Ajax-loader

Dallos Sándor könyvei a rukkolán


Dallos Sándor - Fújt ​a szél
Kinek ​van igaza: a városi tülekedőnek vagy a diófái alá visszavonuló kertésznek? Megmarad-e a kamaszkorban felhabzsolt indiánkönyv olvasói élménye? Mi jobb: ha részegek vagy ha józanok vagyunk háború idején? A Dallos Sándor hagyatékából válogatott tárcák, karcolatok és elbeszéléseink apró, de nagyon fontos részleteivel foglalkozik. Az író nem old meg semmit, nem válaszol - csak meditál. Mégis: tűnődéseivel továbbgondolkozásra serkent bennünket, akár a frissen földhöz jutott paraszt, akár a városi szegény ember gondjain töpreng. Legjobb írásai a két háború közti Budapesten tárják elénk a koplaló várost, ahol hontalan csavargók, lakástalan házaspárok csatangolnak a körúton éjszakánként, ahol éhes kubikos kutyát etet, csontig soványodott ló ácsorog a mellékutcában, öregemberek verekszenek egy darab ócskavasért - a várost, amely a maga tragédiájával még jobban az író szívéhez nőtt a második világháborúban. Ehhez a lezüllesztett, kirabolt, imádnivaló Budapesthez köti Dallos Sándor saját ifjúságának emléke, az íróvá válás átéhezett, átnyomorgott évei, melyeknek egy szívfájdítóan szép epizódját olvashatjuk a kötet címadó, hosszab lélegzetű elbeszélésében, a Fújt a szél-ben.

Aranyecset
elérhető
20

Dallos Sándor - Aranyecset
Az ​Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Dallos Sándor - A ​nap szerelmese
Munkácsy ​Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Babits Mihály - Dallos Sándor - Harsányi Zsolt - Móricz Zsigmond - Örökzöld ​- Az ünnep könyve
A ​karácsony a szeretet ünnepe… Mára már talán közhelynek tűnik, de ha a szavak mögé és a szívünk mélyére nézünk, rá kell jönnünk, hogy a szeretet mindennek az alapja, a világ és az életünk alapja. S bár az életünk, és talán a világ is mulandó, a szeretet soha el nem fogy, a szeretet örök, ahogyan a karácsony is, amely olyan az ünnepek sorában, mint az örökzöld a növények között. Készüljünk hát rá mélységes tisztelettel, kellő méltósággal és szívünk minden melegével. Legyenek rohanó életünkben ezek a napok olyan állomások, amelyeken megpihenünk, és amelyekre egész életünkben szívesen emlékezünk. Ez a kötet, mely méltán neves írók és költők karácsonyi témájú műveiből válogat, társ lehet a karácsonyi hangulat megidézésében – a szeretet ünnepének fénykörébe von.

Dallos Sándor - Betegek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dallos Sándor - Élet ​az ecetfák alatt
Mikor ​felejti el a felnőtt ember a gyerekkorát? Egykori nagy tűnődéseit, érzelmi feszültségét és heves megrázkódtatásait. Mint fogyó oxigénben a láng, úgy lobban egyet-egyet benne, s aztán egyszerre csak eltűnik. De van, akiben eleven marad. Egy-egy kivételes íróban, aki úgy őrzi magában (csak már megértve és átvilágítva), mint az éppen felnövő ifjú emberek. A tizenévesek, akik még éppen tudják. Dallos Sándor ilyen kivételes író volt. Fel tudta ébreszteni magában azt az emlék-gyerekkort, amely örök veszteség, ha elfelejtjük. Feltámasztotta, magasra hevítette a felismeréseknek, meghatározó érzelmi kötődéseknek, a nagy vágyaknak, a gyerekszemek ámulatának ezt a gazdag világát, és elbeszéléseinek kivételesen mély tükrében elébünk tárta. Mint Móra Kincskereső kisködmönében a gyerekolvasók, úgy nézhetnek szembe a fiatalok ebben a mintegy klasszikus értékű gyűjteményben egy másik gyerekkorral, amely ugyan nem az övék, de magas művészi kifejezés révén olyan, mintha az övék is volna. Olyan közeli, olyan magával ragadó, annyira gyönyörködtető.

