Ajax-loader

Mikszáth Kálmán könyvei a rukkolán


Mikszáth Kálmán - Gavallérok
A ​Gavallérok című kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel. Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára.

Mikszáth Kálmán - A ​dzsentri fészek
Az ​a fekete folt Lapaj, a híres dudás Timár Zsófi özvegysége A bágyi csoda A Gózoni Szűzmária Szegény Gélyi János lovai A gyerekek A néhai bárány A kis csizmák stb.

Mikszáth Kálmán - Az ​igazi humoristák
A ​humor és a nevetés mindig ott van körülöttünk. És az igazi, a jó humor mellett nem is szabad csak úgy elmenni. Mikszáth Kálmán leírja a humor köznapi előfordulási formáit a 19. századi Magyarországon. Humorista az, aki észleli, értékeli, és élvezi a humort, a természetnek ezt a különös, emberi ajándékát. Az igazi humorista nem feltétlenül a humorából él. Csak él a humorral. A magyar irodalom történetében talán Mikszáth Kálmán az a szerző, aki a legtöbbet tette e "természeti kincs", a humor közösségi hasznosításának ügyéért.

Mikszáth Kálmán - A ​tót atyafiak / A jó palócok / Beszterce ostroma
Mikszáth ​Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett.

Mikszáth Kálmán - A ​vármegye rókája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikszáth Kálmán - Urak ​és parasztok
A ​Kürthyné uborkái Kürthy Ferenczné asszonyomról azt találjuk följegyezve az annálékban, hogy két élő férje volt egyszerre és hogy olyan gyönyörű asszony vala, kit korának mind a három költője megénekelt. Már tudniillik Zrinyi Miklós uram ő kegyelmessége, Koháry István uram ő nagysága és Gyöngyösy uram ő kegyelme. Mert három nagy poéta élt akkor. Mindenben szertelen volt a bőség. Még a királyokból is kettő jutott csak nemrég is. S ha az ember nem volt megelégedve az egyikkel, átment a másikhoz. Nagy kényelem volt az a mi édes ősapáinknak! Azóta aztán annyira bekapott ez a divat, hogy mindig akadt valami ellenkirály, ha más nem, hát az erdélyi fejedelmekből valamelyik.

Mikszáth Kálmán - Nemzetes ​uraimék
A ​Nemzetes uraimék, Mikszáth első kisregénye 1884-ben jelent meg. A nemrég feltűnt író eddigi írásaitól eltérően határozott léptekkel közeledik a realizmushoz, kora társadalmi valóságának felismeréséhez. Ez a valóság, minden csalóka látszat ellenére is, lesújtó. Az ország iparosodik, de ugyanakkor mindinkább kibontakoznak a kapitalista állam társadalmi ellentmondásai. Nehéz annak a jóakaratú kortársnak a helyzete, aki őszintén keresi a feleletet az ellentmondásokra. Mikszáth még nem veszi észre, hogy a kiegyezésig helytálló köznemesség lassan a történelem országútjának szélére került, s azt a tévhitet táplálja magában, hogy ez a réteg még alkalmas a reformkorban élenjáró szerepének megismétlésére. Majd csak a munkásmozgalom eszméi és gyakorlata teremtik meg a feltételt, hogy az írók világosan felismerjék a társadalmi képletet. Ennek a félreismerésnek megfelelően a nagyerejű Mácsik, a Nemzetes uraimék főalakja nem az önmagát túlélt, hanem e méltatlanul mellőzött, jobb sorsra érdemes társadalmi rétegnek a jellegzetes képviselője.

Mikszáth Kálmán - A ​két koldusdiák / A beszélő köntös
Az ​1885-ben megjelent A két koldusdiák és az 1889-ben készült A beszélő köntös, újból és újból elolvasva is élmény, a magyar múltba tett kirándulásaink gyönyörködtető kalauza. Mikszáthnak ez a két korai regénye látszólag teljesen romantikus alkotás, történelmi mese. A csodálatos kaftány esete beillene népmesének is, akárcsak a Gyulafehérváron elejtett aranyakból kitalált délceg, idegen királyfi képzelet szülte alakja. A mesés-romantikus elemek mellé azonban vaskosan reális környezet és szinte hétköznapian valóságos, hús-vér szereplők párosulnak. Nyilvánvaló, hogy a két koldusdiák élményei is belejátszanak, A beszélő köntös Kecskemétjének leírásában pedig egy török korabeli magyar város epizódjai elevenednek meg, furcsa városi törvényekkel, izgága papokkal, nehézkezű, de könnyen hevülő lelkületű mesteremberekkel, buja özvegyekkel, csillogó bőrű cigánylányokkal, alacsony ablakú tanácsházzal, amelyen olyan könnyű bekiabálni az igazságot. Ízig-vérig élő, eleven népi világ ez, Mikszáth szeretettel hajol föléje.

