Ajax-loader

Mikszáth Kálmán könyvei a rukkolán


Mikszáth Kálmán - Egy ​éj az Arany Bogárban
1885 ​és 1901 között írta Mikszáth Kálmán az Egy éj az Arany Bogárban. A dzsentrifészek, A lohinai fű és A szökevények című kisregényeit. A nagy író kevésbé ismert elbeszélése anekdotája mind a négy, mintha pihenésképpen mintegy erőt gyűjtve további nagy lélegzetű munkáihoz írta volna őket. Mikszáth Kálmán aki lágy, behízelgő történeteiben is a legkeserűbb igazságokat mondotta le koráról -az itt közzétett írásokban talán elsősorban csak gyönyörködni és gyönyörködtetni akart. Gyönyörködni a felvidéki tájak fenségében, figuráik szeretetreméltóságában s főként a szépséges üde leányzóiban, akik közül miként az a A lohinai fű Apolloniájának, történetéből kitetszik - nem is bizonyul mindenki olyan varázslatosan ártatlannak amint arra a hamvas szépsége alapján következtetni lehetne. ... Persze az iróniáiról s a szatíráról ezekben a történeteiben sem mondott le - A dzsentrifészekben például kíméletlen élességgel rajzolta meg az úri svihákot. S mind a négy kisregény olvasása közben örülhetünk a hamísíthatatlan mikszáthi előadásmódnak, az író szemérmes fölényének, derűs bölcsességének, és az előadás a meseformálás természetes, közvetlen bájának.

Mikszáth Kálmán - A ​vármegye rókája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikszáth Kálmán - A ​két koldusdiák
A ​híres Debreceni Kollégium ösztöndíjas diákjaiként ismerjük meg - az 1690-es évek táján - a két árva jobbágyfiút, Veres Lacit és Istvánt, a jólelkű Dobosi néni ingyenkosztosait. István hiába bizonyul a legerősebbnek a nevezetes nagyerdei vetélkedőn, s nyeri el a fődíjat Szilágyi professzor szépséges lánya kezéből - a két fiú hamarosan földönfutóvá válik tönkrement jótevőivel együtt... Végül is minden jóra fordul, mint a mesékben, kiderül az igazság, a fejedelem megbocsát, s a fiúktól mint derék megjutalmazott kuruc vitézektől válunk el, akik elnyerik a szeretett lányok kezét is. Kitalált kalandos mese és történelmi valóság összefonódását élvezheti az olvasó Mikszáth szórakoztató regényében.

Mikszáth Kálmán - A ​beszélő köntös
A ​fordulatos, eseményekben gazdag regény főhőse Lestyák Mihály, kecskeméti főbíró, aki olyan tervet eszel ki, mellyel megvédheti szeretett városát, Kecskemétet ellenségeitől. Elsősorban a törököktől, de a portyázó tatároktól, sőt a császári katonaságtól is. Varázserejű köntöst szerez a szultántól... a többit pedig elárulja ez a kis mikszáthi remekmű, amely több iskolában kötelező, vagy ajánlott olvasmány.

Mikszáth Kálmán - A ​tekintetes vármegye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikszáth Kálmán - A ​furcsa alperes
A ​furcsa alperes című könyv reprezentatív válogatás Mikszáth Kálmán novelláiból. Mikszáth minden arca, írói palettájának teljes készlete megjelenik e könyvben. A címadó írás, A furcsa alperes, voltaképp egy novellává "nemesített" anekdota: a férfi megnyeri a pert, mégsem örül ennek, mert hitelezői visszakövetelik a perre megelőlegezett pénzt. A ló, a bárányka, és a nyúl szenvedélyektől, gyásztól átitatott történet egy kisfiú haláláról és az apa gyszáról. A Bede Anna tartozása szintén egy szívszorító történet, egy nővér elhunyt testvére helyett jelenik meg a tekintetes vármegye bírósága előtt. Mikszáth kisepikai művei közül talán legismertebb az Az a fekete folt című elbeszélés, melyben egy szerelmi történetet helyez az író Észak- Magyarország erdős-hegyes világának misztikus közegébe. A bágyi csoda című mű a paraszti élet humoros-komikus oldalát állítja elénk. Mikszáth maga is belekóstolt a politika világába, írói munkásságában meglehetősen kritikus véleménnyel volt a politika világáról. Az Aki mer, az nyer című karcolat épp azt mutatja be, hogy a szerelem és a ravaszság hogyan kerekedik felül a dzsentri-szellemű közéleten. Kiknek ajánljuk A furcsa alperes című könyvet? Elsősorban azoknak az olvasni szerető diákoknak, akik még nem találkoztak Mikszáth műveivel. Kezdjék ezzel!