Dallos Sándor - Sátorom ​az ég
A ​kötet legjelentősebb írása a címadó kisregény, a Sátorom az ég. Nélkülözéseinek legsúlyosabb időszakát írja meg itt Dallos Sándor, az éhezés, a hajléktalanság, a kitaszítottság kínjait, nagy anatómiai és lélektani pontossággal. Legtöbb elbeszélésében falusi, de főleg a városi szegény emberek, parklakók, állástalanok és csellengők világát idézi föl (Parasztvér, Egy szál gyufa, Cselédek, Történetek a Miliről, Jónás nagyapám, Takarítok). Sajátos hangvételű meséket ír, s meséi tele vannak az el nem érhető messzeségek, az erkölcsi szép, a lelki emelkedettség utáni örök sóvárgással (A fekete sas, Épül a fészek, A holdhomlokú legény, Az igazság vándorai). Ez jellemzi legtöbb rövid írását, ez a realitás és a mese között mozgó sáv. Itt tartózkodik a legszívesebben.

Dallos Sándor - Az ​ember nyomában
Dallos ​Sándor ebben a regényben saját életéről vall. Kisgyerek korától végigköveti azokat az éveket, amelyek végül is íróvá érlelték. A bencéseknél tanuló, vallásos, papnak készülő gyerekemberből sok megpróbáltatás - munkanélküliség, éhezés, csavargás, kemény fizikai munka - után a szegény emberek értő szószólója lesz. Az életrajzi regény számtalan arcot villant fel az első világháború megpróbáló napjaitól a húszas évek végének gazdasági válságáig. Dallos Sándor elszántan nyomorog, s tanulja a körülötte élő embereket. Ismeri a polgári világot is. De megismeri a mélyen élők reménytelennek látszó életét is. Együttérzését csak az elnyomottak váltják ki, akikért szinte messianisztikus hittel akar küzdeni. A Dallos Sándor megélte évek azonban nemcsak a társadalmi gondokról vallanak nagy meggyőző erővel, hanem vonzódásokról, szerelmekről, szenvedélyekről is - az írótól megszokott nyíltsággal és pontossággal. Dallos Sándor önéletírása a nemrégiben elhunyt író legjobb regénye, melyben átizzik a hitek és a csalódások, az érzelmek és megpróbáltatások forrón átélt élménye. (1972)

Dallos Sándor - A ​tölgyek megindulnak
Különös ​sorsú művet tart a kezében az olvasó. A tölgyek megindulnak a fióknak íródott: most jelenik meg először, elkészülte után csaknem 49 évvel. A szerző csak remélte, a távoli jövőben lesz majd, aki kiadja. A negyvenes évek végén, egy szeptemberi napon játszódik a misztikus és transzcendens szálakkal átszőtt történet, amelyben a szeretet meséje véres tragédiába fordul át, előtör a gyűlölet és az erőszak, hogy aztán kitisztuljon mégis az ég - győzzön a jó, mert mindig ez a szokás a mesék végén. Dallos Sándor a kézirat tanúsága szerint 1949. december 1. és 1958.január 4. között vetette papírra e művét, olyan időkben, amikor hazája szörnyű mélységeket és lélegzetelállító magasságokat járt be. S mintha maga a mű - s alkotás közben a szerző - úgy változna belül, ahogyan forog a történelem megállíthatatlan kereke. Munkácsy Mihály életéről szóló két regényével - A nap szerelmese, Aranyecset - került fel Dallos Sándor (1901-1964) a Nagy Könyv TOP 100-as listájára. Elsősorban e két művének, valamint forgatókönyveinek (Talpalatnyi föld, Semmelweis) köszönhető, hogy neve és munkássága nem merült végleg a feledés könyörtelen homályába.

Dallos Sándor - A ​fehér ménes
Minden ​vizek közül a Balatonnak vannak a legfehérebb hullámai s ez nem véletlenül van így. Nem, mert életek mutatják meg a tó vizén akkor magukat s ez egy szép, szomorú történet, mezei s tavi mirákulum. Elmondja a parti tücsök, de elmondja a víz is. Szép, nyári éjszakákon jó ezt hallani. Mert élt egyszer itt a Balatonhoz közel egy szép, fiatal csikóslegény, aki ezer lovat őrizett, az akkori uraság ezer főből álló fehér ménesét. Telivér állat volt minden egyes ló ebben a ménesben, egyetlen piciny fekete, de még csak szürke folt se volt egyiknek se a testén s az uraság az egész földkerekségéről szedte össze az állatokat, mert az volt az élete neki, hogy mégegy ilyen ménes ne legyen a világon se.