Mikszáth Kálmán - A ​Krúdy Kálmán csínytevései / Mindenki lépik egyet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikszáth Kálmán - Nógrádi Gergely - Beszterce ​ostroma
Hóbortos ​egy alak ez a Pongrácz gróf! Vajon tényleg megbolondult, hogy egy középkori várúr életét éli a XIX. században, és magánhadsereget tart fenn? No és valóban, annyira tud gyűlölni, hogy ellenfelét lefejeztetné, s annyira tud szeretni, hogy ha kell, belehal? A zömök, csálé bajszú Mikszáth Kálmán ágrólszakadt ügyvédbojtárból lett az ország ünnepelt írója. Szívbemarkolóan szép regénye most megújult formában varázsolja el a huszonegyedik századi olvasókat. A Manó Könyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely hűséggel meséli újra a klasszikus irodalom gyöngyszemeit, azzal a céllal, hogy a remekművek a mai fiatalok számára is érthető és szerethető olvasmányok legyenek. Ugyanakkor a kiadó nemcsak a nagy nemzeti legendák megismertetéséért, de az értékes írói örökség megóvásáért is síkra száll: a sorozat köteteit számos, az eredeti regényekből kiemelt szövegrészlet gazdagítja. A Manó Könyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely az eredeti cselekményt követve, ám rövidebb formában meséli újra a klasszikus irodalom gyöngyszemeit, azzal a céllal, hogy a remekművek a mai fiatalok számára is érthető és szerethető olvasmányok legyenek. Ugyanakkor a kiadó nemcsak a nagy nemzeti legendák megismertetéséért, de az értékes írói örökség megóvásáért is síkra száll: a sorozat köteteit számos, az eredeti regényekből kiemelt szövegrészlet gazdagítja.

Mikszáth Kálmán - A ​jó palócok
A ​művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl egyszerű történetekkel, falusi alakokkal, háttérben a gyönyörű tájjal, a fenséges természettel" - írja az előszóban Kaiser László. Mikszáth korai elbeszélő művészetének két tündökletes darabja A tót atyafiakban (1880) a népélet tragikus és művészi szemlélése Arany János balladaköltészetéhez hasonlítja Mikszáth stílusát, akit a legnagyobb magyar írok sorában tartunk számon. A jó palócok (1881) kis történetek tudatos kompozíciójából áll össze. Számos forrásból eredő, több helyszínhez köthető valós történetek (zsánerképek) szerveződnek ciklussá a kötet lapjain, azt az írói meggyőződést sugallva, hogy a halál nem egyenlő a pusztulással, de azt is, hogy a sors független az emberi akarattól. A palóc történetek gyűjteménye a romantikus népiesség záró darabja. Hősei: Olej bacsa és Lapaj, a híres dudás, Bede Anna és a pogány Filcsik feledhetetlenek. Történeteiknek babonás modernségét Mikszáth a józan megfigyelés, a csaknem pozitivista kriticizmussal ellenpontozza.

Mikszáth Kálmán - Különös ​házasság
A ​regény témáját egy reformkori szájhagyomány adta; a dúsgazdag Buttler János és a katolikus paptól megejtett Dőry Mária kényszerházasságának különös története az aulikus és klerikálius erők ellen küzdő hajdani szabadelvű nemesség között terjedt szájról szájra, egy hosszan húzódó, 19. század elején zajló botrányos válóper kiszivárgott adatai alapján. A klérus rögtön a regény megjelenésekor igyekezett néhány ténybeli eltérés alapján hitelt vesztetté tenni a regény vádló művészi igazságát. Mikszáth két erő küzdelmét ábrázolta regényében: a nagyurak és nagypapok világa áll az egyik oldalon, s a szálak elvezetnek elzárt papi szemináriumokba, a császári udvarba, a pápai kúriára is. A másik oldalon Buttler János mellett felsorakoznak a Bernáthok, Fáyhoz hasonló kuruckodó magyar kisurak, a korai polgárságnak olyan különcködő típusai, mint az öreg Horváth; néma társként pedig szeretetével és rokonszenvével ott áll - Tóth uram, a röszkei kocsmáros és Vidonka, a népi ezermester személyében - maga a nép is. Ők már a jövő ígéretét, 1848 egykor majd fellobbanó tüzét hordják magukban.

Mikszáth Kálmán - Egy ​éj az Arany Bogárban
1885 ​és 1901 között írta Mikszáth Kálmán az Egy éj az Arany Bogárban. A dzsentrifészek, A lohinai fű és A szökevények című kisregényeit. A nagy író kevésbé ismert elbeszélése anekdotája mind a négy, mintha pihenésképpen mintegy erőt gyűjtve további nagy lélegzetű munkáihoz írta volna őket. Mikszáth Kálmán aki lágy, behízelgő történeteiben is a legkeserűbb igazságokat mondotta le koráról -az itt közzétett írásokban talán elsősorban csak gyönyörködni és gyönyörködtetni akart. Gyönyörködni a felvidéki tájak fenségében, figuráik szeretetreméltóságában s főként a szépséges üde leányzóiban, akik közül miként az a A lohinai fű Apolloniájának, történetéből kitetszik - nem is bizonyul mindenki olyan varázslatosan ártatlannak amint arra a hamvas szépsége alapján következtetni lehetne. ... Persze az iróniáiról s a szatíráról ezekben a történeteiben sem mondott le - A dzsentrifészekben például kíméletlen élességgel rajzolta meg az úri svihákot. S mind a négy kisregény olvasása közben örülhetünk a hamísíthatatlan mikszáthi előadásmódnak, az író szemérmes fölényének, derűs bölcsességének, és az előadás a meseformálás természetes, közvetlen bájának.

Mikszáth Kálmán - A ​szelistyei asszonyok
Kötetünk ​elbeszélései és kisregényei a mikszáthi múlt, az általa teremtett derűs, meleg ragyogású történelem tájaira kalauzolnak bennünket, abba a világba, amelyet (mint a Galamb a kalitkában párhuzamos történeteiben) oly nyomasztóan ellenpontozott számára a sivár, valódi jelen. A századelő korszakának éles hangú bírálata szólal meg realista hangú, remekszép kisregényében, A sipsiricában. A szelistyei asszonyok, a Páva a varjúval, az Akli Miklós pedig annak az írónak kitűnő művei, aki fájó nosztalgiával idézte vissza az idillikus, romantikus történeteket, aki élete végéig síkra szállt a mesék jogaiért. Történeti epikája: a törpe kor emberének visszasóhajtása a merész időkre - nagy történelmi konfliktusok helyett: a történelmi miliőbe helyezett anekdota.

Mikszath_pernye
elérhető
0

Mikszáth Kálmán - Pernye
Kiscsoltói ​Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-től Mikszáthfalva), 1847. január 16. – Budapest, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA tagja. Mikszáth Kálmán „A toll neki nem az íróeszköz, de egy kedves játékszer, amelyből feketén patakzik a tinta és a poézis, nem is játékszer, hanem egy része a nagy-nagy természetnek, egy termő ág, amelyen mindig mosolyogva ring a gondolat friss gyümölcse. Boldog, boldog, ezerszer boldog művész. Boldog és azt hiszem, hogy az utolsó boldog író. Nemcsak azért, mert játék neki az írás, de azért is, mert az életet is játéknak tekinti. Reá mosolygott utoljára az adoma tündére.” (Kosztolányi Dezső)

Mikszáth Kálmán - Club ​és folyosó
Politikai ​ötletek és rajzok.

