Tersánszky Józsi Jenő könyvei a rukkolán

Tersánszky Józsi Jenő - Martin Coucou
Martin Coucou, de J. Jenő Tersánszky, est un roman picaresque du XXe siecle. Le héros est un moderne descendant de Gil Blas, de Till Eulenspiegel et du Hongrois Ludas Matyi, mais exempt de toute pose héroique et dépouillé de tout prestige social.

Tersánszky Józsi Jenő - Majomszőrpárna
Csiklandós ​nevethetnékje támadt. Kis híján föl nem ébresztette Cliffordot, ahogy elvihogta magát. Ez egy isteni pofa, ez a világcsavargó! Tiszta boldogság benne lenni egy ilyen szőrmúzeumban, megörökítve... Jaj! Micsoda édes dolgok vannak a világon!... Ott nézte, nézegette Etuska a Clifford féltve őrzött gyűjteményét, tőle két kéznyújtásnyira. Csodaszép aktok éles kis fényképei mellékelődtek néhol a hajtincsekhez. Egzotikus köntösökben hivalkodtak más női képmások. Japán, arab, eszkimó, maláji arcok, állati hökkentség, buja vigyorgás, szúró gúny lövellt ki ezekből a szép szemekből...

Tersánszky Józsi Jenő - Kakuk ​Marci
1913-ban ​közölte a Nyugat a Ruszka Gyuriék karácsonyá-t, melynek vérbő csavargó epizódfigurája, Kakuk Marci majd csak 1922-ben indul hódító útjára, a Kakuk Marci ifjúságá-ban Közel két évtizeden át írta Tersánszky kedvenc kópéhőse kalandos históriáját. Időről időre újabb regénnyel állt elő, s oszlatta el a folytatás helyességét kétségbe vonó barátok, szerkesztők, írótársak kételyeit. Kakuk Marci figurája mindvégig eleven maradt, s az egész regényfolyamra – mind a nyolc könyvre – érvényesek Móricz Zsigmond szavai a Kakuk Marci ifjúságá-ról: Tökéletes könyv. Biztos szem, biztos kéz, mester-operatőr munkája, amellett egy gazdag, finom, drága kedély ömlő lírai muzsikája … Az ember mint társadalmi lény, valami csodálatos elrendeződés folytán, szinte rekeszesen, rétegesen külön szinteken él. Sohasem volt magyar író, aki ezt a legmélyebb réteget, a koldusok, csavargók, hülyék, sárlakók világát oly közelről s oly édes-otthonisággal ismerte volna, mint Tersánszky.

Tersánszky Józsi Jenő - Sarkantyúvirág
Mind ​a négy kisregényem a jelenben, illetve a legközelebb-múltban játszódik le. Hőseik is mai jellemek. Az egyik fiatal mérnöknő, a másik egy téeszcsé elnöke, a harmadik zenész, a negyedik régész. Mozgásuk, jellegzetességeik korunk bélyegeit viselik. Legföllebb abban tartanak kapcsolatot a régebbi múlttal, hogy én nem erőltetem azt a ma dívó alkotói módszert, amely nem az emberi, a lelki sajátosságokat domborítja ki, hanem főleg azokat az értékeket, amivel mint társadalmi lény hasznosítja magát valaki.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​céda és a szűz
E ​kisregények hősei jobbára vergődő, kallódó, a polgári társadalom általános terheit saját sorsukban hordozó emberek. Ilyen Jámbor Óska, a cselszövevénytől körülvett mukás, ilyenek A céda és a szűz nőalakjai, a Sámsonok hanyatló előkelői és feltörekvő újgazdagjai és végül ilyenek háborús regényeinek hősei is, akik a pusztítás korának átkát szenvedik egyéni életükben. E kisregénynek legjobbjai megérdemlik, hogy a Tersánszky regények mellé helyezzük őket, mert vallomásuk az emberről és a világról, csakúgy, mint a bennük megnyilvánuló ábrázoló- és írásművészet, alkotójuk legnemesebb törekvéseit tükrözi.

