Ajax-loader

Tamási Áron könyvei a rukkolán


Tamási Áron - Eszmélj, ​Ábel!
Egy ​író életművének alapos gondozását, a filológiai-irodalomtörténeti koronát a kritikai kiadás jelenti. Nem csak a szövegvariánsok, variációk, módosulások tűnnek fel a gondozott szövegben, de a keletkezés és a fogadtatás dokumentumai is. Természetesen csak kis lépésekben juthatunk el idáig, először az Összegyűjtött, azután az Összesművek megjelentetése előzheti meg a végső, azaz kritikai kiadást. Tamási Áron esetében jó okunk van feltételezni, hogy hamarosan eljutunk idáig, az utóbbi évtizedekben megéledő kutatási kedv a garancia erre, véli Urbán László irodalomtörténész, a kötet összeállítója. A jelen antológia az ismeretlenből válogat, vagyis első utánközlésekről (cikkek, tárcák, jelenetek, beszédek, feljegyzések) van szó, de nem maradtak ki Tamási nyilatkozatai, interjúi, korai írásai sem. Lezárásként a Függelék az íróra emlékezők írásaiból, nyilatkozataiból mutat egy csokorra valót. Az Eszmélj, Ábel! különleges Tamási-portré, ami az ismert életművet színesíti. Mert: regényeim igényes nagy gyermekek. Mindig elégedetlenek és elvágyódnak hazulról a nagyvilágba. Színjátékaim nyugtalan kamaszok. Az elbeszéléseim az én legkedvesebb apró gyermekeim, nyilatkozta Tamási 1943 januárjában. Ott éltem szülőfalumban, Farkaslakán édesapámmal, aki egyszerű szegény gazdaember. Tizenegyen voltunk testvérek, én voltam a harmadik. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen végeztem el, s utána, amikor kitört a világháború, harctérre mentem. A háború után alig múlott el egy esztendő, szűknek éreztem magam körül a falut, s elmentem világot látni; áthajóztam az óceánon, hogy meglássam Amerikát. Három évig éltem Amerikában. Voltam kocsimosó, kifutó, vegytisztító és kőműves-napszámos. Később azonban, egy erdélyi ismerősöm révén, bankba kerültem. Itt vált tudatossá bennem, a messze tengerentúli világvárosban az a lelkemben régen hánykolódó gondolat, hogy valamit tenni kell otthon a népért. A szegény székely parasztok lerongyolt követei egyre sűrűbben látogattak el hozzám álmomban s hívtak, hogy jöjjek vissza a havasi nép közé. Anyám kötényében hozta a sok-sok székely könnyet, hogy ez mind értem van, üljek hát hajóra. Nem volt maradásom. A Szűzmáriás királyfi című regényem még az évben már Kolozsvárott jelent meg

Tamási Áron - Szűzmáriás ​királyfi
"Regényem ​egy esztendő óta él és forr bennem, csak nyugalomba kéne menekülnöm ismét, hogy megírhassam. Úgy megyek haza, mint a szántóvető a földre egy sereg búzával" - írta Tamási Áron még Amerikából. A Szűzmáriás királyfi-val született meg 1928-ban a székely "eposzregény", mellyel az író - már az Ábel megírása előtt - bizonyította, hogy Bartók és Kodály "lélektestvére". A Szűzmáriás királyfi, melynek új kiadása híven követi az író igazításait, az életmű meghatározó alkotása. "A székely sorsot olyan sötét jajgatással írtam meg, hogy arra a sötét jajgató forrásra a későbbi időkben is, mint szomorú szarvas, rájárt a székely lélek" - vallotta Tamási Áron élete végén.

Covers_11232
elérhető
2

Tamási Áron - Czímeresek
Tamási ​Áron Czímeresek című regénye 1918-1919-ben játszódik. Kolozsvár a haláltáncát járja. Ellepi egy különös tömeg, a világháború törmeléke: a háború petéiből kikelt valutabetyárok, a púderes arcú világfiak, az embersáskák sokasága. Mi lesz Erdély sorsa? Meg lehet-e teremteni önállóságát? Megkezdődik a román betörés... Tamási Áron regényes korrajzában a történelmi, társadalmi hátteret, a kor atmoszféráját idézi fel. Pamfletszerűen, karikírozva az erdélyi magyar arisztokrácia-a "czímeresek"- világát, hamis illúzióit. Az író 1931-ben saját kiadásban jelentette meg a regényt, amely akkor hatalmas vihart kavart. A Czímeresek több, mint három évtizedes szünet után került ismét az olvasó kezébe.

