Ajax-loader

Szekfű Gyula könyvei a rukkolán


Szekfű Gyula - Három ​nemzedék és ami utána következik
A _Három ​nemzedék_ nagyhatású történeti panoráma, amelynek előterében a trianoni katasztrófa, az amputált nemzet traumája áll. Szekfű híres-hírhedt tanulmánya arra keresi a választ, hogy az 1867-es kiegyezés felszárnyaló pályaíve hol és miért tört meg, mi vezetett el az Osztrák-Magyar Monarchia szétaprózódásához, s a magyarság sorstragédiájához. A historikus Szekfű - bármennyire is igyekszik elfogulatlanul látni és láttatni a három egymásra következő nemzedék "elkorcsosulását" - kortársként nem lehetett igazán elfogulatlan. Okfejtései meggyőzőek és sodró lendületűek, de sebezhetőek, vitathatóak. És bizony van vitatkozni valónk a _Három nemzedék_ szerzőjével. De nem úgy, ahogy eddig tettük: "árnyékboksz" formájában. Végre kézbe kell vennünk Szekfű művét, akár mert perbe szállunk szellemével, akár mert tanulmányozzuk téziseit. Szekfű Gyulát - a második világháború után hazánk első moszkvai nagykövetét, az Elnöki Tanács tagját - a Horthy-korszak vezető ideológusaként, egyszersmind az időszak szellemi életének negatív főszereplőjeként jelölte meg az utókor. A minősítés alapjául szolgáló kötethez azonban ötven év óta nem lehetett hozzájutni. Csak vitatni lehetett, vizsgázni belőle az egyetemen, esetleg kandidátusi értekezést írni róla, de a könyvesboltok polcáról levenni és elolvasni nem. Immár a _Három nemzedék_ sem tabu. Vajon tanulunk-e belőle? Tudjuk-e tisztelni értékeit, meghaladni tévedéseit?

Szekfű Gyula - A ​száműzött Rákóczi
Lebilincselően ​érdekes, elbűvölően olvasmányos könyvet tart a kezében az olvasó. E jelzők, ha regényre vonatkoznak, nem kelthetnek feltűnést, de elmélyült, "komoly" történelmi művet fémjeleznek. Szekfű Gyula, a neves történész egyik korai munkája iskolapéldája lehetne annak, hogyan érdemes történelemről írni: hatalmas felkészültséggel, tudással, és mégis könnyedén, elegánsan, szinte csevegő stílusban. A szerző II. Rákóczi Ferenc életéről, a francia király udvarában, majd törökországi száműzetésében töltött utolsó húsz évéről számol be nagy lélektani tudással és művészi megjelenítő erővel. Ám szembefordulva a korabeli poros akadémikus szemlélettel, "hősét" nem dicsfénytől övezett félistenként, hanem élő, érző és néha gyarló emberként mutatja be, akitől azonban rokonszenvén túl a tiszteletét sem tagadja meg. Bár Rákóczi kénytelen volt kártyabarlangot fenntartani párizsi háztartása fenntartására, s a feleségétől kényszerűen távol élő férfiként a kisebb-nagyobb kalandokat sem tagadta meg magától, mindezek az adalékok nem csorbítják vonzó személyiségének megítélését, a nemzeti függetlenségért folytatott áldozatkész tevékenységének értékét - csupán hitelesebbé, elevenebbé formálják alakját -, vallja Szekfű, akinek műve a maga korában hatalmas botrányt kavart, megítélése volt az ifjúság szemében a modernség vagy a konzervatizmus kritériuma. Ahogy Szabó Lőrinc írta: "Voltunk modernek négyen vagy öten /s hadszíntérünk folyosó, tanterem/ önképzőkör: nemrég még bősz csaták / közt Verlaine-t és Szekfű Gyulát." Ez a szemlélet teszi ma is frissé, elevenné, aktualissá e nagyon régóta szinte hozzáférhetetlen kötetet.

Szekfű Gyula - Állam ​és nemzet
A ​XX. század legnagyobb hatású magyar történetírója Állam és nemzet című kötete 60 év után jelenik meg újra. Benne a történeti fejlõdés rendjében tekinti át Szent István birodalmának és az ország nemzetiségeinek egymás közötti viszonyát. Imponáló a történetíró teljesítménye, aki biztos kézzel, lényegében a legújabb kutatások fényében is érvényes módon vázolta az említett viszonyrendszert.