Mikszáth Kálmán - A ​tót atyafiak / A jó palócok
Mikszáth ​Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett. „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem... a magyar paraszttól" - vallotta Mikszáth idősebb korában. Munkásságának talán legfontosabb állomása A tót atyafiak (1880) és A jó palócok (1881) megjelenése. Az utóbbiról írta azt, ami mindkét kötetre érvényes: "Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett: Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és... mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni". Kétségtelen: a novelláskötetek hozták meg Mikszáthnak az olvasók szeretetét, a kritikusok dicséretét és nem utolsósorban biztos megélhetést. A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetően romantikus. Nem véletlenül mondta A jó palócok elbeszéléseiről: "Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek többé". Kaiser László

Mikszáth Kálmán - A ​jó palócok
A ​művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl egyszerű történetekkel, falusi alakokkal, háttérben a gyönyörű tájjal, a fenséges természettel" - írja az előszóban Kaiser László. Mikszáth korai elbeszélő művészetének két tündökletes darabja A tót atyafiakban (1880) a népélet tragikus és művészi szemlélése Arany János balladaköltészetéhez hasonlítja Mikszáth stílusát, akit a legnagyobb magyar írok sorában tartunk számon. A jó palócok (1881) kis történetek tudatos kompozíciójából áll össze. Számos forrásból eredő, több helyszínhez köthető valós történetek (zsánerképek) szerveződnek ciklussá a kötet lapjain, azt az írói meggyőződést sugallva, hogy a halál nem egyenlő a pusztulással, de azt is, hogy a sors független az emberi akarattól. A palóc történetek gyűjteménye a romantikus népiesség záró darabja. Hősei: Olej bacsa és Lapaj, a híres dudás, Bede Anna és a pogány Filcsik feledhetetlenek. Történeteiknek babonás modernségét Mikszáth a józan megfigyelés, a csaknem pozitivista kriticizmussal ellenpontozza.

Mikszáth Kálmán - Beszterce ​ostroma / Új Zrínyiász
A ​kilencvenes évek két kimagasló – és szinte egy tőről sarjadt – regénye a Beszterce ostroma (1894) és az Új Zrínyiász (1898), a romantikától lassan távolodó s a realizmus átfogó igényével alkotó Mikszáth pályáján. Összekapcsolható e két mű nemcsak hasonló tárgyuk és közös ihletőjük – a századvégi magyar valóság – alapján, hanem a jellemzés módszere, a többszálú elbeszélés fordulatossága, sőt egységes gondolatisága szerint is. A liberális politika válsága, megalkuvása, illetve a régi nemesi illúziókat melengető dzsentrik nevetséges szélmalomharca sürgette ki a kor mélyebb, elgondolkodtatóbb ábrázolását. Egy valóban megtörtént – a középkori szokásoknak megfelelő, de a tizenkilencedik században zajló – eseménysorozat hátborzongató hátborzongató részletei szolgáltatták a furcsa adalékot a Beszterce ostroma meséjéhez. A "bolond gróf" botrányos csetepatéival csupán azt testesítette meg, ami körülötte dívott: a "nagy hazudozást" és önáltatásba feledkező tespedtséget, tehetetlenséget, ami az egész közgondolkozást mérgezte. S a múlt kísérteties világa mellé mindjárt odarajzolta Mikszáth – a leleplező gondolat folytatásaként – az "úri svihákság" egyértelműbb szatírjait is: az Új Zrínyiász-t. Ez a regény millenniumi ünnepségek kápráztatóan hamis légkörében született. A nagy elődök világraszóló tettei és a jelen gátlástalan élősdisége közötti szakadékot mutatta meg, amikor a monarchia cinikus haszonélvezői megtanulták már a Behenczy bárók köpönyegforgató bölcsességét. Bearanyozta azonban az író mind a két történetet az anekdoták kedélyes-jó ízével, hogy "titokban" egyre többet sejtessen az ő csendes, félve őrzött nemzeteszményéből, demokratikus meggyőződéséből is.