Tamási Áron - Szirom ​és Boly
Az ​öreg Szirom Antal, a messzi földről idevándorolt székely telepesek öreg bírója, az emberi "boly" született vezetője és élő lelkiismerete mondja el emlékirat formájában Tamási Áron új regényének, a baglyodi termelőszövetkezet megalakulásának a történetét, melyet az író magyar regé-nek neveztt el. "Legyen ez az írás az élet rendje szerint" és "égő gyertyája legyen jószándékomnak" - kezdi krónikáját Szirom apó, aki legkedvesebbik unokáját maga mellé véve, beszegődik öreg fejjel a szomszédos állami gazdaságba, hogy a "tövénél" tanulmányozza ki a közös gazdálkodás csinját-binját, melynek vezetésére a falu népe már egyakarattal kiszemelte őt. Szirom bácsi önként vállalt küldetése sikerrel jár, s átvezeti a bolyt a termelőszövetkezetbe, melynek elnöke lesz. Az átvezetés nagy pillanatában teljesedik kis a közösség szolgálatára rendelt élete. Szirom apó nem sokkal a megalakulás után meghal, de életének példázata - mely a nevét viselő szövetkezet ifjúságához s természetesen minden ifjúsághoz szól - vezeti a legkedvesebbik unoka tollát, amikor ezt az egyszerűségében megrázó emberi történetet berekeszti: "...nagyapám pillangós szavai közül felrepülnek az ő igéi, melyek a mai világról az ifjakhoz szólnak. Azokkal az igékkel úgy írta nagyapám, hogy a háború után ez a mai világ megrázta magát, mint a homokból fölkelt oroszlán. Most hullanak róla a homok szemei, s ahogy hullanak, úgy ifjodik egyre. És ha erejében még egy kicsit zabolátlan is, majd mi, ifjak, királlyá tesszük a csillagok között."

Tamási Áron - Ősvigasztalás
A ​kötetben szereplő kilenc darab kilenc villanása sziporkázó szellemének - méltán sorakoznak klasszikussá vált művei mellé.

Tamási Áron - Hazai ​tükör
Több ​mint száz évvel röptet vissza az időben Tamási Áron. A színhely: Erdély, az 1848-as váró és 1849-et is megélő Erdély. A történet: maga a történelem, melynek egy fiatal berecki parasztdiák, Madár Vince a krónikása. Ahogy az ő életén átcsapnak a nagy idők: emberré érésének szakaszai a kisdiák első lépéseitől a tudományok közt az első szerelemig, a forradalom lázas napja, a csüggesztő vereségig és a bujdosásig - úgy éli át az olvasó Madár Vince történetét, és benne Erdély néhány nagy évének történetét. A Hazai tükör Tamási Áron egyik legérettebb regénye. Utolérhetetlen írásművészete és mondanivalója szerencsésen találkozik itt. Kossuth-díjas könyvének ez a hatodik kiadása bizonyára sok új olvasót hódít meg

Tamási Áron - Jégtörő ​Mátyás
"A ​Jégtörő Mátyás úgy kezdődik, mint egy fantasztikus regény. Egy büntetett szellem földi vándorlásait mondja el, míg különböző állati formákon át emberi testbe ér. (...) ez a könyv önmagától és szinte észrevétlenül valóságos népmeseregénnyé válik, s épp ezáltal hoz új, különös műfajt a magyar irodalomnak. Ami a legföltűnőbb: a mesehangulat Tamási regényébe valahogy nem is a fantasztikum ajtaján lopózik be. Maga a csodás história, a szellem vándorlásának története állatból állatba csöpp meseszerűséget sem mutat. A mese nem ebből a szellemhistóriából indul, hanem épp ellenkezőleg: a földi valóságból, egy intim falusi képből, a paraszti környezet rajzából, amelybe a száműzött szellem állati minőségében belecsöppen, hogy rámért „szolgálatát" teljesítse. (...) Ez a hang, ez a líra, a Jégtörő Mátyás fantasztikus meséjét éppoly igazi, tőrőlmetszett Tamási-könyvvé avatja, mint amilyen akár az első Ábel-kötet volt.” (Babits Mihály)

