Ajax-loader

Mészöly Dezső könyvei a rukkolán


Mészöly Dezső - Villon ​árnyékában
A ​költő írja: Születésem havát, augusztust mutatja a könyv borítója, Villon-kori mesterek ábrázolásában. Mindenképpen ideillik hát ez a kép is. S örülök, hogy ideillik, mert engem megbabonázott. Szép lányok, szép lovak, jó sólymok, várkastély, felhőtlen ragyogás, meztelen fürdőzés - minden olyan édességes harmóniában tündököl itt együtt, mint boldogító kamaszkori álmaink ébredés előtti pillanataiban. A kötet versei persze sötétebb égboltok alá is elvezérelnek. De a legfeketébb sorok közein is át-átdereng valami abból a kacér sugárzásból, amiért mindig érdemes volt élni ebben a gyötrelmes és gyönyörűséges világban. Nagy állomás ez a könyv az életemben. Először gyűjtöm össze egy nyalábba verseim és versfordításaim javát - benne A teljes Villon-nal, mely talán a kötet szíve... Ez utolsó szavammal nem a saját verseim kórusát akarom halkabbra fogni. Olyan költő könyve ez, aki sohasem tett különbséget eredeti és fordított versei közt: tulajdon vérével éltette valamennyi magzatát.

Mészöly Dezső - Shakespeare ​új tükörben
„Shakespeare ​hajnala” - „Shakespeare delelője” - „Shakespeare estéje”: e hármas tagolás önmagában is mond valamit szándékomról. Könyvem az első kísérlet olyan magyar Shakespeare-kötet kiadására, amelyben a költő különféle korszakaiban kelt drámáinak egymástól elütő stílusjegyeit nem a különféle szemléletű fordítók más-más színezetű nyelve határozza meg, hanem egyetlen, változatlan szemléletű fordítónak a tárgy szerint változó hangja. De hogy Shakespeare-képünk igazán találó legyen, s mentes maradjon minden önkényes elrajzolástól: nem szabad a költőt magános óriásnak látnunk. El kell helyeznünk alakját az emberkéz formálta tájban, mely levegőjét és hátterét adja. Sőt, talán nem árt odafestenünk néhány mellékalakot sem: olyan kortárs-drámaírókat, akik a felmagasló kolosszus mögött ma már elhalványulnak, de Valamikor egyenlő rangú és egyenlő esélyű munkatársakként dolgoztak Shakespeare-rel egy műhelyben. Abban a különös, aranycsináló boszorkánykonyhában, melyet röviden így emlegetünk: Erzsébet-kor. Négyet e kortárs-drámaírók közül Shakespeare-rel közös művön fúrva-faragva mutatunk be, hogy alakjuk így munka közben, keresetlen tartásban, annál elevenebbnek hasson. A közös mű: a vérpadra küldött Morus Tamásról szóló dráma (Sir Thomas More). E különös történelmi tragédia vonzását csak növeli szemünkben a kézirat mostoha sorsa. A maga korában sem színpadra, sem könyvpiacra nem került - nyilván politikai okokból. Hiszen a trónon annak a VIII. Henriknek a leánya ült, aki a meg nem hajló Morus Tamás fejét leüttette. A helyenként Shakespeare keze nyomát viselő dráma után két ifjabb Shakespeare-kortárs - Webster és Fletcher - egy-egy műve következik. Nem véletlenül esett választásunk épp erre a két íróra. Eltérőbb pályájú csillagokat nehéz elképzelni. Ők egymáshoz egy cseppet sem hasonlítanak, de mindketten nagyon hasonlítanak Shakespeare-hez. Webster a keserű Shakespeare csapását követi: azon a nyomon halad, mint a nagy tragédiák írója. Fletcher az édes Shakespeare fényjelei után igazodik: mintha a Szentivánéji álom jánosbogarai vezérelnék, ők, a különböző tanítványok, példásan mutatják, hogy egy szivárványos fényű, gazdagon összetett tehetség sugárzása hogyan folytatódik - mintegy színeire bomolva - az egyszerűbb utódokban. Mészöly Dezső