Mikszáth Kálmán - A ​fekete város
A ​századvég-századelő -- Jókai mellett -- legnépszerűbb, legolvasottabb írója novellistaként indult. Elbeszélései nyomán szűkebb pátriája, a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítőjeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemző ironikus látásmóddal rajzolta meg az általa jól ismert embereket, az egyszerű nép egyszerre furfangos és érzelmekben gazdag lelkületű fiait-lányait éppúgy, mint a kedélyes, régimódi kisnemeseket, birtokosokat, akik fel-feltűnnek későbbi műveiben, a nagy sikerű romantikus kisregényeiben, majd hosszabb lélegzetű műveiben is. Bár a drámaiság sem idegen tőle, az anekdotaszerű szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere, akinek társadalomkritikája, a kiegyezést követő kor bírálata többnyire megértő, megbocsátó, ritkán vitriolos, leszámítva politikai karcolatait, amelyek nem egyszer keltettek komoly felzúdulást. Kiapadhatatlan mesélőkedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar próza legjelentősebb mesterei közé emelik, akinek művei ma is az írót joggal megillető népszerűségnek örvendenek.

Mikszáth Kálmán - A ​beszélő köntös / A két koldusdiák
A ​kötetben Mikszáth két kisregénye található: A beszélő köntös és A két koldusdiák. Mindkettő más-más történelmi kor légkörét idézi fel. A beszélő köntösben a török hódítás időszakának, A két koldusdiákban pedig a kuruc korszaknak a hangulata elevenedik meg romantikus és mesés színekkel. Mindkét kisregény története izgalmas és fordulatos: a furfang és a balszerencse hol a dicsőség, hol a vérpad közelébe sodorja a hősöket, míg végül is a mesék örök törvénye szerint győzedelmeskedik az igazság. Az igazság győzelme egyúttal a szerelem diadalát is jelenti, a szerelemét, amely minden viharon átsegíti s eltéphetetlenül összeköti a szeretetre méltó és rokonszenves szereplők sorsát. Az író csodálatos frissességgel eleveníti meg a régi kisvárosok népét, a debreceni diákélet sajátos hangulatát, a kecskeméti kézművesek világát, s ebből az élettől duzzadó valóságból nő ki s lombosodik széppé az érdekes mese, amelynek történelmi és erkölcsi tanulsági is figyelemre méltóak.

Mikszáth Kálmán - A ​Krúdy Kálmán csínytevései / Mindenki lépik egyet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikszáth Kálmán - Nemzetes ​uraimék
A ​Nemzetes uraimék, Mikszáth első kisregénye 1884-ben jelent meg. A nemrég feltűnt író eddigi írásaitól eltérően határozott léptekkel közeledik a realizmushoz, kora társadalmi valóságának felismeréséhez. Ez a valóság, minden csalóka látszat ellenére is, lesújtó. Az ország iparosodik, de ugyanakkor mindinkább kibontakoznak a kapitalista állam társadalmi ellentmondásai. Nehéz annak a jóakaratú kortársnak a helyzete, aki őszintén keresi a feleletet az ellentmondásokra. Mikszáth még nem veszi észre, hogy a kiegyezésig helytálló köznemesség lassan a történelem országútjának szélére került, s azt a tévhitet táplálja magában, hogy ez a réteg még alkalmas a reformkorban élenjáró szerepének megismétlésére. Majd csak a munkásmozgalom eszméi és gyakorlata teremtik meg a feltételt, hogy az írók világosan felismerjék a társadalmi képletet. Ennek a félreismerésnek megfelelően a nagyerejű Mácsik, a Nemzetes uraimék főalakja nem az önmagát túlélt, hanem e méltatlanul mellőzött, jobb sorsra érdemes társadalmi rétegnek a jellegzetes képviselője.

Mikszáth Kálmán - Két ​választás Magyarországon
Az ​író azt mutatja meg, hogyan torzul el torz viszonyok közepette minden emberi érzés. Katánghy Menyus alakját először egy karcolatban hívta életre, s képviselővé válásáig írta meg hősének pályáját. Két évvel később A körtvélyesi csíny címmel újabb választási "cselfogását" örökítette meg. A két elbeszélést csak később fogta egy kötetbe azonos címmel: Két választás Magyarországon. A hangsúly a jellemrajzon van: maga a cselekmény elhasznált, jellegtelen, hírlapokból szedett, esetleg Dickenstől kölcsönzött motívumokból épült. Katánghy feudális úri előítéletekkel élve akar felülmaradni a másfajta törvényekhez igazodó polgári világban is, s így törvényszerűen lesz parazitává, az élet hamisjátékosává. Főhősének jellemét, egyéniségét rajzolva Mikszáth itt egyértelmű ítéletet nem mondott. Stílusában legfőbb ellentmondása tükröződött. Jól látta a kiegyezés úri társadalom elposványosodott életét, de jövőt idéző társadalmi eszmények híján némi legyintő cinizmus is belopakodott művészetébe; vállat vonó egykedvűségre késztette a tehetetlenség érzése.