Tersánszky Józsi Jenő - Sziget ​a Dunán
A ​néhány hónapja elhunyt, immár valóban klasszikusunkká vált Tersánszky Józsi Jenő teljes életművének színskálája villódzik ebben a hét kisregényben. Ahány írás, annyiféle hang és hangulat, annyiféle háttér és atmoszféra; A Heródes király babonája és A bátor nyírőlegény vérbeli Tersánszky-írások a javából, a Kakuk Marci szomszédságából – A nevelőkisasszony, az Egy nőcsábító naplójából vagy a Majombőr párna nagy írónk könnyűműfajbéli kalandozásainak tájairól való, s kifogyhatatlan játékosságát, garabonciás kedvéd tükrözi. Kitűnő szórakozást nyújtanak ezek az elbeszélések, s az édesbús romantika vagy a harsány erotika hangulatkulisszái között mégis remekbe formált figurákat vonultatnak fel. A Sziget a Dunán derűs happy endjét egy fiatal nyár ragyogása, remek vadevezős háttér teszi hitelessé. Az Amikor jott a szörnyű ostrom komoly, második világháborús problematikáját is át- meg átszövi a groteszk látás, Terszánszky jellegzetes humora.

Tersánszky Józsi Jenő - Szerenád ​/ Vadregény
Szerenád Hivess ​Boldizsár földbirtokos már túllépte ötvenedik évét, amikor beleszeret egy részeges zenetanár bájos fiatal leányába, Gwendolinba. A leány Barát Kristófot, apja legtehetségesebb tanítványát szereti, de feláldozza magát a családért: hozzámegy a gazdag földbirtokoshoz. Barát Kristóf óriási karriert fut be, világhírű zenész lesz, de fáradt, agyonhajszolt emberré válik. Amikor újra megjelenik szülővárosában, felmerül a kérdés: kit szeret hát Gwendolin? Vadregény A történet a millenniumi évek hangulatával indul. Él Nagyszeben városában egy adóellenőr, feleségével és világszép leányával. A leányt hirtelen támadt szerelemmel feleségül veszi Szebenyi János hadapród, egy iszákos, kártyás földbirtokos. Felesége leánykát szül, de azután hamarosan meghal. Szebenyi bánatában az egész birtokot elveri. Végül is az anyós veszi magához Szebenyit és Laurát. A leánynak Szeben leggazdagabb szépfiúja udvarol, ő azonban nem szereti a nyápic, finomkodó úrfit. A két regény Tersánszky kevéssé ismert művei közé tartozik, de a nagyközönség bizonyára szívesen fogja őket fogadni. Tersánszky erős realitásérzékénél fogva ezekben a könyveiben is kritikával nézi a feudális és polgári életformát, de kritikáját egyfajta nosztalgia színezi: az a szimpátia, amit az író a társadalmon kívülivé vált, kocsmázó-kártyázó emberek iránt érez. Szebenyi János, az elszegényedett földbirtokos már egészen közeli rokona Kakuk Marcinak.

Tersánszky Józsi Jenő - Ruszka Gyuriék karácsonya / Kakuk Marci ifjúsága / Az amerikai örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tersánszky Józsi Jenő - Kakukk Marci
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​félbolond / Egy ceruza története
A ​Holnap Kiadó e kötettel megkezdi Tersánszky Józsi Jenő Művei elnevezésű sorozatát - azzal az igénnyel, hogy az író munkásságának valamennyi fontos darabjával (az eddig könyvbe nem foglaltakkal is) megismerkedhessen az olvasó. A félbolond (1947) című regény Tersánszky szülővárosába kalauzol: Nagybányára. Oda, ahol 1896-tól a nevezetes művésztelep is működött. A címszereplő, a kétes tehetségű piktor, a született hencegő egyben egy szánalomra és megértésre is méltó embertípus megtestesítője. A bűbájos városkában - az író nevezte így szülőhelyét - az ifjú bohémek szerelmi körtánca és baráti kavargása is „bűbájos", ám az elsőrangú jellemző erejű, fordulatos művészregény az ironikus kritikai elemeket sem nélkülözi. Az Egy ceruza története (1948) a háborús regények, illetve az ún. tárgytörténetek egyike. Míg A félbolondban a "boldog békeidők" utolsó felvonása elevenedik meg, itt az I. világháború befejező periódusa. Az a kegyetlen, várakozásteli - valójában már semmit sem ígérő - időszak, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia a fronton szenvedi el azt, aminek a hétköznapi, békés életszíntereken sem vehette volna elejét: az összeomlást. Mindezt egy ceruza (sőt: Ceruza) meséli el, az egyetlen, aki nem hagyja zavartatni magát a hatalmas világváltozástól

Tersánszky Józsi Jenő - Az ​amerikai örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tersánszky Józsi Jenő - Viszontlátásra, ​drága... / A margarétás dal
1917-ben ​jelent meg a Viszontlátásra, drága..., Tersánszkynak ez a háborús élményekből táplálkozó remekművű kisregénye. Bírálóinak egy része erkölcstelennek bélyegezte, mert olyan nő a főhőse, aki szerelmi szenvedélyét érdemtelenekre pazarolja, futó kalandokban tékozolja el. Pedig nem léha vagy erkölcstelen ez a fiatal lány, hiszen egész lénye átható szerelemre vágyik, ezt keresi minden kapcsolatában - és nem ő az oka annak, hogy szerelem helyett csak szeretkezésben van része, hanem a háború, mely lezüllesztette, lealacsonyította mindazt, ami emberi. A margarétás dal tizenkét esztendővel későbben jelent meg, de ennek cselekménye is az első világháborút idézi, és ebben is jelen van ugyanaz az izgatóan érdekes erkölcsi probléma, mely a Viszontlátásra, drága... című remeklését oly lebilincselő olvasmánnyá tette. Főhőse ennek is szép és okos fiatal nő, akit nemcsak hajlamai sodornak egyik férfitól a másikig, hanem a háborús körülmények is.

Tersánszky Józsi Jenő - III. ​Bandika a vészben
"...bőgni ​kezdett újra a pokoli, undok sziréna, bele a ház kolompolása, a szomszéd házaké, a rádió is ugatott benn, és ebben a légreszkettető zenebonában a lift is megindult, búgott, kattogott, búgott, kattogott egyre, és az egész ház lépcsődobaj, ajtócsapkodás, kiabálás lett..." Bandika a teremtésnek előkelő, kifinomodott élő remekműve. Utolérhetetlen művész. Egy sztár. A sztárok sztárja. Népének, a harzi kanáriknak büszkesége Bandika. Csak hát rosszkor, és rossz helyre született: kis életét a nyilas uralomtól és a kegyetlen ostromtól szenvedő Budapesten kell végigfütyülnie. Tersánszky 1947-ben írt allegorikus állatregénye többet elmond a rettenetes időkről, mint akárhány komor visszaemlékezés.

Tersánszky Józsi Jenő - Bűnügy, ​lélekelemzéssel
"Szolgáltassunk ​igazságot! - jegyezte meg Gubáss: - Néha a legfantasztikusabb bűnügyi marhaságban több a valóhűség, mint egy analitikus regényben... Csak mentől több gyilkosság, szöktetés, tetszhalál legyen bennük. Mi? - firtatta Gubáss a detektívet. - Sose röstelld!..." Ezúttal Tersánszky Józsi Jenő is minden hájjal megkent hőse, a szélhámos Gubáss véleményét osztja, amikor egy fondorlatos és humoros fordulatokban bővelkedő bűnügyi históriába avatja be olvasóit. "Összeegyeztettem az olcsónak deklarált érdekfeszítést és happy endes romantikát az elmélyítő analízissel" - írja az epilógusban.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​vezérbika emlékiratai
Az ​író meséli művéről: "Valamikor az 1930-as években jelent meg folytatásokban a Népszavában egy regényem. Tárgya vagy hát irányzata az, hogy: egy szarvasbika mint kis gidó tapasztalatokra tesz szert az emberek társadalmában, és aztán amikor szarvastársai között a vadonban fölcseperedett, hát olyan üdvös újításokat vezet be, amik szarvasnépének létét mentik meg a veszedelmekből, noha homlokegyenest ellenkeznek a szarvasok társadalmának ősi, bevált intézményeivel." A regény könyv formában először 1938-ban látott napvilágot, mikor is Nagy Lajos méltatta a Nyugatban: "...ha igazság volna a lélekvándorlás tételében, akkor Tersánszkyról azt kellene hinnünk, hogy egyszer szarvas volt. Mert így tudni valamit, szóval ilyen tévedhetetlenül tudni a szarvast szinte képtelenség másképpen, mint egyéni átélés alapján."

