Ajax-loader

Fügedi Erik könyvei a rukkolán


Benda Kálmán - Fügedi Erik - A ​magyar korona regénye
"Amint ​ott ült Szapolyai János királyi díszben, az angyali korona hirtelen csúszni kezdett a fején, s a püspökök kezükkel tartották. Ahogy elengedték, mindjárt ismét félrecsúszott a fején. mondták, hogy nem érdemli, mert vérrel fertőzte meg a kezét a kereszteseken... Néhányan pedig mondták: nem azért, hanem mert kicsi a feje. És miközben felszentelték, a közönség ilyeneket mondogatott. Mert kedves testvéreim, a nép szava Isten szava" Olyan "tárgyi emlék" vizsgálatáról van itt szó, amelynek sorsa egybefonódott szinte a teljes magyar történelemmel. A korona történetének bemutatása ezért különleges fölkészültsége kíván a tudósoktól. Az ötvösség történetétől az eszmék történetéig mindent ismernie kell annak, aki a korona kérdésével foglalkozik. Tanulmányoznia kell az államalapítás korát, de például II. József uralmának időszakát is. Két neves kutató, Fügedi Erik és Benda Kálmán fogott össze, hogy végigkísérje a korona történetét a kezdetektől napjainkig.

Fügedi Erik - Ispánok, ​bárók, kiskirályok
Fügedi ​Erik immár több mint két évtizede kutatja a középkori magyar arisztokrácia fejlődésének, struktúraátalakulásának és hatalmi térnyerésének folyamatát. Az Ispánok, bárók, kiskirályok nem csupán az e témakörben írott munkáinak elméleti összefoglalása, hanem a kérdéskomplexum időbeli kiterjesztése és egyúttal újragondolása. Ebben a kötetében az államalapítástól a Mátyás király halálát követő időkig kíséri figyelemmel a szerző azt a történelmi változást, amelynek során a főurak egyre inkább magukhoz ragadták az ország sorsának irányítását, s míg a korszak kezdetén az uralkodó hozta létre birtokadományaival az arisztokráciát, a végén már a főrendek adományozták egy céljaikhoz alkalmasnak vélt személynek a királyi hatalmat. Fügedi Erik új könyvében a történeti statisztika és demográfia, az archontológia és a genealógia eredményeit értékesítve próbál meg választ adni arra a kérdése, hogy miért és hogyan alakult ki feudális társadalomszerkezetünk jellegzetes, a nyugat-európai hűbéri felépítménytől oly nagy mértékben eltérő formája.

Fügedi Erik - Kolduló ​barátok, polgárok, nemesek
A ​legnemesebb történetírói hagyományok és a modern historiográfia legaktuálisabb tanulságai ötvöződnek Fügedi Erik tanulmányaiban. A szerző egyformán otthon van a középkori törvények és privilégiumok latin filológiai kérdései s a történeti demográfia és statisztika újkeletű módszerei között. Írásaira azonban nemcsak a pontos, de sohasem fölöslegesen aprólékoskodó szaktudás jellemző, hanem mindenekelőtt a mozgékonyság, a szellem, a bátor kérdésföltevés. A kötet tanulmányaiból elénk rajzolódik a középkori magyar városfejlődés lényegében összefüggő képe, s ez a figyelmes olvasónak sokat elárul a magyar fejlődés általános sajátosságairól is. Hasonlóképp tágabb érvényűek a kötet gazdaságtörténeti írásai: a középkor magyar társadalmának életmódjáról, szokásairól, az egyes rétegek életszemléletéről is beszélnek, vagy közvetve tanúskodnak. Fügedi Erik érdeklődése mindig túlvezet az éppen vállalt szakkérdésen, s ez az olvasó nyeresége: hisz nemcsak egy-egy történeti probléma megoldását kapja, hanem széles és színes képet egy jelentős korszakról.

Fügedi Erik - Az ​Elefánthyak
A ​nemesség társadalmi alapegysége nem a mai értelemben vett család vagy háztartás, hanem az azonos őstől fiágon leszármazó családok összessége volt. Fügedi Erik a Nyitra és Pozsony megyében birtokos Elefánthyak három évszázados középkori pályafutását tárja fel levéltári források segítségével.

Fügedi Erik - Vár ​és társadalom a 13-14. századi Magyarországon
A ​13. században a világi nagybirtokon kialakult az erődítmények új típusa, a feudális járadék jövedelméből fenntartott, a nagybirtokosok székhelyét, kincseinek őrzőjét és katonai hatalmának koncentrálódását alkotó, legtöbbször kisméretű és kevés emberrel megvédhető vár, amelyet sokszor neveznek lovagvárnak. Ez az értekezés a társadalmi fejlődés szemszögéből nézve mutatja be ennek a típusnak létrejöttét, gyors elterjedését.

Fügedi Erik - "Könyörülj ​bánom, könyörülj..."
A ​középkori magyar történelemnek furcsa, véres időszaka elevenedik meg a Labirintus sorozat új kötetének lapjain. A szerző a Nagy Lajos halálától Zsigmond trónra léptéig (1382-1387) lezajló látványos eseményeket ábrázolja, s a jól megrajzolt társadalmi, gazdasági, politikai háttér előtt rendkívül plasztikusan formálódik ki "hőseinek" jelleme, személyisége. A főszereplők: Kotromanié Erzsébet, Nagy Lajos felesége (alakját Arany János is megörökítette a Toldi szerelmében), idősebb leányuk, a magyar királlyá koronázott Mária, s ellenlábasuk, Nagy Lajos legközelebbi férfi rokona, a nápolyi Anjouk leszármazottja, Kis Károly. Az ő - a trón megszerzéséért folytatott - kíméletlen harcuk áll a könyv középpontjában, melynek során gyilkosságok elkövetésétől sem riadnak vissza... Kis Károly kard által vész el, az anyakirályné kegyencét, Gara nádort lekaszabolják, a fő intrikust, Erzsébetet megfojtják; a dalmádiai Novigrad várában a főurak foglyaként hiába esdelek - Thuróczy Krónikája szerint - e szavakkal: "Könyörül, bánom, könyörülj..." Fügedi Erik a történelem szereplőinek, személyes, emberi drámáit éppúgy bemutatja, mint ahogy a feudális pártharcok viszályaiban vergődő ország közeledő tragédiáját is sejteti: a Balkánon már megindult a török előrenyomulás. A történelem rekonstruálása lépésről lépésre, szinte a szemünk előtt folyik, s nem csupán a fordulatos cselekmény érdekes, de az is, hogy az olvasó betekinthet a történész műhelymunkájába.

Fügedi Erik - Uram, ​királyom...
Fügedi ​Erik (1916-1992), akinek neve fogalommá vált mind a hazai, mind pedig a külföldi középkorkutatók körében, a magyar történelem 1400-as éveit mutatja be lendületes-olvasmányos előadásmóddal, mintha csak a mesék világába kalauzolna minket. Ugyanakkor máig érvényesen, rendkívüli adatgazdagsággal és alapossággal szól Zsigmond, "a király, a császár", a Jagellók és a Hunyadiak korának világáról. A király, a főurak és a főpapok érzékeny hatalmi egyensúlyát és hatalmi játszmáit elemezve keresi a választ arra a kérdésre is, szükségszerűen vezetett-e az ország sorsa Mohácshoz.