Ajax-loader

Földényi F. László könyvei a rukkolán


Földényi F. László - A ​melankólia dicsérete
A ​melankólia a mindenkori kultúrát olyan fénytörésbe állítja, amelyet, jogos önvédelemből, a többség nem kíván észrevenni. A melankólia éppúgy figyelmeztet az érzések megbízhatatlanságára, mint az úgynevezett „végső tudás” hiábavalóságára. Arra, hogy mégoly magabiztosan rendezzük is be a világunkat, ez ingatag és törékeny pilléreken nyugszik. Mély belátást nyújt, amely azonban, mivel az ismeretlenre irányul, a tudatlansággal társul. S közben a legkülönfélébb hangulatokat és érzéseket képes magába fogadni. Szomorúsággal éppúgy társulhat, mint derűvel, vidámsággal csakúgy, mint levertséggel. Gazdagítja az életet; de akit utolér, az közben mégis úgy érzi, mintha kisemmizték volna. A melankolikus páratlan kincsnek érzi a melankóliáját; de közben nem tudja megmondani, mi van a birtokában. A melankólia a világot mintegy a visszájáról engedi látni. Nem csoda, hogy mindig is gyanakodtak rá.

Földényi F. László - Defoe ​világa
A ​magányos szigetre vetett s ott eszével és két kezével civilizációt teremtő Robinson Crusoe már nem is csak irodalomtörténeti fogalomként él a köztudatban, s mintegy függetlenült alkotójától. Pedig Daniel Defoe sorsa, életműve megteremtésének históriája alig marad el kalandban, megpróbáltatásban és izgalomban a józan és gyakorlatias polgár-Odüsszeusz története mögött. Abban a korban élt (1660-1731), amikor Angliában a polgárság gazdasági vezető szerepet vívott ki magának, s a forradalom utáni kompromisszumos időkben életvitelének erkölcsi megalapozásához is hozzáláthatott. A politikai élet színterén "látványos" pálfordulásokat produkáló, az elvek és a gyakorlat ellentmondásait sorsában egyeztető Defoe világába vezet be Földényi F. László könyve, tárgyilagos szeretettel keltve életre hősét.

Demeter Nóra - Demján Sándor - Fodor Géza - Földényi F. László - J. Győri László - Káel Csaba - Zoboki Gábor - MÜPA Budapest - CD melléklettel
Fújjanak zöldebbre! egy próba alkalmával Liszt lement a színpadról a terem végébe, hogy a kürtöket egy más hangszínbe állítsa be. Kevés ember tudja magáról, hogy a szinesztézia képességével rendelkezik. Ezt a született készséget összeérzésnek hívják: színeket társítunk hangokhoz, betűkhöz, számokhoz. Azaz a színek játéka egyes szavak kapcsán érzésekkel párosul. A Művészetek Palotája sugározza ezt az egyéni és közösségi összeérzést. A Müpa a 21. század egyik legjelentősebb hazai kulturális teljesítménye. 2005 márciusában vele jött létre a magyar nyilvánosságban az a tér, amelyet sajátjának érezhet a kultúra és azon belül a művészet barátainak legszélesebb, örömtelien sokszínű köre, de az az elfogulatlan és nyitott közösség is, amely fontosnak tartja és gyakorolja a társadalmi érintkezés ösztönzően újszerű formáit. A Müpa Közép-Európában építészeti koncepció szempontjából előzmények nélküli kezdeményezés. Olyan épület és intézmény, amely képes befogadni és egymással összefüggésbe hozni mindent, ami az igényes művészet kategóriájába tartozik, s így méltán választhatja jelmondatául: Élmény! Minden tekintetben."

Földényi F. László - Az ​eleven halál terei
Földényi ​F. László legújabb könyve a reneszánsz kori racionalista várostervektől a halálgyárakig vezető ívet vázolja fel, a festő Goya szellemében, aki szerint "az ész álma szörnyeket szül". Azzal, hogy az egykori építészek a romolhatatlanságot itt lenn, a mulandó földi világban igyekeztek felmutatni, az időt óhatatlanul az időtlenségnek áldozták fel. A rációt végletekig feszítették, míg az végül embertelenné torzult. Az egykori utópikus városterveket nem nehéz a jövő felől nézni, amely napjainkra lehetővé tette a totális kontrollt. A 20. század az addig elképzelhetetlen rémtetteivel nem szembefordult azzal, ami korábban "eszményinek", "hibátlannak" látszott, hanem ellenkezőleg: beteljesítette azt.

Földényi F. László - A ​gömb alakú torony
A ​könyv öt esztendő elméleti vizsgálódásainak és műélményeinek összefoglalása az irodalom, a filozófia és a művészetek határterületéről. A szerző érdeklődésének középpontjában az európai kultúra válsága áll, az egyes életművek és művészeti jelenségek vizsgálatakor elsősorban ennek megnyilvánulásai, illetve létrejöttének, újratermelődésének módozatai iránt tanúsít kiemelt figyelmet. Rendkívüli érzékenységgel figyel az egyedire, az egyes életpályák, világ- és sorsszemléletek, helyek és helyzetek redukálhatatlanul individuális vonásaira: e kötetben többek között Lev Sesztovról, Petőfiről, Kleistről, Goyáról, Bunuelről, Fassbinderről, Berlinről és Budapestről olvashatunk emlékezetes elemzéseket.

Földényi F. László - A ​túlsó parton
_A ​túlsó parton_ című kötetet keretező esszékkel körbefogott esszéciklusok tagolják, melyekben tárgyukat a film, színház, irodalom köréből merítő írások találhatók a nyolcvanas évekből (Wagner, Annunzio, Syberberg, Fassbinder, Artaud, Hamvas Béla, a happening, az akcióművészet). A lázadás, a kockázat, a kegyetlenség, a gyönyör – az érzelmi végpont megnyilvánulásai, szélsőségek, melyeknek a műalkotásbéli megjelenésük iránt fogékony Földényi szinte elhivatott elemzője. Miközben értelmezi a kissé viszolyogtató, netán félelmet keltő érzelmi végpontokat, a lélek mélységeit, közelebb is hozza őket, egy pozitív erőt láttatva bennük. „Az elutasítás szellemében élve az ember nyíltan beépíti magába a kudarc lehetőségét; őszintébb és illúziótlanabb...” – írja a szerző egyik bevezető esszéjében.

Földényi F. László - Heinrich ​von Kleist
„Kímélőkönyv. ​Megkíméli az olvasót a végigolvasás terhétől. Felszabadítja annak súlya alól, hogy úgy tegyen, mintha... Enged a lapozgatás, a visszafelé olvasás, a keresztbe-kasul böngészés kísértésének. Hiszen nincs könyv, amit lankadatlan, végig egyformán kitartott figyelemmel lehetne olvasni. Hadd kapjon hát szerepet az is, amiről egyébként nem esik szó: az egyet nem értésből fakadó türelmetlen lapozgatás, a figyelmetlenség, az átsiklás a szavak és gondolatok fölött, az időnkénti leküzdhetetlen unalom. Vagy akár a lapok kitépése. Hadd essen szét a könyv.”

Földényi F. László - Az ​irodalom gyanúba keveredett
Nem ​monográfia, nem életrajz, nem tanulmánykötet, és nem is esszék lazán kapcsolódó gyűjteménye ez a könyv. Hanem szótár. Az életmű jellegzetes szavai, alfabetikus sorrendbe állítva. Jellegzetesek? Van, amelyik igen. És akadnak szavak, amelyek egyáltalán nem mondhatók mérvadóknak. Nem a statisztika, és nem is az „objektív” megítélés szempontjai vezettek. Sokkal inkább az, hogy magyarázatot keressek arra, miért támad az életmű egy-egy pontján váratlan feszültség, mitől sűrűsödik meg egy helyzet, miért hagyja el váratlanul ez vagy az a gondolatmenet az addigi racionális okfejtés nyomvonalát és lép át egy olyan szintre, ahol – Kertész egyik kedves szavát használva – a misztérium közelségét sejteni. (Földényi F. László)

Földényi F. László - Egy ​fénykép Berlinből
A ​hatsávos úttest egykori házak helyén fut keresztül, a betonjárdán haladva hajdani előkerteken, dolgozószobákon, nappalikon, hálószobákon át lépkedem, s miközben megzavarom a halottak nyugalmát, magam is egy kísértetvilágba kerülök.

Földényi F. László - A ​lélek szakadéka
_A ​lélek szakadéka_ Goya egyetlen festményéből kiindulva az európai romantika mélyén rejtőző válságtudat metafizikai dilemmáit boncolgatja. Jóllehet Földényi kitér Goya más, de választott tárgya irányába mutató műveire, hiszen azokat is már egy előre meghatározott látásmód felől értelmezi, a gyermekeit felfaló Szaturnusz-ábrázolás mítosztartalmát letakarva és az elsődleges látványból kiindulva a meghasonlott én ellentmondásait rekonstruálja. Földényi olvasata a képet szóvá fordító virtuóz esszényelv miatt szerteágazó, noha egy nagyon is határozott értelmezés irányába mutat, miközben minduntalan – s talán a szerzői szándékokon is túlmutatóan – meg is kérdőjeleződik a képzőművészet verbálissá fordíthatósága.

Földényi F. László - Légy ​az árnyékom! - Sophie Calle
Sophie ​Calle különleges francia alkotó, akinek lételeme a rejtőzködés, de az exhibicionizmus is. Fotóművésznek nevezhetnénk, némi megszorítással; hiszen akcióit képpel és szövegekkel, egyaránt dokumentálja. A szintén francia Christian Boltanski követőjeként a hétköznapi emberek érdeklik, a névtelen és sokszor arctalan emberek, illetve saját magé. Saját életét; illetve saját tetteit emeli művészetté; teszi közszemlére úgy, hogy azért sejthető; hogy semmi sem pontosan úgy történt; ahogy elénk tárja.

Földényi F. László - A ​medúza pillantása
Földényi ​a misztikus pillanatokról írt könyvet, ugyanakkor meg is teremti e pillanatokat... A misztikáról szóló műalkotás (és e könyvet feltétlenül annak kell látnunk) mélyén is ott lappang az elkerülhetetlen homály, az ábrázolhatatlan, eksztatikus pillanatot csak megközelíteni lehet, újabb és újabb kísérletekkel ... Földényi művei a "boldog tudomány" szellemében nem kapcsolódnak be a tudományos vitákba, irodalmi esszék a szó francia értelmében, asszociációkban gazdag kísérletek.

Földényi F. László - A ​dramaturgia csapdája
Bármennyire ​jelentős is volt az angol drámairodalom a restauráció korszakában, vagyis az ezerhatszázas évek második felében, e korszak letűntével értékei szinte teljes egészében feledésbe mentek, hosszú évszázadokra megfeledkezett róla az irodalomtudomány éppúgy, mint a színházművészet. S bár az utóbbi évtizedekben sorra kerültek vissza külföldi és hazai színpadokra e kor kiemelkedő alkotóinak (Congreve, Dryden, Etherege, Shadwell) darabjai, e bonyolult, ellentmondásokkal teli időszak drámai művészete még ma is sok tekintetben feltáratlan. Földényi F. László nem csupán a restaurációs dráma "restaurálására" vállalkozik, de felmutatja ennek a kavargó, átmeneti kornak legjellegzetesebb társadalmi ellentmondásait is, meggyőzően bizonyítva élet és drámairodalom szoros kapcsolatát.

Földényi F. László - A ​testet öltött festmény
Földényi ​F. László e könyve a kortárs magyar képzőművészetről írott esszéit tartalmazza: huszonöt alkotóról mintegy negyven írást. A tárgyalt képzőművészek között olyanokat találunk, mint Bak Imre, Birkás Ákos, Galántai György, Jovánovics György, Kelemen Károly, El Kazovszkij, Klimó Károly, Körösényi Tamás, Nádler István, Somogyi Győző, továbbá a magyar vizuális kultúra közelmúltjának olyan legendás alakjait, mint Erdély Miklós és Hajas Tibor. Földényi a képzőművészetről nem művészettörténeti megközelítésben beszél, esszéinek perspektívája talán egzisztenciálisnak nevezhető: a művészetfilozófia, esztétika, valamint a kultúrtörténet elemeit a szabad asszociáció révén mozgásba hozva úgy írja le az érdeklődését felkeltő jelenséget, hogy mindig a személyes, belső befogadói történések drámája kerül a szöveg előterébe. A kötet írásai nemcsak képzőművészek, hanem az írások szerzőjének portréját is megrajzolják, aki csak olyan művekkel foglalkozik, melyek valóban megszólítják.

Földényi F. László - Az ​ész álma
Az ​Európa-szerte elismert esszéíró, Földényi legújabb kötetében a korszellemmel foglalkozik. A korszellem, mint kultúripar azt is integrálja, ami támadja őt. Sőt: mintha éppen azt részesítené előnyben, ami nem engedelmeskedik neki. Ahogyan manapság leginkább azok a művek számíthatnak arra, hogy bekerülnek a világ nagy múzeumaiba, amelyek nyíltan támadják a múzeum eszméjét, a korszellem is azt keresi, ami ellentétes vele. A kötet írásai jórészt megjelentek már németül, angolul, spanyolul és hollandul is.

Földényi F. László - Jade Niklai - Záborszky ​Gábor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Földényi F. László - Melankólia
"A ​test és lélek, illetve az egészség és a betegség viszonyának gyökeres átértékelése szükséges ahhoz, hogy a melankóliának, ennek az utóbbi évszázadban egyre inkább háttérbe szorított fogalomnak visszaadhassuk az őt megillető jogait. A romantika korában kezdődött el a fogalom köznapi és orvosi értelmezésének meghasonlása, és ebben jelentős szerepük volt maguknak a romantikusoknak is. A melankóliát halálba vezető élettechnikává fokozták, márpedig a közvélemény ezt nem fogadhatja el. A társadalomnak nem lehet épeszű tagja az, aki elébe szalad a halálnak, mintegy kihívja maga ellen, és mivel a melankóliában ott lappang a halálvágy is, az elmebetegségek egyre szigorodó rendszerébe kell besorolni." - Talán nem túlzás azt állítani, hogy Földényi F. László Melankólia című könyve éppen e fogalom leszűkítő, modern kori értelmezése ellenében született meg. a szerző az európai kultúra kétezer éves történetét vizsgálja úgy, hogy nincsenek előre gyártott, kész válaszai, hanem a különböző korok és gondolkodók kérdéseit fogalmazza újra. S így a könyv az esszé legjobb és a tájainkon kissé elfeledett hagyományához kapcsolódik: a szellemi kaland, a gondolkodás és a létmegértés szenvedélye és elfogulatlansága jellemzi írásmódját. A nagy sikerű és több európai nyelven megjelent könyvnek ez a harmadik, bővített kiadása.

Földényi F. László - Veronika ​kendője
Földényinek ​ebben a kötetében összegyűjtött új esszéi, töprengő gondolatsorokat inspiráló "múzeumi sétái" - koherens tematikát alkotva - a klasszikus európai képzőművészet kincseit, momentumait őrző múzeumokban, képtárakban születtek, és a modern tárlatok alkalmaihoz kötődnek. Az ősi rejtélyek titkait őrző egyiptomi Szfinxtől a késő barokk festményektől Warhol festészetéig, a mobilok talányaiig ívelnek - merészen és eredeti módon. Földényi olyan széles körű humán szaktudását szinte elrejteni kívánó, rokonszenves művészetfilozófusként és eredeti esszéistaként jelenik meg ebben a könyvében, aki mintegy kézen fogja a "civil" múzeum- és tárlatlátogatót, támogatva, segítve megérzéseinek, intuícióinak, az "ősképek" és a mai ábrák közötti szabad képzeletjárását. - Esszékötete művészetszerető olvasóknak szól.

Földényi F. László - Berlin ​sűrűjében
Földényi ​nemcsak érzékeny (és aggályos) melankolikus, hanem - mind esztétikai, mind gyakorlati értelemben - flaneur, kósza sétáló is. Berlinről szóló esszéi és feljegyzései az elkalandozás tehetségéről és a kószáló megfigyelő éber tekintetéről tanúskodnak. Lenyűgöző, ahogyan a kígyózó diskurzus során a részletek könnyed természetességgel összefüggésekbe rendeződnek, ahogyan elszórt gondolatok vezérmotívumokká fonódnak egybe, mint például a német öngyűlölet motívuma, amit a szerző egy helyen "mítoszpótléknak" nevez. Ne feledjük azonban, Földényinek a német állapotokról és mentalitásról tett időnkénti kritikai megjegyzései is egy megfigyelő tollából származnak, aki közben saját idegenségére és kívülállószerepére is mindig reflektál. (Ilma Rakusa laudációja a Friedrich Gundolf-díj átadásakor)

Földényi F. László - Caspar ​David Friedrich
Caspar ​David Friedrich képei magányos tájakat ábrázolnak, amelyeket a festő látásmódja látomássá szellemít át. Friedrich látomásai szinte a szó szoros értelmében foglyul ejtik nézőjük értelmét és fantáziáját: aki rájuk pillant, aki a mélyükbe lát, soha többé nem léphet ki belőlük, nem feledheti a tájakban rejtőző ismeretlen és elérhetetlen Isten sajátságos szomorúságát. Földényi F. László, a nagy sikerű Melankólia-tanulmány szerzője ezúttal Friedrich életművéből kiindulva vizsgálja egy egész korszak, a német romantika buktatóit és kiútjait. Esszéje kihívás: Friedrich megfoghatatlan, elvont Ismeretlenjét a legláthatóbb oldalról, a képek felől közelíti meg és tárja föl. Olvasás közben szinte látjuk, hogyan festhetőek meg Friedrich eszményi tájai, hogyan válik el a pontosan megfigyelt előtér a ködbe vesző háttértől, a véges a végtelentől, hogyan küzdenek egymással a képek elemei. Ahogyan Friedrichnél egy képen belül különböző napszakok jelennek meg, úgy Földényinek sikerült sodró lendületű, izgalmas esszéjében párhuzamosan elemezni az életmű dilemmáit és a belőlük fakadó általános művészeti következtetéseket.

Földényi F. László - A ​festészet éjszakai oldala
A ​festészet éjszakai oldala Földényi F. László három jelentős esszéjét tartalmazza, amelyet a romantika korának nagy festőiről írt: a német Caspar David Friedrichről, a spanyol Francisco Goyáról és az angol William Blake-ről. A szerző e három művész életművét, illetve egy-egy kiemelkedő alkotásukat elemezve érzékletesen mutatja be, hogy a 18-19. század fordulóján miként vált egyre áttekinthetetlenebbé a világ rendje, s hogyan roppant meg a hagyományos vallások és politikai rendszerek összetartó ereje. A kötetet számos fekete-fehér és 48 színes reprodukció díszíti.

Földényi F. László - Képek ​előtt állni
A ​"mindent látás" vágyából táplálkozó optikai technikák, képzőművészeti újítások, amelyek a 18-19. század fordulóján megszaporodtak, mind-mind Isten trónfosztásának voltak apró megnyilvánulásai. Mindegyik arra szolgált, hogy az ember maga tehessen szert a tökéletes látásra, mintegy "megkerülve" Istent. A technikai eszközök, amelyek addig nem látott tartományokba engedtek bepillantást, soha nem sejtett módon alakították át az ember és a világ viszonyát. Az emberi látást nem egyszerűen segítették, hanem azt is nyilvánvalóvá tették, hogy maga a látás mennyire dinamikus tevékenység. Az ember először szembesült azzal, hogy a látás során nemcsak egy látványt "rak össze" önmaga számára, hanem látása révén önmagát is "létrehozza".

Földényi F. László - A ​fiatal Lukács
"Lukács ​helyzetét a század eleji Magyarországon az határozza meg, hogy társadalmi szinten csak az elmélet terén nyílott lehetőség a gyakorlatra, és ezáltal a tárgyi világ (amely ellen a gyakorlatra szükség lett volna) idegen, ellenséges és merev, megmozdíthatatlan volt. A valósághoz való elméleti, és nem érzéki-gyakorlati, viszonyulás határozta meg így nézeteit a művészetről, etikáról filozófiáról, sőt - a politikába való bekapcsolódása után - a politikáról is."

Kollekciók