Ajax-loader

Cesare Pavese könyvei a rukkolán


Cesare Pavese - Szép ​nyár
A ​Szép nyár egyik állandó témájának, a kamaszember keserves-szép eszmélésének, felnőtté érésének talán legszebb feldolgozása: egy kis varrólány modell-barátnője hatására odaadja magát egy festőnek, de rá kell döbbennie, hogy ami neki egy életre szóló nagy élményt jelent, a festőnek csak futó kaland. Mégis, a csalódással, a kapott sebbel is tartalmasabb lesz az élete. S közben nemcsak egy sors, hanem az író kedves városának, Torinónak egy jellegzetes életdarabja is kirajzolódik az olvasó előtt.

Bar%c3%a1tn%c5%91k
elérhető
0

Cesare Pavese - Barátnők
Már ​megvolt a vacsora, táncoltunk is. Tömérdek emberrel ismerkedtünk meg. Morelli körül mindig akadt valaki, aki odakiáltott: - Még találkozunk. - Néhány arcot és nevet én is ismertem már megfordultak nálunk Rómában, a szalonban. Néhány ruhát is fölismertem egy földig érő, bő szoknyás estélyit a grófnőn, akinek saját próbababája van nálunk. Én magam küldtem el a ruhát pár nappal ezelőtt Egy csupa fodor, aprócska hölgy rám is mosolygott: a múlt évben házasodtak össze Rómában. A férfi - magas, szőke diplomata - kihúzta karját az asszonyéból, köszönni akart: de rántottak egyet rajta, gondolom, a felesége jónak látta emlékeztetni rá, hogy végül is a szabónője vagyok. Kezdett felforrni az epém. Később gyűjtést rendeztek a szegény vakok javára, egy szmokingos úr, piros papírcsákóval a fején, vak- és süketnémaviccekkel megtűzdelt beszédet tartott, majd két hölgy bekötött szemmel futkosott a teremben, elfogták a férfiakat, akik bizonyos összeg lefizetése után megcsókolhatták őket. Morelli is fizetett. Aztán a zenekar megint rázendített, többen csoportokba verődve lármáztak, énekeltek, fogócskáztak. Morelli visszajött az asztalhoz, hozott magával egy kövér hölgyet rózsaszín laméban - mint egy hal hasa -, egy fiatalembert meg egy fiatal hölgyet, akik eddig táncoltak, és most lehuppantak a diványra.

Cesare Pavese - The ​Moon and the Bonfires
'Insinuating, ​haunting and lyrically pervasive' _The New York Times Book Review_ A new translation by Tim Parks Twenty years after making his fortune in America, Eel is drawn back to the closest thing he has to a home: the Piedmontese countryside where he grew up poor and illegitimate. Wandering the valleys and vineyards with his childhood friend Nuto, Eel remembers the farm where he worked, his employer's beautiful daughters, the rituals of rural life. Yet as he discovers more about what happened there during the war, he realizes that these timeless landscapes hide terrible, savage secrets. By turns fond and evocative, seductive and troubling, _The Moon and the Bonfires_ is a lyrical masterpiece of memory and betrayal. Translated with an Introduction by Tim Parks

Cesare Pavese - Il ​compagno
Al ​contrario dell'ingegnere Stefano de Il carcere o del professor Corrado de La casa in collina, il protagonista de Il compagno non è un intellettuale. Qui Pavese immagina un giovanotto piccolo-borghese, scioperato e incolto, messo di fronte alle proprie responsabilità. Pablo, chiamato così perché suona la chitarra, vive a Torino, la città in cui è nato, ma soffre il disagio esistenziale di un'epoca, tra la guerra di Spagna e la Seconda guerra Mondiale, in cui il regime fascista continua a perdere presa sul popolo e quel consenso entusiasta che era stato fonte di sicurezza inizia a creparsi. Pablo cerca di chiudere gli spiragli, di colmare quelle mancanze ideologiche che causano spaesamento e disagio. Lascia Torino alla volta di Roma, e qui, nella confusione, s'inventa una disciplina, per tornare alla città natale più motivato e deciso a fare effettivamente qualcosa. Il compagno non è il miglior libro di Pavese ma uno dei più commoventi, lo stesso autore ne Il mestiere di vivere lo riconosce, parlandone con vibrante compostezza : "8 ottobre 1948. Riletto, ad apertura di pagina, pezzo del Compagno. Effetto di toccare un filo di corrente. C'è una tensione superiore al normale, folle, uno slancio continuamente bloccato. Un ansare."

Cesare Pavese - Ház ​a domboldalon
Most, ​hogy a mező már kopár, ismét kijárok: felmászom a dombokra, leereszkedem róluk, és közben az a hosszú önáltatás, az az ábrándozás jár az eszemben, amely ennek az élettörténetnek a megírására ösztönzött. Hová ragad engem ez az ábránd? - gyakran gondolkozom rajta mostanában. Mi másra is gondolhatnék? Itt minden lépés, szinte a nap minden órája, és különösen minden váratlan emlék azzal szembesít, ami voltam - ami vagyok, de amiről elfeledkeztem. És ha az idei találkozások és események hatása alól nem is tudok szabadulni, mégis felötlik bennem a kérdés: Mi közöm van nekem ahhoz az emberhez, aki elmenekült a bombák elől, elmenekült a németek elől, elmenekült a lelkiismeret-furdalásai és a fájdalom elől? Nekem is elszorul a szívem, ha az eltűntekre gondolok, ha azok a lidércek jutnak az eszembe, amelyek úgy járják az utakat, mint a kóbor kutyák. Sőt, azt mondom magamban, hogy ez még nem elég; ahhoz, hogy véget vethessünk neki, ahhoz az kell, hogy a borzalom a zsigereinkbe marjon, a miénkbe, az életben maradottakéba, méghozzá egyre mélyebbre. De néha az énem, amely figyel, amint óvatosan vizsgálgatom az arcokat s az utóbbi idők őrületeit, másnak érzi magát, úgy érzi, hogy elszakadt tőlem. Mintha mindaz, amit tettem, mondtam és kiálltam, csak a szemem láttára, de mással történt volna - s már rég el is múlt volna - mondatja kötetünk címadó regényének főhősével az író. És ez a keserű összegzés különös módon jellemző Cesare Pavese, a tragikusan korán elhunyt, kitűnő olasz művész életére, munkásságára is.

Cesare Pavese - A ​hold és a máglyák
A ​hold és a máglyák az ifjúságról, a lélek fiatalságáról szól: az igazságért vívott harc hőskölteménye regényben elbeszélve. „Ángolna”, a piemontei tanyákon fölcseperedett zabigyerek látogatóba tér vissza Amerikából, fölkeresi serdülőkora varázslatos emlékű tájait és nem utolsósorban régi kenyerespajtását, Nutót, az asztalost. A regény eseményei három síkon játszódnak: a hazalátogató közvetlen élményeinek síkján a jelenben, a tudatába áradó emlékképekben, tehát a rostáló emlékezet által megszépített múltban, s végül az „Ángolna” távollétében történteket mesélő Nuto elbeszélésében, azaz a szubjektív tudattal szembeállított cselekményben, amely mintegy a valóság érvényét képviseli. Pavese szemléleti formái itt lényegében mind együtt vannak: egyrészt az élet esetleges élményeiből a törvényszerűt, a jelképeset, a mítoszt megragadó emlékezés, másrészt az objektív mérce, mely a naturalista „krónikákat” kicsinylő írónak az epikus hitel biztonságát megadja. Pavesének ezt a nagyszerű regényét az ábrázolás egyéni formái jellemzik; ahogy a hagyományos szemléletű elbeszélésben a tudattartalmak tükrözését az idősíkok váltogatásával oldja meg, s időnként a fejlődő cselekményre merőben egyéni koncepciójú „mítoszai” fényét vetíti, a regény műfaji lehetőségeinek új perspektívát is ad. A máglyák és a hold: ősi hiedelem szerint a piemontei nép máglyákat gyújt a földeken, hogy termékenyítő erőt fakasszon az égből, a holdról pedig ezt mondja Nuto Amerikából hazatért cimborájának: „Próbálj holdtöltekor kivágni egy fenyőt: fölemésztik a férgek. Taposókádat újholdnál kell kimosnod. Az ojtás pedig, ha nem a holdújulás első napjaiban metszel, nem fogan meg.” A hold és a csodák, a teremtő ifjúság végtelenségének jelképe, tehát minden, ami jóakaratú szeme alatt zajlik, a boldogság mítoszába torkollik, más szóval a hold maga a boldogság is.

Cesare Pavese - Il ​mestiere di vivere
Iniziato ​il 6 ottobre 1935 durante i giorni del confino politico, "Il mestiere di vivere" accompagna Cesare Pavese fino al 18 agosto 1950, nove giorni prima della sua morte, e diventa a poco a poco il luogo cui affidare i pensieri sul proprio mondo di scrittore e di uomo e, soprattutto, le confessioni ultime su quei drammi intimi che laceravano la sua esistenza. Amaro, disperato, violento, ironico, raramente sereno, Pavese consegna al lettore una meditazione sulla vita, sui sogni, sui ricordi e sull'arte condotta con rigore intellettuale e morale; e allo stesso tempo, pagina dopo pagina, testimonia con lucidità l'evoluzione di un personale mestiere di vivere. In appendice "Frammenti della mia vita trascorsa", "Pensieri cassati", "In sogno". Completano il volume un ampio apparato di note, la cronologia della vita e delle opere, la bibliografia ragionata e l'antologia della critica.

Cesare Pavese - Az ​ördög kastélya
A ​tragikusan elhunyt Pavese a modern olasz irodalom egyik legnagyobb alakja, már vitathatatlan klasszikusa, az utána következő nemzedékek máig elevenen ható példaképe. Az ördög kastélya 1949-ben jelent meg, s benne az író három egyetemista erkölcsi forrongását, emberré érlelődésének nehéz pillanatait ragadja meg. Találkoznak a Gonosszal: az élvezetekbe, vagyonba, semmittevésbe belecsömörlött Polival, aki nemcsak a kábítószer veszedelmes mérgeitől beteg, hanem a hitetlenség, a tejes cinizmus kórokozóit is hordozza és terjeszti. Pavese fegyelmezett, szűkszavúságában is költői stílusa, regényeinek szinte mértanian pontos szerkezete méltán vívta ki a kritika és az olvasók elismerését nemcsak Olaszországban, hanem világszerte.

Cesare Pavese - Tra ​donne sole
Clelia, ​il personaggio che dice "io", protagonista di "Tra donne sole", è una donna non più giovane, che vive orgogliosamente del proprio lavoro, in ruvida e scontrosa solitudine, e guarda e giudica la società irrequieta della buona borghesia del primo dopoguerra, gli ambienti intellettuali un po' snob, le ragazze un po' disperate un po' ciniche, tutto su uno sfondo di rovina imminente. In questa edizione vi è l'aggiunta delle lettere di Cesare Pavese e Italo Calvino, le quali offrono lo spunto per un'inedita lettura critica del romanzo. In appendice la sceneggiatura del film "Le amiche" di Michelangelo Antonioni.

Cesare Pavese - Il ​carcere
"Il ​carcere", pubblicato nel 1948 insieme con "La casa in collina" sotto il titolo comune "Prima che il gallo canti", è una storia di privata solitudine. Pavese racconta in terza persona l'esperienza autobiografica della condanna al soggiorno obbligato a Brancaleone Calabro per aver cercato di proteggere la donna amata, militante del Pci. La vita al confino, l'apprendistato di intellettuale coinvolto, quasi suo malgrado, nella politica, la scoperta di un'altra Italia da parte di un settentrionale, vengono raccontate come metafora di una condizione esistenziale comune al destino umano. Stefano, il protagonista, incarna la solitudine dell'uomo che, messo di fronte all'impegno storico e civile, è costretto a guardare la vita "come dalla finestra del carcere" nella monotonia di un paesaggio di cielo e di mare, sempre uguale e indifferente.

Cesare Pavese - La ​luna e i falò
Pubblicato ​nell'aprile del 1950 e considerato dalla critica il libro più bello di Pavese, "La luna e i falò" è il suo ultimo romanzo. Il protagonista, Anguilla, all'indomani della Liberazione torna al suo paese delle Langhe dopo molti anni trascorsi in America e, in compagnia dell'amico Nuto, ripercorre i luoghi dell'infanzia e dell'adolescenza in un viaggio nel tempo alla ricerca di antiche e sofferte radici. Storia semplice e lirica insieme, "La luna e i falò" recupera i temi civili della guerra partigiana, la cospirazione antifascista, la lotta di liberazione, e li lega a problematiche private, l'amicizia, la sensualità, la morte, in un intreccio drammatico che conferma la totale inappartenenza dell'individuo rispetto al mondo.

Kollekciók