Ajax-loader

James Aldridge könyvei a rukkolán


James Aldridge - Testvérem, ​Tom
A ​diplomata és Az utolsó árnyék nálunk is népszerű szerzője ezúttal gyermek- és ifjúkora színhelyére, egy ausztráliai kisvárosba, a lustán hömpölygő, de olykor nagyon is alattomos Murray folyó partjára kalauzolja el olvasóit. Ebben, a számunkra oly távoli, de a feudális családi-társadalmi körülmények és a vallási ellentétek tekintetében a 30-as évek Magyarországához olyannyira hasonlatos világban játszódik le Tom Quayle és Peggy MacGibbon megindítóan szép és szenvedélyes szerelmének története, Rómeó és Júlia sorsát idéző tragédiája. Aldridge szinte szemérmesen rejtozködő líraisággal, tartózkodó szenvedéllyel s az elsődleges élmény lendületével ad erőt, színt és ízeket a huszadik századi Capuletek és Montague-k ádáz viszályát megörökítő históriának.

James Aldridge - A ​vadász
"A ​diplomata" szerzőjének új regénye a kanadai őserdőbe visz, a prémvadászok világába. A gyorsan pergő drámai események középpontjában egy "háromszög" áll - férj, feleség, szerető -, de nem úgy, mint a francia vígjátékokban. Itt nem frivol játékról, hanem a létért való küzdelemről van szó. A regény számos társadalmi kérdést vet fel: a farmerek szabad, csavargó vadászok viszonyát; a vadászok harcát a Törvénnyel, amelyet a Vadőr képvisel; végül a vadászok harcát a természettel és az állatvilággal. Aldridge kevés szóval kitűnően jellemzi alakjait, az erdő egyszerű embereit, életüket és filozófiájukat.

James Aldridge - MacGregor ​küldetése
Régi, ​meghitt ismerősökkel mindig kellemes a találkozás. Több mint harminc esztendő távlatából köszönt ránk ismét az ötvenes évek egyik legnagyobb könyvsikerének, az A diplomata című regénynek két felejthetetlen hőse, a skót Ivre MacGregor és az angol Kathy Clive - immár házaspárként, két felnőtt gyerek szüleiként, Iránban, Teheránban élve, ahol MacGregor az Iráni Nemzeti Olajtársaság vezető geológusaként, megbecsült szakemberként dolgozik. Ám egy nap a messzi kurd hegyekből üzenetet kap. S MacGregor - felesége ellenzése, sőt saját vonakodása ellenére - felkerekedik, és elindul egykori kurd barátaihoz, akik egy olyan küldetés elvállalására kérik fel, amelyet csak európai ember vihet véghez. Nem kevesebbről van szó, minthogy MacGregornak fel kellene derítenie, kik és milyen módon rabolták el azt a pénzösszeget és azt a fegyverszállítmányt, amely az iráni diktatúrával szembeforduló és felkelésre készülődő kurdoké volt, s amely felette gyanús körülmények között eltűnt valahol Európában. És MacGregor végül vállalja a küldetést, jóllehet tisztában van vele, nemcsak a karrierjét, hanem az életét teszi kockára

James Aldridge - Még ​egy utolsó pillantás
Aldridge ​új regénye meghökkentően eredeti kísérlet: Hemingway és Scott Fitzgerald barátságának, illetve szakításának történetét eleveníti fel, annak a rövid és száraz beszámolónak a nyomán, amelyet Hemingway Fiestá-jában olvashattunk Fitzgeralddal közösen tett franciaországi kirándulásukról, még a húszas években. Nos, ennek a kirándulásnak, illetve a világhír küszöbén álló két nagy, súlyos egyéniség összecsapásának képzelt eseményeit írja meg egy tapasztalatlan, de jószemű, ifjú angol újságíró közvetítésével, aki szintén velük megy a sorsdöntő útra. Az út nemcsak azért sorsdöntő, mert tragédiába fullad, nem is csak azért, mert a két rendkívüli egyéniség fantasztikus kalandok, szellemi és valóságos párviadalok lélegzet-elállító sorozatává fokozza a kirándulást, hanem elsősorban azért, mert itt néznek szembe utoljára az "elveszett nemzedék" e halhatatlan úttörői őszintén, póztalanul összetartozásukkal és különbözőségükkel, eszményeikkel, ifjúságukkal és jövő elképzeléseikkel. A regény, szinte szemfényvesztő bravúrral, úgy eleveníti meg alakjait, a környezetet és a légkört, hogy minden olvasó, a szakértő is, úgy érzi, ez a regény dokumentumhitelű, elképzelhetetlen, hogy az író, illetve alteregója, Kit, az ifjú angol újságíró, és tragikus szerelme, Bo, a szép angol lány nem volt ott a végzetes kiránduláson.