Mikszath_pernye
elérhető
0

Mikszáth Kálmán - Pernye
Kiscsoltói ​Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-től Mikszáthfalva), 1847. január 16. – Budapest, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA tagja. Mikszáth Kálmán „A toll neki nem az íróeszköz, de egy kedves játékszer, amelyből feketén patakzik a tinta és a poézis, nem is játékszer, hanem egy része a nagy-nagy természetnek, egy termő ág, amelyen mindig mosolyogva ring a gondolat friss gyümölcse. Boldog, boldog, ezerszer boldog művész. Boldog és azt hiszem, hogy az utolsó boldog író. Nemcsak azért, mert játék neki az írás, de azért is, mert az életet is játéknak tekinti. Reá mosolygott utoljára az adoma tündére.” (Kosztolányi Dezső)

Mikszáth Kálmán - Magyarország ​lovagvárai
A ​"nagy mesemondó" ezúttal a magyar történelem dicső múltjába kalauzolja el az olvasókat. Kőhalom, Csicsóvár, Selmecbánya, Világos, Zboró, Likava, Krasznahorka, Galambóc, Keresd, Léta, Kékkő, Somlyó, Árva, Szádvár, Székelykő, Csejte, Kosztolány, Nyitra, Sárospatak, Szeged, Visegrád, Vajdahunyad, Trencsén és sok másik vár legendája, története elevenedik meg a Zubály Sándor grafikáival illusztrált lapokon -természetesen az utánozhatatlan mikszáthi stílusban.

Mikszáth Kálmán - Akli ​Miklós
Madame ​Szilvássy bécsi leánynevelő intézetében csütörtökre estek a kimenőnapok. Hogy várta ezeket a vidám délutánokat Kovács Ilonka, vagy ahogyan társnői nevezték: a kis Búzavirág! Pedig hosszú éveken keresztül csak egyetlen igazi látógatója akadt: Akli Miklós úr, császári és királyi udvari mulattató. Ilonka a kedves látógatót eleinte "Akli papának" szólította, de ahogy teltek az évek, Búzavirágból szép sudár nagylány lett, aki már csak "Klipi-Lipi"-nek becézi fiatal pártfogóját...

Mikszáth Kálmán - A ​Szontagh Pál kutyái
"Én ​már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi külön érdem: hiszen azért, mert az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szeretem. Az nem igaz, hogy negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig" - mondotta többek között Mikszáth Kálmán az "írói fennállásának" negyvenedik évfordulójára rendezett jubileumi ünnepségen, 1910-ben, mely egyben halálnak esztendeje volt. - "Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." "Ő az álarcos író - írta a boldog emberről majdnem két évtizeddel utóbb Kosztolányi Dezső. - Szerény maszkkal takarja tartalmát, okosságát, kegyetlen, csontig ható kajánságát. Pipafüstbe burkolózik, melyen a kedély lámpafénye aranylik, látszólag ártatlan, nagyon kedves adomákat mesélget, mint asztalbontás után a múlt század öregurai: de egyszerre egy metsző élcet hallunk, mely gondolkodóba ejt bennünket. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módra kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. - Egy új világba érkezünk." Az illúziótlanul szemlélt, századvégi magyar világba. "Maga előtt semmi sem szent? Hát nincs egy eszme, miért meg tudna halni?" - fordult Mikszáth Kálmánhoz egy ízben fölháborodva egy hölgy. "Előbb mutassanak nekem egy minisztert, aki eszméiért halt meg - szól a mikszáthi anekdota -, mert én magam csak egy halott minisztert láttam, a Paulert, de az tüdővizenyőben halt meg, nem eszmékért." Az idő nem fogott Mikszáth elbeszélésein. Történetei ma is elevenbe találnak, szarkazmusa nem vesztett éléből, de meleg humora, fénye is átragyog az elmúlt évszázadon. S érvényes marad soká - amíg csak egyáltalán "összedrótozható, együtt tartható ez a cserepeire egyre inkább szétesni akaró, szétszaladó" világ.