Tamási Áron - Világló ​éjszaka
Tamási ​Áron novelláinak első kötete a szerelem és a halál, Tamási két legfontosabb témája köré rendezve közöl tizenkét-tizenkét írást, Vallasek Júlia, a 20. századi erdélyi magyar irodalom kutatója válogatásában. A könyv tartalmazza Tamási legfontosabb elbeszéléseit, de egyben novellaművészetének kevésbé ismert hangjait is megszólaltatja.

Tamási Áron - Ábel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tamási Áron - A ​bölcső és környéke
Három ​önéletrajzi írás. Szülőföldem (részlet) Bölcső és bagoly Vadrózsa ága

Tamási Áron - Rügyek ​és reménység
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tamási Áron - Magyari ​rózsafa
A ​székely népi alkatot, gondolkodást, beszédet örökíti meg Tamási műve: ezt nehéz elemezni, de szerencsére mindnyájan ismerjük már zamatát, különösségeit, emberi értékeit és fogyatkozásait, melynek táji és törzsi jellegzetessége nem fáraszt, hanem inkább üdít. Valami virágos mesehangulat árad belőle, még drámai pillanataiban is: ha csak a munkái címét nézzük Tamásinak, megérezzük ezt a hangulatot. Mélyről jött, sokat feltáró, gazdagító költészet az övé: valóban egy nép géniusza szólal meg benne, s műve a népi irodalom fényes kincse.

Tamási Áron - Jégtörő ​gondolatok I-II.
Baráti ​kapcsolatuk, szellemi rokonságuk alapján így emlékezett Illyés Gyula 1974-ben Tamási Áronra: "...Áronnál kezdettől fogva óriási jelentőségűnek azt tartottam, hogy ábrázolni tudta, valóban, a magyar népnek egy nagy rétegét, olyan realitáson túli formában is hitelesen, ami akkor még nem hatott tárgyi hitelességűnek. Hisz akkor voltaképpen még a naturalizmus módszereivel volt szokás ábrázolni minden szenvedést, elsősorban a parasztságért... Lényegét, a művészi erejének megvilágítását...Németh László, Illés Endre, Babits, Féja Géza egy-két ráérzésében látom; azt, hogy ő európaian, ismétlem: García Lorcához mérhetően fejezte ki egy né életérzését. Összefonom a szálakat. Nem a személyét tartom fontosnak - amiről édesen kedves anekdotákat tudnék elmondani én is ( de hisz lesz rengeteg ember, aki ezt elmondja), hanem a művészi nagyságát. Nem a halinás, a ravasz, a góbé eszejárású, előtte már untig bevált írótípust kell ábrázolni; nem ez volt. A komoly, európai nagyságú művészt. A talpig bátor, kitűnő embert; a férfit, aki az életben is megállta a helyét... A művészi szó s nem a tájszók mesterét bámulom. Számomra ez a lényegesebb. És az, hogy még a gondolkodásmódjában, mint népéért felelős ember, milyen feddhetetlen volt... A magyar irodalomban az a vigasztaló, hogy a nagy tehetségek útjuk során valahol átalakulnak nagy jellemekké; ez a táj - ez a talaj - arra kényszerít. A jó írói hajlam nem szükségszerűen jó erkölcsi hajlam is. Voltak léha tehetségek, nyugaton száz számra. De a mi furcsa alakulásunk a történelemben más törvényt szab. Aki ezt nem érti meg, az nem lehet itt jelentékeny, igazi író... Áron nem gondolt sokat az európai tájékozottsággal; ő az időből vette ki, hogy mi a művészi teendő; mi az emberi magatartásnak a normája az akkori Magyarországon. A fegyverbarátság iránti hűség, a jóhiszemű ellenfél megbecsülése, az okos taktika megteremtése. Nem akarom Bethlen Gábort és a többieket idézni. De nehéz helyzetekben nem a handabandázás, hanem a bölcs előrelátás és a szigorú eszmetisztázottság a lényeges. Hogy mit jelent nemcsak egy népet, hanem végül egy nemzetet is képviselni, azt ő - ismétlem - az ösztöneiben tudta." A _Jégtörő gondolatok_ Tamási négy évtizedes publicisztikai munkásságának gyűjteménye, amely ismeretlen írásokat, hozzáférhetetlen újságok és folyóiratok lapjain rejtőzködő cikkeket, riportokat, a rádióban elmondott hozzászólásokat, kéziratban lappangó kiadatlan műveket is tartalmaz. Első ízben kapunk így átfogó képet a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának közéleti szerepléséről, rendkívül sokirányú érdeklődéséről.

