Ajax-loader

Jenei László könyvei a rukkolán


Jenei László - Díszössztűz
Nem ​tudni, hogy kezdődött. Florin gyanútlanul járta a vadcsapásokat, kihelyezte a hurkokat, begyűjtötte az áldozatait, de a kielégülés nem történt meg. Gondosan utánajárt mindennek, helyükön vannak a dolgok, de a célnál egy apróság mindig eltolódott. A helyzet csodát ígért, de beváltani nem volt képes. Pénzt akart csinálni, de rájött, hogy nem érdekli. Aztán azt akarta, hogy megtudják, kegyetlen gyilkos, orvul öl. Hogy megbotránkozzanak. Jenei László 1964-ben született, Gesztelyen él. Író, a Műút folyóirat szerkesztője. Van egy helyszín, ahol életünk során mindnyájan megfordulunk: a temető. S van egy állapot, mellyel akár többször is szembe kell néznünk, a haldoklás vagy a gyász ideje. A Díszössztűz hét elbeszélése ezen a szálon kapcsolódik egymáshoz, a temető mint helyszín vagy mint képzet. Az elbeszélések szereplőit néha nem is közvetlenül érinti az elmúlás, hozzátartozójuk, szerelmük beteg, haldoklik vagy már meghalt, így a gyász lelki eredetű és/vagy praktikus munkája foglalkoztatja őket. Alapkérdés számukra - legyenek bár fiatalok, középkorúak: a temető hogyan válhat a lelket felzaklató színtérből a nyugalom kitüntetett helyévé, s ez a nyugalom mennyire viszonylagos? Miképpen reagálunk érzelmi, egzisztenciális válsághelyzetek, kibogozhatatlan, már-már misztikus pillanataink során vagy éppen a hétköznapi erőszak, netán a háború mindent megváltoztató közegében? Jenei László kortárs irodalmunk egyik legizgalmasabb és legbátrabb elbeszélője. Új kötete olyan világba vezeti az olvasót, amelyben a látszólagos hétköznapiság ingatag kulissza a saját démonainak kiszolgáltatott ember élhetetlen élete előtt.

Jenei László - Szellemek ​és szerelmek
"Manapság ​mindenki regénnyel foglalkozik, Jenei Lászlónak is van már kettő (Ikerszobrok, Szarvas a temetőben), pályáján mégis hű maradt a kisprózai formákhoz, amelyek a kortárs magyar epikában lassan fehér hollónak számítanak. Novellái, elbeszélései a klasszikus modernség narratívájához kötik. Gyakran egyszerű történeteknek...

Jenei László - Bluebox
Az ​ember olykor örömmel adja át magát a nagy kékségnek. Belemártózik, lubickol, elmerül; és persze elszörnyed, mi mindent, miféle sok mindent lát ott – mint a tengermélybe ereszkedő Adrian Leverkühn a Doktor Faustus híres álomjelenetében. Jenei László új regénye nem az óceán mélyére vezeti az olvasót, hanem egy észak-magyarországi megyeszékhely (lehetne még akár Miskolc is, de persze nem az; vagy ha tetszik, majdnem az, mert miért ne lehetne az…) egyik jobb időket is megélt, hétvégi telkekkel parcellázott övezetébe, ahol egy jobb időket megélt család egyik jobb időket megélt tagja, bizonyos Alfred merül el a saját (autisztikus) elmeműködésének blueboxában: emlékeiben, fájdalmaiban, rendhagyó örömeiben, elemi vágyaiban. A regény dermesztően szűkre szabott tárgyi világának elképesztően gazdag mentális – és nyelvi! – közegében. A történet visszanyúlik a családi titkokkal terhes közelmúltba (Kádár-rendszeren innen és túl), valamint túlnyúlik az észak-magyarországi régión – egészen Budapestig, ahol Alfred bátyja, Bert boldogul vagy boldogtalanul (megítélés kérdése, vagy inkább a bátorságé?) a biznisz, illetve a szerelem világában. Feltűnnek továbbá feleségek (egykoriak és jelenlegiek), szeretők, szomszédok, főnökök: Jenei „kiskerti tablójának” emlékezetes szereplői. Ámde még emlékezetesebb a tabló berendezése. Ahogyan Jenei beállítja a figurákat, ahogyan mozgatja őket, ahogyan belemászik a fejekbe, ahogyan kimászik onnan, ahogyan átmászik más fejekbe… Ahogyan monológokra, mégpedig lebilincselő, hosszú-hosszú monológokra fogja a szereplőit. Igazi öröm követni őt. Mintha Canetti, Robert Walser vagy Thomas Bernhard fogna kézen minket, és vezetne olyan elmetájékokra, ahol egyébként – magánemberként – nem szívesen járnánk, de így – olvasóként – komolyabb kalandot el sem tudunk képzelni. Műveljük kertjeinket – szól az örökérvényű tanács. Jenei pedig példásan megművelte a sajátját. Ez a kiskert rendesen fel lett parcellázva, fel lett ásva és be lett ültetve. Ennek megfelelően gazdag termést is hozott. És ami a fő: a regényíró nem egyengette el a vakondtúrásokat, az elmemozgás sűrű és sötét aknajáratait. Hanem kitisztogatta és rendszerré alakította azokat. Vagyis a bluebox-technika segítségével sikeresen öszszehozta mindazt, ami a terepen található, mindazzal, ami a magára hagyott, magába zárt elme terepasztalán születik. (Bazsányi Sándor)

Jenei László - Mindenféle ​vágyak
Vágyak, ​amelyek átívelnek korszakokon, országokon, sorsokon. Vágyak, amelyek mindenfélék - megindítóak, kacagtatóak, olykor bizarrak -, de mind ismerősek valahonnan. Jenei lélek- és lényeglátással megrajzolt alakjai ezeknek a vágyaknak hordozói, megtestesítői, s nem egyszer áldozatai a sodró lendületű, klasszikus történetmondással megformált írásokban.

Jenei László - Szarvas ​a temetőben
A ​30-as évek Miskolcán játszódó, de a 10-es évek világát is felelevenítő regény férfi és női elbeszélői ugyanazt a történetet mondják el, különböző perspektívákból ábrázolva egy család ellentmondásos sorsait.

Jenei László - Ikerszobrok
Az ​ikerszobrok az elmúlt időszak legfeltűnőbb, leginkább figyelemre méltó epikai pályakezdésének ígérkezik. A regény ideje a XV-XVI. század fordulójának színes történelmi világába vezeti vissza az olvasót - eképp már tematikájában is olyan érdeklődést jelez, mely a kortárs magyar próza törekvései közt meglehetősen társtalannak mondható. Ha érintkezik is a történelmi regény hagyományát felelevenítő, újraértő kortársi kísérletekkel, a műnek teljesen egyéni karaktert, markáns arculatot biztosít az, ahogy anyagával bánik: a regény ugyanis az elmélyült kutatómunkán nyugvó történelmi tényanyag és az írói fikció ritka szerencsés ötvözete. A szerző biztos kézzel uralja s tartja egyben a fordulatos cselekmények, epizódok szövevényes szálait; a széles társadalmi tablót plasztikus jellemrajzokkal, hiteles személyiségképekkel keresztezi. A valós történelmi figurák és a kitalált hősök sorsán át élvezetes regényben elevenedik meg a kor politikai machinációkkal, gyors felemelkedésekkel és drámai bukásokkal teli világának atmoszférája, s eközben a mű – egy első regény esetében fölöttébb szokatlan – érett, gördülékeny stílusára, kimunkált nyelvére is rácsodálkozhatunk.

Kollekciók