Ajax-loader

Tamási Áron könyvei a rukkolán


Tamási Áron - Rendes ​feltámadás
Válogatott ​novellák.

Tamási Áron - Tamási ​Áron összes novellái
I. ​kötet. Novellái többnyire a székely falu világát ábrázolják, mesei ihletésű, költői realizmussal, mókázással és humorral mutatva be szegénysorsú, de életrevaló hőseit. Szociális érzékenységgel tárja fel a társadalom belső ellentéteit. Hősei emberi nagyságot tanúsítanak a tragédiákban, s szinte emberfölöttivé magasztosulnak (Tüzet vegyenek; Zeng a magosság). Más novellatípusok is szerepelnek a kötetben: népmesei szálakkal átfűtött, pajzán történetek (Ördögváltozás Csíkban), s a székely falu és lakóinak bensőséges, szeretetteli rajza (Mihályka, szippants; A legényfa kivirágzik), vagy messianisztikus, a metafizika világába kalandozó írások (Ecet és vadvirág). Tartalmazza a kötet az egyik legérdekesebb, sok vitát kavaró elbeszélését, a Siratnivaló székelyt, melynek romantikus stílusa, az egyetemes emberi kérdéseket kutató mondanivalója új utat jelöl művészetében. A II. kötet a 30-as évek termését tartalmazza. Tamási Áronnak ez az alkotói korszaka - amely lényegében az 1940-es évekig, a háborús esztendőkig, illetve Budapesten való letelepedéséig tartott - a novellák tekintetében a legtermékenyebb és legjelentékenyebb periódus; részint folytatta a pályakezdés tematikáját, részint megújította kisprózája szemléletmódját, éspedig azzal, hogy látása valóságközelibb, ábrázolásmódja kevésbé áttételes lett, miközben őrizte az egyetemes emberi kérdések megfogalmazásának művészi szándékát. A valósághoz való közelebb kerülésének legtanulságosabb darabja a külvárosi kocsmatörténet, a Szeder és Butyka, mely a maga "konok realizmusával" a városi létforma kemény bírálata. Tamási valamennyi története végül is az emberség keresésének, a humánus és méltó élet lehetősége felmutatásának egy-egy gyönyörű darabja, főként a játékosság és azon belül is a nyelvi erő eszközeivel hatóan. Ebben az időszakban kedélye csak ritkán fordul borúsra, hangja tragikusra (Pókos magyar; Mikes Kelemen), főleg akkor, ha székely népe sorsa fölé hajol (Erdélyi társaság). Az egyik leggazdagabb eszköztárú, legszebben szóló magyar prózaíró világa tárul föl e két kötetből is az olvasó előtt, aki megfigyelheti az író verizmus nélküli realizmusát és tündéri-mitikus látásra való erős hajlamát, érdekfeszítő cselekményvezetését és - újra meg újra - rendkívüli nyelvi hatásosságát. Ez a stilizáció - mely a népnyelv originális rétegeiből vétetett - kivételes hangulatteremtő erővel közvetíti az író és hősei mondandóját, érzelmeiket, kinyitja az ábrázolás távlatát, ugyanakkor természetessé teszi, közel hozza a költőiséget, a tündériséget, a mitikusságot és a líraiságot. Tamási nyelve hű tükre sajátszerű "ellentmondásosságának": a gond, a baj, a szegénység árnya mögül mégis földerengő életerejének, derűjének, jövőperspektívájának, az Igazítás a világon eltökéltségének.

Tamási Áron - Ábel ​Amerikában
Ábel ​népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kiséri végig Tamási Áron trilógiája - Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában - küzdelmét a létért, a megmaradásért. Csavaros észjárású, furfangos emberke, aki kalandjai során talpraesettségével, humorával, emberségével, segítőkészségével úrrá lesz a nehéz helyzeteken. Megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy aztán visszatérjen szülőföldjére, a havasokhoz, mert ahogy a könyvben található, már szállóigévé vált mondat állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

Tamási Áron - Virágos ​veszedelem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tamási Áron - Szólít ​a szülőföld
Tamási ​Áron három művét olvashatjuk e kötetben: az 1949-ben írt Bölcső és Bagoly lírai szépségű vallomás a szülőföldről, a gyermekség, az iskoláskor első éveiről, az 1953-ban kiadott Hazai tükör történelmi regény, naplószerű krónika a múlt század közepéről, míg a betegágyon diktált, befejezetlenül maradt Vadrózsa ága Tamási férfikorának tükre, visszapillantás az írói pálya első évtizedére.

Tamási Áron - Tündöklö ​Jeromos
Ez ​a kiadás Tamási egész estét betöltő színpadi műveit tartalmazza. Ősvigasztalás Énekes madár Tündöklő Jeromos Vitéz lélek Csalóka szivárvány "Én sohasem akartam egyebet megírni, csak ezt a való életet." Tamási Áron színpadi műveiről

Tamási Áron - Szívbéli ​barátok
Tamási ​Áron a nagy székely mesélő ifjúsági regényét utoljára 1946-ban vehette kézbe az olvasó. A hamisítatlan erdélyi történet sok apró anekdota-szerű elemből válik mesterien szerkesztett gyöngyfűzérré. Izgalom és derű, szeretet és szenvedés, kétségbeesés és előre tekintő bizakodás járja át lelkünket olvasásakor. A meseszép történetet azzal ajánljuk fiatal és idősebb olvasóinknak, hogy mindnyájan megtalálják benne emberségünk nélkülözhetetlen értékeit és gazdagabbak legyenek általa.

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben
Ábel ​népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kiséri végig Tamási Áron trilógiája - Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában - küzdelmét a létért, a megmaradásért. Csavaros észjárású, furfangos emberke, aki kalandjai során talpraesettségével, humorával, emberségével, segítőkészségével úrrá lesz a nehéz helyzeteken. Megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy aztán visszatérjen szülőföldjére, a havasokhoz, mert ahogy a könyvben található, már szállóigévé vált mondat állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

Tamási Áron - Jégtörő ​gondolatok I-II.
Baráti ​kapcsolatuk, szellemi rokonságuk alapján így emlékezett Illyés Gyula 1974-ben Tamási Áronra: "...Áronnál kezdettől fogva óriási jelentőségűnek azt tartottam, hogy ábrázolni tudta, valóban, a magyar népnek egy nagy rétegét, olyan realitáson túli formában is hitelesen, ami akkor még nem hatott tárgyi hitelességűnek. Hisz akkor voltaképpen még a naturalizmus módszereivel volt szokás ábrázolni minden szenvedést, elsősorban a parasztságért... Lényegét, a művészi erejének megvilágítását...Németh László, Illés Endre, Babits, Féja Géza egy-két ráérzésében látom; azt, hogy ő európaian, ismétlem: García Lorcához mérhetően fejezte ki egy né életérzését. Összefonom a szálakat. Nem a személyét tartom fontosnak - amiről édesen kedves anekdotákat tudnék elmondani én is ( de hisz lesz rengeteg ember, aki ezt elmondja), hanem a művészi nagyságát. Nem a halinás, a ravasz, a góbé eszejárású, előtte már untig bevált írótípust kell ábrázolni; nem ez volt. A komoly, európai nagyságú művészt. A talpig bátor, kitűnő embert; a férfit, aki az életben is megállta a helyét... A művészi szó s nem a tájszók mesterét bámulom. Számomra ez a lényegesebb. És az, hogy még a gondolkodásmódjában, mint népéért felelős ember, milyen feddhetetlen volt... A magyar irodalomban az a vigasztaló, hogy a nagy tehetségek útjuk során valahol átalakulnak nagy jellemekké; ez a táj - ez a talaj - arra kényszerít. A jó írói hajlam nem szükségszerűen jó erkölcsi hajlam is. Voltak léha tehetségek, nyugaton száz számra. De a mi furcsa alakulásunk a történelemben más törvényt szab. Aki ezt nem érti meg, az nem lehet itt jelentékeny, igazi író... Áron nem gondolt sokat az európai tájékozottsággal; ő az időből vette ki, hogy mi a művészi teendő; mi az emberi magatartásnak a normája az akkori Magyarországon. A fegyverbarátság iránti hűség, a jóhiszemű ellenfél megbecsülése, az okos taktika megteremtése. Nem akarom Bethlen Gábort és a többieket idézni. De nehéz helyzetekben nem a handabandázás, hanem a bölcs előrelátás és a szigorú eszmetisztázottság a lényeges. Hogy mit jelent nemcsak egy népet, hanem végül egy nemzetet is képviselni, azt ő - ismétlem - az ösztöneiben tudta." A _Jégtörő gondolatok_ Tamási négy évtizedes publicisztikai munkásságának gyűjteménye, amely ismeretlen írásokat, hozzáférhetetlen újságok és folyóiratok lapjain rejtőzködő cikkeket, riportokat, a rádióban elmondott hozzászólásokat, kéziratban lappangó kiadatlan műveket is tartalmaz. Első ízben kapunk így átfogó képet a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának közéleti szerepléséről, rendkívül sokirányú érdeklődéséről.