Mikszáth Kálmán - Jókai ​Mór élete és kora
A ​költő-Jókai élethíven tűnik elénk ebből a regényből. Szinte kilép belőle. Nem az a konvencionális Jókai, aki a tömeg képzeletében él, s minden kirakat képes levelezőlapjain látható. Egy egészen új ember, kinek a gyengeség az erőssége. Egy hatalmas és ingadozó óriás, aki kedves és szeretetre méltó, de társaságban félszeg, és sohasem melegedik fel. Egy álomfejedelem, ki ha az ősidőkben él, bíborszőnyeget kap lábai alá., a vértes, vasas vitézek is meghódolnak neki, és királyok lesznek szolgáivá. S látjuk őt gyerekkorától fogva furcsa szeszélyeivel és derűs egyszerűségével. Beteges, leányos, álmodó s a többiek "Móric kisasszony" - nak csúfolják. Lázas fantáziájával törpékről, medúzafejekről, csodaszörnyekről álmodik. Mindenki bámulja a csodagyereket, a halhatatlanságra készülőt, s majdnem úgy nevelik, mint egy trónörököst: a magyar költészet trónjának elfoglalóját és királyát. Látjuk azután, mint ütközik be az arisztokratikus, finom lélek az élet durva gerendáiba. A csodagyerek észreveszi, hogy az életben nincs minden kipárnázva, mint otthon és az álmok puha fészkében. Jön a viszály a szülői házzal, a politikai harcok, a honfibú, a lejáró váltók s az öregedő feleség a lenmagfőztes rongyokkal, a kámforos flastrommal s azután még sok-sok más, de minden elmúlik, s Jókai marad az, aki volt, álmodó, költő, a poézis fellegein lebegő. Betekintünk továbbá az alkotó konyhába is, ahol az érdekes regények, a színpompás novellák főnek, erjednek, forronganak. A szemünk láttára nő, dagad Az új földesúr kovásza, miáltal látjuk Jókai egész alkotóművészetét is. Egyik alakot a másik után alkot, csak a mese legyen érdekes, csak az írás maradjon vonzó, töröl, ha ellentmondásba kerül önmagával, de máskülönben sohasem javít, egyszerre két regényt ír, míg a harmadiknak a levonatait nézi át, a munkakedvben, akár a fantáziában is szertelenül tobzódó, hatalmas, egyedülálló. Külön lapra tartozik Pápa, Kecskemét, a régi Komárom rajza s a magyar reneszánsz gyönyörű jellemzése. Mindenütt Carlyle történelmi levegője rezeg: egy szó, egy mondat karon ragad bennünket, és belök a történelmi hangulat kellős közepébe. Ezeket a miniatűr képeket nem lehet elfelejteni sohasem...

Mikszáth Kálmán - A ​Szontagh Pál kutyái
"Én ​már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi külön érdem: hiszen azért, mert az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szeretem. Az nem igaz, hogy negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig" - mondotta többek között Mikszáth Kálmán az "írói fennállásának" negyvenedik évfordulójára rendezett jubileumi ünnepségen, 1910-ben, mely egyben halálnak esztendeje volt. - "Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." "Ő az álarcos író - írta a boldog emberről majdnem két évtizeddel utóbb Kosztolányi Dezső. - Szerény maszkkal takarja tartalmát, okosságát, kegyetlen, csontig ható kajánságát. Pipafüstbe burkolózik, melyen a kedély lámpafénye aranylik, látszólag ártatlan, nagyon kedves adomákat mesélget, mint asztalbontás után a múlt század öregurai: de egyszerre egy metsző élcet hallunk, mely gondolkodóba ejt bennünket. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módra kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. - Egy új világba érkezünk." Az illúziótlanul szemlélt, századvégi magyar világba. "Maga előtt semmi sem szent? Hát nincs egy eszme, miért meg tudna halni?" - fordult Mikszáth Kálmánhoz egy ízben fölháborodva egy hölgy. "Előbb mutassanak nekem egy minisztert, aki eszméiért halt meg - szól a mikszáthi anekdota -, mert én magam csak egy halott minisztert láttam, a Paulert, de az tüdővizenyőben halt meg, nem eszmékért." Az idő nem fogott Mikszáth elbeszélésein. Történetei ma is elevenbe találnak, szarkazmusa nem vesztett éléből, de meleg humora, fénye is átragyog az elmúlt évszázadon. S érvényes marad soká - amíg csak egyáltalán "összedrótozható, együtt tartható ez a cserepeire egyre inkább szétesni akaró, szétszaladó" világ.