Dallos Sándor - Támadás ​a Szellő utcában
Dallos ​Sándor elbeszéléseinek jelentékeny része önéletrajzi ihletésű. Az íróságra készülő ember rokonszenves, nyílt kitárulkozásának monológjai vagy mozgalmas-nyers életképek ezek. S nemegyszer a szó nemes értelmében vett prédikátorhajlamának is hódol bennük az író. Csavargó éveinek emlékei - megpróbáltatásai, virtusságai - elevenednek meg többnyire: egy falat kenyér megszerzésének izgalmai, a betegség okozta félelmek, nyugtalan révedezések, egyszersmind színes látomások is - az önérzet és megaláztatás, jótét és kapzsiság, nyomor és pazarlás kiáltó ellentéteiben. De az ifjúkori szerelem különös-furcsa példái, alkalmai is helyet kaptak válogatott írásainak kötetében.

Dallos Sándor - Mezei ​mirákulum
Részlet ​a könyvből: "A HOLD KELETRŐL NYUGAT FELÉ úszott nagy karcsapásokkal, alatta ellenkező irányban vágtattak a felhők. A Hold sárga volt, vidám, hunyori; egy tapasztalt, erős csavargó. Férfi. Míg úszott, fütyörészett; csupa csiklandós és parázna dalt. A felhők élő testek voltak, karcsú, szép lovasok: valami távoli sereg előörsei. Elnyúlva nyargaltak, láthatatlan nyilakat lődöztek szerteszét s mohón lélekzettek fel mindent, amit értek. És mintha söpörtek is volna. Mögöttük palástok lebegtek és azokkal söpörték tisztára az eget, mintha küzdőteret vagy felvonulási utat készítenének elő. Siettek és nagyon gyorsan, begyakoroltán végezték a szükséges mozdulatokat. Lehet, hogy a nyilakon híreket lőttek széjjel, utasításokat, parancsokat vagy fenyegetéseket. Vágtattak és dolgoztak: csupa fiatal harcos. Az életben csend volt, tél, üvegszerű fagy: Szent Gergely-nap éjszakája. A földön ember, állat, dolgok mind aludtak. Jégpáncél alatt úgy feküdt minden, mint a halott. Éjfél lehetett..."

Dallos Sándor - Dunántúli ​legendáskönyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dallos Sándor - Máriafű
A ​19. század végén és a 20. század első felében igen népszerűek voltak a Jézusról szóló apokrif legendák irodalmi feldolgozásai. Dallos Sándor győrszentmártoni gyermekkorának népies történeteit szövi mesékké, ám amíg kortársainak jámbor írásai többnyire csekély irodalmi értéket képviselnek, ő szépirodalmi rangra emeli szűkebb pátriájának legendakincsét. A Máriafű nemcsak egy elfeledett irodalmi hagyatékot tár az olvasó elé, hanem bepillantást enged a magyarság tűnőben lévő népi legendakincsébe is, sőt, megőrzi azt az utókornak.

Dallos Sándor - Mint ​a kóbor kutyák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dallos Sándor - A ​nap szerelmese / Aranyecset
A ​kétkötetes mű egyszerre ismeretterjesztő és színes, olvasmányos regény, amely generációkon keresztül megőrizte frissességét és vonzerejét. A két regényből egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festő műveivel találkozzon. Munkácsy Mihály regényes életrajzának első kötete a nagy magyar festő fiatalságának éveit, pályakezdésének viszontagságait mutatja be az asztalosinasságtól a művész düsseldorfi tartózkodásáig. A regény valóság és fantázia elemeinek ötvözete, mégis hitelesen kelti életre a festő emberi és művészi egyéniségét, valamint a kor hangulatát. Az Aranyecset a második kötet, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festő életének minden mozzanatába.

Kollekciók