Tamási Áron - Akaratos ​népség
A ​kötetben található színművek: Hullámzó vőlegény - Színjáték három felvonásban 1946. Ördögölő Zsózsiás - Mesejáték három felvonásban 1952. Hegyi patak - Drámai színjáték három felvonásban 1958. Boldog nyárfalevél - Színjáték három felvonásban 1961.

Tamási Áron - Tamási ​Áron színjátékai I-II.
Tamási ​Áron nemcsak novelláiban, regényeiben, de a színpadi dráma műfajában is jelentőset, különlegeset alkotott. Arisztophanész nyomdokain elindulva és a huszadik századi avantgard áramlatokkal ismerkedve, alkatához illő és varázslatos formákat hozott létre a mitológia, a folklór és a közvetlen tapasztalat egyesítésével. I. kötet: 1924-1942 II. kötet: 1943-1966 Függelékként közrebocsátjuk a színházról, valamin az egyes drámákról szóló írói vallomásokat is.

Tamási Áron - Ragyog ​egy csillag
Két ​rokonítható regény első részében (Jégtörő Mátyás) a Jó szellem számtalan alakban (rovar, madár, állat képében) ölt testet, hogy segítse Mátyás és Márta, a fiatal, szegény székely házaspár családalapítását. A második részben (Ragyog egy csillag) a Jó szelleme - nem minden harc nélkül - az újszülött kis Mátyás testébe költözik. A cselekmény itt is egyszerű: a fiú cseperedik, növekszik, iskolába kerül. Apja lassan gyarapítja vagyonát, mígnem kitör a háború, és behívják katonának.

Tamási Áron - Hazai ​tükör / Bölcső és Bagoly / Vadrózsa ága
"Drámai ​korszak ábrázolására vállalkozott? Valóban, de művének nagyobbik fele inkább mesteri előszó a 48-as szabadságharchoz, a Hazai tükör utolsó soraiban pedig felvillan a megbékélés reménye. A háború a regény vége felé indul halálos útjára, de inkább messziről érkező dörgését halljuk, jobbára csupán a szikrái csapnak idáig. Különös, eredeti történelme ez, látszólag kétarcú. Érezzük, hogy az író is ott menetelt volna a többivel a hadi utakon, szívesen feláldozta volna magát az elnyomottak, a megtiportak emberi és nemzeti jussáért. Ugyanakkor, mintha a halál aratása idején is élni tanítaná, a megmaradás hősiességére nevelné népét. Ám ez a kettősség csupán látszólagos, és magasrendű egységet jelent. Általában hazafiságnak nevezik. A Hazai tükör a patrióta Tamási Áron egyik legszebb vallomása." Féja Géza "A Bölcső és Bagoly-t, gyermekkorának történetét és népi írásművészetének remekét, 1949-ben írta Tamási Áron, s a könyv 1953-ban jelent meg első ízben. A hűségé ez a könyv is, és tárgya szerint talán jobban, vagy legalábbis közvetlenebbül, mint a többiek. Az anya "szenvedő s mégis derűs tekintete", az apa "komoly és értelemben díszes arca" és a szorgos család körül a szorgos falu, az emberi munka szakadatlan szép ritmusa és szinte ősi teremtő-hangulata - ezekhez a tájakhoz, arcokhoz és eszmékhez tért vissza ebben a könyvben az író hűsége, hogy újabb művekhez új erőt merítsen. S erőforrás lesz éppen ezért az olvasó számára is ez a kis kötet, és azt sem fogja tagadni, amit az előszóban olvashatott, hogy Tamási Áronban "olyan írót ismert meg, aki mindenen okulva tanít és az élethez holtig gyűjti a kedvet..." Czibor János "Nagyon kedves írás a Vadrózsa ága. De nagyon fájdalmas is. Írója megtalálta benne az igazi volt-időt, kalapjába fogta az önirónia madarát is, de igazában már egyiket sem tudta lehozni a hegyről - a kézirat megszakadt. Írások, művek sorának kellett volna még következnie. És nem utolsó novellái, nem is a sort lezáró drámái, de a Vadrózsa ága bizonyítja: következhettek volna." Illés Endre

Tamási Áron - Gyökér ​és vadvirág
"Az ​írónak lényegében minden írása számadás. Ez a könyv nemcsak lényegében nevezhető annak, hanem formája szerint is. Ugyanis nem csupán szépszámú novellát és elbeszélést ölel egybe az olvasó számára, hanem emlékezik és emlékeztet a bőséges időkre is, melynek immár örökre elnyugodott ölében termettek ezek a gyümölcsök... Ha kezedbe veszed ezt a könyvet, kedves Olvasó, s a csendben zizzentve forgatod annak lapjait: bizonyára hallani fogod, hogy jár és néha megszólal ez a könyv, mint egy virágos és titokzatos óra..."

Tamási Áron - Tamási ​Áron válogatott művei I-II.
Ábel ​a rengetegben Ábel az országban Ábel Amerikában Jégtörő Mátyás Válogatott novellák Színművek: - Énekes madár - Csalóka szivárvány Bölcső és bagoly

Tamási Áron - Zeng ​a magosság I-II.
Válogatott ​novellák

Tamási Áron - Elvadult ​paradicsom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tamási Áron - Egyenes ​Tóbiás
A ​gyermekekhez szóló novellaválogatás talán még sűrítettebben mutatja föl a Tamási-kispróza jellegzetességeit, mint a válogatás alapjául szolgáló életmű-hosszmetszet, Összegyűjtött novellái 1-2. Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, a kötet összeállítója ügyelt arra, hogy a kisebbek előtt megmutatkozzék Tamási Áron szülőföld-varázslata, amelyben ember és természet csaknem azonos jelentőségű fogalmak; érdes valóság és kedves móka egy tőről fakadók; a góbés dialógusokra épülő "feleselő novellák" cselekményt dinamizáló jellege; a napi realizmus és a népmesei abszurd közelsége; a naiv hősök komolykodása és a fölnőttek gyermetegsége; a jellemképleteket megtestesítő, stilizált alakok és a velük együtt élő táj pontos, hangulatfestő rajzolata. ; Az ősi, pogány természetimádat és a keresztényi áhítat Tamásinál együttjáró szellemisége jellemzi állattörténeteit is (János nemzései); a pompás tájban balvégzetű sejtelmek, hajdani árnyak is átlibbennek (Kikelet). A havas a természetben élő ember drámai küzdelmeinek is tere, amely minden vadsága mellett is nemesebb összecsapások színhelye, mint az emberi világ sokszor alantas zűrzavara (Hegyi csata; Harmat és vér). De minden bajon és végzeten fölülkerekedik a győzelmes élet őserejű indulata, a "feleselő novellák" serdülő hőseinek induló buzgalma (A legényfa kivirágzik; Piros alma), vagy a székely nép életrevalóságát illusztráló, a Nyírő-prózával rokonságot mutató derűje (Iparos Bimbó; Kivilágított fapiac). A Tamási-novella motivikája már-már modellszerűen az Isten-ember-halál gondolati háromszögből bomlik ki (Rendes feltámadás), amely az élet értelmének keresésévé nemesül. Ezt az értelmet ugyanis a jóság és a szeretet adja hősei sorsához (Hűséges Mártonka). ; Cselekményében egyszerű, jelentésében többrétű a novellák környezete és emberi világa; telítve az elérhetetlen, ám örökérvényű igazságok vágyával - a jóra termettség ábrázolásával, ahogyan a címadó novellában is olvasható: "a kérdésekre, amiket a világ vagy az emberek feladnak, azokra felelj mindig egyenesen". - Széles körben beszerzendő és ajánlandó kötet.

