Ajax-loader

Tersánszky Józsi Jenő könyvei a rukkolán


Tersánszky Józsi Jenő - Martin Coucou
Martin Coucou, de J. Jenő Tersánszky, est un roman picaresque du XXe siecle. Le héros est un moderne descendant de Gil Blas, de Till Eulenspiegel et du Hongrois Ludas Matyi, mais exempt de toute pose héroique et dépouillé de tout prestige social.

Tersánszky Józsi Jenő - Majomszőrpárna
Csiklandós ​nevethetnékje támadt. Kis híján föl nem ébresztette Cliffordot, ahogy elvihogta magát. Ez egy isteni pofa, ez a világcsavargó! Tiszta boldogság benne lenni egy ilyen szőrmúzeumban, megörökítve... Jaj! Micsoda édes dolgok vannak a világon!... Ott nézte, nézegette Etuska a Clifford féltve őrzött gyűjteményét, tőle két kéznyújtásnyira. Csodaszép aktok éles kis fényképei mellékelődtek néhol a hajtincsekhez. Egzotikus köntösökben hivalkodtak más női képmások. Japán, arab, eszkimó, maláji arcok, állati hökkentség, buja vigyorgás, szúró gúny lövellt ki ezekből a szép szemekből...

Tersánszky Józsi Jenő - Kakuk ​Marci
1913-ban ​közölte a Nyugat a Ruszka Gyuriék karácsonyá-t, melynek vérbő csavargó epizódfigurája, Kakuk Marci majd csak 1922-ben indul hódító útjára, a Kakuk Marci ifjúságá-ban Közel két évtizeden át írta Tersánszky kedvenc kópéhőse kalandos históriáját. Időről időre újabb regénnyel állt elő, s oszlatta el a folytatás helyességét kétségbe vonó barátok, szerkesztők, írótársak kételyeit. Kakuk Marci figurája mindvégig eleven maradt, s az egész regényfolyamra – mind a nyolc könyvre – érvényesek Móricz Zsigmond szavai a Kakuk Marci ifjúságá-ról: Tökéletes könyv. Biztos szem, biztos kéz, mester-operatőr munkája, amellett egy gazdag, finom, drága kedély ömlő lírai muzsikája … Az ember mint társadalmi lény, valami csodálatos elrendeződés folytán, szinte rekeszesen, rétegesen külön szinteken él. Sohasem volt magyar író, aki ezt a legmélyebb réteget, a koldusok, csavargók, hülyék, sárlakók világát oly közelről s oly édes-otthonisággal ismerte volna, mint Tersánszky.

Tersánszky Józsi Jenő - Sziget ​a Dunán
A ​néhány hónapja elhunyt, immár valóban klasszikusunkká vált Tersánszky Józsi Jenő teljes életművének színskálája villódzik ebben a hét kisregényben. Ahány írás, annyiféle hang és hangulat, annyiféle háttér és atmoszféra; A Heródes király babonája és A bátor nyírőlegény vérbeli Tersánszky-írások a javából, a Kakuk Marci szomszédságából – A nevelőkisasszony, az Egy nőcsábító naplójából vagy a Majombőr párna nagy írónk könnyűműfajbéli kalandozásainak tájairól való, s kifogyhatatlan játékosságát, garabonciás kedvéd tükrözi. Kitűnő szórakozást nyújtanak ezek az elbeszélések, s az édesbús romantika vagy a harsány erotika hangulatkulisszái között mégis remekbe formált figurákat vonultatnak fel. A Sziget a Dunán derűs happy endjét egy fiatal nyár ragyogása, remek vadevezős háttér teszi hitelessé. Az Amikor jott a szörnyű ostrom komoly, második világháborús problematikáját is át- meg átszövi a groteszk látás, Terszánszky jellegzetes humora.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​céda és a szűz
E ​kisregények hősei jobbára vergődő, kallódó, a polgári társadalom általános terheit saját sorsukban hordozó emberek. Ilyen Jámbor Óska, a cselszövevénytől körülvett mukás, ilyenek A céda és a szűz nőalakjai, a Sámsonok hanyatló előkelői és feltörekvő újgazdagjai és végül ilyenek háborús regényeinek hősei is, akik a pusztítás korának átkát szenvedik egyéni életükben. E kisregénynek legjobbjai megérdemlik, hogy a Tersánszky regények mellé helyezzük őket, mert vallomásuk az emberről és a világról, csakúgy, mint a bennük megnyilvánuló ábrázoló- és írásművészet, alkotójuk legnemesebb törekvéseit tükrözi.