Mikszáth Kálmán - Tót ​atyafiak / Gavallérok
Mikszáth ​két különböző korszakából való két mű került most egy kötetbe. Első komoly művészeti sikerét a Tót atyafiak-kal (1881) aratta - ebből hallatszott ki először a jellegzetes mikszáthi hang. A kötet szinte minden elbeszélése prózába oltott ballada, ott lebeg fölötte a népköltészet varázsos fénye és a babona titokzatos köde. Későbbi kisregénye, a Gavallérok (1897) joviális humor a mögött kíméletlen szatíra rejtőzik, nem csupán csipkelődik a dzsentri úrhatnámságon, hanem a szerte röpködő illúziók kiváltó okát is föltárja. "Hallottál-e már valamit, amice, a Hatvani professzorról?... Hát azt tudod-e, hogy egy lakomáról hazaszállította a vendégeit, mindeniket pompás csörgős szánon, négylovason. Reggel aztán otthon találták magukat a küszöb előtt, és a nadrágjuk nagyon el volt kopva, mert úgy húzta őket az ördög a lábuknál fogva a kövezeten" - mondja útitársa az újságírónak, aki nász nagyként volt hivatalos kollégája pazar lakodalmára. A hajnalig tartó mulatozás után szétoszlik a társaság, s a hazafelé tartó újságírót igen különös meglepetések érik a " jó tónus és az illúziók vármegyéjében". A varázslat véget ér - a tegnapi előkelőségek, az éjszaka gavallérjai "piszkos inggallérú", "gyűrött ruhája és arcú", kis fizetésű megyei tisztviselőkké vedlenek át.

Mikszáth Kálmán - A ​furcsa alperes
A ​furcsa alperes című könyv reprezentatív válogatás Mikszáth Kálmán novelláiból. Mikszáth minden arca, írói palettájának teljes készlete megjelenik e könyvben. A címadó írás, A furcsa alperes, voltaképp egy novellává "nemesített" anekdota: a férfi megnyeri a pert, mégsem örül ennek, mert hitelezői visszakövetelik a perre megelőlegezett pénzt. A ló, a bárányka, és a nyúl szenvedélyektől, gyásztól átitatott történet egy kisfiú haláláról és az apa gyszáról. A Bede Anna tartozása szintén egy szívszorító történet, egy nővér elhunyt testvére helyett jelenik meg a tekintetes vármegye bírósága előtt. Mikszáth kisepikai művei közül talán legismertebb az Az a fekete folt című elbeszélés, melyben egy szerelmi történetet helyez az író Észak- Magyarország erdős-hegyes világának misztikus közegébe. A bágyi csoda című mű a paraszti élet humoros-komikus oldalát állítja elénk. Mikszáth maga is belekóstolt a politika világába, írói munkásságában meglehetősen kritikus véleménnyel volt a politika világáról. Az Aki mer, az nyer című karcolat épp azt mutatja be, hogy a szerelem és a ravaszság hogyan kerekedik felül a dzsentri-szellemű közéleten. Kiknek ajánljuk A furcsa alperes című könyvet? Elsősorban azoknak az olvasni szerető diákoknak, akik még nem találkoztak Mikszáth műveivel. Kezdjék ezzel!

Mikszáth Kálmán - Regények ​és nagyobb elbeszélések I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikszáth Kálmán - A ​tekintetes vármegye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikszáth Kálmán - Új ​Zrínyiász
A ​múlt század végén feltámadó, és katonái élén megjelenő Zrínyi az ezeréves Magyarországot ünneplő közéletbe csöppen bele. A szigetvári hős akaratlanul is szembekerül a társadalom, a politika és a gazdaság jeleseivel, s így jó alkalmat ad az írónak, hogy szatírája körébe vonja a közélet mindenféle köreit, ne kímélje a minisztereket, más nagyurakat, ne kímélje olyan barátait sem, mint Szilágyi Dezső vagy Darányi Ignác, akikkel esténként együtt szokott ülni az István főhercegben. A regény, amely eredetileg 1898-ban jelent meg Mikszáth kérészéletű lapvállalkozásában, az Országos Hírlapban, majd ugyanabban az esztendőben könyv alakban is, a megjelenése pillanatában a nyílt vagy burkolt támadások célpontjába került. De amíg a sértettek dohogtak, fenyegetőztek vagy ellentámadásra készülődtek, az olvasóközönség a szívébe zárta az író remekművét, s az Új Zrínyiász a friss szenzáció elmúltával is, közel száz éve, Mikszáth egyik legolvasottabb műve maradt.

