Ajax-loader

Józef Ignacy Kraszewski könyvei a rukkolán


Józef Ignacy Kraszewski - Varsó ​ura
A ​neves lengyel írónak ez a történelmi regénye is a XVIII. század második felébe vezeti vissza az olvasót, s Brühl gróf, Ágost király mindenható minisztere fiának életét mutatja be. Alojzy Brühl idegenkedik az udvari intrikáktól, közéleti ambíciói nincsenek, legszívesebben a művészetnek él, de engedelmes eszköze apja politikájának, s így a fellángoló pártharcok középpontjába kerül. Apja kedvéért még az érdekházasságba is beleegyezik, hogy magukhoz kössék a nagy hatalmú Potocki családot. A majdnem polgárháborúvá fajuló belviszályoknak egy időre III. Ágost és Brühl miniszter halála vet véget, mire rövid interregnum után a gáláns kalandjairól hírhedt Ponaitowskit választják királlyá. Ezek a történelmi események alkotják a regény keretét, amelyet az író fordulatos cselekménnyel tölt ki. Színesen, elevenen ábrázolja a korabeli lengyel világot, a nagyszerű palotákat, amelyek termeiben politikai cselszövés folyik, és romantikus szerelmek szövődnek.

Józef Ignacy Kraszewski - Brühl ​gróf
Az ​immár klasszikusnak számító, múlt századi lengyel író történelmi regénye a XVIII. század első felébe vezeti el az olvasót. Megelevenedik előttünk a művészeteket pártoló, szerelmi kalandjairól hírhedt Erős Ágost király drezdai udvara, mely fia, a gyenge és befolyásolható III. Ágost alatt végképp a legaljasabb intrikák és ádáz hatalmi harcok színterévé válik. A regény főhőse, Brühl, az elszegényedett német nemesi család fia, a drezdai udvarban egyszerű apródként kezdi pályafutását. Semmitől vissza nem riadó, gátlástalan hatalomra törése a legmagasabb méltóságba emeli, s kezében tartja az egész ország sorsát.

Józef Ignacy Kraszewski - A ​páfrány virága
Jacus, ​az ágrólszakadt szegény parasztfiú mesét hall a páfrány virágáról, amely minden évben csak egyszer, Szent János-éjkor nyílik, és leszakítójának egész életére szerencsét hoz. Azt is mesélik az öregek, hogy ezt a szerencsét senkivel meg nem oszthatja tulajdonosa, mert akkor vége a gazdagságának. A fiú háromszor indul neki a félelmetes erdőnek, míg sikerül a virágot megszereznie. Ezután pompában és semmittevésben él, míg családja egyre szegényebb lesz, végül elpusztul valamennyi hozzátartozója. Ő maga sem kíván tovább élni, mert lelkiismerete nem hagyja nyugodni. A mese mondandója örök időkre érvényes: nem boldogít az olyan gazdagság, amelyet nem lehet mással megosztani. A lengyel népnek ezt a régi szép meséjét egyenest a magyar kiadás számára illusztrálta az egyik legkiválóbb lengyel grafikus, Elżbieta Gaudasińska.

Kollekciók