Tersánszky Józsi Jenő - Sarkantyúvirág
Mind ​a négy kisregényem a jelenben, illetve a legközelebb-múltban játszódik le. Hőseik is mai jellemek. Az egyik fiatal mérnöknő, a másik egy téeszcsé elnöke, a harmadik zenész, a negyedik régész. Mozgásuk, jellegzetességeik korunk bélyegeit viselik. Legföllebb abban tartanak kapcsolatot a régebbi múlttal, hogy én nem erőltetem azt a ma dívó alkotói módszert, amely nem az emberi, a lelki sajátosságokat domborítja ki, hanem főleg azokat az értékeket, amivel mint társadalmi lény hasznosítja magát valaki.

Tersánszky Józsi Jenő - Szerenád ​/ Vadregény
Szerenád Hivess ​Boldizsár földbirtokos már túllépte ötvenedik évét, amikor beleszeret egy részeges zenetanár bájos fiatal leányába, Gwendolinba. A leány Barát Kristófot, apja legtehetségesebb tanítványát szereti, de feláldozza magát a családért: hozzámegy a gazdag földbirtokoshoz. Barát Kristóf óriási karriert fut be, világhírű zenész lesz, de fáradt, agyonhajszolt emberré válik. Amikor újra megjelenik szülővárosában, felmerül a kérdés: kit szeret hát Gwendolin? Vadregény A történet a millenniumi évek hangulatával indul. Él Nagyszeben városában egy adóellenőr, feleségével és világszép leányával. A leányt hirtelen támadt szerelemmel feleségül veszi Szebenyi János hadapród, egy iszákos, kártyás földbirtokos. Felesége leánykát szül, de azután hamarosan meghal. Szebenyi bánatában az egész birtokot elveri. Végül is az anyós veszi magához Szebenyit és Laurát. A leánynak Szeben leggazdagabb szépfiúja udvarol, ő azonban nem szereti a nyápic, finomkodó úrfit. A két regény Tersánszky kevéssé ismert művei közé tartozik, de a nagyközönség bizonyára szívesen fogja őket fogadni. Tersánszky erős realitásérzékénél fogva ezekben a könyveiben is kritikával nézi a feudális és polgári életformát, de kritikáját egyfajta nosztalgia színezi: az a szimpátia, amit az író a társadalmon kívülivé vált, kocsmázó-kártyázó emberek iránt érez. Szebenyi János, az elszegényedett földbirtokos már egészen közeli rokona Kakuk Marcinak.

Tersánszky Józsi Jenő - Ruszka Gyuriék karácsonya / Kakuk Marci ifjúsága / Az amerikai örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tersánszky Józsi Jenő - Kakukk Marci
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tersánszky Józsi Jenő - Két ​történet
Tersánszky ​Józsi Jenő (1888-1969) három regényét, három ún. tárgytörténetét általában együtt szokták emlegetni. Volt közös kötetkiadásuk is. E három mű: Egy ceruza története; Egy kézikocsi története; Egy biciklifék története. Közülük az elsőt sorozatunk már 2000-ben megjelentette. A szorosabban összetartozó, közvetlenebbül önéletrajzi vonatkozású másik kettő most lát napvilágot. A nevezetes kézikocsi ürügyén az író az 1944-es év legsötétebb hónapjairól ad (a remény színeit is kereső) kor-, társadalom- és jellemrajzot. A biciklifék a saját technikai újításainak egyike volt. A leleményére büszke ezermester ironikus beletörődéssel meséli el, miért nem futhatta be remélt karrierjét ez a "világszabadalom".

Tersánszky Józsi Jenő - A ​Sámsonok / A repülő család / A havasi selyemfiú
Tersánszky ​Józsi Jenő az 1920-as évek elején írott három kisregényét fogja össze a kötet. A Sámsonok emlékké zsugorított családtörténet, érdekes, markáns figurákkal, a semmivé porló erő kritikájával. A repülő család a cirkusz világában játszódik, az írót egy életen át izgató komédiáslét avatja derűssé. A havasi selyemfiú két bátor, energikus, öntörvényű embert mutat be, egy idősödő asszonyt és egy ifjú legényt, akiknek futó találkozása mindkettejük számára sorsdöntő. E három alkotás is patinás darabja az életműnek.

Tersánszky Józsi Jenő - Illatos ​levélkék
Tersánszkynak ​ez a valamikor a "boldog békeidőkben" (az első világháború előtt) játszódó szerelmi története majdnem fél évszázada jelent meg először és utoljára. Benne van minden, amitől művei oly kedvesek olvasója számára: a szívmelengető életöröm, amely nemcsak derűt jelent, hanem természetes módon tragikus események lehetőségét is a boldogságra vágyó szereplők számára; az élőbeszédre emlékeztető, valójában pontosan kiszámított, utánozhatatlanul egyéni stílus; az élvezetes, fordulatos cselekmény, melyet - mintegy a "hitelesség" fokozására - maga a főhős (ezúttal az álmos kisváros operettszínésze) beszél el, azaz elmeséli nekünk, a szó erdeti értelmében.

Tersánszky Józsi Jenő - Kakuk ​Marci ifjúsága
1913-ban ​közölte a Nyugat a Ruszka Gyuriék karácsonyá-t, melynek vérbő csavargó epizódfigurája, Kakuk Marci majd csak 1922-ben indul hódító útjára, a Kakuk Marci ifjúságá-ban Közel két évtizeden át írta Tersánszky kedvenc kópéhőse kalandos históriáját. Időről időre újabb regénnyel állt elő, s oszlatta el a folytatás helyességét kétségbe vonó barátok, szerkesztők, írótársak kételyeit. Kakuk Marci figurája mindvégig eleven maradt, s az egész regényfolyamra - mind a nyolc könyvre - érvényesek Móricz Zsigmond szavai a Kakuk Marci ifjúságá-ról: Tökéletes könyv. Biztos szem, biztos kéz, mester-operatőr munkája, amellett egy gazdag, finom, drága kedély ömlő lírai muzsikája ... Az ember mint társadalmi lény, valami csodálatos elrendeződés folytán, szinte rekeszesen, rétegesen külön szinteken él. Sohasem volt magyar író, aki ezt a legmélyebb réteget, a koldusok, csavargók, hülyék, sárlakók világát oly közelről s oly édes-otthonisággal ismerte volna, mint Tersánszky. -Kötetünk az első három történetet, a Ruszka Gyuriék karácsonyá-t, a Kakuk Marci ifjúságá-t és Az amerikai örökség-et tartalmazza.

Tersánszky Józsi Jenő - Életem ​regényei
Életem ​regényei Igaz regény Emlékezés egy gyümölcsösre Krumplipuska Jó tanuló – rossz tanuló A gyerekcsíny haszna Naplóm Amabile Naplóm Tersánszky Józsi Jenő elmélkedései magáról és a kortársakról Novella egy novelláról Hogyan lettem íróvá? Kakuk Marciról Nehány zokszó Fáradság?… mulatság? Én! Én! Én! Bevezetés Egy kirándulás előzményei A kirándulás Különös élmény A kuplétermés szociológiai problémáktól való átitatottságának szemügyre vétele Egy zeneművész formaruhában Én! Én! Én! Miben maradjunk? Humoristák figyelmébe Hogyan lettem humorista? Kozmopolita szemét vagy népművészet? Írói képzelet és tudomány Író-olvasó találkozók A magvetőkben volt a hiba Olvasókról Író-olvasó találkozó Úti élmények Párizsi emlékek Két lyukas nádszék meg egy ragyogó butik

Tersánszky Józsi Jenő - A ​szerelmes csóka és más regények
III, ​Bandika nem király volt, csupán egy kis házi kanári, aki megalkotójának - azaz írójának - különös kegyéből egy emberi történet részese lesz. hasonlóan azokhoz a kötetben társaihoz - nevezetesen egy szarvasgímhez és egy csókához -. akik ugyancsak emberi természetet nyertek, Olvasóink ezek után joggal gondolhatják, hogy legújabb Tersánszky kötetünk szereplői. hősei - állatok. Valóban így van. De azért mégsem egyszerű, tudatlan lények ezek hanem nagyon is emberi természet rejlik bennük, és viszontagságaik tanulsága is a mi, emberi társadalmunkra vonatkozik. III. Bandika a második világháború vérgőzös éveiben ismeri meg az emberek igazi arcát, és ekkor próbál meg először szabadon élni - egy veréb útmutatásai szerint, A szarvasgím népvezér lesz és népének vad társadalmában alkalmazza az emberektől tanult praktikákat. A csóka gaz első világháború idején él, és költözik a mezőről a városba Ö csókaszemmel ítéli meg az akkori idők eseményeit, miközben maga is átalakul egyszerű mezei csókából világfias, városi madárrá.

