Ajax-loader

Arthur Schnitzler könyvei a rukkolán


Arthur Schnitzler - Casanova ​hazatérése
"Egyikük ​sem merte a másikról levenni tekintetét. Casanováéban düh és szégyen volt, a lányéban szégyen és rémület. S Casanova tudta, hogy a lány látja őt, mert a levegő tükrében ő is látta magát, ebben a tükörben úgy, mint a tegnapiban, amelyik a toronyszobában lóg a falon: sárga, gonosz képpel, mély ráncokkal, vékony ajkakkal, szúros szemmel - s ezenkívül az elmúlt éjszaka kicsapongásától, a reggel hajszolt álmától s az ijesztő ébredéstől háromszorosan összetörten. S amint Marcolina pillantásából kiolvashatott, nem az volt, amit százszor szívesebben olvasott volna: tolvaj, szélhámos, csirkefogó, nem, azt olvasta ki belőle, ami minden szidalomnál jobban leverte, azt a szót, ami a legborzasztóbb volt, amit az utolsó ítéletét jelentette: öreg ember." Arthur Schnitzler (1862-1931) Freud barátja, a lélektani naturalizmus osztrák mestere, akinek legjobb színműveit az egykori Bécsben a nézőközönség osztatlan tetszése, érdeklődése övezte, ebben a kisregényében az öregedő kalandor fontos pillanatát örökíti meg: a kapaszkodást, a becstelenség minőségileg más eszközét, mint amit korábban gyakorolt és nimbusszal övezhetett, s nem utolsósorban azt a benső, már-már észrevétlen folyamatot, ahogyan a kezdeti felháborodásból kiindulva, lázas kibúvókat szőve, végtére is lelkileg eljut a kémszolgálat cinikus felvállalásáig.

Arthur Schnitzler - Casanova ​hazatér
A ​hírneves kalandor nemcsak saját emlékiratai által került be a világirodalomba, hanem más írókat is megihletett eseménydús élete. Az osztrák Arthur Schnitzler, akinek művei az első világháború után oly népszerűek voltak nálunk - és napjainkban újonnan is megjelennek -, e regényében az öregedő Casanovát állítja elénk. Hősünk az ott töltött börtönévek után is szeretne visszatérni imádott városába, Velencébe, de úgy tűnik, ehhez el kell vállalnia az állambiztonsági besúgó dicstelen szerepét. A történetből természetesen nem marad ki a különleges szerelmi kaland sem, amely már nem úgy sül el a főhős számára, mint ahogyan azt végleg elmúlt szép éveiben megszokta. Várnak továbbá az olvasóra 'bűnügyi' izgalmak is, hiszen a megkívánt fiatal leány szeretője Casanova tőre által veszíti életét... Velencét ábrázoló rajzos előzékkel

Arthur Schnitzler - Garlan ​Berta asszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Arthur Schnitzler - Eleven ​órák
Két ​színmű: Eleven órák, Irodalom

Arthur Schnitzler - Körbe-körbe
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Arthur Schnitzler - Sterben
Schnitzlers ​Erzählung "Sterben" ist ein frühes Meisterwerk, das das Sterben eines jungen Mannes von der ersten Diagnose einer unheilbaren Krankheit bis zum Augenblick des Todes genauestens seziert. Die Krankheit entwickelt sich zu einem Psycho-Drama zwischen dem Mann und seiner Geliebten, das vom anfänglichen romantischen Traum eines gemeinsamen Liebestodes bis zum Aufeinanderprallen von Todesverfallenheit und Lebensdrang reicht. Aufgrund ihrer zentralen Thematik ist die 1892 entstandene Erzählung zugleich ein repräsentatives Werk für das Fin de siècle und die Décadence.

Arthur Schnitzler - Therese
Therese ​húszévesen hagyja el otthonát, hogy nevelőként független életet élhessen, ám hamarosan rá kell jönnie, hogy az elferdült polgári viszonyok kegyetlen világában, anyagi biztonság és háttér nélkül képtelen kiszabadulni a számára hosszabb-rövidebb ideig megélhetést biztosító családok igája alól. Szinte állandó harcban áll környezetével, végül mégis annak teljes kiszolgáltatottja lesz. Therese az õt körülvevõ hideg, érzéketlen, közömbös környezet ellenére is megtartja nõi és szexuális szuverenitását, mindennek azonban ára van... Arthur Schmitzler regénye mai szemmel nézve egy emancipációs történet, amely "egy asszony sorozatos csalódásait, elmagányosodását mutatja be". "Kemény vádirat" a századfordulós Bécs "hazug közmorál(ja)" és "a férfiak közömbössége ellen". "Árnyalt lélektani eszközökkel" ábrázolja, "hogy asszonyok, férfiak mennyire rabjai a tudatunk mélyén mûködõ ösztöneinknek" - írja a mûrõl Hegedûs Géza

Arthur Schnitzler - Fräulein ​else
In ​der nuancenreichen Erzählung "Fräulein Else" beschränkt Arthur Schnitzler sich – nach "Leutnant Gustl" – zum zweiten Mal auf einen inneren Monolog. Er gibt die Gedanken wieder, Bücher von Dieter Wunderlich die einer aufgewühlten Neunzehnjährigen durch den Kopf gehen, die sich vor einem angeblichen Familienfreund ausziehen soll, um 30 000 Gulden für ihren überschuldeten Vater zu beschaffen. Einerseits fürchtet sie um ihre Selbstachtung, andererseits hält sie es für ihre Pflicht, das Opfer für die Familie zu bringen. Arthur Schnitzler versteht es, sich in die Lage der Unglücklichen zu versetzen und an diesem Beispiel zugleich die Doppelmoral der Gesellschaft zu Beginn des 20. Jahrhunderts anzuprangern: "Fräulein Else" ist nicht nur ein literarisches, sondern auch ein psychologisches Meisterwerk.

Arthur Schnitzler - Hajnali ​mérkőzés
A ​régi békevilág katonaéletének egyik jelenete elevenedik meg ebben a regényben. A hadnagy, aki segíteni akar barátján és kártyaasztal mellé ül és hajnalig tartó mérkőzésben küzd a szerencsével. Végül is megmenti barátját, de ő maga annyira belekeveredik a hínárba, hogy csak egy revolvergolyó segítségével tud kimenekülni. Mire nagybátyja megérkezik, a hadnagy már végzett magával. Schnitzler írásművészetét nem kell bemutatni a magyar olvasóközönségnek. A régi Bécset, a bécsi ember pszichológiáját kevesen ismerik nálánál jobban.

Arthur Schnitzler - Guszti ​hadnagy és egyéb elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Arthur Schnitzler - Therese ​- Chronik eines Frauenlebens
Eine ​junge Frau aus einstmals gutem Hause versucht den Zwängen der Familie zu entkommen und eigene Wege zu gehen. Doch alle mutigen Versuche, ihr Leben in geordnete Bahnen zu bringen, scheitern an der Verlogenheit und Gleichgültigkeit ihrer Umgebung.

Arthur Schnitzler - Reigen
Schnitzlers ​Meisterwerk von 1900 führt -erstmals in der deutschsprachigen Literatur - die konsequente Anwendung des Inneren Monologs vor. Der Leser erhält unvermittelten Einblick in das Bewusstsein des (Anti-)helden, der von Standesdünkel und Vorurteilen gesteuert den autoritäten Charakter der späten Habsburgermonarchie verkörpert.

Arthur Schnitzler - Elza ​kisasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Arthur Schnitzler - A ​játék
Schnitzler ​számára elegendő írói kiindulópont néhány, a valóságból vett élethelyzet, mondjuk egy szerelmi esemény. Ábrázolásmódja elsősorban atmoszférateremtő erejével tűnik ki. Világa igézően mágikus, ugyanakkor e világ szimbólumoktól mentes, céltalan. Bizalmas, személyes viszonyaik által fogva tartott férfiak és nők a főszereplői színdarabjaihoz hasonlóan novelláinak is. Ez utóbbiakban azonban a tragikus elem a domináns. Schnitzler vétkektől terhes és vonzerővel teli hősei kiúttalannak vélt helyzeteikből a halálba menekülnek. Az egykor hírnévre, dicsőségre vágyó öregedő színész, a katonatársáért kockázatot vállaló, majd volt szeretője által megalázott tiszt, az apja adósságai miatt áldozatot hozó fiatal lány: mind-mind az író alkotta sors mártírjai.

Arthur Schnitzler - Anatol ​/ Anatols Größenwahn / Der grüne Kakadu
Anatol ​ist der melancholisch-genießerische Typus des Fin-de-siécle-Wieners,der ohne das Gefühl von Zusammenhängen lebt.Aus dem von ihm agierten Gegensatz von Wissen und Sagen,Illusion und Skepsis,Leichtsinn und Schwermut zieht Schitzler die dramatischen Spannungen seines Einakterzyklus.-Anders die Groteske Der grüne Kakadu,die im Paris des 14.Juli 1789 spielt.Während Komödianten in einer Schenke den adligen Gästen Verbrechermilieu vortäuschen,dringt von der Straße der reale Umbruch herein.Auch hier letztlich:Schein und Sein.

Peter Nansen - Arthur Schnitzler - Thomas Mann - Knut Hamsun - Modern ​Könyvtár V. - Külföldi elbeszélők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Arthur Schnitzler - Kornis Mihály - Körbe-körbe ​/ Körmagyar
Ez ​a könyv arról a körről szól, amelyben az emberiség, mint az őrült, úgy pereg és pedig a világ teremtésének első pillanatától kezdve és valószínűleg a világ létének utolsó pillanatáig. (Vannak ugyan tekintélyek, akik azt tanítják, hogy a kör előbb kihűl, mint a föld, de én azt hiszem, a dolog tart véges-végig.) Az élet legfontosabb tárgya, ténye és ügye tehát a téma, amelyet Schnitzler Arthúr - német, de a világ legelső új íróinak egyike - könnyű párbeszédekben földolgozott. Frivol olvasónak, első tekintetre, ezek a dialógusok frivolaknak tetszhetnek. De ha belemélyed a könyvbe, hamarosan meggyőződik, hogy ez nem érzékiséget csiklandó, mulattató dialógusok gyűjteménye, hanem egy vakmerő és végeredményben inkább szomorú tanköltemény ama bizonyos körről, amelyről őszintébben, keményebben, közvetlenebbül nem beszélt még senki. Schnitzler, nemhiába orvos és természettudós: okmányokat gyűjtött itt össze, olyan dokumentumokat, amelyből a jövő helyreállíthatja a mi szellemi és érzéki életünk természetrajzát, a ma pedig: láthatja, megismerheti és értheti azt. Amire a gyanakvó és álszenteskedő azt mondhatja: nos, ez a tudomány feladata és nem a költőé, menjen az orvos úr, írja meg latinul, mint ahogy régi jó szokás és hagyja meg a társadalomnak az ő erkölcseit - lepel alatt tovább rothadni - és ne bántsa az asszonyok és a gyermekek illúzióit!

Arthur Schnitzler - A ​titokzatos asszony
"Ne ​féljünk a halk mondatoktól, a tehetség ordít" - írja 1911-ben Kosztolányi Dezső az Anatol budapesti bemutatója után Arthur Schnitzlerről (1862-1931). Bécs emblematikus szerzője orvosként, gége- majd idegspecialistaként kezdte pályáját, ám az irodalom igen hamar felülkerekedett az orvostudományon, s többek közt Hugo von Hofmannsthal ösztönzésére Schnitzler alig harmincévesen végérvényesen írásra adta fejét. A Monarchia ellentmondásokkal teli világának szerelmese, az osztrák főváros élethabzsoló és depresszív melankóliára hajlamos művésze ízig-vérig bécsi lévén elsősorban imádott városa alakjait örökítette meg: Bécs titokzatos asszonyai és az értük hiába küzdő férfiak lettek művei főhősei, Hermann Broch kifejezésével élve amolyan "vidám apokalipszist" teremtve. Schnitzler prózájában három középponti kérdés rajzolódik ki: a látszat és valóság problematikája, avagy az önáltatás és az önmagunkkal való szembenézés kérdésköre, a férfi-nő kapcsolat, valamint az attól Schnitzler szerint elidegeníthetetlen féltékenység és a megalázó játszmák, s végül a kapcsolatok aszimmetriája, az ön-alárendelés, az áldozathozatal kérdése. E három problémakör igen gyakran kombinálódva, összefonódva jelenik meg a Schnitzler-novellákban.

Arthur Schnitzler - Drámák
Kötetünkben ​öt Schnitzler-drámát adunk közre. Az Anatol (1892) jelenetei egy azóta emblematikussá nőtt figura borongásait, könnyed, de keserű mellékízű szerelmeit, sekélyes, de így talán még ismerősebb világfájdalmát mutatják be. Anatol sorsa azt példázza: férfi és nő között minden szerelem csak annyi, amennyinek hiszik. A zöld kakadu-ban (1899) Schnitzler más környezethez és korhoz nyúl: 1789 Párizsában találjuk magunkat. A játék színhelye egy kocsmaszínház, ahol az előadások azt célozzák, hogy a nézők szemében a határ elmosódjék játék és valóság, arc és álarc között. A kötet legismertebb darabja talán a Körtánc (1897), amely szemérmetlenségével annak idején nagy botrányt kavart. A Körtánc - az első fordító, Bródy Sándor szerint - arról a körről szól, amelyben az emberiség, mint az őrült, úgy pereg és pedig a világ teremtésének első pillanatától kezdve és valószínűleg a világ létének utolsó pillanatáig. Az Áldozat (1898) című dráma a kevesebbet játszott színpadi művek közé tartozik. Pedig a darab az avultnak hitt századfordulós díszletek előtt megdöbbentő érvényességgel tud szólni a becsületről, a ránk nehezedő társadalmi konvenciók fullasztó hatásáról. A Távoli vidék (1911) az elmúlt évek színházi felfedezése volt. A finom szövetű társalgási tragikomédia a szerelem és megcsalás, hűség és hűtlenség problémáját boncolgatva juttat el a felismerésig: a lélek bonyolult, ismeretlen, távoli vidék.