Molière - Gábor Miklós - Mészöly Dezső - Molière ​műhelyében
A ​Mizantróp shakespeare-i dimenziójú dráma a klasszikus francia vígjáték szoros formaruhájában. Egy rendezett és magabiztos korszak közepette az "embergyűlölő" Alceste az egyetlen, aki nem fogadja el a hamis konvenciót, a társadalom kötelező játékszabályait. Alceste Athéni Timon rokona: nyíltszívű odaadásával, majd zord könyörtelenségével Timon éppúgy egyedül van a konszolidálódó rossz kicsinyes világában, mint Alceste szigorú moralitásával. De Timon körül a világ még nem teljesen zárt, ő még kivonulhat az erdőbe, és a már nem tragikus világban egyedül ő tragédiahőssé nő. Alceste-nek nincs hová mennie. A társaságban viszont tragédiája komikus lesz, ő maga pedig - mint minden konok és esélytelen lázadó - neurotikus. A dráma modern rendezése erre a mai - élményeinkhez, tapasztalatainkhoz közel álló - értelmezésre épül. Mészöly Dezső új fordításával ismét bizonyította: élő, természetes színpadi nyelv és az eredetihez való hűség nem ellentétes követelmény. Moliére-napló-jában a fordító a moliére-i forma szép kötöttségeiről ír; az alexandrin rímeinek drámaiságát és poézisét, a jellemábrázoló verselét a legmodernebb rendezés sem nélkülözheti. Gábor Miklós Feljegyzései az Alceste-et játszó színész mesterségbeli gondjait járják körül. Az értelmezők és kritikusok vitatkozhatnak, hogy gúnyolja-e Moliére Alceste-et vagy felmagasztosítja; a színésznek embert kell formálnia, és élő - a néző számára is élő - embert csak meggyőződésből, indulataiból formálhat. Olyan Alceste-et - aki akkor is joggal lázad, ha körülötte mindenki jól érzi magát a rosszban. Aki szenvedélyével kimagaslik a többiek közül, s ragaszkodik a szenvedélyéhez, bár tudja, hogy "csak a szenvedély az, ami ártalmas - tehát a szenvedély büntetendő. Ha valaki komolyan veszi, amit mond, és nem tartja be a szabályt".

Mészöly Dezső - Betűk ​rabságában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Dezső - Az ​igazi Villon
Aki ​jól megnézi e könyv fedelén a gonddal festett középkori mi­niatúrát, látja a háttérben a fallal védett régi Párizst: Villon váro­sát. A kék nyári égre tisztán kirajzolódik néhány ma is álló, híres épület orma, köztük a Sainte-Chapelle – a királyok kápolnája –, s vaskos tornyaival a Conciergerie, ahol valaha Villon is rabos­kodott. S aki szeretné tudni, hogy zajlik az élet ott benn, a városfalak mögött, nyissa ki e könyvet. Mészöly Dezső írja bevezető tanul­mánya végén: „A költő feltárja a maga lelkét, kiteregeti a maga életét, s eköz­ben – szándéktalanul bár, de éppen azért olyan elevenen és hi­telesen – közel hozza egész korát. Egy darab hanyatló középkort, a középkori Párizst, melyet úgy megőrzött Villon költészete, mint a forró hamu Pompeji városát. Mintegy varázsütésre elevenedik meg előttünk versei olvastán a régi Párizs mindenestől: templo­maival és kocsmáival, börtöneivel és temetőivel; zegzugos utcáin papok, diákok, utcalányok, árusok, koldusok, medvetáncoltatók, áldást osztó püspökök, sárga csizmás ficsúrok, királyi fogdmegek nyüzsgő serege… Azt mondják, a középkort az ismeri meg igazán, aki a Divinia Commediát olvassa. De hogy a középkort megismerjük, nemcsak Dantét kell olvasnunk. Dantétól megtudjuk, milyen volt a közép­korban a pokol és a menny. De Villontól megtudjuk, milyen volt a föld.” Könyvünk tartalmazza Villon minden fennmaradt munkáját ­Mészöly Dezső tolmácsolásában –, köztük a más magyar Villon­-fordításokból hiányzó tolvajnyelvű balladákat is. A függelékben válogatást ad a fordító a Villonnak tulajdonított, de kétes hitelű versekből, továbbá a költő sejthető olvasmányai­ból: irodalmi elődeinek és kortársainak költeményeiből. A versfordításokhoz csatlakoznak az olvasmányosan megírt ta­nulmányok, köztük az itt először megjelenő POLITIKAI DIVA­TOK ÉS A MAGYAR VILLON-KULTUSZ.