Szekfű Gyula - "Valahol ​utat vesztettünk"
Már ​visszafelé baktatnak a végtelen orosz hómezőkön a német katonák, amikor 1943 decemberében a Magyar Nemzet hasábjain Szekfű Gyula a magyar reformkor centralista politikusainak írásait elemzi. Három sarkalatos gondolatot emel ki munkásságukból: a szabad községek önrendelkezését, az egyesülés demokratikus jogát és a politikai hatalom s intézményrendszer humanizmusát. Történelmünk mindhármat elsikkasztotta: 1848-ban még nem volt lehetőség megvalósításukra, 1867 után pedig már nem akarták a hatalom urai a magyar demokrácia létrejöttét. A II. világháboró válságos pillanataiban Szekfű Gyula, a felelősséggel gondolkodó magyar történész és közéleti ember e politikai útvesztés genezisét kutatja - nehogy ismét utat tévesszünk.

Szekfű Gyula - Forradalom ​után
1947-ben, ​Moszkvában, mint a felszabadult Magyarország első moszkvai nagykövete, írta Szekfű Gyula élete utolsó nagy művét, a Forradalom utánt. A legnagyobb hatású magyar történetíró, A száműzött Rákóczi (1913), a Három nemzedék (1920), a Magyar történet újkori köteteinek (1929-től), Bethlen Gábor (1929) és sok kisebb tanulmány, publicisztikai írás szerzője arról, igyekszik e könyvében meggyőzni a magyar közönséget: fel kell adni régi eszményeinket a történeti Magyarország visszaállításának lehetőségéről, a nyugati típusú polgári demokrácia kiépítéséről, s tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország történelme a Szovjetunió szövetségi rendszerében fog lejátszódni. A világháborús élmények, romba dőlt ország, az állami élet lezüllése, a régi, általa is vallott eszmények elsüllyedése, szóval a polgári világ elvesztése felett érzett keserűség késztette e könyv megírására. Nem kronologikus története az 1944-1947 közötti eseményeknek, hanem a magyar történelem sorskérdéseinek történelmi szempontú elemzése. Nem "csak" történelemkönyvet tart kezében az olvasó, hanem az 1945-től máig húzódó aktuális társadalmi-politikai kérdések vitatását: viszonyunkat a Szovjetunióhoz, szomszédainkhoz, lehetőségeit a belső társadalmi átalakulásnak, demokratikus intézmények kiépítésének, és így tovább. A kötetet a Történetírók Tára sorozatban, Szekfű Gyula születésének 100. évfordulójára teszi közzé a kiadó

Szekfű Gyula - Bethlen ​Gábor
A ​Bethlen Gábor születésének 400. évfordulója alkalmából megjelent kötetek sorában dokumentum összeállítást, kortársi méltatásokat egyaránt találhatott az olvasó. Hiányzott azonban közülük egy mű, a magyar történetírás klasszikus remekműve: Szekfű Gyula munkája, Bethlen Gábor előbb vált irodalmi figuráfá, mint ahogy a történetírás új eredményei széles körben ismertté lettek, a nagyközönség Móricz Zsigmond Tündérkertjének főhöseként ismerkedett meg vele. Szekfű történelmi tanulmánya, mely napjainkig szinte az egyetlen, nagyobb terjedelmű, értékes Bethlen-biográfia-kiegészíti, teljesebbé teszi jellemrajzát, s a korabeli Erdélyről alkotott képünket, előtérbe állítva nagyszabású politikust, aki merkantilista gazdaságpolitikájával, kiváló diplomáciai érzékével bekapcsolta hazáját az európai történet nagy áramlásába, Szekfű Gyula Bethlen Gábor alakját szépírói igénnyel formálta meg, s bár művének világnézeti beállítottságával, történetszemléletének bizonyos vonatkozásaival nem érthetünk egyet, ma is elfogadhatjuk Móricz véleményét, aki annak idején azt írta: "Komoly, becsületes, élvezetes tanulmány. Méltó a nagy fejedelemhez."