Tersánszky Józsi Jenő - Szerenád
Hivess ​Boldizsár földbirtokos már túllépte ötvenedik évét, amikor beleszeret egy részeges zenetanár bájos fiatal leányába, Gwendolinba. A leány Barát Kristófot, apja legtehetségesebb tanítványát szereti, de feláldozza magát a családért: hozzámegy a gazdag földbirtokoshoz. Barát Kristóf óriási karriert fut be, világhírű zenész lesz, de fáradt, agyonhajszolt emberré válik. Amikor újra megjelenik szülővárosában, felmerül a kérdés: kit szeret hát Gwendolin?

Tersánszky Józsi Jenő - A ​margarétás dal / Legenda a nyúlpaprikásról
A ​harctérről hozta első nagyobb munkáját, a Viszontlátásra, drága című regényt. Ebből a regényből tudhattuk meg legjobban, hogy mit jelentett Galíciában a háború, amely elgázolt nemcsak falukat és városokat, hanem emberi erkölcsöket is. Jóval később megírta A margarétás dal című könyvében ennek a témának a variánsát, érettebb művészi ábrázolással az előadásnak melegebb lírájával. Az ösztönember Tersánszky igazi embere. Ez vezette őt az élet társadalom alatti rétegébe, ahol azok az emberek élnek, akiket a társadalom centrifugája kivetett magából, és akiket éppen ezért nem köt sem erkölcs, sem konvenció, sem a polgári élet többi fegyelmező ereje. Hogy lehet ilyen alakról érdekeset, szépet írni? Tersánszky megmutatja, hogy lehet.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​margarétás dal
"Vannak ​az istenségek legáldottabbikának, a szerelem istenének különös kegyében született nők. Nem az istenségek vagy az ő hibájuk, hogy az a drága ajándék, amit a szív hordhat, hogy a vérük mohóbb és buzgóbb, sokat és nagyon tudjanak szeretni, átokká is válhat. Az ilyen nők számára a vágy drágalátos varázsló, de könyörtelen orgyilkos is egyben, aszerint, hogy az útján járnak vagy ellene cselekszenek." Ilyen nő volt a félig orosz, félig osztrák Sa, azaz Natasa Grigorjevna Gajdarova, a nevelőnőből lett kokott. Körülményeinek s talán még inkább hajlamainak hatására prostituálódott ugyan, de a társadalom perifériájára szorulva is több szívbeli jóságról és állhatatosabb szerelemről tett tanúbizonyságot, mint magát erkölcsösnek mondó környezete. A képlet - ismerős. Tersánszky persze nem írt érzelgős perdita-regényt; a szeretetteljes távolságtartás, no meg a "melleslegességek" elhagyása érdekében Natasa elbeszélését félbe-félbeszakítja a megértően ironikus újságíró, Nagy Ferenc narrációja. Így bontakozik ki az első világháború komor díszletei között játszódó történet: Sa élete egyetlen igaz, síron túl is tartó, ám soha be nem teljesedhetett szerelmének tragikomikus története. Hetyke életszeretet és a konvenciók derűs semmibevevése sugárzik A margarétás dalból, az, amit Ady így fogalmazott meg: "ez a 'föl a fejjel', ha gránát vagy téboly fogja mindjárt leszedni - ez szép".