Tersánszky Józsi Jenő - Illatos ​levélkék
Tersánszkynak ​ez a valamikor a "boldog békeidőkben" (az első világháború előtt) játszódó szerelmi története majdnem fél évszázada jelent meg először és utoljára. Benne van minden, amitől művei oly kedvesek olvasója számára: a szívmelengető életöröm, amely nemcsak derűt jelent, hanem természetes módon tragikus események lehetőségét is a boldogságra vágyó szereplők számára; az élőbeszédre emlékeztető, valójában pontosan kiszámított, utánozhatatlanul egyéni stílus; az élvezetes, fordulatos cselekmény, melyet - mintegy a "hitelesség" fokozására - maga a főhős (ezúttal az álmos kisváros operettszínésze) beszél el, azaz elmeséli nekünk, a szó erdeti értelmében.

Tersánszky Józsi Jenő - Kakuk ​Marci hősszínész
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tersánszky Józsi Jenő - Két ​történet
Tersánszky ​Józsi Jenő (1888-1969) három regényét, három ún. tárgytörténetét általában együtt szokták emlegetni. Volt közös kötetkiadásuk is. E három mű: Egy ceruza története; Egy kézikocsi története; Egy biciklifék története. Közülük az elsőt sorozatunk már 2000-ben megjelentette. A szorosabban összetartozó, közvetlenebbül önéletrajzi vonatkozású másik kettő most lát napvilágot. A nevezetes kézikocsi ürügyén az író az 1944-es év legsötétebb hónapjairól ad (a remény színeit is kereső) kor-, társadalom- és jellemrajzot. A biciklifék a saját technikai újításainak egyike volt. A leleményére büszke ezermester ironikus beletörődéssel meséli el, miért nem futhatta be remélt karrierjét ez a "világszabadalom".

Tersánszky Józsi Jenő - Tersánszky ​Józsi Jenő válogatott művei
Elbeszélések Regények: - ​Viszontlátásra drága - Ruszka Gyuriék karácsonya - Kakuk Marci ifjúsága - Kakuk Marci a zendülők közt - A margarétás dal - Legenda a nyúlpaprikásról - Egy ceruza története Dráma - Cigányok Nagy árnyakról bizalmasan (Ady, Osvát, Nagy Endre, Babits, Móricz, Karinthy, József Attila)

Tersánszky Józsi Jenő - Rekőttes
A ​Rekőttes először 1963-ban jutott el az olvasókhoz. Felkavaróan eleven, dokumentáló erejű beszámoló az I. világháború egy szakaszáról. Tersánszky Józsi Jenő nem ok nélkül áll szókimondó író hírében, ám a pusztítást, a halálveszedelmet soha másutt nem ábrázolta oly takaratlan nyíltsággal, mint itt. Ugyanakkor tiszteleg a virtusos életösztön, makacs életigenlés előtt. Tárgya és célja nem más, mint példának állítani a morális megalkuvást nem követelő bátor, ügyes, eszes életben maradás fegyvertényét. A Rekőttes Bálint köré szőtt regény olyan híres epizódokat is magában foglal, mint az áruló Redl ezredes bűnhődése...

Tersánszky Józsi Jenő - Az ​ékköves melltű
Tersánszky ​Józsi Jenő, aki legkitűnőbb könyveiben is szívesen folyamodott a bűnügyi regény (esetleg a lektűr) bizonyos - jobbára ironizáltan alkalmazott - elemeihez, nemesponyvának azokat a munkáit nevezte, amelyek témában, előadásmódban némely huncut engedményeket tesznek. Ahogyan Németh László fogalmazott: "Tersánszkyban mindig megvolt a kettősség: csibészmód figurázni, s a legelőkelőbb művészi igényeket kielégíteni". E kötet változatos terjedelmű és jellegű - 1927 és 1942 közt keletkezett - írásaiban jobbára annyi a közös, hogy egy vagy több személy -egy férfi; egy nő; leginkább egy férfi is meg egy nő is - tilos ösvényeken jár, s ez természetesen kisebb-nagyobb, végül azonban kendőzhető vagy feloldható galibákkal és különféle élettanulságokkal szembesíti őket. Az olvasónak úgynevezett "felhőtlen" örömben van része - holott a világ- és emberismeret igencsak változatos meteorológiájával találkozik.

