Schäffer Erzsébet könyvei a rukkolán

Schäffer Erzsébet - A ​kifutófiú szerelme
"Szívesen ​idézem a mongol öregasszonyt, aki az unokájának próbálta elmesélni, mekkora csoda, hogy a világra jövünk. Ezt mondta. "Fogj az ujjaid közé egy tűt és tartsd a hegyével fölfelé. A másik kezedbe fogj egy zsák rizst és öntsd, csak öntsd a tűre. Na, majd ha egyetlen rizsszem megáll a tű hegyén, ekkora csoda, kisunokám, hogy egy ember megszületik erre a világra. "Neked ott a rizsszemed a tű hegyén. Millióból az egyetlenegy..." (Schäffer Erzsébet) Egy századeleji hintaló és lovasa, kalapos kisasszony a hóban, sulykoló asszonyok, omnibusz gavallérral. Elfeledett képek - mondja a szerző, de mondhatná: elfeledett életek. Mert A kifutófiú szerelme című könyvében Schäffer Erzsébet megint varázsol. Halk derűjével elvisz oda, ahová kimondva, kimondatlanul vágyunk: emlékeink bűvös útvesztőjéből a jelenbe. S a mesék szálain befelé, önmagunkba, a végtelen történetbe, amit a születésünkkel kapott irgalomból nap, mint nap újrakezdhetünk.

Schäffer Erzsébet - Ómama ​és a főpincérek
"Jó ​itt látni az arcodat, ómama. A fiatalasszonyarcodat. Messze nézel, olyan messze, ahová már csak te látsz el. Te voltál most a kapaszkodóm. Te, aki álltad a sarat. Akinek soha nem hunyt ki a huncut fény a szeméből. Aki nem tudott egyedül maradni, ezért választott mindig társat magának... Egy hölgyfodrászt és három főpincért... Ok voltak sorban a társaid. A te életed foglalja keretbe ennek a könyvnek a sokarcú üzenetét. Mind ugyanarról szól: hogyan tudunk hazatalálni..." (A Szerző) Nagy szájjal szoktam elmesélni: az én temesvári ómamámnak négy férje volt. Hölgyfodrász és főpincérek... Hát ez remek! Nem is kell tovább mondanom... Most elcsöndesedtem. Elővettem a régi fényképeket, fölidéztem, milyen lehetett Karola, az ómamám. Gyűjtögetett, mint én... Így lett az ő félszavakban elmesélt élete a kerete annak a sok találkozásnak és élettöredéknek, ami most ebbe a kötetbe elfér. Polcz Alaine, Törőcsik Mari, Závada Pál. A gyimesi furulyás, az alföldi rózsakertész, a galambász, a vándorfotográfus, a suszter és az állomásfőnök. És még hányan, ismerősök és ismeretlenek nyújtanak kapaszkodót. Nekem is... Fogadják el a kezüket.

Schäffer Erzsébet - Káprázat ​az élet!
Vallomásos ​írásai után Schäffer Erzsébet legújabb könyvében kinéz a világba. Kötete, a tőle megszokott izgalmas válogatásban, ismert és ismeretlen emberek életmeséinek fűzére. Ajánlása személyes találkozásaitól átfűtött üzenet. Kincsemberek között élünk. Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk. Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig egyiküké sem mese. Exupéry írja valahol: "Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!" Találjanak rá a csodákra. A könyvben És önmagukban is. Részlet az egyik beszélgetésből: "Sétálunk a nyíregyházi kiserdőben, a gyerekek most szanaszét vannak. Orosz Anikó rám néz: A megoldások az egyszerűségben vannak. Egyszerűen kellene élni. Ha bajod van, menj ki az erdőre, ne akarj semmit, a fák lehajolnak és elveszik a gondjaidat. Hallgatod egy patak csörgedezését. Csak úgy. Megtisztulsz. Amit nézel, azzá leszel. Ha óriásplakátot nézel, plázába jársz, üres leszel. Ha erdőben jársz, ha mozogsz, keringeted az energiáidat, táncolsz, úszol, szeretkezel, jól leszel. Ha begubódzol, rosszul leszel. Eredj ki a természetbe, dörzsöld át magad, válts hideget, meleget, jól leszel. Nem bonyolult, egyszerű."

