Ajax-loader

Tőkéczki László könyvei a rukkolán


Tőkéczki László - Történelmi ​arcképek II.
A ​magyar közélet két világháború közötti szereplőiről keveset tudunk, vagy sokszor csak azt, amit a diktatúra évtizedeken át sulykolt. Tőkéczki László történész harmincnégy magyar sorstörténetet szabadított ki a múlt fogságából. A Történelmi arcképek II. egy olyan korszak emberi teljesítményeit mutatja be, amely már magában hordozza jelenünk nyugtalanságát és kiszámíthatatlanságát. Ez a kötet annak a 2002-ben megjelent Történelmi arcképek-nek a szellemi folytatása, amely a dualizmus korának már-már idilli világába kalauzolta az olvasót.

Ladányi Sándor - Papp Kornél - Tőkéczki László - Egyháztörténet ​II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tőkéczki László - Tisza ​István
Tisza ​István személyéről és életművéről a legutóbbi időkig a haladó kortársak és utókor kliséi élnek a köztudatban. Jellemző, hogy bár már elég sokan tudják, hogy ellenezte a háborút, közkeletű panel az, amely Tisza Istvánt mégis a háborús fanatizmussal azonosítja. Személye az ú.n. progresszív szemlélet számára még ma is mintegy a feudális Magyarország megtestesítője, holott aligha volt nála végiggondoltabban klasszikus liberális (szabadelvű) politikus. Tisza István a valóságban a szélsőséges, a radikális eszmék, a mindent ígérgető illúziós politikusok és értelmiségiek ellenfele volt - de mindig jogállami keretek közt és szenvedéllyel áthatott szellemi eszközökkel. Szenvedélyesen szerette hazáját, a történelmi Magyarországot, amelyért minden célszerű lépésre - tehát a folyamatos reálpolitikára (megalkuvás) is hajlandó volt. Egész életműve a veszélyeztetettség tudatában alakult, s az egykori kedvező dualista magyar nemzeti pozíció fenntartását szolgálta. Hívő keresztyénként a személyesen is vállalt szociális gondolat is áthatotta. Kevés nálánál őszintébb híve volt az önkormányzatiságnak.

Tőkéczki László - Tisza ​István eszmei, politikai arca
Tisza ​István személyéről,és életművéről a legutóbbi időkig a "haladó kortársak és utókor" kliséi élnek a köztudatban. Jellemző, hogy bár már elég sokan tudják, hogy ellenezte a háborúz, közkeletű panel az, amely Tisza Istvánt mégis a háborús fanatizmussal azonosítja. Személye az ún. progresszív szemlélet számára még ma is mintegy a "feudális" Magyarország megtestesítője, holott aligha volt nála végiggondoltabban klasszikus liberális (szabadelvű) politikus. Tisza István a valóságban a szélsőséges, a radikális eszmék, a mindent ígérgető illúziós politikusok és értelmiségiek ellenfele volt - de mindig jogállami keretekben és szenvedéllyel áthatott szellemi eszközökkel. Szenvedélyesen szerette hazáját, a történelmi Magyarországot, amelyért minden célszerű lépésre - tehát a folyamatos reálpolitikára ("megalkuvás") is hajlandó volt. Egész életműve a veszélyeztetettség tudatában alakult s az egykori kedvező dualista magyar nemzeti pozíció fenntartását szolgálta. Hívő keresztyénként a személyesen is vállalt szociális gondolat is áthatotta. Kevés nálánál őszintébb híve volt az önkormányzatiságnak.