Tamási Áron - Egyenes ​Tóbiás
A ​gyermekekhez szóló novellaválogatás talán még sűrítettebben mutatja föl a Tamási-kispróza jellegzetességeit, mint a válogatás alapjául szolgáló életmű-hosszmetszet, Összegyűjtött novellái 1-2. Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, a kötet összeállítója ügyelt arra, hogy a kisebbek előtt megmutatkozzék Tamási Áron szülőföld-varázslata, amelyben ember és természet csaknem azonos jelentőségű fogalmak; érdes valóság és kedves móka egy tőről fakadók; a góbés dialógusokra épülő "feleselő novellák" cselekményt dinamizáló jellege; a napi realizmus és a népmesei abszurd közelsége; a naiv hősök komolykodása és a fölnőttek gyermetegsége; a jellemképleteket megtestesítő, stilizált alakok és a velük együtt élő táj pontos, hangulatfestő rajzolata. ; Az ősi, pogány természetimádat és a keresztényi áhítat Tamásinál együttjáró szellemisége jellemzi állattörténeteit is (János nemzései); a pompás tájban balvégzetű sejtelmek, hajdani árnyak is átlibbennek (Kikelet). A havas a természetben élő ember drámai küzdelmeinek is tere, amely minden vadsága mellett is nemesebb összecsapások színhelye, mint az emberi világ sokszor alantas zűrzavara (Hegyi csata; Harmat és vér). De minden bajon és végzeten fölülkerekedik a győzelmes élet őserejű indulata, a "feleselő novellák" serdülő hőseinek induló buzgalma (A legényfa kivirágzik; Piros alma), vagy a székely nép életrevalóságát illusztráló, a Nyírő-prózával rokonságot mutató derűje (Iparos Bimbó; Kivilágított fapiac). A Tamási-novella motivikája már-már modellszerűen az Isten-ember-halál gondolati háromszögből bomlik ki (Rendes feltámadás), amely az élet értelmének keresésévé nemesül. Ezt az értelmet ugyanis a jóság és a szeretet adja hősei sorsához (Hűséges Mártonka). ; Cselekményében egyszerű, jelentésében többrétű a novellák környezete és emberi világa; telítve az elérhetetlen, ám örökérvényű igazságok vágyával - a jóra termettség ábrázolásával, ahogyan a címadó novellában is olvasható: "a kérdésekre, amiket a világ vagy az emberek feladnak, azokra felelj mindig egyenesen". - Széles körben beszerzendő és ajánlandó kötet.

Tamási Áron - Jégtörő ​Mátyás
"A ​Jégtörő Mátyás úgy kezdődik, mint egy fantasztikus regény. Egy büntetett szellem földi vándorlásait mondja el, míg különböző állati formákon át emberi testbe ér. (...) ez a könyv önmagától és szinte észrevétlenül valóságos népmeseregénnyé válik, s épp ezáltal hoz új, különös műfajt a magyar irodalomnak. Ami a legföltűnőbb: a mesehangulat Tamási regényébe valahogy nem is a fantasztikum ajtaján lopózik be. Maga a csodás história, a szellem vándorlásának története állatból állatba csöpp meseszerűséget sem mutat. A mese nem ebből a szellemhistóriából indul, hanem épp ellenkezőleg: a földi valóságból, egy intim falusi képből, a paraszti környezet rajzából, amelybe a száműzött szellem állati minőségében belecsöppen, hogy rámért „szolgálatát" teljesítse. (...) Ez a hang, ez a líra, a Jégtörő Mátyás fantasztikus meséjét éppoly igazi, tőrőlmetszett Tamási-könyvvé avatja, mint amilyen akár az első Ábel-kötet volt.” (Babits Mihály)

Tamási Áron - Ábel ​az országban
Ábel ​a második részben egy fogorvos segédjeként járja az országot. Kíváncsisága és csavaros észjárása miatt rengeteg kalandba keveredik. Egy börtönben eltöltött éjszaka után kezd el gondolkodni azon, mi célra vagyunk a világon. Tamási e regényét is utánozhatatlan bájú, lírai töltésű költői nyelv, a székely észjárás egyéni szellemességét tökéletesen visszaadó jellemzések, a szülőföld természeti és a kor sajátosságainak hangulatos tükrözése és humanista gondolat érvényesülésébe vetett meggyőződés jellemzi.