Tersánszky Józsi Jenő - Nela, ​Sa, Veron
Az ​életműsorozat következő kötetébe az alábbi három kisregény kerül: Viszontlátásra, drága..., A céda és a szűz, Margarétás dal. Tersánszky vitathatatlan érdeme, hogy újjáteremtette a kisregény műfaját. E három mű tematikailag és műfaj szerint is összetartozik - most egy kötetben a sorozat 2005-ben megjelenő tagja lesz. A sorozat és az egyes kötetek válogatója és szerkesztője Tarján Tamás irodalomtörténész.

Tersánszky Józsi Jenő - Két ​zöld ász
A ​Tersánszky Józsi Jenő művei elnevezésű - a tervek szerint a gazdag pálya eddig publikálatlan írásaira is kiterjedő - sorozat közreadását 2000 tavaszán kezdte el a Holnap Kiadó. A Két zöld ász a szerző életében ugyancsak zaklatott, eseménydús 1921-es esztendő termése. A világháború, a katonáskodás, a hadifogság, a nyomorgás, az öngyilkossági kísérlet után a harminchárom éves Tersánszky nagy lendülettel szinte újra kezdte 1910-ben indult, már eddig is elismeréssel kísért írói útját. Fő művének, a Kakuk Marcinak első nagy fejezetével szinte egyszerre keletkezett a Buzikán Mátyás hamiskártyásról szóló regény. Eredendően a jóakarat, a tisztességvágy, a jellemszínesség, a tréfacsinálás a sajátja Buzikánnak. Kitűnik szűkebb környezetéből - kérdés azonban, képes-e megfékezni játékszenvedélyét, a fontos döntéseket halogató természetét, az alkalmi sikereiből fakadó dologkerülést...? A századelő kisvárosi társadalmát széles skálán ábrázoló műben egy idő után eluralkodik a szabadesés törvénye: szándékok, személyek, szenzációk kezdenek zuhanni. Egyre inkább úgy érezzük, Buzikánnak nem lehet a lelkére beszélni, nála "kámpec minden zokszóval", s csak a "későcske idő" csinálhat rendet a kártyára tett tétek: a sorsok között.

Tersánszky Józsi Jenő - Két ​zöld ász / Az elnök úr inasévei
A ​Két zöld ász kártyásáról is azt hitték, hogy önmagát írta meg benne. Buzikán Mátyás bűvöletes személyiség volt. Korhely kocsmaküszöb-koptató, a "lelkierő és kedély ritka mintája", rafinált tréfacsináló, pöffeteg gazdagot kopasztó, szertartásos fontoskodót bosszantó. "Még a túlvilágról is botrányt és derűt kavart személye." Az elnök úr inasévei-ben a régi Pest utcácskáit, alakjait idézi meg Tersánszky. Azokat az időket, amikor még a velocipéd szenzációszámba ment. De nem a velocipédről, hanem egy parasztfiúból lett kisinasról, sőt nem is a kisinasról, hanem az első szerelemről szól a történet. Amihez csak annyi köze volt a pékinasnak, hogy ő esett bele egy életre szólóan. Erre a kis pékinasra a tekintélyes pékmester - városatya és különféle egyesületek tiszteletbeli elnöke - emlékezik vissza némi nosztalgiával. Akinek viszont annyi köze volt a kisinashoz, hogy ő volt az személyesen, jó néhány évtizeddel azelőtt. És a szerelem történetének végére érve, pontot tett az elbeszélésre is. "Hiszen történetek legtöbbje odairányul, hogy az élet ténye az, amikor két szív megérti egymást, akár tizenöt éves korban, akár később."

Tersánszky Józsi Jenő - Életem ​regényei
Életem ​regényei Igaz regény Emlékezés egy gyümölcsösre Krumplipuska Jó tanuló – rossz tanuló A gyerekcsíny haszna Naplóm Amabile Naplóm Tersánszky Józsi Jenő elmélkedései magáról és a kortársakról Novella egy novelláról Hogyan lettem íróvá? Kakuk Marciról Nehány zokszó Fáradság?… mulatság? Én! Én! Én! Bevezetés Egy kirándulás előzményei A kirándulás Különös élmény A kuplétermés szociológiai problémáktól való átitatottságának szemügyre vétele Egy zeneművész formaruhában Én! Én! Én! Miben maradjunk? Humoristák figyelmébe Hogyan lettem humorista? Kozmopolita szemét vagy népművészet? Írói képzelet és tudomány Író-olvasó találkozók A magvetőkben volt a hiba Olvasókról Író-olvasó találkozó Úti élmények Párizsi emlékek Két lyukas nádszék meg egy ragyogó butik

Tersánszky Józsi Jenő - A ​céda és a szűz / Viszontlátásra drága
A ​kötetben két kisregény szerepel: A céda és a szűz és a Viszontlátásra, drága ... Az első két fiatal cselédlány története; egyikük álszent módon, a másik falusias természetességgel éli ugyanazt az életet. A másik regény egy orosz tiszt és egy lengyel úrilány romantikusnak látszó szerelmi históriája az első világháborús Galíciában. Tersánszky mindkét kisregényében jól ismert realizmusával, mély emberségéével és sajátos életlátásával rajzolja meg egy elmúlt világ nőalakjait, sorsukban pedig olyan morális kérdéseket vet fel, amelyek a történelmi korszakváltozás után, megváltozott társadalmi viszonyok között is aktuálisak maradtak.

Tersánszky Józsi Jenő - Egy ​szarvasgím története
Az ​Egy gímszarvas története Tersánszky egyik legjobbnak tartott regényének, az 1938-ban kiadott Egy vezérbika emlékiratainak ifjúsági változata. Az átdolgozást a szerző végezte, s a mű 1948-ban jelent meg Szántó Piroska illusztrációival a Révai Kiadónál. A regény eleve alkalmas volt az ifjúsági átdolgozásra, hiszen, amint Nagy Lajos írta a Nyugatban: "Tersánszky (...) művének olvasása könnyű, s a benne való gyönyörködés (...) egyszerű; persze a Tersánszky stílusán keresztül, amely minden eddigi Tersánszky-figurán túl felülmúlhatatlanul illik ahhoz a tiszta lelkű lényhez, aki ez a szarvas. Ha igazság volna a lélekvándorlás tételében, akkor Tersánszkyról azt kellene hinnünk, hogy egyszer valaha szarvas volt."

Tersánszky Józsi Jenő - Rossz ​szomszédok / Az én fiam
Tersánszky ​J, Jenő művészetenek egyik jelentős alkotása a Rossz szomszédok című könyv, két család két generációjának regénye a századforduló valamelyik kisvárosából, A két család két különböző és ellentétes társadalmi kasztot képvisel Egyikük a Darabonth família, melynek regénybeli hősét - gyermekkori jellemvonásainak megfelelően - Feladlak úrnak nevezi az író. A fiatalember előírásszerű diplomásnak indul, míg sorsa és szerelme a társadalom perifériájára szorult Tatár-családhoz vezeti A kapcsolat a család egyik nőtagjának gyermeke - Angyalosi Terike - és Feladlak úr szerelme révén születik, s a regény a továbbiakban kettőjük szomorú sorsában mondja el a lehangoló "tanulságot". Szerelmi történet, de mégis sokat mond a korról melyben a hősök boldogságukat keresték, de csak tehetetlenül keringtek az élet örvényében. Az én fiam - diáktörténet. Főszereplői - minden diáktörténet nélkülözhetetlen párosa - a szolid diák és a gézengúz nebuló. Olvasás közben talán csak kedves, bájos, komiszságoktól és diákfurfangtól színes diáktörténetnek tűnik, de vidám cselekményében és a jellemek mélyén az akkori társadalom igazságtalan igazságairól tanúskodó rezjgnált életszemlélet rejlik.

Tersánszky Józsi Jenő - Nagy ​árnyakról bizalmasan
Tersánszky ​Józsi Jenő (1888-1969), a Nyugat című folyóirat első nagy nemzedékének tagja, a legendás kópéhős, Kakuk Marci megteremtője, élete vége felé, 1962-ben rendezte kötetbe szabálytalan portréit, majd 1964-ben bővítette is a pályatársairól szóló, különleges atmoszférájú sorozatot. A Nagy árnyakról bizalmasan nem a többé-kevésbé megszokott írói arcképekből áll össze: emberi, hétköznapi szituációkban, olykor ironikus, karikaturisztikus éllel készültek a "fotográfiák". Adytól Móriczig, Kaffkától Kosztolányiig, Osváttól Babitsig sokakról olvashatunk. Kevésbé neves alkotókról, valamint az Otthon Kör és a Fészek Klub törzstagjairól is. Tersánszky viszonylag rendszeresen, de ugyancsak szabálytalanul művelte az irodalmi és a képzőművészeti kritika műfaját is. E könyv Függelékében megtalálhatók eddig még kötetbe nem gyűjtött könyvbírálatai és gyorsrajzai, melyek így újdonságot nyújtva simulnak a Nagy árnyak... fejezeteihez.

Tersánszky Józsi Jenő - Kacor ​Dani csínyjei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tersánszky Józsi Jenő - Kakuk ​Marci kortesúton
Zelk ​Zoltán Tersánszky Józsi Jenő: KAKUK MARCI KORTESÚTON Kakuk Marci és örökös bajbahozója, a gézengúz Soma botraakasztott cipővel, mezítláb vándorolnak az országúton. Meghatódva, szomorúan nézek utánuk, csak az vigasztal, hogy alighanem újabb kalandok felé haladnak s nemsokára megint lesz miről meséljen Marci, akinek szerencsére az emlékezőtehetsége is kitűnő: most is békebeli, pecsovics korteskedését mesélte el ez a sokat próbált aranyos csavargó. Ezúttal ritka jó sora volt Marcinak, színlaphordozója volt egy vándorló színtársulatnak s két rend ruha és egy babos nyakkendő büszke tulajdonosa. Ma már isten tudja ki lenne, ha össze nem akad azzal a lókötő Somával, aki erőszakkal magával cipelte az urak elé sárga-fekete kortesnek. Méghozzá egy csupa-bicskás lakta «negyvennyolcas» faluban űzte ezt a pecsovics mesterséget, de olyan nagyszerű munkatársra akadt a szép kocsmárosné személyében, hogyha Soma nem rontja el a dolgot, talán még győz is a kormánypárti jelölt s Marci megkapja a megigért városi állást. De így, Soma jóvoltából, megint az országútra került, persze üres zsebekkel, lerongyolódva. Hiábavaló lenne elmondani a többit is, mi minden történt Kakuk Marcival e néhány hét alatt. Ha fel is sorolnám, hogyan élt a bihalgebedi választók között, hogyan s hányszor tűzött össze Somával s hányszor akart megszökni vele a szép kocsmárosné: semmit se mondanék Tersánszky regényéről. Ugyanazt tenném, mintha egy vers tartalmát mondanám el. Aligha van mégyegy írónk, akit ennyire lehetetlen lefordítani a «nem irodalmi» nyelvre. Legjobb példa erre humora. Mosolyogva, néha hangosan nevetve olvassuk végig Kakuk Marci történetét, de sohasem ötleteken vagy kiélezett fordulatokon nevetünk, ez a humor a nyelv humora. S nem haragudhat meg Tersánszky a legnagyobb dicséretért: ez a humor éppúgy csak a kevesek, a legkülönbek számára hozzáférhető, mint a vers szépsége, a nyelv szépsége. A «másik» humor, a vaskos fordulatok, a tréfák humora kétségtelenül nagyobb hatással van az «olvasók tömegére.» Ez persze nem jelenti azt, hogy Tersánszky csak stílust «csinál», hogy csak nyelvi közölnivalója van. Fordulatos, eleven, történésekben gazdag írás ez és anélkül, hogy Tersánszky észrevehetően szándékolná, megdöbbentő valóságában mutatja meg a békebeli Magyarországot. A kormánypárti jelölt győzelméért dolgozó urak remek portréja, a városka leggazdagabb embere, egy-két gróf, a foglalkozásnélküli, de a szolgabíróval barátkozó urifiú: valamennyien megértetik velünk, miért volt olyan, amilyen volt, az álliberális-feudális Magyarország. S szemtanúi lehetünk egy békebeli választásnak, megismerkedhetünk a stréber kortesekkel, láthatjuk az etetést-itatást, a csendőrök s a messzi vidékről odavezényelt polyák ulánusok felvonulását... Bár Kakuk Marci alig mozdul ki Bihalgebedről s a regény nagyrésze falusi történet, mégis az a néhány oldal, ami a kisvárosba vezeti az olvasót, éppolyan jellemező Tersánszkyra. Ha valakire igaz, hogy a kisváros írója, elsősorban Tersánszkyra igaz. Kevés a kivétel, legtöbb írónk csak közhelyeket tud a kisvárosról: unalmas, poros, pletykás, a kávéházban bezúzható tükrök és úri ricsajozás... A kisvárost legtöbb esetben Budapestről letévedt vagy faluból felkerült emberek írásaiból ismerjük. Tersánszky többet tud ezekről az unalmas porfészkekről. Tudja, hogy egyáltalán nem «unalmas» a kisváros élete, mennyi rétegződés, mennyi kaszt, milyen esett, különös figurák! Tersánszky nemcsak a kisváros főterét és nagykávéházát, de a mellékutcák lakásaiban s a csapszékekben élő embereket is ismeri. Kakuk Marci és Soma is jellegzetesen kisvárosi figurák, csak a faluba hajló városszélen s annak kocsmáiban lehettek ilyen országraszóló csavargókká! Ezt ebben a nagyrészt falun játszódó történetben is megfigyelhetjük; Kakuk Marciék, mint mindig, most is szemben állnak a parasztokkal, de nem olyan esetlen-értetlenül, nem olyan felismerhető idegenen, mint a nagyvárosi ember. Gyermek és kamaszkoromat kisvárosban töltöttem, de ha visszaidézem a kisvárost, előbb jut eszembe Tersánszky «Két zöld ász» című regénye, mint a jól ismert utcák és emberek. Tersánszky nemcsak a magyar irodalom egyik legrokonszenvesebb s - úgy érzem - örök figuráját, de iskolát is teremtett Kakuk Marcival. Az esett, de ötletes, csibész létére is behízelgő, örökké bajbajutó, de minden bajból kimászó regényfigurák, más környezetben is felismerhetően Kakuk Marci tanítványai. S végül: ha a bíráló igazi feladatára kerülne sor, meghatározni az új Kakuk Marci helyét, rangját Tersánszky művei között, bevallom, zavarba jönnék. Tersánszky minden írása kedves nekem, ő az az író, akiben még nem «csalódtam» s mivel nemcsak «tanulta» mesterségét (mint kortársaink közül annyian!), hanem vérbeli elbeszélő, azt hiszem, nem is csalódhatok. Ez az írása is jellegzetes Tersánszky-írás, méltó ehhez az eredeti, nagy művészhez.

