Ajax-loader

Robert Bloch könyvei a rukkolán


Img_0109
elérhető
2

Robert Bloch - Tűzgolyó
Akkor ​túl járok már a fordulón, látom a cellát... És a cellában van valami - elsőre nem is bírom kivenni mi - nézem csak erősen - mi az. Egyszerre világosan látom. Előrejön a rács mögött, és látom. Ez egy nő! De nem igazából. Torkom száraz, szeretném beletömni öklömet, mert hallom már, hogy én is motyorgok-bugyorgok, akár ő, ha szám be nem tömöm rögtön. Ez a nő halott. Halott, igen. Tagjai elszenesedtek, mint egy fa holt ágai. De azért mozognak. A nő mozog. Ez itt - mozog. A nő most a rács felé közelít. Lassan, csoszogva. S hull közben darabokra, mint a pernyévé vált papír, még most is, ahogy jönne felém. A szemem guvad, mintha ki akarna bukni a koponyámból, annyira nézem ezt, hátrálnék is, de odagyökerezett most meg a lábam, állok a kosárral.

Robert Bloch - Strange ​Eons
Albert ​Keith discovers a magnificent painting of a feasting ghoul, buys it, and is drawn inexorably into a world of horror and death. He and his friend, Simon Waverly, slowly realize that the fiction of the noted Howard Phillips Lovecraft may not be imaginative writings at all, but have hideous counterparts in the real world; that Lovecraft's stories were based on fact; that his message is a warning to mankind! Alerted, will Man be able to stop the minions of Cthulhu, the Great Old Ones? If not, it spells doom for the world as we know it. Robert Bloch, renowned author of Psycho, winner of BOTH the Hugo award for science fiction and the World Fantasy Award for Life Achievement, has a world-wide reputation both on the screen and in print. He has written numerous TV scripts and movie screen plays but got started as an author of horror stories while only a teen-ager. He was a protege of Howard Phillips Lovecraft and this novel, based on Lovecraftian themes, is his homage to his mentor. Richard Powers is the most revered artist in the science fiction field. His art was the seminal influence for scores of today's artists and his paintings for Ballantine Books in the 1950s are classics of art and composition. John Stewart is a British artist whose stunningly intricate black and white art has been featured in the World Fantasy award-winning Whispers as well as other leading journals of fantasy and horror.

Robert Bloch - Pszicho
A ​neon nem égett. A motel koromsötét. A lány lecsavarta a gyújtást és csak várt. Most már hallotta az esőcseppek monoton dobolását, mögötte pedig mintha sóhajtozott volna a szél. Sötétség vette körül; mintha falként magasodott volna fel minden oldalról. S ő egymagában ül a sötétben. Ez a pénz nem segíthet rajta és Sam mit tehet? Persze, hát rosszfelé fordult; idegen útra. Megásta a saját sírját, most aztán belefekhet. De hát miért is gondol ilyesmire? Nem sír az, hanem ágy. Még mindig ez jár a fejében - "nem sír az, hanem ágy" - amikor hatalmas árnyék tornyosult fel a sötétben, majd lassan kinyiotta a kocsi ajtaját.

Robert Bloch - Psycho ​(Penguin Readers)
Marion's ​dream is coming true. She only needs a room for one more night before she can marry Sam. Driving through the night, she's lost and tired. Then she sees the Bates Motel. She thinks she is lucky. But there, something terrible is waiting for her.

Robert Bloch - Psycho
She ​was a fugitive, lost in a storm. That was when she saw the sign: motel - vacancy. The sign was unlit, the motel dark. She switched off the engine, and sat thinking, alone and frightened. She had nobody. The stolen money wouldn't help her, and Sam couldn't either, because she had taken the wrong turning; she was on a strange road. There was nothing she could do now - she had made her grave and she'd have to lie in it. She froze. Where had that come from? Grave. It was bed, not grave. She shivered in the cold car, surrounded by shadows. Then, without a sound, a dark shape emerged from the blackness and the car door opened. Psycho is not a tale for queasy stomachs or faint hearts. It is filled with horrifying suspense and the climax, instead of being a relief, will hit the reader with bone-shattering force.

Robert Bloch - Pszicho ​2.
Norman ​Bates békésen tölti napjait az elmegyógyintézet rácsos ablakai mögött. Már megszabadult attól a rögeszmétől, hogy azonos az anyjával, megszabadult transzvesztita hajlamaitól, elfeledte, hogy szabad életében megölte és hentesbárddal feldarabolta barátnőjét. Egy szép nyári vasárnapon, amikor látogatók lepik el az intézetet, váratlanul zavar támad, és a nagy felfordulásban elszabadul a pokol. Norman Bates meggyilkolja látogatóját, egy apácát, magára ölti ruháját, kiszökik a kapun. Elkezdődik a hajsza, újabb hullák szegélyezik az utat, amely végül is a filmgyárba vezet: ott ugyanis élelmes filmesek szeretnének nagy pénzeket keresni Norman Bates szörnyű tettének filmre vitelével...

Kollekciók