Tamási Áron - A ​bölcső és környéke
Három ​önéletrajzi írás. Szülőföldem (részlet) Bölcső és bagoly Vadrózsa ága

Tamási Áron - Tamási ​Áron összegyűjtött novellái I.
Hajnali ​madár 1922-1930 Rügyek és reménység 1930-1936

Tamási Áron - Bölcső ​és bagoly
A ​három részesre tervezett regényes önéletrajzi mű első kötete. Szíves kalauzként Székelyföldre, időben a század elejére viszi el az olvasót, szülőföldjére, a Nyikó völgy Farkaslakára. Megismerkedünk a falu keletkezésének legendájával, a környező községekkel, a székelyek eredetével, majd az író őseivel, akik a többi székely család életét példázzák. Gyűrkőznek a sovány földdel, őrzik egy zárt világ hagyományait, de minden nemzedékükben akad valaki, aki kiemelkedik; a nép követeként kiröppen a világba. A könyv az első emlékezetes betegségtől a kiröppenésig, az elemi iskola végéig mutatja be hősét. Gyermekkori csínyek, szorongások, ráeszmélések mögül kirajzolódik a felnőtteket kritikával szemlélő, a munkát korán megtanuló és jókedvvel végző kisfiú embersége. Megelevenedik az anya "szenvedő s mégis derűs tekintete", az apa "komoly és értelemben díszes arca", de nem hiányoznak a család és a falu életének komor, nehéz pillanatait felidéző oldalak sem. Néha úgy tűnik, hogy az emlékezés megszépíti a valóságot, mégis teljes világot rajzol az író, melynek a tisztesség, a szabadságszeretet, a szorgalom és a kövek alól is virágot hajtó remény az alapja. Tamási művészetében az idealizáló-szimbolizáló művek után a Bölcső és bagoly fordulatot jelent a realizmus irányában. A székely valóság sokoldalúan hű rajzával, a gyermekkori élményekhez hozzáadva a felnőtt tapasztalatát, magával ragadó társadalmi regényt teremtett, amely lírával átszőtt önvallomás és vallomás is egyben. A szülőföld és a gyermekkor napfényes-árnyékos világában a szerző művészetének rejtett forrásaira bukkanhatunk. Nyelvi fordulataiból, stílusából elénk tárul a székely nép észjárása, lelkisége; összegezve kapjuk mindazt, amit a népköltészettől és az útra bocsátó közösségtől kapott.

Tamási Áron - Tiszta ​beszéd
Publicisztikai ​irások 1923-1940

Tamási Áron - Téli ​verőfény
Novelláskötet. TARTALOM: Dömzsödi ​vitéz Magyari jégvirág Derék adomány Járvány bíró Hol járt a kecske? Virágzik a csemete Angyalok éneke Áldás a rónán Cimboraságban Júdás Sapka December Igazítás a világon Teremtett világ Hegyi csata Módos temetés Ezüstegér Hírnök Árpád Téli verőfény

Tamási Áron - Tamási ​Áron válogatott művei I-II.
Ábel ​a rengetegben Ábel az országban Ábel Amerikában Jégtörő Mátyás Válogatott novellák Színművek: - Énekes madár - Csalóka szivárvány Bölcső és bagoly

Tamási Áron - Énekes ​madár
Tamási ​Áron (1897-1966) Énekes madár című "székely népi játék"-nak nevezett színművével - Féja Géza szavaival élve - friss légáram tört be a magyar színpadra: tulajdonképpen ekkor bontakozott ki véglegesen a régi népszínművek hamis szemléletéből. Az 1933-ban keletkezett színmű másik neves méltatója, Illés Endre szerint "az álomnak és a valóságnak, a félhomálynak és a napfényes szikrázásnak, a halálnak és a szerelemnek ilyen teljességével csak a megrendítő székely balladák szóltak eddig Erdélyről". Két szempont, két megközelítés, egyben azonban közös a hangjuk, s ez az elismerés: kortársként is pontosan tudták, hogy Tamási Áron tolla alól korszakos mű, remekmű került ki.

Tamási Áron - Jegtörő ​Mátyás / Ragyog egy csillag
A ​Jégtörő Mátyás úgy kezdődik, mint egy fantasztikus regény. Egy büntetett szellem földi vándorlásait mondja el, mely különböző állati formákon át emberi testbe ér... Valódi hőssé ebben a könyvben lassankint maga az elbeszélő lép elő, a vándorló és mesélő szellem, aki állatból állatba jár különös küldetéssel, hogy mindig a jóknak segítsen. Könnyű benne magának az író szellemének a szimbólumát látni, aki leereszkedik a lét naiv és primitiv formáihoz, megérti minden állat nyelvét, s az út végén szimbolikus diadallal ölt emberi alakot a tavaszi gyermek formájában, aki "megtöri a jeget". Babits Mihály

Tamási Áron - A ​legényfa kivirágzik
Tamási ​Áron legszebb meséi és legmesésebb elbeszélései olvashatók ebben a kötetben. Az ízes nyelven elbeszélt történetek életre keltik a korabeli Erdély és a székely mesevilág különös alakjait: az eszes vándorlegényt, a segítőkész ördögöt, a szeretetre vágyó Halált, a furmányos kereskedőt és persze a szép hajadont, akinek rózsa illatozik a köldöke helyén. Hun eredet monda, pimasz góbé mese és életrajzi visszaemlékezés épp úgy található a válogatásban, mint felizzó szerelemről vagy boldogtalan karácsonyról szóló novella. Herbszt László színes rajzai egyszerre mutatják meg a történetek drámai erejét és felszabadító humorát.

Tamási Áron - Elvadult ​paradicsom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tamási Áron - Tamási ​Áron összes novellája I-II.
Németh ​László írja 1935-ben: "Amikor a nyáron Erdélyt jártam, Tamási Áron azzal tisztelt meg, hogy lekísért a szülőfalujába. Sosem láttam szegényebb falut. A sárral bevert házacskák sarkán keresztbe illesztett gerendák ugrottak ki, arról tudta meg az ember, hogy fából vannak. Maguk a lakosok is szűkölködők, egyszerűek, ki a sovány föld segítségével gyűrte az adót, ki a hegyekre járt föl szénégetőnek, a városokba napszámosnak. De amilyen szegény volt a falu, olyan tündéri. Az utcák játékos labirintként csavarogtak a gyümölcsösök közt, és a hegyekről szaladó víz elől magas lábakra húzódott házikók, derékon körbefutó virágos tornácukkal, mint furcsa, mókás cölöpépítmények álltak a habos kert fölött. Hallgattam az elénk akadt rokon panaszát, embermagas keresztek alá heveredve, a temetőn, s mulatságunkra este egy bokor nép: rokon, ismerős telepedet körül a négy vendégnek megterített asztalt; katonatörténeteket meséltek, bajt és tréfát a menekülés idejéből, s óvatosan egy fúvószerszám is mögéje bátorkodott a megindult éneknek. Néztem a merev lárvaarc mögül mókázó asszonyokat, éreztem a dal s tréfa fölött a falura nehezedő nyomást, mely e lelkek színes szénsavát hajtotta, s kénytelen voltam elhinni, hogy csakugyan van falu, amely a Tamási-novellák falvára ennyire hasonlíthat. Amit a költészet színének hittem, élet volt, amit góbéságban agyafúrt túlzásnak: közbeszéd. A költő öccse és húga éppoly élvezetesen meséltek, mint a költő; egy séta kellett volna csak nekik, ki a műveltségbe, hogy fölfedezzék, mi van bennük, éppolyan költők lettek volna, mint ő. amikor a vízér dombjai közt a falucska feltűnt, el volta szánva, hogy azért sem látom benne az Énekes madár színpadát. De mihaszna, ezt a falut nem Tamási költötte, elébb őt a falu; akárhol vágtam meg, ő folyott belőle, ahogy a barackból csak baracklé folyhat. Milyen szerencsés ez az író, gondoltam. Ehelyett a faluja dolgozott, s a népe lelkét színesre verő évszázadok. Mást se tesz, csak mint a kútfő, bukja a mások szegénységéből, életkedvéből fölszálló ízeket, s annyi költőnek, aki dicsőséget sosem látott, minden dicsőségét ő aratja le, székely Homérosz maga. Bizony hálás lehet a falujának. Akárhova-merre csetlett botlott, csak haza kellett rándulnia, vonaton, lélekben, s a fürdető szülőföld lemosta róla az útiport, s meglökte: rajta, ahogy tanítottalak. A maga fejétől Czímeresek-et írt volna, a faluja szólította Ábel néven. Az egyik arany fölött kezd ásni, a másik messze tőle. Farkaslaka tanúsága szerint a tehetség éppannyira körénk, mint belénk rejtett kincs, s Tamási örök adósa a bábának, aki világra itt segítette." Első ízben jelennek meg Tamási Áron összes novellái. Az 1967-es gyűjteményes" huszonöt fontos írással egészült ki: ez a kiadás nyújt teljes képet az író egyik jellemző műfajáról.

Tamási Áron - Játszi ​Remény
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók