Ajax-loader

Angyalosi Gergely könyvei a rukkolán


Angyalosi Gergely - Dekonstrukció és esztétika
Angyalosi Gergely irodalomtörténész, kritikus, a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetének professzora. A dekonstrukció és az esztétika viszonyával foglalkozó könyvében arra hívja fel a figyelmet: ha a dekonstrukció „esztétikájáról” beszélünk, szem előtt kell tartanunk, hogy Derrida sohasem írt olyan értekezést, amelyben összefoglalta volna a szépről vagy a műalkotások mibenlétéről szóló nézeteit. Ezzel szemben számos könyvében, konferencia-előadásában, interjújában érintette az esztétika klasszikus kérdéseit. Ezekben a szövegekben sohasem frontálisan vagy tematikusan tárgyalja az esztétikai problémákat, hanem kerülő úton, eltérítve azokat a tradicionális gondolati ösvényekről, sokféle, egymástól különböző és disszemináló gesztusok révén, amelyekkel folyamatosan dekonstruálja az esztétika tradicionálisnak tekinthető kategóriáját. Az esztétika hagyományos fogalmának dekonstrukciójából azonban nem következik, hogy egységes és áttekinthető, valamint mindenki számára "alkalmazható" esztétikai szemlélet jön létre. A dekonstrukció Derrida szerint esemény. Nem "valaki" csinálja, hanem történik, ha az olvasó aktív részvételével is. Nem olyan technika vagy alkalmazás, amelyet el lehet sajátítani, majd más területeken felhasználni. A filozófus esztétikai tárgyú írásai közül a könyv elsősorban azokat emeli ki, amelyek az irodalmat érintik. Egy-egy fejezet erejéig azonban szükségképpen utalnia kell a vizuális művészetekre és az építészetre vonatkozó írásokra is, érzékeltetve, hogy mégis csak annak a szemléletmódnak a teljessége a tét, amelyet a 18. század közepe óta "esztétikának" nevezünk.

Angyalosi Gergely - Romtalanítás
"Romtalanítás" ​ez többféle értelemben: a kíméletlenül múló idő által folyamatosan rongálódó szövegek el- és betakarítása, ám a romok építőanyagként való felhasználására tett kísérlet is egyúttal. Jó esetben ugyanis ezek a látszólag alkalomhoz kötött, önmagukban záródó írások feltárhatják addig ismeretlen vonatkozásaikat is. Tudatos elrendezésükkel (meg némi szerencsével) kirajzolhatják bizonyos elméleti problémák folyamatosságát éppúgy, mint egyfajta "mozgó irodalomtörténetnek" legalább a sejtelmét. Az összegyűjtésnek természetesen van kockázata is. Előfordulhat, hogy az egyes írások nem nyílnak meg egymás közelségétől, nem alakulnak ki közöttük újabb erővonalak. Az is bizonyos, hogy egy kötetbe zárva szinte az olvasó szeme elé tárják szerzőjük előítéleteit, ízlésének vagy gondolkodásmódjának korlátait; aki csupán azzal vigasztalhatja magát, hogy néha ezekből is lehet tanulni. Akárhogyan is, az "állagvédelemmel" mindenképpen érdemes megpróbálkozni. (Angyalosi Gergely)

Angyalosi Gergely - E. Csorba Csilla - Kulcsár Szabó Ernő - Tverdota György - Nyugat ​népe
2008 ​októberében a Petőfi Irodalmi Múzeum, az MTA Irodalomtudományi Intézete és az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete szervezésében háromnapos konferenciát szervezett a 100 éves Nyugatról. A kötetben az előadások szerkesztett, bővített, jegyzetekkel kiegészített anyagát olvashatják el a téma iránt érdeklődők.

Angyalosi Gergely - Roland ​Barthes, a semleges próféta
"A ​klasszikus metafizika számára semmiféle nehéséget nem okozott a személyiség »megosztása« (Racine: »Két ember lakozik bennem«); éppen ellenkezőleg, a két ellentétes fogalomra épülő személyiség úgy működött, akár egy jó paradigma (fenn/lenn, test/szellem, ég/föld); az egymással harcban álló részek egyetlen értelemnek, az Ember értelmének megalapozásában békéltek meg. Ezért aztán ha ma a megosztott alanyról beszélünk, ezt nem abból a célból tesszük, hogy elismerjük egyszerű ellentmondásait, kettős posztulációit stb.; a cél egyfajta széttöredezettség, olyan folyamatos szétforgácsolódás, amelynek áramában már nincs fő mag, sem értelemstruktúra: nem ellentmondásos, hanem szétszórt vagyok."

Angyalosi Gergely - A ​költő hét bordája
Angyalosi ​Gergely (1953) a mai magyar értekező próza középnemzedékének egyik legjelentősebb képviselője. Tanulmánygyűjteménye első felében arra tesz kísérletet, hogy új prózapoétikai szempontok alapján szélesítse az irodalmi műalkotás megértésének és befogadásának horizontját. A prózai s költői művek precíz szaktudományos, ugyanakkor az esszéisztikus megközelítésmód könnyedségét és szépírói vrtuozitását sem nélkülöző vizsgálata mellett a szerző figyelme általánosabb irodalomelméleti, narratológiai, textológiai, szemiotikai problémákra is kiterjed. Mindemellett a jelenkori fikozófiai diskurzusok lehetőségfeltételei és esélyei izgatják. A dekonstruktivizmus áramlatának szubtilis elemzése során a filozófiai kérdezés- és gondolkodásmód nem szűnő dilemmáit latolgatja: hogyan lehet állandóan ébren tartani a "kritikai potenciált" gondolkodásunkban, miként "tágítható a metafizikán belüli mező (Foucault szép kifejezésével élve) a "kívülség gondolata" irányába". _A költő hét bordája_ című tanulmánygyűjtemény felépítését ezen irodalomtudományi, esztétikai és bölcseleti érzékenység határozza meg. Összességében elmondható, hogy a könyvben hagyomány és lelemény örökös vitája új kontextusba helyeződik, ezáltal is továbbgondolandó kérdéseket teremtve. Ezt a kontextust Angyalosi szelíd humorral és nyelvi invencióval egyénített stílusa, továbbá a műalkotás autonómiájának s az interpretáció végtelenségének tiszteletben tartása teszi különös színezetűvé. A kötetben szereplő harminc tanulmány a szerző utóbbi húsz évben született írásaiból ad reprezentatív válogatást.

Angyalosi Gergely - A ​minta fordul egyet
A ​kötet írásai három témacsoportra oszthatók:az első a 20.század magyar klasszikusaival foglalkozik, a második csoportba a kortárs szerzők műveiről írott kritikák kerültek, a harmadik csoport esszéi a filozófia és az irodalom érintkezési területein mozognak.

Kollekciók