Makk Ferenc könyvei a rukkolán

Makk Ferenc - A ​turulmadártól a kettőskeresztig
Tanulmányok ​a magyarság régebbi történelméről E kötet az 1979 és 1998 között publikált tanulmányokból és cikkekből ad válo­gatást. A gyűjteményes kiadást az tette szükségessé, hogy az itt közölt írások emlékkönyvekben, ill. vidéki folyóiratokban és szaklapokban kivétel nélkül kis példánvszámban jelentek meg, s emiatt a kutatók fiatalabb nemzedéke rendkívül nehe­zen, a nemzeti múlt iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség pedig gyakorlatilag egyáltalán nem jut hozzájuk. A kötetben a tanulmányok és cikkek nem a megírásuk, hanem a bennük tárgyalt tematika időrendje szerinti sorrendben szerepelnek. A tizennégy közlemény mindegyike — tárgyát tekintve — a korai magyar történe­lemmel foglalkozik az ősidőktől kezdve a XII. század végéig bezáróan. Az őstör­ténet problematikája mellett segédtudományi (forrástani, archontológiai, pecséttani) témák, valamint köztörténeti kérdések kerülnek terítékre az egyes írásokban, amelyeknek jelentős része kiemelten foglalkozik a Kárpát-medence egészére kiter­jedő Magyar Királyság és a szomszéd népek, államok korabeli kapcsolataival. Ebből következően a könyv nemcsak a magyar, hanem a külföldi szakemberek érdeklő­désére is számot tarthat. A tanulmányok, cikkek többnyire nem változatlan formában kerülnek e könyv­ben kiadásra. Az írások az eredeti szöveghez képest kisebb-nagyobb mértékben vál­toztatásokat tartalmaznak, amelyeket részben saját nézeteink módosulása, részben az újabb szakirodalom eredményeinek beépítése indokolt. Ezek a változtatások, amelyeket külön nem jelöltünk, természetesen tartalmilag is nélkülözhetővé teszik a publikációk korábbi szövegeit.

Kristó Gyula - Makk Ferenc - A ​kilencedik és a tizedik század története
A ​Magyar Századok a Millenniumra készült, és csupán az utolsó ezer év történetét tartalmazta. Felmerült azonban az igény a teljes összefoglaló magyar történetre, és a két kiváló történész vállalta, hogy közérthető formában, mégis tudományos igényességgel megírja sok vitát kiváltott előtörténetünket.

Makk Ferenc - A ​tizenkettedik század története
Egy ​politikatörténeti munka, amely a 12. századot eleveniti fel. Kül- és belpolitikai kérdések, a királyság nemzetközi kapcsolatrendszere, csupa-csupa érdekesség.

Makk Ferenc - Magyarország ​a 12. században
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makk Ferenc - Magyar ​külpolitika (896-1196)
A ​kötet a honfoglalástól a XII. század végéig tárgyalja a magyar külkapcsolatokat, a nemzetközi érintkezések tükrében mutatva be azt az utat, amelyet a magyarság a kalandozó hadjáratoktól az államalapításon át az Európába való integrálódásig megtett. Ennek kapcsán a kontinentális Európa hatalmi viszonyainak alakulásába is bepillantást kap az olvasó.

Kristó Gyula - Makk Ferenc - Károly ​Róbert emlékezete
Károly ​Róbert, az első Anjou Magyarország trónján, 1288-ban született. A magyar-nápolyi kapcsolatoknak az a szála, amely elvezetett az Anjouk magyarországi királyságához, az 1260-as évek második felében vette kezdetét. IX. Lajos francia király öccse, Károly, Anjou és Provence franciaországi grófságok ura, jogilag 1265-ben, ténylegesen 1268-ban szerezte meg a hatalmat Dél-Itália felett a terület hűbérurának, a pápának a támogatásával. A nagyra törő terveket melengető Károly részéről indult ki a kezdeményezés, hogy kapcsolatokat építsen ki Magyarországgal. A Földközi-tenger keleti medencéje feletti uralom elérésének ábrándját kergető I. Károly úgy ítélte meg, hogy e célját magyar szövetségben érheti el. Magyarország ugyanis valóban fontos pozíciót töltött be abban a térségben, amelyre Károly szemet vetett. Egyrészt a a dalmát tengerpart birtoklása révén - tengeri ország volt, amelyet éppen Közép-Dalmácia birtoklásának kérdésében mély és régi ellentétek választottak el a Mediterraneum keleti felében nagy befolyással rendelkező Velencétől, másrészt déli területei ugródeszkául szolgálhattak a bizánci birodalom felé, amely a latin császárság 1261. évi összeomlása óta újra létezett, s amely Károly terjeszkedési terveinek célpontját képezte. Előbb maga kívánt házassági összeköttetést kiépíteni az Árpádokkal, feleségül kérve IV. Béla magyar király kolostorban élő Margit leányát, majd miután terve kútba esett, Béla fiával, a magyar trón várományosával, István ifjabb királlyal, a későbbi V. Istvánnal lépett szövetségre. Ennek értelmében a két dinasztia kettős köteléket létesített: Károly leányát, Izabellát István fia, a későbbi IV. László magyar király vette feleségül, míg István Mária nevű leánya Károly fiának, Károly salernói hercegnek lett a hitvese. Mária 1270 májusában érkezett Nápolyba. Házasságuk termékenynek bizonyult, tucatnyi gyermekük közül a legidősebb, Martell Károly 1272-ben született.