Szekfű Gyula - Rövid ​magyar történet 1606-1939
A ​Magyar Szemle Társaság 1934-ben határozta el, hogy angol és francia nyelven megjelentet egy összefoglaló magyar történetet. Mint Bethlen István, a Társaság elnöke kifejtette: "a nyugati nemzetek nyelvén hiányzik a magyar nemzeti történelemnek kimerítő, tudományos, modern feldolgozása -olyan nagy történeti kézikönyv, mely nemzetközi politikai küzdelmeinknek elméleti alapvetése lehetne." A két kötetesre tervezett mű első kötetének Mátyás király uralkodásáig terjedő részét Hóman Bálint és Szekfű Gyula Magyar történetének Hóman által írt részeit átdolgozva a kultuszminiszter egykori tanítványa, Deér József írta meg, folytatását pedig a Bocskai-szabadságharcig Szekfű Gyula - ha egyáltalán megírta. Ez a kézirat ugyanis elveszett vagy lappang. Majd hat évtizednyi lappangás után előkerült viszont a második kötet kézirata, Szekfű Gyula 1937-1940 között írt munkája, mely 1606-tól a megírás pillanatáig, a második világháború kitöréséig foglalja össze Magyarország történetét. Bár a szerző természetesen támaszkodik a Magyar történet korábban általa írt fejezeteire, az első világháború és az azt követő részek teljesen újak, s Szekfű az előző fejezetekben is gyakran módosítja korábbi állápontját. Csaknem fél évszázaddal a szerző halála és több, mint hat évtizeddel a kézirat megszületése után tehát egy vadonatúj Szekfű-művet tárunk az Olvasó elé.

Szekfű Gyula - A ​magyar bortermelő lelki alkata
„... ​minél nehezebben tudjuk megmozdítani az ősi alkatot, ... annál inkább meg kellett feszíteni minden erőnket a célbavett változtatás, a reform érdekében. Amint már Széchenyi is így tett, és így tettek és tesznek bortermelésünk tanult vezéremberei...” – írja Szekfű Gyula, de napjainkban ismét aktuálisnak tekintett mondanivalókkal teljes 1922-es kismonográfiájában. Kupa László sokoldalú értékelésével újra hozzáférhetővé tett kötet mind a történettudomány, mint a hazai bortermelők számára meggondolkodtató felvetéssel szolgál.

Szekfű Gyula - A ​magyar állam életrajza
Nemcsak ​Szekfű pályájának, de a magyar történetírás fejlődésének is jelentős mérföldköve ez a kötet. Szekfű megállapítja, hogy a magyar tömegek romantikus és liberális történeti illúziói rendületlenül tartják magukat, s "szinte gyermekesnek tetsző, színpadias történetszemlélet" jellemzi a "nagyközönséget". A magyar állam életrajzával Szekfű jelentős kísérletet tesz a történeti hamis tudat homályainak szétoszlatására. Felfogásában gyökeresen eltér minden korábbi összegzéstől. Gondolatmenetének pillérei Szent István és Széchenyi István. Szekfű bennük olyan államférfiakat lát, akik nemzetük számára új, dinamikus, a fejlett környezethez közelítő pályát jelöltek ki; akik európai léptékkel mérték a magyarság távlatait. Mindez a könyv 1917-es magyarországi megjelenésekor alapvetően újnak számított, de meglepő volt beosztásában, periodizációjában és a felhasznált források kezelési módjában is. Szekfű Gyula munkája egy nagy gondolkodó véleménye a magyar történelem "anatómiájáról".

Szekfű Gyula - Nép, ​nemzet, állam
Szekfű ​Gyula a 20. század egyik legismertebb és legnagyobb visszhangot kiváltó történetírója. Műveit már saját korában is széles körű viták övezték. Ez a válogatás legfontosabb tanulmányaiból ad áttekintést, A száműzött Rákóczit övező dühödt támadásokra adott válaszaitól kezdve, a húszas évek első felében írt történeti munkákon keresztül, a főként az általa szerkesztett Magyar Szemlében napvilágot látott tanulmányokig, melyek a harmincas évek közepétől főként a nemzetiségi kérdés problémáival foglalkoztak. Mindezt kiegészíti néhány nagyobb lélegzetű, ugyanakkor Szekfűről rendkívül árulkodó tanulmány. Szekfű életművének még számos pontja tisztázatlan, de óriási mértékben járult hozzá kora, sőt a háború utáni időszak történelemről, politikáról alkotott nézeteinek formálásához.

Hóman Bálint - Szekfű Gyula - Magyar ​történet I-V.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hóman Bálint - Szekfű Gyula - Kerényi Károly - Egyetemes ​történet I-IV.
A ​Magyar Szemle Társaság négykötetes, nagyszabású világtörténete a történelem előtti kortól a világháború utáni időkig a legkiválóbb magyar és külföld tudósok előadásában, a történelemtudomány legújabb szempontjai szerint ismerteti meg az emberiség politikai, társadalmi, gazdaság- és szellemtörténetét. Hóman Bálint, Szekfű Gyula és Kerényi Károly szerkesztették az európai és a magyar tudományos élet vezető alakjainak közreműködésével. Ez a hatalmas mű nélkülözhetetlen tájékoztatónk és választékos kiállításával könyvtárunk legszebb dísze; hasonló jellegű és méretű egyetemes történet egyetlen világnyelven sincs.

Kollekciók