Mikszáth Kálmán - A ​fekete fogat
Mikszáth ​1910 májusban súlyosan beteg már, és két héttel az ünnepség után nincs az élők sorában. De ott, a Vigadóban meghatott, örül, "Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert" - zárja szavait. Hogyan volt boldog, hogy mulatott és mulattatott, mi művészetének, hallatlan népszerűségének titka - erről ad képet kisregényeinek, elbeszéléseinek ez a válogatása is.

Mikszáth Kálmán - A ​sipsirica
A ​tabáni vendéglők kispolgári miliőjében kezdődik a történet, s ez a színhely a befejezésben visszatér, keretet alkotva Druzsba tanár úr elbeszéléséhez. A Fehér Pávát Jahodovszka asszony vezeti. Vendégeinek kedvence nevelt lánya, Sipsirica. A családias bensőségességet egy rejtélyes előkelőség felbukkanása bolygatja meg, majd Sipsirica eltűnése dúlja föl. „Szóval, jó, víg „spéci” volt, aki díszt és népszerűséget hozott a Pávának. A Páva most élte aranykorát. Mert másrészről a Sipsirica szórt rá fényt, aki megtelt vállban egy kicsit, de amellett nyúlánk és harmatos maradt. Lássa meg az ember, mi lesz a kis gubóból! Egy-két vonáson ide-oda igazított valamit az utolsó hat-nyolc hónap – nagy piktor az idő –, s a kecses, takaros leánykából rendkívüli szépség lett. Nem mehetett el anélkül az emberek közt, hogy minden szem meg ne akadjon rajta. „Mintha egy szarvas menne végig a Mályva utcán” – mondták a szomszédasszonyok, akik pedig talán sohasem láttak a Mályva utcán ele­ven szarvast végigmenni.”

Mikszáth Kálmán - Magyarország ​lovagvárai
A ​"nagy mesemondó" ezúttal a magyar történelem dicső múltjába kalauzolja el az olvasókat. Kőhalom, Csicsóvár, Selmecbánya, Világos, Zboró, Likava, Krasznahorka, Galambóc, Keresd, Léta, Kékkő, Somlyó, Árva, Szádvár, Székelykő, Csejte, Kosztolány, Nyitra, Sárospatak, Szeged, Visegrád, Vajdahunyad, Trencsén és sok másik vár legendája, története elevenedik meg a Zubály Sándor grafikáival illusztrált lapokon -természetesen az utánozhatatlan mikszáthi stílusban.

Mikszáth Kálmán - Tót ​atyafiak
Mikszáth ​Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett. „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem... a magyar paraszttól" - vallotta Mikszáth idősebb korában. Munkásságának talán legfontosabb állomása A tót atyafiak (1880) és A jó palócok (1881) megjelenése. Az utóbbiról írta azt, ami mindkét kötetre érvényes: "Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett: Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és... mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni". Kétségtelen: a novelláskötetek hozták meg Mikszáthnak az olvasók szeretetét, a kritikusok dicséretét és nem utolsósorban biztos megélhetést. A tót atyafiak novellában Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetően romantikus.

