Ajax-loader

André Malraux könyvei a rukkolán


André Malraux - Az ​obszidián fej
Picassót, ​a gondolkodó művészt faggatja ki szinte észrevétlenül André Malraux, a művészettel foglalkozó gondolkodó. A "gyakorló" művész válaszai, frappáns, lényegre törő megfogalmazásai segítik az ő szemlélete kialakulását, amely szerint az alkotás az emberi élet legmagasabb rendű célja, az alkotó tevékenység révén lehet úrrá az ember életen és halálon.

André Malraux - Az ​ember sorsa
Malraux ​világhírű és egyben kétségtelenül legjobb regénye 1933-ban íródott, tehát alig néhány évvel a kínai forradalom sanghaji epizódja után, melynek történései elevenednek meg a könyv lapjain. Az a két hónap (1927 márciusa és áprilisa), amikor a hatalomra jutó forradalmi erőket elárulja Csang Kaj-sek, szakítva addigi kommunista szövetségeseivel, és könyörtelenül leszámolva a felkelés internacionalista és kínai vezéreivel. Malraux könyve természetesen nem dokumentumregény, bár az eseményeket szinte naplószerűen követi. Mert a kitűnő francia írót elsősorban a forradalmárok különféle típusainak "akciómotivációja" foglalkoztatja, az a pszichológiai mélyréteg, mely tetteiket, esetleges megtorpanásukat magyarázza. Az ellentábor figuráit is nagy plaszticitással jeleníti meg, miközben szemléletesen boncolgatja a regény központi kérdését: a forradalmi cselekvés és az egyéni sors olykor feloldhatatlan morális dichotómiáját.

André Malraux - A ​remény
André ​Malraux élete századunkban a tetté lett gondolat és a cselekvő művészet egyik leg szemléletesebb példája. Fordulatos pályája napjainkban magas közéleti méltóságig ívelt, újabb vonásokkal – és ellentmondásokkal – árnyalva a tett és gondolat malraux-i viszonyát. A remény-ben Malraux a lángoló Spanyolország fényénél fogalmazza meg a tisztességes értelmiség dilemmáit, az erkölcs és a hatalom, igazság és párt, humánum és felelősség, rend és szabadság kérdéseit, melyek korunk legsürgetőbb gondjaira visszhangoznak. Malraux egy reményteljes pillanatban búcsúzik el a spanyol tragédia hőseitől. Erre a reményre rá cáfolt a közel-jövő. De a történelem még nem mondta ki az utolsó szót ebben a hosszúra nyúlt percben, és egyébként is – kérdené Malraux, a cselekvés megszállottja, az örök reménykedő – van e „utolsó szava” a történelemnek?

André Malraux - Királyok ​útja
A ​fiatal Malraux második regénye, a Királyok útja ellentétben első és későbbi regényeivel csak rendkívül lazán kapcsolódik politikai eseményekhez: alapproblémája nem a társadalmi cselekvés, a forradalom vagy ellenforradalom lehetőségeinek, perspektívájának felvázolása, hanem a határhelyzetbe került magányos individuum helyzetének, létmódjának tisztázása. A mű kérdésfeltevései az egzisztencialista regényt előlegezik, de annak tézisszerűsége nélkül. A regény két főhőse, Claude Vannec és a titokzatos Perken Kambodzsában találkoznak. Claude régész, ősi sziámi emlékek után kutat, a hajdani Királyok útja nyomán akar becses műemlékeket, templomokat, szobrászati remekeket feltárni. Az idősödő kalandor, Perken, már első találkozásukkor mély benyomást tesz rá: rábeszéli, hogy kutassanak együtt a dzsungelben, vállalják az állandóan fenyegető életveszélyt, az egymással is viszálykodó törzsek támadásait. A felfedező út során lassan fény derül Perken múltjára, arra, hogy korlátlan befolyása, hatalma volt a moik törzse felett, és valamiképp vissza akarja szerezni ezt a befolyást. A műkincsek is inkább azért érdeklik, hogy zavaros vagyoni viszonyait rendezze. A két barát küzdelmes útja végül Perken halálával zárul, de a könyv egésze is a halállal szembenéző, a túlvilágban nem hívő, az egyéniséget kiteljesíteni, "megbizonyosítani" vágyó magányos emberről szól. - Kitűnően megírt, klasszikus értékű mű.

Covers_347851
elérhető
1

André Malraux - Lázár
"Nem ​gyászolnak többé, a gyerekeket sem engedik ki a temetőben, de az a nap, amikor senkit sem ölnek meg a televízióban, olyan, mintha a betevő falattól fosztanának meg bennünket. Az elmúlás elválaszthatatlan a küzdelemtől. Sohasem felejtettem el, mennyire meglepődött Saint-Exupéry, amikor egyszer ezt mondtam neki: -Csak akkor vagyunk igazán bátrak, ha sebezhetetlennek érezzük magunkat.- A légicsatákban sohasem gondoltam rá, hogy én is meghalhatok, hogy a légelhárító ágyúk eltalálhatják a regülőgépemet." Megint csak zavarbahoz, hogy nem szenvedek. Gondolkodásunkban a halál oly erősen kapcsolódik a fájdalomhoz, hogy az ember értetlenül áll egy olyan betegség előtt, amelybe belehalhat anélkül, hogy fájdalmai lennének: valósággal megdöbbent bennünket korunkban a halálnak és a szenvedésnek e furcsa szétválása. A halált ugyanis, amely biológiai alattomossággal ólálkodik a kórházban, nem ismerik a harctéren. Itt, a kórházban, úgy váltják egymást a betegek, mint odakint a nemzedékek. A nemzedékek azonban sohasem gyógyulnak meg."

André Malraux - La ​condition humaine
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

André Malraux - Hódítók
Az ​1948-ban írt utószó: „Nem lehet örökölni oly módon – írja Malraux –, hogy leromboljuk a múltat. Sőt: a múlt értékei ugyanannyit nyernek, ha tiszteletben tartják, mint amennyit az örökös nyer az örökség által. És Európával nem először történik meg, hogy nem szabadságban, hanem végzetben gondolkodik. Európában a mohácsi vész idején nem mentek túl jól a dolgok. Akkor sem ment túl jól az embereknek, mikor Michelangelo az Éjszaka talapzatára véste: »ne ébredj fel, ha a zsarnokságot kell megpillantanod« . A múlt örökségének kérdése még komolyabban vetődik fel a Szovjetunióban, ahol nemcsak a múltat rombolják le, de az egymást gyilkoló örökösök már kiveszőfélben vannak. A sztálini birodalom egymás után gyártja a feltételes reflexeket: aki igazságot mond, a Pravdára gondol...”

André Malraux - Ellenemlékiratok
1940-ben ​együtt szöktem meg a vercors-i partizánok későbbi tábori papjával. A szökés után röviddel összetalálkoztunk Drome falujában, melynek plébánosa volt, és ahol minden lehetséges dátummal ellátott keresztleveleket osztogatott válogatás nélkül a zsidóknak, azzal a feltétellel, hogy megkeresztelte őket : "Azért valami haszna csak lesz...." Párizsban sohasem járt: tanulmányait a lyoni szemináriumban végezte. Minden cél nélkül társalogtunk az illatos falusi éjszakában, mint azok, akik újra találkoznak.