Schäffer Erzsébet - Indián ​nyár
Vannak ​vidékek legbelül… Ezekről a legbelső vidékekről mesél ez a könyv. Hajnali tépelődéseimről, ki nem mondott szavaimról, emlékfoszlányokról és arról a szabadságról, amit az évek múlása hozott, s amivel hol tudok élni, hol nem. Szerelmek és félelmek. Megkönnyebbülés. Gyereksírás és férfimosoly. Arcok végtelen sora. Egyik gondolat fonódik a másikba, nincs határ és nincs idő, és tér sincs. Bennem zajlik minden. Nem viselnek meg ezek a hajnalok, már várom az álom és ébrenlét határán mozgó képeket. Életem vágatlan filmjét. Nincs főszerep, statisztálok benne. A rendező? Nos, a rendező alakja kezd körvonalazódni. Egyre ismerősebb. Schäffer Erzsébet

Schäffer Erzsébet - A ​szerelmes körtefa
"Schaffer ​Erzsébet írásaiból olyan erővel árad a bizalom, ami szabaddá teszi az embert. Bizalom nélkül igen nehéz élni. Majdhogynem nem is érdemes. Tudja, a szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet. Írásai olyanok, mint a szemünk előtt kinyíló virágok." (Lázár Ervin)

Schäffer Erzsébet - Hajnali ​játékok
"Reggel, ​elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk. Mert Schäffer Erzsébet írásaiból olyan erővel árad a bizalom, ami szabaddá teszi az embert. Bizalom nélkül igen nehéz élni. Majdhogynem nem is érdemes. Tudja; a szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet." (Lázár Ervin)

Schäffer Erzsébet - Álmok ​kertje
A ​szerző legújabb, vallomásos kötetében megint kitár egy kaput, gyerekkora kertkapuját. Innen indul a felnőttkor dzsungelébe. Szerelemvágyó kalandjai és meséi saját és gyűjtött történeteinek fűzére. Bennük messzire vezetnek az utak, hogy aztán visszaérkezzenek az álombeli kertbe. Ahol, ha időt hagyunk magunknak, behunyt szemmel is megtaláljuk a Menedéket. Ehhez nyújt szerelmet féltő, bensőséges pillanataival erős kapaszkodót Schäffer Erzsébet új könyve, az Álmok kertje.

Schäffer Erzsébet - Hol ​vagy?
Schäffer ​Erzsébet ismét egy vallomásos kötettel lepi meg olvasóit. Kitár egy kaput, mely mögött egy drámai élethelyzetben lévő férfi és nő kapcsolatának olyan intim tartományaiba vezet, amelyekről nem szoktunk beszélni. Legalábbis így nem. A szerzőben többször felsejlik, talán nem is szabadna ilyen természetű érzéseket idegenek elé tárni. De könyveiből ismert őszintesége, beleérző figyelme és természetessége ezúttal is ledönti a tiltó korlátokat. "Soha annyira nem viselt meg írás, mint ennek a könyvnek minden mondata. Soha nem meséltem olyan természetű intimitásokról, mint ebben a könyvben. Vegyék kezükbe óvatosan, és szorítsanak nekünk." Schäffer Erzsébet