Mikszáth Kálmán - Beszterce ​ostroma
"A ​>nagy palóc« nagy ember, mély író, könyörtelen emberlátó, legendateremtő költő. A mese, melyet Jókai pedzett, folytatódik. De az alakok már földön járnak, van testük, kezük és lábuk, bütykük, szeplőjük., Az író ruhájuk, koponyacsontjuk mögé néz, és látja, mi van zsebükben, agytekercseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgyön lakodalmat, a dáridót böjt és pusztulás követi. Röntgenszerűen áthatol minden berken. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a tót hegyek, a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. Boldogtalan különcökkel, boszorkányos szerelmesekkel találkozunk, eladósodott, nagyzoló fertálynemesekkel, kik a múltat akarnák folytatni, ahelyett, hogy a jövőre gondolnának, és kacagnak elkényszeredetten, hogy ne kelljen sírniok" - írja Mikszáth Kálmánról Kosztolányi Dezső. A Beszterce ostroma föhőse is ilyen tragikus alkat. Vagy tragikomikus? Ezt Mikszáth maga sem tudta, s nem is akarta eldönteni. ,,Hogy bolond volt-e Pongrácz István? Ki tud- ja... Normális agyvelő volt-e, egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott az egyik kereke? Nyegle allűr volt-e nála ez a várurasdi, vagy betegség? Hisz minden egyébről okosan, rendszeresen beszélt és gondolkozott. Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt volna egy várat Pongrácz István, talán lett volna belőle ügyvéd, orvos és nem tudom én mi; de mert egy várat örökölt és egy várhoz való nevet, hát lett az »utolsó várúr«, ahogy magát a leveleiben aláírta. De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező. Nem, ezekbe én nem avatkozom, egyszerűen úgy beszélem el Pongrácz István dolgait, ahogy történtek." Igy elmélkedik a nedeci vár urának sorsa fölött Mikszáth Kálmán. Az időben eltévedt István grófot szánja, megszereti az olvasó is. Jellemvonásaiban sokszor különb ő, mint a magyar feudálkapitalizmusba kitűnően beleilleszkedő főrendek. Nemes lélek volt, és szíve, kedélye gyermekien tiszta. A regény sok különös, jellemző figurája között üde szinfolt a két szép fiatal, Apolka és Miloszláv szerelme.

Mikszáth Kálmán - A ​fekete város
A ​századvég-századelő -- Jókai mellett -- legnépszerűbb, legolvasottabb írója novellistaként indult. Elbeszélései nyomán szűkebb pátriája, a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítőjeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemző ironikus látásmóddal rajzolta meg az általa jól ismert embereket, az egyszerű nép egyszerre furfangos és érzelmekben gazdag lelkületű fiait-lányait éppúgy, mint a kedélyes, régimódi kisnemeseket, birtokosokat, akik fel-feltűnnek későbbi műveiben, a nagy sikerű romantikus kisregényeiben, majd hosszabb lélegzetű műveiben is. Bár a drámaiság sem idegen tőle, az anekdotaszerű szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere, akinek társadalomkritikája, a kiegyezést követő kor bírálata többnyire megértő, megbocsátó, ritkán vitriolos, leszámítva politikai karcolatait, amelyek nem egyszer keltettek komoly felzúdulást. Kiapadhatatlan mesélőkedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar próza legjelentősebb mesterei közé emelik, akinek művei ma is az írót joggal megillető népszerűségnek örvendenek.

Mikszáth Kálmán - A ​beszélő köntös / A két koldusdiák
A ​kötetben Mikszáth két kisregénye található: A beszélő köntös és A két koldusdiák. Mindkettő más-más történelmi kor légkörét idézi fel. A beszélő köntösben a török hódítás időszakának, A két koldusdiákban pedig a kuruc korszaknak a hangulata elevenedik meg romantikus és mesés színekkel. Mindkét kisregény története izgalmas és fordulatos: a furfang és a balszerencse hol a dicsőség, hol a vérpad közelébe sodorja a hősöket, míg végül is a mesék örök törvénye szerint győzedelmeskedik az igazság. Az igazság győzelme egyúttal a szerelem diadalát is jelenti, a szerelemét, amely minden viharon átsegíti s eltéphetetlenül összeköti a szeretetre méltó és rokonszenves szereplők sorsát. Az író csodálatos frissességgel eleveníti meg a régi kisvárosok népét, a debreceni diákélet sajátos hangulatát, a kecskeméti kézművesek világát, s ebből az élettől duzzadó valóságból nő ki s lombosodik széppé az érdekes mese, amelynek történelmi és erkölcsi tanulsági is figyelemre méltóak.

Mikszáth Kálmán - Szent ​Péter esernyője
Mikszáth ​Kálmán Szent Péter esernyője című kisregénye egy részletesen kidolgozott anekdota köré épül: miszerint a gazdag és különcködő úr a törvényes örökösök kijátszásával a vagyonát szeretett nevelt fiára akarja hagyni. Az esernyő nyelébe rejtett kincs ugyan eltűnik, ám a mű mégis boldogsággal zárul, hiszen a legnagyobb kincs az életben a szerelem

Mikszáth Kálmán - Az ​apró gentry és a nép
30 ​elbeszélést tartalmaz.

Kollekciók