Makk Ferenc - Írott ​források az 1050-1116 közötti magyar történelemről
Szegedi ​Középkortörténeti Könyvtár 22. A jelen forrásgyűjtemény szerves folytatása az e sorozat 7. köteteként 1995-ben közzétett, A honfoglalás korának írott forrásai című, valamint az e sorozat 15. köteteként 1999-ben kiadott, államalapítás korának írott forrásai című munkáknak. Mindkét kötetet Kristó Gyula akadémikus szerkesztette, aki tervbe vette a két szöveggyűjtemény folytatásaként a 11. század második felét, a 12. század első évtizedeit tárgyaló hiteles hazai és külhoni kútfők magyar nyelven való közreadását is. Elhunytát követően az alulírott két szerkesztő vette át a feladatot, dolgozta ki - az előző két munka előszavaiban megfogalmazott koncepció alapján - a kötet tematikáját, és szervezett az előző két forrásgyűjteményhez hasonlóan sokszínű, a hazai és határon túli magyar középkorkutatás képviselőiből álló munkatársi gárdát. Az államalapítás kori kötet az 1050. évnél zárta a források híradásainak közreadását, így a kezdő évszám adott volt. Záró dátumként a kötetben az 1116. évet állapítottuk meg, hogy Szent László mellett a másik meghatározó jelentőségű király, Könyves Kálmán uralkodását is teljes futamában bemutathassuk a kútfők segítségével. Az egyes dokumentumokat keletkezésük sorrendjében adjuk közre. Közös bennük, hogy valamennyien tartalmaznak a magyar történelem 1050-1116 közötti szakaszára vonatkozó fontos, eredeti híranyagot. Teljességre persze e kötetben sem törekedhetünk. Műfajilag igen gazdag a közölt forrásanyag, hiszen latin, görög és ószláv nyelvű elbeszélő kútfők, latinul írt törvények, oklevelek és levelek váltogatják egymást az elkövetkező oldalakon, sőt egy héber nyelvű jogi iratot is szerepeltetünk. Olvasóink láthatják majd, hogy nagyobb arányú szelektálást a korszak magyar okleveleinél végeztünk, hiszen ezek többsége az elmúlt években két fontos kiadványban (.Árpád-kori oklevelek. Főszerk. Györffy György. Bp. 1997.; illetve levéltárak - Kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból [1000-1686]. Közreadja: Blazovich László- Érszegi Géza-Turbuly Éva. Bp.-Szeged 1998.) már megjelent magyar fordításban. Elsősorban arra törekedtünk, hogy az e kötetekben nem szereplő korabeli diplomákat publikáljuk, de közöltünk az említett két kötetben már napvilágot látott okleveleket is. Az anyag bemutatásánál a honfoglalás-, valamint az államalapítás kori kötet gyakorlatát folytattuk. Előbb a mű szerzőjéről, illetve - a szerző ismeretlensége esetén - a műről adtunk rövid ismertetést, amelyet a forrás kiadásainak, fordításainak felsorolása zár (a teljességre törekvés igénye nélkül), szükség esetén azonban a kézirati hagyományra is kitértünk. A források közreadásánál a magyar történelemmel kapcsolatos részeket tartottuk szem előtt. A fordításokban az idegen nyelven kifejezni szándékolt tartalom maradéktalan visszaadására törekedtünk. Az egyes szöveghelyekhez jegyzeteket fűztünk, amelyek részint bővebb környezetben helyezik el az általunk fordított textust, részint pedig az annak megértéséhez szükséges magyarázatokkal és a legtöbb esetben szakirodalmi felvilágosítással szolgálnak. Az előszót követően az alapvető kézikönyvekről adunk egy rövid bibliográfiát, majd pedig a leggyakrabban használt művek rövidítésjegyzékét tesszük közzé. A görög nevek esetében a honfoglalás kori forrásgyűjteményben megfogalmazottak szerint jártunk el. A fordítók nevét a 4. oldalon, az egyes forrásszövegek végén, illetve a tartalomjegyzékben tesszük közzé, a bevezető szövegek és jegyzetek készítőit pedig az egyes forrásszövegek végén, illetve a tartalomjegyzékben tüntetjük fel. A latin nyelvű elbeszélő források, törvények és levelek, valamint a dalmáciai oklevelek lektorálását Rihmer Zoltán, a magyarországi oklevelekét (a garamszentbenedeki kivételével) Körmendi Tamás, a garamszentbenedeki oklevélét pedig Thoroczkay Gábor végezte. A Kristó professzor által megtervezett és közreadott honfoglalás kori, valamint az államalapítással kapcsolatos chrestomathiák nagy érdeklődést és jó visszhangot váltottak ki szakmai körökben, felpezsdítették a kutatást, és a felsőoktatásban is jól használhatónak bizonyultak. Reméljük, hogy e folytatás is méltó lesz elődeihez. A kötetet megálmodója, Kristó Gyula emlékének ajánljuk.

Kristó Gyula - Makk Ferenc - Az ​Árpád-házi uralkodók
E ​könyv arra vállalkozik, hogy portrékat rajzoljon az Árpád-ház huszonnyolc uralkodójáról a IX. század közepétől a XIV. század elejéig. Közülük huszonhatan fia ágon, ketten pedig anyai ágon voltak a dinasztia, az Álmostól leszármazó és fiáról, Árpádról Árpád-háznak nevezett uralkodócsalád tagjai. Öten még mint fejedelmek (nagyfejedelmek) álltak népük élén, huszonhárman pedig királyként kormányoztak Magyarországot. Régi történelmi korokban, kiváltképpen olyan berendezkedések fennállása idején, amelyeket egyeduralmainak szokás nevezni, a királynak ma már elképzelhetetlenül nagy a legfőbb vezető szerepe a nép, az ország életében, sorsának alakításában.

Kristó Gyula - Makk Ferenc - Az ​Árpádok
E ​kötet az Árpád-ház valamennyi uralkodójának életrajzát tartalmazza. A portrék a IX. század elejétől a XIV. század első évéig terjedő mintegy ötszáz esztendőt fogják át. Jelen esetben azonban nem, vagy nem kizárólag politikatörténetről beszélhetünk. Az életrajzok középpontjában az ember áll, így a fél évezred alatt változó történelmi korok is csak az egyes személyek sorsa alakulásának tükrében mutathatók be. A sokszor hiányos, ellentmondásos és torzító tudósítások mögött így felsejlenek az uralkodók tetteinek egyéni mozgatórugói, lélektani motivációi. A könyv a legfrissebb kutatások eredményeinek felhasználásával készült. Mind az életrajzok, mind a kötetben található genealógia tartalmaz olyan új, még sehol nem publikált adatokat, melyek az olvasás nyújtotta szórakozás mellett a tudományos ismeretterjesztés magas színvonalát is garantálják.

Kristó Gyula - Makk Ferenc - Marosi Ernő - III. ​Béla emlékezete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makk Ferenc - A ​királyság első százada
Európa ​mai etnikai és politikai térképének alapvető kontúrjai lényegében a X- XI. század fordulójára alakultak ki. A folyamat egészsében véve mintegy félezer évet vett igénybe. Az új államok kialaakulása a feudális viszonyok létrejötte időbe először természetszerűleg azokon a területeken ment végbe, amelyek az egykori Római Birodalomhoz tartoztak. Közülük is azok az országok és népek kerültek Európában a fejlődés élére, amelyek a volt Nyugatrómai Impérium területén szerveződtek meg. nagy Károly Frank Birodalma helyét a 843. évi verduni szerződés nyomán három királyság foglalta el: a nyugati frank királyság, azaz Franciaország, a keleti frank királyság, azaz Németország, valamint az iráliai állam Lotaringiával együtt. A francia állam számos tartományra osztva hosszú évszázadokig nem volt képes érdemben befolyást gyakorolni a kontinens sorsára. Ezzel szemben a keleti frank állam, amely 900 óta német királyságnak nevezte magát - úrrá lévén a törzsi szeparatizmuson -, minden irányban erőteljes hódító politikába kezdett. Ennek látványos kifejeződése volt az, hogy 962-ben I. Ottó királyt Rómában a pápa császárrá koronázta. A német uralkodó új címe jelezte: Németország az antik Római Birodalom feltámasztására törekszik. Ennek bevezetője már 951-ben lejátszódott, akkor I. Ottó hatalma alá vetette Itália nagy részét (az egykori itáliai királyságot). A német expanzív politikának évszázadokig nagy szerepe volt abban, hogy Itália megosztottsága tartóssá vált. Közép-Itáliában helyezkedett el a VIII. század közepe óta a pápai állam, amely - a XI. század derekán kikerülve a német gyámság alól - világpolitikába kezdett, és a pápa saját fősége alatt kívánta megvalósítani Krisztus földi birodalmát, amely minden keresztény államot magában egyesített volna.