Tőkéczki László - A ​bohém zseni
Gróf ​Andrássy Gyula (1823–1890) a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, a modern magyar történelem egyik legsikeresebb politikusa volt. A kiegyezés társszerzőjeként ő lett a dualizmus korának első miniszterelnöke. Kivételes politikai tehetség volt, a szabadság szerelmese, igazi romantikus hős, a reálpolitika mestere. Lelkes, de nem fanatikus. Művelt, de nem kioktató. Hagyománytisztelő, de nem a múltba ragadó. Megfontolt, alapos, de nem kukacoskodó. Nagyvonalú, méltányos és mindenkor szórakoztató. Kimagaslott kortársai közül a stílusával, a magabiztosságával. Igazi magyar főnemes volt, olyan, mintha egy Jókai-regény lapjairól lépett volna elő. Dicsfényt vont köré, hogy 48-as forradalmár volt, amiért távollétében halálra is ítélték. Tehát a forradalmár, majd számkivetett és vagyonától megfosztott Andrássyból lett a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, ezt követően pedig az Osztrák-Magyar Monarchia nagy hatalmú külügyminisztere. Lovas szobra négy évtized után újra a magyar Országgyűlés épülete előtt magasodik, mégis alig ismerjük... * Andrássy Gyula szikrázó személyisége és politikai teljesítménye révén mindenképpen kiemelkedett a kortársai közül... * Tőkéczki László (1951–2018) a túlontúl korán elhunyt Széchenyi-díjas történész a tőle megszokott eleganciával és szerénységgel állítja elénk Andrássy Gyulát. Ennek a nagy magyar államférfinek, a bohém zseninek a portréján dolgozott, amikor eltávozott közülünk. A könyv megjelenését már nem érhette meg. Őrá is emlékezünk ezzel a kötettel...

Tőkéczki László - Történelem, ​eszmék, politika
A ​kötetben közölt írásokat a történész szerző személyén kívül összeköti a tudatos törekvés, hogy a magyar történelemről és politikáról másként gondolkozzon, mint ahogyan fél évszázadig megszokott volt. Sablonokat, jelszavakat, korábban kétségbe nem vonható evidenciákat kérdőjelez meg, és közben tudatosan érvényesíti a szerves magyar múlt értékelvű gondolkodási és szemléleti hagyományait. Szigorúan tárgyilagosságra törekedve vizsgálja Klebelsberg vagy Hóman Bálint szellemi arculatát, a liberalizmus és a konzervativizmus pontos tartalmait, valamint az 1989 utáni idők szellemi mozgásait.

Tőkéczki László - Kell-e ​az államot lerombolni?
Kell-e ​az államot lerombolni? Évek óta változó hangerővel, de tömegszinten egyre elfogadottabb tézisként hangzik az, hogy a jövő a(z államtalan) civil társadalomé. Egy olyan világról regélnek itt nem érdek nélküli emberek, ahol a gonosz állam már semmit sem határoz meg, ahol ezzel szemben mindenféle civil szerveződés fog hemzsegni és ágálni, s ezáltal a világ lakói folyton „participálnak" és boldogok lesznek. A civil társadalom világa eme hamis mese szerint hatalom nélküli világ lesz vagy másként a szabadság világa, ahol mindenki fokozottan önmegvalósul. Ismét egy szemfényvesztően jó, csaló mese olyan emberektől, akik ugye - szokásosan! - függetlenek, miközben a valóságban igen erős gazdasági-államellenes érdekcsoportok képviselői. Tekintsünk el most annak boncolgatásától, hogy jó-e az állam vagy rossz, nézzük meg inkább azt, hogy mire jó a civil szerveződés! Nos, mint tudjuk, civil szervezetet mindenre és mindennek az ellenkezőjére érdemes létrehozni, amelynek rögtön az a következménye, hogy a civil szervezetek semlegesítik egymást, hatásuk és akcióképességük tehát majdnem nulla. De vessük fel már az elején, hogy milyen esélye van egy civil szervezetnek - mondjuk egy transznacionális vállalattal szemben? Rögtön kimondhatjuk, hogy semmi, hiszen egy civil szervezet akciórádiusza számtalan ok miatt hatástalan egy multival szemben. Mondhatják a civil társadalom védői, hogy akkor a civil szervezeteknek össze kell fogni, s erővé kell válni, minél nagyobbá. Ám ez esetben felvetődik a kérdés: minek kell az államot lerombolni, tehetetlenné tenni? (részlet a könyvből)

Tőkéczki László - Tóth-Kása István - Egyháztörténet ​I.
Egyháztörténet. ​Tankönyv és tanári kézikönyv. Szerk.: Ladányi Sándor - Papp Kornél - Tóth-Kása István - Tőkéczki László. 1-2. köt. Bp., 1999, Református Pedagógiai Intézet.

Tőkéczki László - Történelmi ​arcképek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók