Ajax-loader

Kis Ervin könyvei a rukkolán


Kis Ervin - Káin ​és Ábel
Lebuda ​tekintete elsötétült, arcáról eltűnt a mosoly. - Ölelj meg! - De hirtelen hátralépett, kioldozta, ledobta ruháját. - Érezni akarlak. - Egymásba kapaszkodtak. - Szoríts! Akarlak! Téged akarlak! - Lezuhantak a fűbe. Ábel úgy érezte, megállíthatatlanul zuhan tovább. A száján lágy, meleg nedvesség fogta fel. Beleolvadt. A folyózúgás messze távolodott, eloszlott, a fény kihunyt a völgyben, mintha magába itta volna a csend. - Még! - A lány ráfonódott, fölébe került, birtokba vette nyugtalan kezével. Haja szétomlott, betakarta Ábel arcát. - Még fogjál! - Lebuda combja szétnyílt. Ábel zuhanni kezdett. a lágy meleg nedvesség fogta fel. A lány hirtelen kiáltást hallatott, elernyedt. - Tiéd vagyok! - Ábel magához ölelte. Megfeszítette magát a földön, megfordult, ő került fölébe. - Igaz lehet? Én vagyok? - Felemelte arcát. - A Semmiség? - Megmozdult a lány ölének mélyén. Lebuda egész testével válaszolt. - Körülfogsz, és bensőmben is te vagy! Te vagy a Mindenség! - Egymásnak feszültek, mintha még mindig nem lettek volna eléggé egymás közelében. Már nem különböztette meg saját mozdulatait az övéitől. Sose tapasztalt remegést érzett gerincében, amikor felhangzott Lebuda sikolya.

Kis Ervin - Noé ​kiszáll a bárkából
Noé ​töprengve nézett a távolba a bíbor ruhás alak válla felett. - Másik világba sodort az áradat? Két világ létezik? Prométheusz fia eltaszította magát az ablaktól, széles ívben körülmutatott a karjával a látóhatáron. - Egybefolynak a vizek! A világ egy!" A bibliai özönvíz túlélője meg nem gondolt hitének biztonságával ellenszegülésre, érvelésre, kérdezésre készteti Deukaliónt, Zeusz özönvizének túlélőjét. És a kérdések újabb kérdéseket sugallnak, a kérdésekre válaszok formálódnak, hogy Noét a "nem" és a "miért" kimondására kényszerítve, a két ember találkozásából a végtelen víz közepén megszülessék az emberi gondolat, melynek "apja az ellenszegülő, kétkedő értelem, szülőanyja pedig a kutató kíváncsiság": "Nézd meg jól - mutat a bárkára Deukalión. - Vedd szemügyre, most kívülről látod. Íme, az élet magjának rendelt isteni mű! Kiválasztottságod jelképe! Irányíthatatlan, megmozdíthatatlan. Nem hajtja se evező, se vászonból szabott szárnyba fogva a szél. Ormótlan, nehéz; de a tehetetlen bezártakkal együtt kényére sodorja az ár. Megnyithatatlan ajtaja mélyen a víz alatt. Ablaka egyetlen, belsejébe csak szűk réseken hatol be a levegő és a fény. Vigasztalanul bekenve az egész fekete szurokkal! És a bukott angyal megátkozott fia, hogy a függeszkedő szörnyet se feledjem, aki teljessé teszi a képet."

Kis Ervin - A ​távolság maradéka
Ferihegytől ​Ferihegyig fényképez végig az író egy hétköznapi, mégis nagyon sokatmondó utazást. Két testvér vált el egymástól egy évtizeddel ezelőtt. Z., pontosabban dr. Z., budapesti zenetudós néhány napos tartózkodása után Londonba utazik, hogy részt vegyen egy zenetudományi konferencián, és közben minden szabad idejét együtt tölti egyetlen fivérével, aki már meggyökeresedett londoni, tudományos kutató egy pszichológiai intézetben. Mi történt ez alatt a néhány nap alatt? Azt is lehetne mondani, semmi egyéb, mint az efféle látogatások mindig megismétlődő apró mozzanatai: utazási láz az indulás előtt, útitársak felvillanó arcai, az első tárcsázás az idegen telefonkészüléken, gyors, szinte riadt ismerkedés az új környezettel, a másfajta tárgyakkal, ebéd idegen ételekből és italokkal, eltévedés az idegen nagyvárosban, egy új kabát vásárlásának apró gondja és öröme, egy kis szakmai irigység, egy kis meghatott csend a búcsúnál - aztán megint az útitársak, a felemelkedő gép és végül a minden utazás után, minden hazatéréskor megrázó felismerés: Budapesten sárga a villamos. Mégis: a szűkszavúan elénk tárt néhány nap után nagyon közelről megismerjük a két testvért, a két különböző, de mégis egyező, egymást vonzva taszító két belső világot - de valamivel többet tudunk a külső, nagyobb világról is, melyben valamennyien élünk. Amikor a regény végén a pesti sofőr azt kérdi a hazaérkező dr. Z.-től, hogy "Londonban hány fok volt?" - akkor Z. szinte szimbolikusan feleli: "Nem tudom, Fahrenheitben mérik." Mégis: a regényt letéve úgy találjuk, hogy itthon melegebb van.

Kis Ervin - Vakformázás
"- ​Szeretném bejelenteni: lemondok az állásomról. - Mit beszélsz? Felelőtlen őrültség. A padlásszoba-romantika lejárt lemez... - Engedd meg. Túljutottam ezen. Döntöttem. Befejezettnek tekintem hivatali pályafutásomat" - válaszolja egy nagyvonalú, fontos tervezőintézet vezetőjének Jákob, aki eddig a pillanatig nagy reményű főosztályvezetője volt ugyanennek az intézetnek, minden adottsággal és lehetőséggel rendelkezett, hogy az úgynevezett "felső százezer" életét élje. Azaz egyvalami mégis hiányzott belőle: a hit a munkájában, a hivatali karrier boldogságában, az elegáns lakás és életvitel vonzerejében. Ezt a hitetlenséget, kamasz-önmagának fel nem adását jelzi, hogy pulóverben jár, játékos "umaham" nyelven társalog beosztottjával, és albérletben lakik, ahol aprócska játékcsengőt szerel fel titokban, hogy becsempészhesse nőismerőseit. De van valami, ami tartalmat ad megbotránkoztató "komolytalanságának", egy remény, amiben még hihet: a szobrászat, a kemény küzdelem az anyaggal, a kővel, hogy élete, önmaga "szimbólumaivá" változtassa az anyagot. S amikor kitérve a biztos karrier útjából, a bizonytalan művészi alkotómunkára teszi fel életét, saját sorsán mutatja be, mi a szobrászatban a vakformázás: "Nedves agyagmodellről egyetlen öntvényt állítunk elő. Nem látjuk többé, gipszbe temetjük. Csak két negatív formadarabunk marad. Nem tudhatjuk, sikerült-e a pozitív öntvény, míg ki nem szabadult a negatív burokból. - Ha nem sikerül? - Elpusztul..."

Kis Ervin - Origenész
Kis ​Ervin regénye hitelesen történelmi és költött figurák segítségével a második-harmadik századba, a keresztények még forrongó, sőt, forradalmár világába, az egyház létrejöttének küszöbére vezeti az olvasóját. A hit kegyelmi állapota, a hit csapdái, a hit elsorvadása érdekli az írót. A vakbuzgó, a felszínes, az önemésztő, a doktriner, a cinikus eszközzé aljasuló, az alkotó létnek értelmet adó hit módozatait és egyetlen ember által és átélhető fázisait vizsgálja. A regény középpontjában Origenész, a hittudós áll, akinek varázslatos egyénisége nagy szerepet játszott abban, hogy Alexandria a korai kereszténység egyik bölcsője lett. Origenész elméleti munkássága is igen jelentős: nézeteit a mai teológia, felfedező izgalommal, újra vizsgálat tárgyává tette.

Kollekciók