Tersánszky Józsi Jenő - Kakuk ​Marci ifjúsága
1913-ban ​közölte a Nyugat a Ruszka Gyuriék karácsonyá-t, melynek vérbő csavargó epizódfigurája, Kakuk Marci majd csak 1922-ben indul hódító útjára, a Kakuk Marci ifjúságá-ban Közel két évtizeden át írta Tersánszky kedvenc kópéhőse kalandos históriáját. Időről időre újabb regénnyel állt elő, s oszlatta el a folytatás helyességét kétségbe vonó barátok, szerkesztők, írótársak kételyeit. Kakuk Marci figurája mindvégig eleven maradt, s az egész regényfolyamra - mind a nyolc könyvre - érvényesek Móricz Zsigmond szavai a Kakuk Marci ifjúságá-ról: Tökéletes könyv. Biztos szem, biztos kéz, mester-operatőr munkája, amellett egy gazdag, finom, drága kedély ömlő lírai muzsikája ... Az ember mint társadalmi lény, valami csodálatos elrendeződés folytán, szinte rekeszesen, rétegesen külön szinteken él. Sohasem volt magyar író, aki ezt a legmélyebb réteget, a koldusok, csavargók, hülyék, sárlakók világát oly közelről s oly édes-otthonisággal ismerte volna, mint Tersánszky. -Kötetünk az első három történetet, a Ruszka Gyuriék karácsonyá-t, a Kakuk Marci ifjúságá-t és Az amerikai örökség-et tartalmazza.