James Aldridge - Tengeri ​sas
Az ​ausztrál születésű, hazánkban is jól ismert szerző a második világháború alatt haditudósítóként három kontinens frontjainak poklát járta be. Megrázó élményei alapján írott regényei mesteri módon öltöztetik egyéni sorsokba a történelem nagy fordulatait. A lenyűgözően izgalmas Tengeri sas a Kréta szigetének kiürítése után hátramaradt, a nácik elől bujkáló angol katonák és az őket segítő gerillák - krétai halászok - sorsát követi nyomon. Ezek a katonák kettesével-hármasával a hegyekbe húzódtak a szigetet légi úton ellenőrző németek elől, s a lakosság támogatásával folytatták a harcukat az egyetlen célért: kitörni a hegyekből a déli partszegélyre és megkísérelni a menekülést Egyiptom felé. Ám az úton minden lépés új és új veszélyt rejteget...

James Aldridge - Hihetetlen ​visszatérés
James ​Aldridge könyve két csodálatos lovacskáról szól: egy mongol vadlóról, amelyik egy walesi védett parkba kerül, és a parkot igazgató zoológus unokájának pónijáról, akik hűséges társra találnak egymásban és együtt szöknek meg. Tacsi, a mongol vadló akarta így, a kis póni, Peep pedig vállalta az összes gyötrelmet és kockázatot, amelybe ez a fantasztikus út került. Élményeikről, viszontagságaikról, kálváriájukról, hősiességükről két gyerek, a két tulajdonos levelezéséből értesülünk. Az egyik Baldin, a mongol kisfiú, aki felfedezte, hogy a hegyekben kihaltnak hitt vadlovak élnek, a másik az angol kislány, Kitty, a shetland póni gazdája. Az útközben történő eseményeket a különböző országok szakemberei kísérik figyelemmel, így értesülnek a gyerekek a két nemes állat sorsának állomásairól. Mire szörnyű nehézségek árán a lovak megérkeznek, Tacsi félholt, Peep pedig elpusztul, miután még életet ad szerelmük gyümölcsének, akit Tacsiért cserébe a mongolok elküldenek Kitty nagyapjának, a kutató tudósnak.

Jack Higgins - Roger Bourgeon - Vicki Baum - James Aldridge - Der ​Adler ist gelandet / Sieg über die Nacht / Die goldenen Schuhe / Ein Pony für zwei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

James Aldridge - A ​diplomata
Iránban, ​1945-46 táján játszódik James Aldridge regénye. Mindaz, ami napjainkban, amikor Irán újból a világpolitika egyik legfőbb feszültséggócának számít, újsághírekből, híradóképekből ismerős számunkra, ott kavarog a regény lapjain, csak éppen egy különös, érdekes vetületben: a mai problémák forrásvidékén járunk. Az olajkoncesszió körüli bonyodalmaktól a siita egyház vagy a Tudeh-párt szerepéig, Reza sah uralmának kezdetétől az akkori kurd felkelésig minden mai tényező feltűnik a történet hátterében. Aldridge, a más regényei nyomán méltán ismert és népszerű angol író könyve 1952-ben egyszer már megjelent magyarul, s azóta hozzáférhetetlenné vált, új kiadása tehát föltehetően sokaknak szerez örömöt. Ez a könyv ugyanis a szó legjobb értelmében: bestseller mű. Az író kitűnően ért ahhoz, hogy lekösse az olvasó érdeklődését. Fordulatos meseszövése, érzékletes emberábrázolása, a cselekmény gazdag áramlása, az érdekes helyszínek, a világpolitika kulisszái mögé engedett bepillantás csakúgy vonzóvá teszi regényét, mint az a szép, gyöngéd színekkel megrajzolt szerelmi történet, amely a politikával egyenrangú szálként húzódik végig a cselekményen. A főhősért, MacGregorért tiszta szívvel izgulhatunk, sőt meg is szeretjük. Aldridge stílusát különösen élvezhetik a sajátosan "angol" irónia kedvelői. A regény hatását mindezen túl az is fokozza, hogy a benne foglalt ismeretanyag dokumentum értékű; az író ugyanis a londoni Times, majd a New York Times tudósítójaként szemtanúja volt mindannak, amiről könyvében szó esik...

James Aldridge - Végső ​menedék
Minden ​jó könyvről elmondható, hogy egy kis darab világot foglal magába, s ezúttal szó szerint így van. A regény első lapjain Európától távoli, idegen világ levegője csapja meg az olvasót, de mire az utolsó oldalra ér, olyan ismerősnek, sőt otthonosnak érzi magát, akár Scott kapitány, a könyv sokat próbált és fölöttébb tisztességes angol hőse. Szinte bőrén érzi a mindent ellepő finom port, amely homokviharok idején sárga ködbe vonja a sivatag környékét, a nap vad erejű sugárzását tikkasztó déli órákban, amikor fölhangzik a müezzin éneke az utcák felett, és a hirtelen leszálló éjszakák hideg nedvességét. Egyiptomi világ jelenik meg már-már fizikai érzékletességgel. De nemcsak, és nem elsősorban a táj egzotikus hangulata képeiben, hanem ott élő emberek - arabok, angolok, zsidók, franciák - bonyolult, sokféle ellentmondással terhelt sorsfordulataiban. Scott kapitányéban, akinél angolabb angol aligha lehetne valaki, és mégis folytonosan szembekerül honfitársaival, Helen Mamunéban, akinél egyiptomibb senki se lehetne, és mégis majdnem el kell hagynia hazáját, Sam Hasszunéban, aki zsidó létére nem Izraelbe kívánkozik, hanem tíz körömmel kapaszkodik szülőföldjébe, s ártatlanságában olyan meggondolatlan bűnbe sodródik, melyet jómaga bocsát meg a legkevésbé önmagának. S a nagyszabású mű megszámlálhatatlan emberi alakjaiban, akik izgalmas, eleven, sokarcú megtestesítői e világ mindennapjainak és drámai küzdelmeinek, nagyszerű törekvéseinek és keserves korlátainak. J. Aldridge, a világhírű angol író - A diplomata, A vadász, Az utolsó árnyék című művek szerzője - ebben a regényében a legmegragadóbban ötvözte egybe sokoldalú képességeit: vérbeli emberábrázoló, hajszálpontos megfigyelő és korszakunk szövevényes problémáinak gondolkodó felismerője. És nem utolsó sorban: regénye lenyűgözően érdekes.

James Aldridge - Amerikai ​párbaj
1941: ​Az USA hadbalépését latolgatja két amerikai és egy angol újságíró. Jó barátok. Az USA jövőjét is latolgatják, a két amerikai szüntelen, késhegyre menő vitában; egyikük konzervatív lehetne, másikuk öntudatos baloldalinak vallja magát. Néhány év múlva az Amerika-ellenes tevékenységes vizsgáló boszorkányüldözők embere ez az utóbbi; és akit üldöz, Franciaországig üldöztet, akinek a házaséletét is földúlja, az a konzervatívságra született demokrata pályatárs. Hosszú évek múlva újra találkozásra kerül sor Pip Lovell és Lester Terrada közt...

James Aldridge - Az ​utolsó árnyék
Wolfe, ​a regény főszereplője, különös sorsú ember. Egy előkelő angol lap tulajdonosának fia, maga is újságíró, s emellett tisztje az angol hadseregnek. Mindez lehetővé teszi, hogy olyan helyekre, helyzetekbe vezesse sorsa, időnként megbízatása, ahol forró a talaj, ahol a riporter könnyen otthagyhatja a bőrét is. Ott van a spanyol polgárháborúban, Finnországban az orosz-finn háború idején, Norvégiában a németek támadásakor, ott látjuk a sivatagi harcokban, Görögországban, Új-Guineában, Sztálingrádban, a francia partraszállásnál Olaszországban, tehát a második világháború szinte minden fontos hadszínterén. Kalandvágy hajtja? Talán az is. De mindenesetre nem a szokásos értelemben, mert ezt a szűkszavú, fegyelmezett, ízig-vérig angol fiatalembert valami egészen más szenvedély fűti, valami nagyon mély és férfias szenvedély, amely élményeivel, tapasztalataival párosulva korának alapvető kérdésében készteti állásfoglalásra. J. Aldridge, az író és hőse között nem nehéz észrevenni a rokonságot. Könyve nemcsak kiváló művészettel megírt, hallatlanul izgalmas riportregény, hanem a fasizmussal vívott harc során megmutatkozó emberarcok és magatartások egyik leggazdagabb, legszínesebb dokumentuma.

Kollekciók