Mészöly Dezső - Új ​magyar Shakespeare
Ha ​egy irodalomtörténész s egy színháztörténész összefogva megírja egyszer a felszabadulás utáni magyar Shakespeare-kultusz történetét, abban külön fejezet jut majd Mészöly Dezső fordításainak és esszéinek. számtalan színpadi siker emlékét idézik e fordítások; s megannyi derekasan megvívott szellemi csata dokumentumai az elméleti írások. Ezeket kapja most egy kötetbe gyűjtve az olvasó: köztük több olyan drámaátültetést és vitairatot is, amely itt jelenik meg először. "Shakespeare hajnala - delelője - estéje" - ebben a hármas csoportosításban sorakoznak a drámák. Az első rész külön érdekessége, hogy a Lóvátett lovagok s a Romeo és Júlia mellett helyet kapott itt a Morus Tamás c. tragédia is, amelyet Shakespeare társszerzőkkel együtt írt, s amely a magyar összkiadásból mindeddig hiányzott. A fordító így ír erről: "E különös történelmi tragédia vonzását csak növeli szemünkben a kézirat mostoha sorsa. A maga korában sem színpadra, sem könyvpiacra nem került - nyilván politikai okokból. Hiszen a trónon annak a VIII. Henriknek a leánya ült, aki Morus Tamás fejét leüttette." Az írói pálya középső szakaszából, az érett Shakespeare drámáiból ad sokszínű válogatást qa második rész, a Sok hűhó semmiért, a Vizkereszt, az Othello, a Szeget szeggel, az Antonius és Cleopatra s a Lear király új fordításával; míg a harmadik rész, az életmű vége felé keletkezett Téli rege és a Vihar tolmácsolása az alkotói összegzést érezteti, s az alkony különös fényeit villantja föl. Olyan Shakespeare-kötet ez, melyben a költő különböző korszakaiban kelt drámáinak egymástól elütő stílus-jegyeit nem nyomja el más-más hangú és szemléletű fordítók munkáinak esetlegesen eltérő színezete: a stílust itt egyetlen, változatlan szemléletű fordítónak a tárgy szerint változó hangja határozza meg.

Mészöly Dezső - Francia ​ég alatt
Mészöly ​Dezső háromkötetes életmű-válogatásának harmadik, egyben befejező részében a szerző francia irodalomhoz köthető írásait, műfordításait adjuk közre. Könyvünk többek között tartalmazza a Kossuth-díjas irodalmár Villon-fordításait és tanulmányait, teljes képet adva a középkor egyik legnagyobb költőjéről. Ízelítőt kapunk a 19. század végi és a 20. századi francia költészetből, és elolvashatjuk az egykori dramaturg, műfordító briliáns fejtegetéseit Moliére-ről. Könyvünket mindazoknak ajánljuk, akik mélyebb ismereteket szeretnének kapni a francia irodalom kötetünkben szereplő jeles alakjairól, vagy egyszerűen csak Mészöly Dezső remek stílusában gyönyörködnének.

Mészöly Dezső - Magyar ​ég alatt
Mészöly ​Dezső háromkötetesre tervezett életmű-válogatásának első darabjában verseiből, esszéiből és vallomásaiból adunk közre egy csokorra valót. A jeles író, költő, műfordító hatalmas műveltségéről, virtuóz írásművészetéről, könnyed szellemességéről kap ismét bizonyítékot minden kedves olvasó.

Mészöly Dezső - Shakespeare-napló
Ez ​a kötet tisztelgés az idén (kiadás éve 1998, EURÓPA) 80 esztendős, alternatív Kossuth-díjjal kitüntetett költő-műfordító-dramaturg Mészöly Dezső előtt. "E könyv minden lapján s minden sorában - írja művéről Mészöly - (a szerző) arról szól és vall, hogy sem költőileg, sem filológiailag nem lehet hű egy Shakespeare-fordítás, ha színpadon hatástalan. Meggyőződésem, hogy olyan költő esetében, ki - élete tanúsága szerint - drámáinak minden sorát hallgatóknak és nézőknek szánta: a fordítás hűségének legfőbb kritériuma éppen a színpadi effektus. ...Úgy érzem, egy lépéssel sikerült közelebb jutnom az igazi Shakespeare-hez. De bármily határozattan érzem s vallom ezt: nem tartam magam felfedezőnek. Bizonyos vagyok benne, hagy a történelem s az irodalom megállíthatatlan hullámverése szerint kellett Shakespeare-t úgy tolmácsolnom, ahogy tettem."

Mészöly Dezső - Sirály ​a Burgban
Sisi ​verseit olvashatjuk ebben a könyvben.

Mészöly Dezső - Lyukasóráim
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mészöly Dezső - Angol ​ég alatt
Az ​Angol ég alatt Mészöly Dezső életműsorozatának második kötete. Ezúttal esszéiből és műfordításaiból válogattunk, amelyek az angol irodalomnak szubjektív, de roppant izgalmas "galériáját" tárják elénk. A kötet jelentős részében a Shakespeare-napló kapott helyet, amelyben az angol drámaíró műveinek fordítási műhelytitkaiból kapunk ízelítőt.

Kollekciók