Schäffer Erzsébet - Pipacsvirágom
A ​Nők Lapja című hetilap olvasói egészen biztosan ismerik Schäffer Erzsébet írásait, amelyek az Útközben című rovatban jelennek meg. A kötet szerzője a rovat mottójául - ez a mostani kötet ajánló sora is - Simone Weil gyönyörű gondolatát választotta: "Meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk". A rövid, többnyire egyoldalas írások arról vallanak, hogy szerzőjük nyitott szemmel jár a világban, és ha tekintete rátéved akár egy tárgyra, akár egy pillanatfölvételben rögzült élethelyzetre, azt különös, filozofikus gondolatfutamok révén kapcsolja egymásba. Ezekben a kis történetekben semmi rendkívüli nem esik meg, legföljebb csak a nyeglén rágógumizó kamasz nem adja át helyét a fáradt tekintetű idős embernek, legföljebb egy gyerek iskola után tétován tévelyeg a körúton, netán egy szakadt ruhájú kisfiú, nyomorék koldusnak álcázza magát. Egyszóval nem világrengető események az írások témái, hétköznapi, akár velünk is megeshető eset valamennyi. Az Élet legszebb nyara; a Két gerezd mandarin; a Két csaló a körúton; a Biciklin; a Fejtett bab; a Báli szezon és a többi történet éppen emberközpontúságukkal ejtik rabul az olvasót. A szerző ugyanis tudja a titkot, ismeri az utat, amely "lélektől lélekig" vezet, és ha az olvasó követi őt ezen az úton, igazi - maradandó élményben lesz része.

Schäffer Erzsébet - Toronyiránt
Schäffer ​Erzsébet új könyve, a Toronyiránt külső és belső utazások egymásra felelő történet. Szereplői egyben hasonlóak. Akár vándorméhészek, akár a jurtában élő fiatal család, egy vonat egymás mellé került utasai, Csen úr Hainan szigetén, vagy a Lány, aki már nem gyerekkora kockavárát építi – mindannyian hazafelé tartanak. A helyszín hol Mexikó, hol Nyírmada határában egy akácos, hol Borneo szigete, vagy Zalában az Öreghegyen egy présház, lehet a Yalong-öböl Kínában, vagy a balástyai tanyákon egy kecskefarm – mindhez ugyanaz az út vezet. Lakóinak lélektől lélekig tartó útja. Amit ha velük végigjárunk, fogódzókat találunk a magunk megszenvedett, megáldott, életünk utolsó pillanatáig tartó utazásához.

Schäffer Erzsébet - Málna ​utca 3.
'Írásai ​olyanok, mint a szemünk előtt kinyíló virágok.' (Lázár Ervin) A népszerű írónő 11 írását válogattuk lemezünkre, köztük olyan ritkaság is akad, amely még nem jelent meg nyomtatásban.

Schäffer Erzsébet - Pókfonálon
Egy ​leselkedő kislány, egy utazóvekker kalandja, egy nagybácsi, aki soha nem ül le, egy pipa és a hozzá tartozó nagyapa, hét szál dália vándorlása egy kiskertből - és mellettük az emberek. Akik arra vágynak, hogy megéljék a pillanatokat, s akkor majd övék lesz a pillanatok szövetéből szőtt végtelen takaró, az idő. Ami nem más, mint az életünk. Schäffer Erzsébet makacs következetességgel, az írásaiból ismert csendes erővel gyűjti és veti papírra történeteit, melyek most is a bizalomról szólnak, arról, hogy az élet társasjátékát a legsikeresebben nyitott lélekkel lehet játszani. Akkor is, ha nem dobunk mindig hatost.

Schäffer Erzsébet - Bodobács
"Előző ​könyvem, a Pipacsvirágom megjelenésekor is figyelmeztettem az olvasót, a történetek zöme nem most lát napvilágot először. Nincs másként ez most a Bodobács-csal sem. A legtöbb írás megjelent a Nők Lapjában, egy azóta rendszeressé lett rovatban. S bár az írások szülték a sorozatot, én akkor is boldog vagyok, hogy van. Köszönöm kollégáim, a szerkesztők, a tervezők, a korrektorok és a többiek figyelmét, türelmét és támogató szeretetét. Sok éve érzem, a Nők Lapjába írni öröm és felelősség egyszerre. Ezért dolgozom itt. Az olvasók rokonszenve, megerősítő szeretete csak ráadás. Meg nem szolgált ajándék. Köszönöm."

Schäffer Erzsébet - A ​szőlővirág illata
"Nem ​tudtam betelni a hajóval, a vízzel, a szemüveges fiú gondoskodásával. Akkor voltam először vitorláson, s először férfi közelében. Megcsapott valami a titokból, ami egy nőt és egy férfit összefűz, ami megremegteti a levegőt körülöttük, legyenek bárhol. Nem tudtam én semmit, ahogy most sem tudok sokkal többet. Vágy ez? Kérés? Test és lélek kíváncsisága? Kihajoltunk a víz fölé, aztán hanyatt feküdtünk, néztük a csillagokat. A karját a fejem alá csúsztatta. Beleremegtem. Nem mertem beszélni, csak odasúgtam. - Miért Sarkcsillag a hajó neve?" Rejtőzködő, mégis kitárulkozó "mesék" fűzére Schäffer Erzsébet tízedik kötete. Egy öreg szőlő, vonatkupék, vizek partja fogja keretbe vallomásos történeteit, melyekben most is az a bizalomból építkező csöndes, kíváncsian szemlélődő derű van jelen, ami könyveit oly sokak számára napi olvasmánnyá teszi.

Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg ​kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." "A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/

Schäffer Erzsébet - A ​hintalovak nappal alszanak
A ​szerző előadásában hallhatjuk a tizenegy történetet, amelyekről Lázár Ervin így ír: "Önfeledten olvastam ezeket a történeteket, mint a diákkori boldog vakációkon, és igazi barátra találtam. Megértettem, hogy az író nem egy olyan útról beszél, amely az egyik állomástól a másikig tart, sokkal hosszabb útról van szó, a lélektől lélekig tartóról." A CD-n az alábbi történetek hallhatók: A hintalovak nappal alszanak, Ezüstrózsa, Találkozás, Ne menj el messze, A sziget, Négy fohász, Pipacsvirágom, Rafiaszál, Báli szezon, Biciklin, Csókolom.

Schäffer Erzsébet - Egyszer ​volt
"Szemérmetlenül ​privát gondolatok, amelyekre talán rímel egy-egy találkozás. Bizonytalan vagyok. A kéziratot odaadtam egy barátnőmnek, aki szigorú, s akinek adok a véleményére. Egy sajtcédulán ezt írta: 'Köszönöm a paksamétát. Tegnap este és ma hajnalban is ezt olvastam. Nagyon jó, hogy így együtt van ez a sok gondolat és érzés. Tragédiák és örömök, ismert és ismeretlen emberek életmeséi. Kell, hogy az ember egy kicsit kilépjen önmaga intrikái és mosolyai mögül és rácsodálkozzon egy másik földi halandóra. Őszintén tetszik. És tudd, ezt nem írhatta volna meg más, egyedül csak te. Benne vagy. És ez jó. Gitta' " Schäffer Erzsébet újságíró, a Nők Lapja kivételes hangú szerzője. A lap hasábjain egyéni hangú műfajt teremtett, amely ötvözi a tárcaírás, a riport és a novella hagyományait. Interjúi különleges beszélgetések. Lázár Ervin írta róla: "Olyan erővel árad belőle a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert. " Ez a bizalom van jelen ebben a kötetben is. Mint előző két könyvét, ezt is úgy veheti kézbe az olvasó, hogy számíthat rá, lélektől lélekig tartó találkozásokban lesz része. A kiadó az ő kötetével indítja útjára a Nők Lapja Műhely könyvsorozatot.

Schäffer Erzsébet - Párarajzok
Jó ​néhány mesét rejtettem a párarajzok mögé. Mert most egy könyv erejéig csak visszatértem az útközben megesett történeteimhez. Mondjam, hogy ez a "műfaj" a kedvencem? Hol mosolyos, hol könnyes ismerkedős játék. Nincs nagy hűhó körülötte, elég, ha fölszáll az ember egy vonatra, keresztbe teszi a lábát, és figyel. Vagy leül, mondjuk, pacalt enni a piacon három marcona férfi mellé. De álmodozhat is egy fiú lelkébe bújva egy kék öbölre néző ablakban. Elkísér egy csudanőt Kecskeméttől Alaszkáig. Öreg katonamesét hallgat könnyes szemmel, és szamarat lovagol a rilai kolostort övező hegyekben. Ültek már átkarolva egy biciklivázon szerelmesen? S emlékeznek a koltói nászutasokra? Ugye, igen? És ez még csak töredék mindabból, ami itt szép sorban következik.

Schäffer Erzsébet - Hol ​nem volt
Példaképe, ​Lázár Ervin írta róla:Istenáldotta tehetséggel egy sajátos, semmihez sem hasonlítható műfajt teremtett. Írásai olyanok, mint a szemünk előtt kinyíló virágok. Habkönnyűek és súlyosan fénylők.; Schäffer Erzsébet a Nők Lapja kivételes hangú szerzője. Írásai; most, ebben a kötetben is -, különös ötvözetei novellának, balladának, riportnak, levélnek, naplónak; Mint előző könyveit, ezt is azzal a bizalommal veheti kézbe az olvasó, hogy számíthat rá, lélektől lélekig tartó utazásokban lesz része.

Schäffer Erzsébet - Ezüstróka
„Ahogy ​a nap rásütött, ezüstös fényben fürdött a hómező. Messziről, távcsővel egy sarki rókát pillantottunk meg. Vadászott. Óvatosan lépdelt, egyszer csak megállt. Fejét lehajtotta, majd egyik, aztán másik oldalára billentette. A hó fölött hallgatózott. Megfeszült a teste. Hirtelen, mintha rugó lökte volna ki, felugrott magasra. És fejjel előre, be a hóba. Csavaros mozgással egyre beljebb ásott, már csak a hátsó lába vége és a farka látszott ki. Majd ugyanolyan hirtelen kirúgta magát. Megrázta a bundáját. A szájában ott ficánkolt hosszú farokkal egy egér. Vagy cickány. Valami apró sarki rágcsáló. Cris rám nézett és nevetett. »Ezüstróka, így hívom. Már sok vadászatát láttam, nem tudok betelni vele. Te vagy ilyen, Lora. Kecses, okos, erős, aki nem adja fel. Kíváncsi, figyel, befúrja magát az ismeretlenbe… hogy élve maradjon.” Balyi Laura odüsszeiája nem csupán kalandos életút, sokkal inkább egy ember felnövekedése önmagához. Lora ma hetvennyolc éves. Vallomása nem is emlékezés, inkább valami emlékfolyam, ami kiárad, elönt maga körül mindent, és visz, sodor, kincsesládikót, hordalékot, uszadékfát, amit ér.

Schäffer Erzsébet - Szia, ​anya!
"Schäffer ​Erzsiből olyan erővel árad a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert. Történetei is erről szólnak. Istenáldotta tehetséggel egy sajátos, semmihez sem hasonlítható műfajt teremtett. Írásai olyanok, mint a szemünk előtt kinyíló virágok. Habkönnyűek és súlyosan fénylők." - (Lázár Ervin)

Schäffer Erzsébet - Egyszer ​elmesélem
Milyen ​jó lenne elmesélni egyszer a férfiakat. Akikkel találkoztam, akiket megszerettem, akiket elveszítettem, akikkel éltem és élek. Jó lenne elmesélni az álmokat kergetőket, a lemondókat, a gyengéket és az erőseket, a nyerteseket és az örök veszteseket.

Schäffer Erzsébet - A ​temesvári lány
A ​megrázó őszinteségű, személyes hangú, leginkább egyfajta sajátos naplóra emlékeztető könyv - anya és lánya "párbeszéde" az élet utolsó szakaszába érve - nem mindennapi kapaszkodót nyújt felderítetlen emberi kapcsolataink kibogozásához, megfejtéséhez. A történetek minden pillanatában ott a dráma, és ott a feloldozás, ott vannak a fogódzók, a megélt tapasztalások, hogy az élet olykor kikerülhetetlennek látszó buktatóin is át lehet evickélni. Az utolsó öt percben is. Nehéz pakkal megrakodva is. Nem biztos, hogy száraz lábbal, de partot érünk.