Tersánszky Józsi Jenő - III. ​Bandika a vészben
"...bőgni ​kezdett újra a pokoli, undok sziréna, bele a ház kolompolása, a szomszéd házaké, a rádió is ugatott benn, és ebben a légreszkettető zenebonában a lift is megindult, búgott, kattogott, búgott, kattogott egyre, és az egész ház lépcsődobaj, ajtócsapkodás, kiabálás lett..." Bandika a teremtésnek előkelő, kifinomodott élő remekműve. Utolérhetetlen művész. Egy sztár. A sztárok sztárja. Népének, a harzi kanáriknak büszkesége Bandika. Csak hát rosszkor, és rossz helyre született: kis életét a nyilas uralomtól és a kegyetlen ostromtól szenvedő Budapesten kell végigfütyülnie. Tersánszky 1947-ben írt allegorikus állatregénye többet elmond a rettenetes időkről, mint akárhány komor visszaemlékezés.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​kegyetlen primadonna
Tersánszky ​Józsi Jenő (1888-1969) regényíró és elbeszélő, a nagy Nyugat-nemzedék legendás alakja; regényeit Ady Endre, elbeszélő művészetét Móricz Zsigmond méltatta annak idején. "A háború nem fontos - írta a Nyugatban Ady Endre a ?Viszontlátásra drága? (1916) című regényéről, amely először ábrázolta hitelesen és nagy művészettel az első világháború embersorsokkal labdázó forgatagát-, …egy élet fontos, egy sors, egy logikus vagy logikátlan vég, egy történet vagy a történetté mállott líra fontos… ez a ?föl a fejjel?, ha gránát vagy téboly fogja mindjárt leszedni - ez szép." Móricz Zsigmond pedig azzal jellemezte írói varázsát, hogy "valami teljes bűbájjal visz be emberei közé", s hogy "alakjainak éltető eleme a legmélyebb fizikai nyomor, amelyben, mint a halak a vízben, vidáman vagy mérgesen, de mindig otthoniasan fickándoznak". Az irodalomban alig van rá példa, hogy egy író alakja és élete olyan mértékben összeolvadjon a köztudatban írói világával mint ahogy ez Tersánszkyval és páratla

Tersánszky Józsi Jenő - Rossz ​szomszédok / Az én fiam
Tersánszky ​J, Jenő művészetenek egyik jelentős alkotása a Rossz szomszédok című könyv, két család két generációjának regénye a századforduló valamelyik kisvárosából, A két család két különböző és ellentétes társadalmi kasztot képvisel Egyikük a Darabonth família, melynek regénybeli hősét - gyermekkori jellemvonásainak megfelelően - Feladlak úrnak nevezi az író. A fiatalember előírásszerű diplomásnak indul, míg sorsa és szerelme a társadalom perifériájára szorult Tatár-családhoz vezeti A kapcsolat a család egyik nőtagjának gyermeke - Angyalosi Terike - és Feladlak úr szerelme révén születik, s a regény a továbbiakban kettőjük szomorú sorsában mondja el a lehangoló "tanulságot". Szerelmi történet, de mégis sokat mond a korról melyben a hősök boldogságukat keresték, de csak tehetetlenül keringtek az élet örvényében. Az én fiam - diáktörténet. Főszereplői - minden diáktörténet nélkülözhetetlen párosa - a szolid diák és a gézengúz nebuló. Olvasás közben talán csak kedves, bájos, komiszságoktól és diákfurfangtól színes diáktörténetnek tűnik, de vidám cselekményében és a jellemek mélyén az akkori társadalom igazságtalan igazságairól tanúskodó rezjgnált életszemlélet rejlik.

Tersánszky Józsi Jenő - Rekőttes
A ​Rekőttes először 1963-ban jutott el az olvasókhoz. Felkavaróan eleven, dokumentáló erejű beszámoló az I. világháború egy szakaszáról. Tersánszky Józsi Jenő nem ok nélkül áll szókimondó író hírében, ám a pusztítást, a halálveszedelmet soha másutt nem ábrázolta oly takaratlan nyíltsággal, mint itt. Ugyanakkor tiszteleg a virtusos életösztön, makacs életigenlés előtt. Tárgya és célja nem más, mint példának állítani a morális megalkuvást nem követelő bátor, ügyes, eszes életben maradás fegyvertényét. A Rekőttes Bálint köré szőtt regény olyan híres epizódokat is magában foglal, mint az áruló Redl ezredes bűnhődése...

Tersánszky Józsi Jenő - Viszontlátásra, ​drága... / Legenda a nyúlpaprikásról
Milyen ​"egyszerűen" kezdődött ez a háború... Késnek az újságok, megdrágul az élelmiszer, egy-két menekült jön különféle hírekkel, Jakob s Nagyapus esténként összevesznek a térkép fölött, Nela szerelmes regényeket olvas, és a szőke grófról álmodozik... Azután új szavakat tanul: "előnyomulás", "lóveszteség", "fogyó marhaállomány". És új életet: részeg katonák durva röhögését; azt, hogy: "No kelj fel hát. Nem halsz bele, ne félj!" S azt, hogy "az omladékból is omolhat még fölénk." És a zongorabillentyűk helyett a likőröspohár felé nyújtja a kezét. S a szennyáradat után milyen tragikusan hihetetlenül cseng vissza a múltból a valaha reményt keltő búcsú: _Viszontlátásra, drága…_ A másik kisregény szomorkás-derűs története hétköznapi legenda - _Legenda a nyúlpaprikásról_. A társadalom peremén élők közé vezet el minket az író, átéli velünk a tiszta szívű Gazsi sóvárgását, azt az egyáltalán nem "ínycsiklandó", hanem torokszorító vágyakozást: "Ez a Gazsi porciója!... Hát Gazsi elkezdte nyelni a nyúlpaprikást. És nyelte, nyelte, nyelte, nyelte. A könnye csurgott Gazsinak a gyönyörtől, a homloka verejtékezett. Úgy nyelte azt a nyúlpaprikást." - álmodja meg lehetőségeinek netovábbját a falu nyomorultja, majd mesévé oldódik e görcsös keserűség...

Tersánszky Józsi Jenő - Kisérletek, ​ifjúság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​kegyelmesasszony portréja
A ​varázslatos Kakuk Marci írója több mint két tucat szórakoztató színművet, jelenetet is írt. A humor és bölcsesség szabadszájú szatíráiban, vidám szerelmi tárgyú jeleneteiben éppúgy buzog, mint regényeiben. Az olvasó újból szórakozhat a _Kakuk Marci szerencséje_ címen bemutatott remek komédián, _A kegyelmesasszony portréja_] című kitűnő szatírán,az emlékezetesen vidám _Cigányok_-on,s megismerheti a meseszépségű _Gingalló_-t, a _Varázshegedű_-t. Tersánszky tragikomikus meséinek gyáva és nevetséges figurái még a legnagyobb reménytelenségben is vidáman fogják fel az életet, igyekeznek a napos oldalra húzódni. Tersánszky palettáján az élet minden színe megtalálható, még a sárból is napfényt tud festeni, mint a nagy költők.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​vezérbika emlékiratai
Az ​író meséli művéről: "Valamikor az 1930-as években jelent meg folytatásokban a Népszavában egy regényem. Tárgya vagy hát irányzata az, hogy: egy szarvasbika mint kis gidó tapasztalatokra tesz szert az emberek társadalmában, és aztán amikor szarvastársai között a vadonban fölcseperedett, hát olyan üdvös újításokat vezet be, amik szarvasnépének létét mentik meg a veszedelmekből, noha homlokegyenest ellenkeznek a szarvasok társadalmának ősi, bevált intézményeivel." A regény könyv formában először 1938-ban látott napvilágot, mikor is Nagy Lajos méltatta a Nyugatban: "...ha igazság volna a lélekvándorlás tételében, akkor Tersánszkyról azt kellene hinnünk, hogy egyszer szarvas volt. Mert így tudni valamit, szóval ilyen tévedhetetlenül tudni a szarvast szinte képtelenség másképpen, mint egyéni átélés alapján."

Tersánszky Józsi Jenő - Jancsi, ​a csacsi
"Ha ​kivételes ostobaságot csinálsz, akkor így förmednek rád: Ó, te szamár! Vagy éppenséggel így: Ó, te vadszamár! Ha kisebbfajta butaságot műveltél, az esetben azzal a névvel illetnek: Ó, te kis csacsi!" A népszerű író elhatározta, hogy elégtételt szolgáltat az ostobának tartott szamarak fajtájának, és Jancsi példájával bebizonyítja, milyen okos, szép és becsülendő állat a szamár. Jancsi különös szerzet a szamarak között, ezüst a szőre, csillagos a homloka. Bizonyos, hogy nagy dolgokra is képes lesz - sejdítik meg a puszta juhászai, és nagy vigalom közepette ülik meg a csacsi keresztelőjét. Jancsi napról napra okosabb és szebb, eljön az ideje, hogy gazdáját a debreceni nagyvásárba elvigye. A nevezetes város polgárai felújítják a régi, híres szokást, megrendezik a szamaragolóversenyt. Jancsi csacsi hátán Kegyes Ferenc, a juhász is nekivág, ám éppen a célszalag előtt különös dolog történik, amely nehéz órákat szerez a lelkiismeretes versenybíráknak. Tersánszky mulatságos elbeszélését Engel Tevan István nagyszerű rajzai díszítik.

Tersánszky Józsi Jenő - Tersánszky ​Józsi Jenő válogatott művei
Elbeszélések Regények: - ​Viszontlátásra drága - Ruszka Gyuriék karácsonya - Kakuk Marci ifjúsága - Kakuk Marci a zendülők közt - A margarétás dal - Legenda a nyúlpaprikásról - Egy ceruza története Dráma - Cigányok Nagy árnyakról bizalmasan (Ady, Osvát, Nagy Endre, Babits, Móricz, Karinthy, József Attila)

Tersánszky Józsi Jenő - A ​vén kandúr
A ​könyv bájosan bölcs történeteiből az olvasó megtudhatja, hogy: mily gonoszat okoz a dicsőség, ha valaki fejébe száll, legkivált akkor, ha ott már szesszel találkozik. Továbbá: Rendnek és jó erkölcsnek muszáj lenni! De úgy ám! És: Rendszabály - rendszabály akkor is, ha értelmetlen. Viszont úgy mégis több értelme van az ellene való zúgolódásnak. Valamint: Hogyan válik egy ártatlan fürdőzésből véres viadal és szökés. E fejezetcímek is érzékeltetik Tersánszky elbeszéléseinek sajátos, élő hangját, megunhatatlan varázsát. Az olvasók bizonyára örömmel fogadják - az író hagyatékából előkerült írásokkal kiegészített, először 1956-ban megjelent - kötetét.

Tersánszky Józsi Jenő - Selyemfiú
Egy ​bércalji falu. Szántója nagyon kevés, legföllebb rétjei, legelői s erdei. A falu felső végiben óriás kincstári fémkohó. Ez ad ott javarészben kenyeret az embereknek. A falu fele szekeres gazda s ezek jobbmódú és egészségesebb népek. A másik fele, éhenkórász kohómunkás. Épúgy, mint a táj. Egy részében salakos, füstemésztette kietlenség, másrésze őserejű, búja rengeteg. Egy szekeres családról szól ez a történet és a bércek lakójáról, egy pakulárról...

Tersánszky Józsi Jenő - A ​rejtelmes bábu
A ​hegyi patak Tündére, akinek az égbolton kóborló Felleg az édesapja, édesanyja pedig a rengeteg Erdő, ott lakott egy kedves völgyecskében, messzi a kék hegyek háta mögött, ahol még sohasem jártak emberek. Mondanom se kell talán, hogy milyen szépséges szép volt a Tündér, és hogy boldog volt nagyon, mert hisz igen boldog lehet azért valaki, amiért hírét se hallotta az embereknek. Ó, akadtak azért barátai a Tündérnek a völgyecskében! Őzikék, mókusok, madarak, sőt még a mogorva medvével meg a gonosz farkasokkal is jó barátságban volt a Tündér, mert ő minden lakóját szerette a völgyecskéknek, s azok is szerették őt valamennyien.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​félbolond / Egy ceruza története
A ​Holnap Kiadó e kötettel megkezdi Tersánszky Józsi Jenő Művei elnevezésű sorozatát - azzal az igénnyel, hogy az író munkásságának valamennyi fontos darabjával (az eddig könyvbe nem foglaltakkal is) megismerkedhessen az olvasó. A félbolond (1947) című regény Tersánszky szülővárosába kalauzol: Nagybányára. Oda, ahol 1896-tól a nevezetes művésztelep is működött. A címszereplő, a kétes tehetségű piktor, a született hencegő egyben egy szánalomra és megértésre is méltó embertípus megtestesítője. A bűbájos városkában - az író nevezte így szülőhelyét - az ifjú bohémek szerelmi körtánca és baráti kavargása is „bűbájos", ám az elsőrangú jellemző erejű, fordulatos művészregény az ironikus kritikai elemeket sem nélkülözi. Az Egy ceruza története (1948) a háborús regények, illetve az ún. tárgytörténetek egyike. Míg A félbolondban a "boldog békeidők" utolsó felvonása elevenedik meg, itt az I. világháború befejező periódusa. Az a kegyetlen, várakozásteli - valójában már semmit sem ígérő - időszak, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia a fronton szenvedi el azt, aminek a hétköznapi, békés életszíntereken sem vehette volna elejét: az összeomlást. Mindezt egy ceruza (sőt: Ceruza) meséli el, az egyetlen, aki nem hagyja zavartatni magát a hatalmas világváltozástól

Kollekciók