Ajax-loader

Bárány Tamás könyvei a rukkolán


Bárány Tamás - A ​férfi Názáretből
Bárány ​Tamás jelenig ívelő életművét joggal tartja az érdeklődő közönség és az irodalmi közvélemény is századunk magyar társadalma "krónikájának". Legújabb regénye a krisztusi időkbe kalauzol vissza, hogy megörökítse a pillanatot vagy a folyamatot, amelyben Jézus által megváltatott az emberiség. ; A férfi Názáretből szokatlan módon közelít a kétezer éves történethez; az író a korabeli - a Szentírásból és az evangéliumokból ismert - szereplők (Jézus szülei, unokatestvérei, hívei és ellenségei stb.) által mesélteti el Jézus életét, így mintegy személyes beszámolóként élhetünk át egy igencsak valódinak ábrázolt eseménysorozatot. Az öt fő fejezetre (Názáret; Kumrám; Galilea; Júdea; Jeruzsálem) tagolt regény Jézus életének szakaszain vezet végig: kisgyermekkora Názáretben, a kumráni tanulás, felkészülés évei, "mesterré" válás a galileai vándorlások során, megváltó mivoltának nyílt felvállalása Júdeában, és végül vértanúsága Jeruzsálemben. Bárány Tamás Jézusa valódi ember, azzá teszik nemcsak a mindennapokban megnyilvánuló szokásai és bontakozó jelleme (pl. a gyermek Jézus "rosszalkodik", gondot okoz szüleinek), de vívódó töprengései és az a gondolati fejlődés is, amelynek eredményeképpen túllép az esszéneus tanításokon és a Tökéletes Igazság Útja közösség istenhitén. Ez az ember-Jézus környezetét megfigyelve alakítja ki nézeteit és nagyon is emberi indokok állítják a szegények szolgálatába; saját maga számára is döbbenetes felismerése - hogy mindent a szeretet irányít - alapján fordul szembe a Tóra tanításával, és "Isten igája" helyett a megbocsátást hirdeti. ; A szenvtelen, már-már monoton hangon megszólaló elbeszélők nem a csodákról szólnak, hanem egyszerűen tudósítanak a számukra szokatlan, minden gyarlósághoz megértő figyelemmel közelítő jézusi cselekedetekről. Jézus valódi ember-volta azonban akkor bizonyosodik be igazán, amikor meghal a keresztfán: az a "Krisztus", aki a keresztények új isteneként támad majd fel, halála pillanatában emberi fájdalommal telve rádöbben végtelen magányára; fizikai kínjainál hatalmasabb lelki gyötrődése, hogy létezik-e egyáltalán Isten, s ha igen, akkor miért hagyta magára? - A regény egyszerűségében is megkapó, magasztos leírásai igazi olvasmányélményt nyújtanak hívőknek és nem hívőknek egyaránt.

Bárány Tamás - Államcsíny ​Paránában
A ​huszadik századnak kétségkívül egyik legförtelmesebb tapasztalata, hogy a politika méregkeverői megszámlálhatatlan pokoli színjátékot képesek rendezni, vagyis annyit, amennyire éppen szükségük van, hogy kezükben tarthassák a dolgok és események irányítását; kevésbé udvariasan szólván: világszerte magukénak kaparinthassák a főhatalmat. Eme keserű komédiák kárvallottai mindig is szerettek, vagy inkább csak szerettek volna belesni e pokoli praktikák kiagyalóinak boszorkánykonyhájába. Erre most kitűnő alkalmat kínál Bárány Tamás kis remeke, amelynek első kiadása 1955-ben jelent meg, egy esztendővel a forradalom előtt, és majd' egy fél évszázad multával, az író születésének nyolcvanadik évfordulóján jelent meg újra, 2002. március 21-én.

Bárány Tamás - Vendégjáték
Bárány ​Tamás írja novelláiról: Hadd kezdjem egy vallomással: nem vagyok termékeny novellista. Harmincöt év alatt talán hatvan-hetven novellát írtam, s a pályám során megjelent több mint negyven művem közül csupán három volt novellás kötet. Húsz regényem mellett az évek során persze írtam sok más rövid prózai írást, tárcát, krokit, paródiát, sőt még mesét is - de a novellától mindig féltem egy kicsit. Soha nem adta meg magát könnyen. Mert veszélyes, kegyetlen műfaj a novella. Mindig drámát kell megjelenítenie - s mindig meg kell jelenítenie a drámát, sosem szabad a konfliktus elmesélésével beérnie. "Tragédia dalban elbeszélve" mondja Greguss Ágost a balladáról. A novellát hasonlóképpen definiálhatnók, talán így: "Dráma, elbeszélésben megjelenítve." És ahogy az igazi ballada is csupán a legnagyobbak - Goethe, Arany János - tollán válik valódi költészetté, úgy igazi novella is csak a leghivatottabbak, Maupassant, Csehov, Kosztolányi, Móricz ihletéséből születik. Így tán már érthető, miért féltem e műfajtól, s az is, hogy négy évtizedes pályám során évenként mindössze két novellát mertem írni - s közülük is csak egyet-egyet vettem fel ebbe a gyűjteménybe.

Bárány Tamás - Nagy ​idők tanúja
Minden ​bizonnyal a szerző legjobb regénye, amely egyfajta szelíd iróniával (ennyi volt lehetséges a hatvanas-hetvenes években) tart görbe tükröt a két világháborút is átívelő 20. század és mindenekelőtt a Kádár-korszak ellentmondásos jelenségei elé. Lényegében egy szélhámos vallomásairól van szó, aki különös képességgel talál rá a “semmittevés” többé-kevésbé gyümölcsöző útjaira a változásaiban is képmutatásokkal teli múlt századi magyar társadalom beltenyészetében.

Bárány Tamás - Apátlan ​nemzedék
Az ​Apátlan nemzedék egy generáció és egy évtized regénye. 1940-ben egy fővárosi gimnázium érettségi bankettjén indul a cselekmény, és a tízéves találkozón fejeződik be, felöleve a háború, a felszabadulás, a szocializmus építésének időszakát. Hősei szimbólumok is, példái e tíz év értelmiségi életsorsainak. Egyik diák érettségi után ostoba katonai illúziói áldozata lesz, a másik eltűnik a doni visszavonulás idején; a francia irodalomért rajongó bölcsészt aknamezőn éri a halál, az ellnállási mozgalomban küzdő kommunista Sopronkőhidán hal hősi halált. De a tragédia a jelenbe is átnyúlik: a hegedűművész, akiben az üldöztetés rettenete elhallgattatta a zenét, disszidálási kísérlet és a börtön kálváriája után találja meg helyét az életben. A gyárépítő technikus, a dolgozók iskolájában tanító tanár, a jelen hősei mellett felbukkannak a polgári világ képviselői is, akik nem tudnak és nem akarnak a szocializmussal közösséget vállalni.

Bárány Tamás - Kis ​magyar irodalomtöri
Az ​író mondja könyvéről: Bonyolult érzés lehet paródia tárgyának lenni. A lélektan ambivalencia néven tartja számon azt az összetett lelki folyamatot, amelyben a sértődés büszkeséggel, az öröm haraggal elegyedik. Örülök, hogy írtak rólam; dühös vagyok, hogy ezt írták. Büszke vagyok, hogy foglalkoznak velem, de meg vagyok sértve, hogy így… A karikírozott alanyok legtöbbje ugyanis olyasfajta paródiára vágynék, amely a könnyezésig mulatságos, ám amelyből mégis az a halálosan komoly végső következtetés vonható le, hogy a paródia hőse – irodalmi életünk legnagyobb élő klasszikusa… Ilyes paródiát azonban – e kötet szerzőjének legnagyobb bánatára – meglehetősen nehéz írni… Innét van, hogy a kötet egyes darabjainak szemszöge nem mindig egyöntetű: néhol a kritikus pengéje villan élesebben, néhol az irodalomtörténész megértőbb mosolya enyhíti az ítélet szigorát.

Bárány Tamás - Tengerparti ​nyár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók