ​őrült naplója
Gogol ​1809. április 1-jén született. Születésének kétszázadik évfordulója alkalmából jelentettük meg főművét, a Holt lelkek-et. Most egy újabb kötetben Gogol válogatott műveit adjuk közre, s így az elmúlt évek-évtizedek rendszertelen és esetleges Gogol-kiadásai után újból hozzáférhetővé válik az életmű java: a korai írások közül a Tarasz Bulba és a Vij, a színpadi művek közül a ma is rendszeresen játszott darabok: a Háztűznéző és a Revizor, valamint a Pétervári elbeszélések összes darabja. Az évforduló alkalmából két jelentős film is készült: az egyik a Tarasz Bulba oroszukrán feldolgozása (minden idők legnagyobb költségvetéssel készülő orosz filmje), valamint Robert Englund horrorfilrendező műve, melyben a Vij című hangulatos boszorkánysztorit dolgozta fel. Gogol válogatott műveinek kiadása segíthet abban, hogy az évforduló nyomán világszerte megélénkülő Gogol-recepcióba a magyar szellemi élet is bekapcsolódhassék, s emellett ezek az írások ma is élvezetes olvasmányélményt kínálnak.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Horvai István - Darvas Iván - Egy ​őrült naplója (alkotók az előadásról)
Több ​mint hét esztendeje mutatta be és azóta egyfolytában műsorán tartja a Pesti Színház Gogol kisregényének, az Egy őrült naplójá-nak színpadi változatát. Ez a siker a színházi szakembereket is meglepte. Mi az előadás titka? Horvai István nagyszerű rendezése, amely a beteg értelem széthullásában is felmutatja az elpusztíthatatlan humánum értékét? Vagy Darvas Iván döbbenetesen szuggesztív, minden mozzanatában átélt, átgondolt játéka? A könyv ezekre a kérdésekre keres feleletet, beavatva az olvasót az alkotófolyamatba. Ezért került a dráma szövege mellék Horvai István rendezőpéldánya, Mezei Béla 50 fényképfelvétele az előadásról Darvas Iván alkotói megjegyzéseivel, aki mint rajzillusztrátor is közreműködik: bemutatva az őrült fantáziájában szereplő alakokat.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Régimódi ​földesurak
Részlet ​a könyvből: Nagyon tetszik nékem az istenhátamögötti úri lakok magányos gazdáinak szerény élete, akiket nálunk Oroszországban régimódi embereknek szoktak nevezni. Milyen szépek egyszerű kis házaik, festői egyszerűségük, mennyire elüt az új épületektől, amiknek a falait még nem mosta tarkára az eső, a tetejét még nem borította el a moha, a tornácán még nem hullott le a vakolat és csupaszon égnek vörös téglák. Néha nagy örömmel merülök el ennek az életnek, ennek a rendkívül magányos életnek a levegőjébe, ahol nincs vágy, ami túlrepülne, a kerítésen vagy a kert elvadult bokrain, amelyek a sűrű alma- meg szilvafákat körülveszik vagy a falu kunyhóin, amelyek körülötte meghúzódnak félrebillent tetővel, a fűzfák, bodzafák, orgonabokrok és körtefák árnyékában. Ezeknek a szerény kis földesuraknak olyan csöndes az életük folyása, olyan csöndes, hogy az ember egy pillanatra szinte megfeledkezik magáról és azt hiszi, a gonosz szellemnek, amely a világban kavarog, minden szenvedélye, kívánsága és nyugtalan fészkelődése a valóságban nem is létezik és az ember csak álmában látta csillogó, áttetsző látomás képében.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Magatokon ​röhögtök!
Sajátosan ​összeállított kötetünkben nemcsak A revizor szövegét tesszük közzé, hanem azokat a leveleket, "figyelmeztetéseket" is, amelyeket Gogol A revizor előadásáról írt. Gyűjteményünkben szerepelnek azok a jelenetek, amelyek a színműből végül is kimaradtak. És végül, de nem utolsó sorban: közöljük azokat a "kiegészítő színműveket is (A közönség szétoszlása egy új komédia bemutatója után, A revizor megoldása), amelyekben Gogol értelmezi-magyarázza vígjátékát, nagy fontosságú bölcseleti-esztétikai megfigyelésekről számolva be. Így válik érthetővé - sok más részlettel együtt - az is, miért kiáltja a polgármester a mű vége felé a nevezetes szavakat: "Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!"

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Az ​arckép
A ​lehangoló vidéki élet mozdulatlan állóvizéből, korlátolt földesurak és „holt lelkek” világából csöppen Gogol Pétervár nyüzsgő forgatagába. Lenyűgöző látványt nyújt a mozgalmas északi főváros, az elegáns Nyevszkij Proszpekt, a korzózó ficsurok és dámák, művészek, mesteremberek, könnyűvérű lányok tarka serege, a zajos, vidám, boldog élet. A Nyevszkij Proszpekt világa azonban látszatvilág, melyben kiszámíthatatlan tényezők játékszere, vásári portéka az ember, s a dolgok, értékek fokmérője a pénz. Diadalát üli a szemfényvesztés, hiúság, látszat: sápkóros úri lánykák pszükhék akarnak lenni, kisstílű hivatalnokok napóleoni pózban tetszelegnek, a műkereskedésekben giccses naplementék és álnépies mázolmányok keresnek és lelnek gazdára… A művészi elhivatottság és a művészet lényegét boncolgató lélektani kisregényben zseniálisan ötvöződik egybe a gogoli fantasztikum és realitás; méltán sorakozik a „pétervári ciklus” többi remeke - A köpönyeg, Az orr és Az őrült naplója - mellé.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Az ​orr
Gogolnak ​ez a műve a Pétervári elbeszélések ciklus egyik legragyogóbb darabja. Hőse, Kovaljov őrnagy, elképesztő kalandokba sodródik az orra miatt. De a fantasztikum itt csak költői módszer. Bizarr történetével az író kora társadalmát leplezi le, mely bürokráciát és rangkórságot tenyészt, és elveti az igazi emberséget. Az elbeszélés Makai Imre kitűnő fordításában kerül az olvasó elé.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Elmélkedések ​az isteni liturgiáról
A ​nagy orosz írót, N. V. Gogolt úgy ismeri a közvélemény, mint a Holt lelkek vagy a Revizor szerzőjét. Ez a könyvecske a bizánci liturgia magyarázata, mely tartalmazza nemcsak Aranyszájú Szent János Liturgiájának értelmezését, hanem irodalmi értékű elmélkedéseket is: megmutatja, hogy az Egyház szent cselekménye mennyire szíven szólítja az embert, aki nyitott és készséges lélekkel vesz részt az Utolsó Vacsora ünnepén a bizánci szertartás szerint.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Az ​őrült naplója
Gogol ​a "modern", az utódokat is nyugtalanító klasszikusok közé tartozik. Zsúfolt és mégis arányos művészetében szeszélyesen vegyül a társadalmi szatíra és a szorongatott-gyengéd líra, a szertelen, olykor a groteszkbe hajló humor és a tárgyias fantasztikum. Nem volt az orosz irodalom nagyjai között egy sem, akire ne hatott volna, titkait mégis megőrizte: megmaradt páratlanul különös, utánozhatatlanul egyéni alkotónak. Az orosz történelem legválságosabb negyedszázadában, I. Miklós cár uralkodása idején, kihívó látomásaival, torz alakjainak felvonultatásával - bár maga is belepusztult - siettetni tudta kortársainak szellemi felszabadulását. Valóra vált, amit megsejtett: "Tudom, hogy nevem elmúlásom után szerencsésebb lesz nálam." Kötetünkben a Pétervári elbeszélések című ciklusának valamennyi darabját megtalálja az olvasó, a leghíresebb groteszk elbeszéléseit, amilyen Az orr, A köpönyeg; figuráinak szinte a lehetetlenségig élezett tragikomikuma már az abszurd ábrázolás mai irányzata felé mutat.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Kisregények ​és elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók