Ajax-loader

Thaler Tamás könyvei a rukkolán


Thaler Tamás - Koltai András - Lajtán ​innen, Lajtán túl
A ​Lajta közel kilenc évszázadon át volt Alsó-Ausztria és Sopron vármegye, a Németrómai Birodalom és Magyarország, illetve Ciszlajtánia és Transzlajtánia határa. A kötet azt a határvidéket járja körbe, amely e folyó két oldalán fekszik: a történelmi Magyarország Sopron, Moson és Pozsony vármegyéit, valamint Alsó-Ausztriának a Bécsi-erdőtől keletre fekvő részét. Ez a vidék mindig is különféle országok határán feküdt, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. De a Lajta nem volt vasfüggöny, sokkal inkább összekötötte, mint elválasztotta a két oldalán élőket. Azon a négyszáz éven át pedig, amikor Magyarország és Ausztria egyaránt a Habsburg Birodalomhoz tartozott, éppen e határvidék, a Bécs, Pozsony és Sopron közti táj alkotta a birodalom központját, és mindez máig csodálatra méltó nyomokat hagyott maga után: kastélyokat, városokat, palotákat és kolostorokat.

Thaler Tamás - Zsidi Vilmos - Szász ​erődtemplomok Erdélyben
Erdély ​egyik legkülönlegesebb és legizgalmasabb építészeti együttesét jelenti a szász erődtemplomok rendszere. Magyarország leginkább veszélyeztetett délkeleti határvidékének védelmét a magyar királyok különleges módon szervezték meg: az országhatáron belül az első védelmi vonalat a székelyek, a másodikat pedig a XI-XIII. század folyamán több hullámban letelepített németajkúak, nagyobbrészt szászok jelentették. A szászok a középkorban különleges előjogokat élveztek és etnikailag, valamint területileg egyaránt zárt egységet alkottak. A szászok lakta Királyföld nagyjából a Nagyszeben, Brassó, Segesvár és Medgyes által határolt négyszöget jelenti, amit egy ettől elkülönülő települési helyük, Beszterce környéke egészít ki. E vidéken szinte minden településen megtalálhatók az erődtemplomaik. A részben a romanika, de főként a gótika idején emelt templomaikat védőtornyokkal, szuroköntőnyílásos-lőréses védelmi emeletekkel egészítették ki, hatalmas, néhol kétszeres, sőt például Berethalmon háromszoros védőfallal vették körül a XIV-XVII. század folyamán. E festői erődítményekben a templomok építészeti és képzőművészeti értékeikkel is elkápráztatnak: látványos vonalvezetésű hálóboltozatok, hatalmas kapuzatok, szépséges freskóegyüttesek, gótikus szárnyasoltárok sokasága bűvöli el a látogatót. Szomorú, de az épületek ma nagyrészt „múzeumok": a XX század elejéig e tájon élt több százezer szászt a terület jelenlegi gazdáinak mérhetetlen nacionalizmusa elüldözte, így a Magyar Királyság egykori gazdag és jelentős kultúrateremtő közössége alig 15000 főre olvadt, azaz lényegében elenyészett - mementónak azonban ott áll ma is e különleges épített örökségük, amelyet magyarként szintén teljes joggal érezhetünk magunkénak.

Thaler Tamás - Ludwig Emil - A ​Balaton-felvidék évszázadai
Nem ​is gondolnánk, milyen fiatal teremtmény a mi kedves Balatonunk a maga 22000 esztendős életkorával, összehasonlítva a partján púposodó-csúcsosodó, évmilliók alatt kihűlt vulkánokkal, vagy az őstengeri állatok és növények maradványaiból mérhetetlen idő alatt feltornyosult bakonyi hegyekkel. És ha az általunk nem is személyesen, de krónikákból és ásatásokból ismert emberek - kelták, rómaiak, avarok, magyarok, svábok - 1-2 ezer év leforgása alatt épített, és részben még ma is meglévő alkotásait látjuk, elgondolkodhatunk a történelmi idő viszonylagos voltáról. Hiszen a nagyapáink idejében épült kőpincék megfeketedett boltozata ódon régiségnek tűnik a római villa csillogó mozaikpadlójához képest, s egy XVIII. századi, roskatag oldalú malommal összehasonlítva remek karban van a forró mészhabarccsal egybeforrasztott kövekből rakott Árpád-kori templomfal. Pannon castrumok, román kori és gótikus templomok, erdők sűrűjében rejtőző kolostorromok, török kori végvárak, barokk paloták és XIX. századi betyárkocsmák képei, és a lényegüket ismertető írások segítik az Olvasót, akit térképes útikalauzzal szeretnénk megnyerni egy valóságos utazáshoz.

Thaler Tamás - Szőnyi Attila - Délvidék
Az ​egykori Jugoszlávia nyugati fele - a horvát tengerpart, a boszniai hegyek és a Száva-menti síkság, azaz a Fiumétól a Vaskapuig terjedő vidék - nem más, mint az Árpád-házi királyok álmainak földje, a középkori Magyar Királyság déli határvidéke. Kevés más olyan térsége van Európának, ahol ennyire változatosak lennének a természeti adottságok, ennyire nagy a nyelvi, vallási és kulturális sokszínűség, a történelem is olyan, mint az álomkép ébredés után. Az álmunkban lényeges mozzanatok töredékes képei már nem adják vissza az álom teljességét, annak esszenciáját azonban tartalmazzák.

Thaler Tamás - Koltai András - Budavár ​és Víziváros
A ​költő, Juhász Gyula 1925-ben írta meg "Himnusz Budavárához" című versét, melyből a fenti részletek valók. A budai Vár a magyar kultúra egyik legfontosabb jelképe, a régi világ örökségének hordozója, az itt egymás mellett élő népcsoportok, elsősorban a németek és a magyarok közös múltjának öröksége. A tatárjárás után kialakult városmag,a budai Várhegyen épült középkori alapok köré az európai reneszánsz idején már virágzó város, sőt, Zsigmond és Mátyás idejében az ország fővárosa, irályi székhely épült - ennek a pompának nyomait, ha megfogyatkozva is, de máig őrzik a hangulatos kis utcák, terek közt álló épületek. A Vár nemzetünk története során sokat szenvedett, a múlt idők összes vihara rombolt rajta: a barbár oszmán csapatok megszállásától az '56-os forradalom leverésének céltalan és durva pusztításáig minden hódító hatalom eképpen hagyta rajta a kézjegyét. A sokat szenvedett budai Vár 1987-ben az UNESCO Világörökség részévé vált - 301 évvel a törökök kiűzése, és 114 évvel Óbuda és a Duna túlsó partján fekvő Pesttel való egyesülés után. A XX. század elejére az immár kerületté vált Várnegyed lett a magyar főváros művelődési és kulturális központja, nemzeti könyvtárunk és levéltárunk, számos múzeum és történelmi jelentőségű emlékhely található itt, minden évben fesztiválok, művészeti rendezvények kapnak helyet az ódon utcák közt álló épületek falai közt. A vár egyben jelkép is, jelképe az állandóságnak, a helytállásnak, a megtartásnak, a védelemnek. A budai Vár - hiába pusztították el többször is fennállásának 850 esztendeje alatt - igazi értékeinket őrzi, amint azt a már idézett versének utolsó strófájában Juhász Gyula megfogalmazza: Törhet reánk idők viharja, Túlzengi azt a munka s dal, Mely a világnak bátran vallja: Hogy áll Buda még s él magyar!

Thaler Tamás - Kerny Terézia - Középkori ​templomok a Felső-Tisza-vidéken
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thaler Tamás - Kerny Terézia - Középkori ​templomaink : Barangolás a Börzsönytől a Zemplénig
A ​kötetben tárgyalt középkori falusi egyházaknak a hazai és szlovák műemlékvédelemben már hosszú ideje kitüntetett szerep jut. Képes könyvünk koncepciójára, az egyes építészeti objektumok kiválasztására - nem titkoltan - erősen hatottak a történelmi Gömör- és Borsod megyében néhány éve kialakított, úgynevezett "gótikus út" bizonyos állomásai.

Thaler Tamás - Laszlovszky Katalin - Polgár Ferenc - Felvidék
Felső-Magyarország, ​Felvidék, Szlovákia. Változó határok, más-más jelentéstartalmak. Pedig lényegében ugyanarról a tájról van szó. Meredek sziklaszirten ülő várakról, felhőkbe nyúló hegycsúcsokról, sűrű fenyvesekről, völgyek mélyén megbúvó színesre festett faházacskákról, szárnyas oltárokról, zsindelyes fatemplomokról, zubogva alábukó folyócskákról, álmodó vagy éppen lüktető életet élő középkori városkákról, koronázó székesegyházról.

Thaler Tamás - A ​Szepesség kincsei
A ​Szepesség a Kárpát-medence középkori művészeti kincseinek kiemelkedő tárháza. Lőcse, Szepesszombat, Késmárk, Szepesdaróc, Szepeshely... egy-, két-, háromhajós templomok - bennük freskók, bronz keresztelőmedencék és gótikus szárnyas oltárok páratlan gazdagsága tárul elénk. Reneszánsz harangtornyok, sgrafittós pártázatú kastélyok, gazdag polgárházak, egységes, szép, hangulatos főterek, bástyákkal erődített városfalak... építészeti emlékek sokasága várja az ide látogatót. A természetbe vágyóknak pedig számtalan kirándulási, kikapcsolódási lehetőséget ad a Magas-Tátra, a "Hernád-áttörés", vagy egy dunajeci tutajozás.

Laszlovszky Katalin - Polgár Ferenc - Thaler Tamás - Székelyföld
A ​keleti Kárpátok tövében, égretörő bérczek alján él egy maroknyi, tősgyökeres magyar nép; szorgalmas, értelmes, ügyes, utánozhatatlan művésztehetség, századok óta bástyája Magyarországnak, mentővára az erdélyi magyarságnak, emellett erős, mint az a sziklalánczolat, mely festői szép völgyeit, aranykalászos rónáit köríti. A nép: a székelynép, földje: a Székelyföld. A természet-alkotta éles határok között ős eredetiségében megmaradt népszokások, sajátságok, nyelv, viselet a székelyben egy a magyartól sokban eltérő, annál ősibb néptípus - a földben egy kis külön ország benyomását teszi az emberre. Gróf Bethlen Bálint, 1896

Thaler Tamás - Zsidi Vilmos - Kárpátalja ​és Észak-Partium
Kötetünk ​a történelmi Magyarország egyik kevéssé ismert, turisták által kevésbé látogatott északkeleti tájára kalauzolja el az Olvasót. Az egykori Magyarország természeti-gazdasági-kulturális - és persze történelmi - egységét is szeretnénk szemléltetni azzal, hogy a szerkesztés során nem törekedtünk a mai politikai határokhoz történő igazodásra. A kötet segítségével bebarangolt terület a történelmi Magyarország hat vármegyéjét érinti (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár, Szilágy), amelyek ma Ukrajna, Románia és Magyarország közt oszlanak meg. Történeti-politikai területi egységben megadva ez Kárpátalja, valamint a Partium északi része. Erre a területre már az ókortól kezdve jellemző a periférikusság: országok, birodalmak, népek és vallások, vallási felekezetek határvidéke volt ez a tájék. Itt érintkezett egymással a barbaricum és az Imperium Romanum, honfoglaló magyarok és a keletről érkező nomádok, a királyi Magyarország, Erdély, a török birodalom - s napjainkban is három ország. Az alföld és a hegyvidék itteni találkozásánál több nép és vallás élt és él egymás mellett: magyarok, ruszinok, ukránok, románok, oroszok, szlovákok, németek és cigányok; latin és görög rítusú katolikusok, protestánsok, ortodoxok és zsidók.

Kollekciók