Arthur Schnitzler - Út ​a szabadba
Részlet ​a könyvből: Wergenthin György egészen egyedül ült ma az asztalnál. Bátyja, Felicián, hosszú idő óta megint elment egyszer a barátaival ebédelni. De Györgynek még mindig nem volt semmi különös kedve Skelton Ralffal, Schönstein gróffal, vagy a többi fiatalemberrel találkozni, akikkel máskor szívesen csevegett; egyelőre semmi társas szórakozáshoz nem volt hangulata. Az inas leszedte az asztalt és eltűnt. György cigarettára gyújtott, azután szokása szerint elkezdett föl és alá sétálni a tágas, háromablakos, nem túlságosan magas szobában, s azon csodálkozott, hogy ez a hely, mely annyi hét óta komor színt öltött, most megint derülni kezdett s lassankint visszanyerte régi, barátságos külsejét. Önkénytelenül az asztalfő előtt álló üres karosszékre pillantott, melyet elárasztott a nyitott középső ablakon beáradó szeptemberi nap, s úgy tűnt fel neki, mintha apja egy órával előbb még ott ült volna, pedig két hónapja halott; olyan tisztán maga előtt látta minden mozdulatát, a legapróbbakat is, ahogy a kávéscsészét eltolta magától, ahogy a csiptetőjét feltette s valami füzetkében lapozni kezdett. György visszagondolt egyik utolsó beszélgetésükre; tavasz utóján történt, röviddel azelőtt, hogy átköltöztek villájukba, a veldezi tó mellé. György éppen akkor érkezett haza Sziciliából; ott töltötték az áprilist, ő és Grace; melankoliás, kicsit unalmas bucsu-ut volt, mielőtt a kedvese végleg hazatért volna Amerikába. Megint eltelt egy félév vagy több is, anélkül, hogy valamit dolgozott volna, valami rendeset; még az a busango Adagio se volt papirra téve, melyet Palermoban, egyik hullámveréses reggelen, a parton sétálva, a habzugásban hallott meg.

Arthur Schnitzler - Traumnovelle
Die ​Ehe von Fridolin und Albertine steckt in der Krise,weil sich beide nach Erfüllung ihrer erotischen Begierden sehnen,diese aber nicht ausleben können.Erst als sich Fridolin einer schönen Unbekannten hingibt und Albertine im Traum Erfüllung findet,kommen sie wieder zueinander.Jeder ist dabei für den anderen einen symbolischen Opfertod gestorben,der die Befreiung von den unterbewußten Trieben bedeutet. Meisterhaft setzt Arthur Schniztler in dieser Novelle die Tiefenpsychologie Sigmund Freuds in Literatur um.Kongenial hat Stanley Kubrik den Stoff in 'Eyes wide shut' verfilmt.

Arthur Schnitzler - Tágra ​zárt szemek
Arthur ​Schnitzler Traumnovelle c. műve ihlette, inspirálta a Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut) című Stanley Kubrick-filmet. az Álomnovella alapján készült el Kubrick "hattyúdala". A novella megfilmesítésére a rendező 30 évet várt, s röviddel a filmforgatás után meghalt. A mű látszólagos könnyed felszíne alatt ott bújkál az elmúlás: a hűtlenség és a halál. Schnitzler mesterien ábrázolja a történet főszereplőinek - Albertine-nek és Fridolinnak - a lelkivilágát: belső vívódásait, vágyait. Ők a filmben Nicole Kidman és Tom Cruise. A feleség álombéli kalandjait a férj a valós világban éli át. Az ő esetében az orgia valódi, a kísértések kézzel foghatóak, a halál, amivel szembesül igazi halál, a hűtlenség is csaknem realitás.

Kollekciók