Mikszáth Kálmán - A ​becsületes Gyuri története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikszáth Kálmán - A ​dzsentri fészek
Az ​a fekete folt Lapaj, a híres dudás Timár Zsófi özvegysége A bágyi csoda A Gózoni Szűzmária Szegény Gélyi János lovai A gyerekek A néhai bárány A kis csizmák stb.

Mikszáth Kálmán - Az ​apró gentry és a nép
30 ​elbeszélést tartalmaz.

Mikszáth Kálmán - Club ​és folyosó
Politikai ​ötletek és rajzok.

Mikszáth Kálmán - Az ​igazi humoristák
A ​humor és a nevetés mindig ott van körülöttünk. És az igazi, a jó humor mellett nem is szabad csak úgy elmenni. Mikszáth Kálmán leírja a humor köznapi előfordulási formáit a 19. századi Magyarországon. Humorista az, aki észleli, értékeli, és élvezi a humort, a természetnek ezt a különös, emberi ajándékát. Az igazi humorista nem feltétlenül a humorából él. Csak él a humorral. A magyar irodalom történetében talán Mikszáth Kálmán az a szerző, aki a legtöbbet tette e "természeti kincs", a humor közösségi hasznosításának ügyéért.

Mikszáth Kálmán - A ​Noszty fiú esete Tóth Marival
Mikszáth ​Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1908-ban megjelent regényének alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon "kompromittálták", az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint "a francia forradalom szele még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas és nagy kártyás" ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a horgot. A dologba be van avatva a Noszty család összes öregasszonya, akik szövik-fonják a szálakat: minden részletében kimunkált haditervet készítenek, különös tekintettel arra, hogy Tóth Mari gyanakvó természetű, s az a rögeszméje, hogy mindenki csak vagyonáért akarja feleségül venni. Már majdnem sikerül nyélbe ütni a dolgot, amikor a véletlen - amely eddig mindig segítségükre volt - közbeszól: Feri egykori ezredparancsnoka leleplezi a könnyelmű, sőt a becstelenségtől sem visszariadó fiatalember múltját. S most, hogy a család praktikái csődöt mondtak, Feri is a "kompromittálás" bevált módszeréhez nyúl. A dzsentrivilág íratlan törvényei szerint immár szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, úgy véli, itt az ideje, hogy szakítson "ezzel a korhadt elvi tétellel..."

Mikszáth Kálmán - Beszterce ​ostroma
A ​Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az "őrülteknek" kijáró elnéző szeretet hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer: a tiszta lovagi eszmények anakronisztikusak ugyan, de sok vonatkozásban értékesebbek a jelennél. Pongrácz gróf a mi századunk különceinek egyik előfutára."

Mikszáth Kálmán - A ​néhai bárány
"- ​Bácsi! - szólt csengõ szelíd hangon. - Adja vissza a bárányomat! A tanácsbeliek összenéztek. Kié vajon ez a szép, szomorú arcú leányka? - Adja vissza a bárányomat! - ismétlé, s a vékony gyermeki hang úgy süvített a levegõben, mint egy parittyakõ. Sós Pál odanézett fanyarul, azután megigazította hátul palócosan fésûre fogott deres haját, s nyájasan kérdé: - Miféle bárányodat, fiacskám? - Az én Cukri bárányomat, a két fekete folttal a hátán, piros pántlikával a nyakában. De hiszen tudja maga nagyon jól…"

Mikszáth Kálmán - Új ​Zrínyiász
A ​múlt század végén feltámadó, és katonái élén megjelenő Zrínyi az ezeréves Magyarországot ünneplő közéletbe csöppen bele. A szigetvári hős akaratlanul is szembekerül a társadalom, a politika és a gazdaság jeleseivel, s így jó alkalmat ad az írónak, hogy szatírája körébe vonja a közélet mindenféle köreit, ne kímélje a minisztereket, más nagyurakat, ne kímélje olyan barátait sem, mint Szilágyi Dezső vagy Darányi Ignác, akikkel esténként együtt szokott ülni az István főhercegben. A regény, amely eredetileg 1898-ban jelent meg Mikszáth kérészéletű lapvállalkozásában, az Országos Hírlapban, majd ugyanabban az esztendőben könyv alakban is, a megjelenése pillanatában a nyílt vagy burkolt támadások célpontjába került. De amíg a sértettek dohogtak, fenyegetőztek vagy ellentámadásra készülődtek, az olvasóközönség a szívébe zárta az író remekművét, s az Új Zrínyiász a friss szenzáció elmúltával is, közel száz éve, Mikszáth egyik legolvasottabb műve maradt.

Mikszáth Kálmán - Urak ​és parasztok
A ​Kürthyné uborkái Kürthy Ferenczné asszonyomról azt találjuk följegyezve az annálékban, hogy két élő férje volt egyszerre és hogy olyan gyönyörű asszony vala, kit korának mind a három költője megénekelt. Már tudniillik Zrinyi Miklós uram ő kegyelmessége, Koháry István uram ő nagysága és Gyöngyösy uram ő kegyelme. Mert három nagy poéta élt akkor. Mindenben szertelen volt a bőség. Még a királyokból is kettő jutott csak nemrég is. S ha az ember nem volt megelégedve az egyikkel, átment a másikhoz. Nagy kényelem volt az a mi édes ősapáinknak! Azóta aztán annyira bekapott ez a divat, hogy mindig akadt valami ellenkirály, ha más nem, hát az erdélyi fejedelmekből valamelyik.

Mikszáth Kálmán - A ​fekete fogat
Mikszáth ​1910 májusban súlyosan beteg már, és két héttel az ünnepség után nincs az élők sorában. De ott, a Vigadóban meghatott, örül, "Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert" - zárja szavait. Hogyan volt boldog, hogy mulatott és mulattatott, mi művészetének, hallatlan népszerűségének titka - erről ad képet kisregényeinek, elbeszéléseinek ez a válogatása is.

Mikszáth Kálmán - Különös ​házasság
A ​regény témáját egy reformkori szájhagyomány adta; a dúsgazdag Buttler János és a katolikus paptól megejtett Dőry Mária kényszerházasságának különös története az aulikus és klerikálius erők ellen küzdő hajdani szabadelvű nemesség között terjedt szájról szájra, egy hosszan húzódó, 19. század elején zajló botrányos válóper kiszivárgott adatai alapján. A klérus rögtön a regény megjelenésekor igyekezett néhány ténybeli eltérés alapján hitelt vesztetté tenni a regény vádló művészi igazságát. Mikszáth két erő küzdelmét ábrázolta regényében: a nagyurak és nagypapok világa áll az egyik oldalon, s a szálak elvezetnek elzárt papi szemináriumokba, a császári udvarba, a pápai kúriára is. A másik oldalon Buttler János mellett felsorakoznak a Bernáthok, Fáyhoz hasonló kuruckodó magyar kisurak, a korai polgárságnak olyan különcködő típusai, mint az öreg Horváth; néma társként pedig szeretetével és rokonszenvével ott áll - Tóth uram, a röszkei kocsmáros és Vidonka, a népi ezermester személyében - maga a nép is. Ők már a jövő ígéretét, 1848 egykor majd fellobbanó tüzét hordják magukban.

Mikszáth Kálmán - Mikszáth ​Kálmán válogatott novellái
Zsebkönyvtár-sorozatunk ​köteteinek segítségével a diákság és az irodalomszerető olvasóközönség könnyedén megismerkedhet egy-egy régi vagy kortárs klasszikus életművével. A válogatások a fontos és jellemző művek mellett egy-egy - értő kortás irodalomtörténész vagy alkotó tollából származó - lényegre törő, olvasmányos esszében mutatják be a nagy alkotók életét és munkásságát. A kötetben többek között az alábbi novellák olvashatók: Az öreg Dankó bácsi Az a fekete folt Bede Anna tartozása Hová lett Gál Magda? Hivatalos észjárás A németke A Jókainé tyúkjai Tövisek látogatóban...

Mikszáth Kálmán - A ​beszélő köntös / A gavallérok
Az ​általános iskolások számára készült kötetben a nagy író két munkáját adjuk közre. A beszélő köntöst 1889-ben írta, A gavallérok 1897-es írása. ___ _A beszélő köntös_ a romantikus Mikszáth műve. Először Jókai lapjában, a _Nemzet_ben jelent meg, folytatásokban. Témáját a történelmi múltból merítette: Vahot Imre emlékezik meg a csodálatos kaftányról egy tanulmányában. ___A második írás, _A gavallérok_, az illúziókból kiábránduló Mikszáth alkotása. Először szintén folytatásokban jelent meg, a _Pesti Hírlap_ban. A lecsúszott birtokos nemesség, a hivatalba szorult dzsentri szellemes rajzát adja az író.

Kollekciók