Tamási Áron - Tündöklö ​Jeromos
Ez ​a kiadás Tamási egész estét betöltő színpadi műveit tartalmazza. Ősvigasztalás Énekes madár Tündöklő Jeromos Vitéz lélek Csalóka szivárvány "Én sohasem akartam egyebet megírni, csak ezt a való életet." Tamási Áron színpadi műveiről

Tamási Áron - Szólít ​a szülőföld
Tamási ​Áron három művét olvashatjuk e kötetben: az 1949-ben írt Bölcső és Bagoly lírai szépségű vallomás a szülőföldről, a gyermekség, az iskoláskor első éveiről, az 1953-ban kiadott Hazai tükör történelmi regény, naplószerű krónika a múlt század közepéről, míg a betegágyon diktált, befejezetlenül maradt Vadrózsa ága Tamási férfikorának tükre, visszapillantás az írói pálya első évtizedére.

Tamási Áron - Tiszta ​beszéd
Publicisztikai ​irások 1923-1940

Tamási Áron - Tamási ​Áron összes novellája I-II.
Németh ​László írja 1935-ben: "Amikor a nyáron Erdélyt jártam, Tamási Áron azzal tisztelt meg, hogy lekísért a szülőfalujába. Sosem láttam szegényebb falut. A sárral bevert házacskák sarkán keresztbe illesztett gerendák ugrottak ki, arról tudta meg az ember, hogy fából vannak. Maguk a lakosok is szűkölködők, egyszerűek, ki a sovány föld segítségével gyűrte az adót, ki a hegyekre járt föl szénégetőnek, a városokba napszámosnak. De amilyen szegény volt a falu, olyan tündéri. Az utcák játékos labirintként csavarogtak a gyümölcsösök közt, és a hegyekről szaladó víz elől magas lábakra húzódott házikók, derékon körbefutó virágos tornácukkal, mint furcsa, mókás cölöpépítmények álltak a habos kert fölött. Hallgattam az elénk akadt rokon panaszát, embermagas keresztek alá heveredve, a temetőn, s mulatságunkra este egy bokor nép: rokon, ismerős telepedet körül a négy vendégnek megterített asztalt; katonatörténeteket meséltek, bajt és tréfát a menekülés idejéből, s óvatosan egy fúvószerszám is mögéje bátorkodott a megindult éneknek. Néztem a merev lárvaarc mögül mókázó asszonyokat, éreztem a dal s tréfa fölött a falura nehezedő nyomást, mely e lelkek színes szénsavát hajtotta, s kénytelen voltam elhinni, hogy csakugyan van falu, amely a Tamási-novellák falvára ennyire hasonlíthat. Amit a költészet színének hittem, élet volt, amit góbéságban agyafúrt túlzásnak: közbeszéd. A költő öccse és húga éppoly élvezetesen meséltek, mint a költő; egy séta kellett volna csak nekik, ki a műveltségbe, hogy fölfedezzék, mi van bennük, éppolyan költők lettek volna, mint ő. amikor a vízér dombjai közt a falucska feltűnt, el volta szánva, hogy azért sem látom benne az Énekes madár színpadát. De mihaszna, ezt a falut nem Tamási költötte, elébb őt a falu; akárhol vágtam meg, ő folyott belőle, ahogy a barackból csak baracklé folyhat. Milyen szerencsés ez az író, gondoltam. Ehelyett a faluja dolgozott, s a népe lelkét színesre verő évszázadok. Mást se tesz, csak mint a kútfő, bukja a mások szegénységéből, életkedvéből fölszálló ízeket, s annyi költőnek, aki dicsőséget sosem látott, minden dicsőségét ő aratja le, székely Homérosz maga. Bizony hálás lehet a falujának. Akárhova-merre csetlett botlott, csak haza kellett rándulnia, vonaton, lélekben, s a fürdető szülőföld lemosta róla az útiport, s meglökte: rajta, ahogy tanítottalak. A maga fejétől Czímeresek-et írt volna, a faluja szólította Ábel néven. Az egyik arany fölött kezd ásni, a másik messze tőle. Farkaslaka tanúsága szerint a tehetség éppannyira körénk, mint belénk rejtett kincs, s Tamási örök adósa a bábának, aki világra itt segítette." Első ízben jelennek meg Tamási Áron összes novellái. Az 1967-es gyűjteményes" huszonöt fontos írással egészült ki: ez a kiadás nyújt teljes képet az író egyik jellemző műfajáról.

Tamási Áron - Virágos ​veszedelem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tamási Áron - Rendes ​feltámadás
Válogatott ​novellák.

Tamási Áron - Ölelő ​szeretettel
Negyven ​viharos évet fog át ez a több mint 150 levelet tartalmazó válogatás. Tamási Áron írta valamennyit író vagy költő kortársainak. Az elsőt 1923. március 23-án küldte az atyai jó barátnak, Benedek Eleknek, a kötetzáró levél pedig a magyarországi könyvkiadó barátnak, Illés Endrének szól. Ám nem csupán - Tamási életén átszűrve - az erdélyi és magyarországi történelem, irodalmi közélet keresztmetszetét találjuk ebben a könyvben! Még az éppen készülő művekről szóló beszámolóknál, a magánéleti gondokról és örömökről szóló híradásoknál is többet nyújt ez a gyűjtemény. A levelek mai olvasóját magával ragadja a remek stiliszta, a kiváló humorú ember, a magánlevélben is mindig felelősségteljesen megnyilatkozó író, és nem utolsó- sorban az érzés, melyet a legtöbb levélzáró formulája fejez ki leginkább: „Baráti szeretettel ölel: Áron. "

Tamási Áron - Ábel
Az ​Ábel-regényekről írt kritikák szinte egybehangzóan az otthonteremtő igyekezetben ismerik fel az éles eszű erdőpásztort, majd alkalmi munkákból élő vándorlegény vidámító tetteinek, groteszk helyzeteinek, leckéztető tréfáinak és szomorú tűnődéseinek legfőbb indítékát. De azt már kevesen veszik észre, hogy Tamási miért vitte fel hősét a Hargitára. Mert korlátozottnak látta az igazság kimondását: ott fenn bármit csinálhat kínjában szegény, nem kárhoztatja senki, mert a Hargitán nincsenek társadalmi formák, sem szerkesztett vallás, sem olyan erkölcs, amely csak lefelé kötelező. Megbízatásának megszűntével azonban rákényszerül arra, hogy alaposan szétnézzen az országban sőt kalandos hányattatásai során megjárja Amerikát is a szegények oldalán. Az író a sokszor idézet mondatot - Ábel újra és újra föltett kérdésére - az ördögtől megszabadult, hontalan néger ajkára adja: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Tamási Áron - Énekes ​madár
Tamási ​Áron (1897-1966) Énekes madár című "székely népi játék"-nak nevezett színművével - Féja Géza szavaival élve - friss légáram tört be a magyar színpadra: tulajdonképpen ekkor bontakozott ki véglegesen a régi népszínművek hamis szemléletéből. Az 1933-ban keletkezett színmű másik neves méltatója, Illés Endre szerint "az álomnak és a valóságnak, a félhomálynak és a napfényes szikrázásnak, a halálnak és a szerelemnek ilyen teljességével csak a megrendítő székely balladák szóltak eddig Erdélyről". Két szempont, két megközelítés, egyben azonban közös a hangjuk, s ez az elismerés: kortársként is pontosan tudták, hogy Tamási Áron tolla alól korszakos mű, remekmű került ki.

Tamási Áron - Téli ​verőfény
Novelláskötet. TARTALOM: Dömzsödi ​vitéz Magyari jégvirág Derék adomány Járvány bíró Hol járt a kecske? Virágzik a csemete Angyalok éneke Áldás a rónán Cimboraságban Júdás Sapka December Igazítás a világon Teremtett világ Hegyi csata Módos temetés Ezüstegér Hírnök Árpád Téli verőfény

Kollekciók