Ajax-loader

Konsztantyin Szimonov könyvei a rukkolán


Konsztantyin Szimonov - Egy ​fiatalember feljegyzései
Az ​író a könyvéről: Mindaz, amiről ezekben a feljegyzésekben szó van, nagyon régen történt. Mindössze huszonhat éves voltam ugyanis, amikor a háború második évében jegyzetfüzeteimből és emlékezetemből lediktáltam, s úgy maradtak meg azóta is. Amikor pedig arra az első északi utamra repültem, melyről a feljegyzésekben részletesen beszámolok - csak huszonöt éves voltam. Hát ezért neveztem őket Egy fiatalember feljegyzései-nek. A háború négy éve alatt a Krasznaja Zvezda szerkesztősége - melynek munkatársa voltam - mintegy harmincszor küldött hosszabb-rövidebb időre a frontra. Az első kiküldetés Mogiljev alá, az utolsó Berlin alá szólt. Ebben a jegyzetfüzetben azokról az utazásaimról írok, amelyekre a háború első őszén és telén került sor, s amikor a szívünkben élő makacs hit, hogy kibírjuk, igazolást talált a németek feletti első nehéz győzelmeinkben.

Konsztantyin Szimonov - Nappalok ​és éjszakák
Konsztantyin ​Mihajlovics Szimonovnak 1944-ben jelent meg a Nappalok és éjszakák című első nagyobb lélegzetű regénye, amelyben dokumentális hűséggel követve egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A mű keletkezésének körülményeiről írja: "A Nappalok és éjszakák-at nem mindjárt prózában gondoltam el, először egy nagy elbeszélő költeményre gondoltam. Poémát akartam írni Sztálingrádról, emberekkel és képekkel, amelyeket láttam és átéltem. És csak azután kezdett kristályosodni az az érzés, hogy nem, ez nem fér bele egy poémába..." Szimonov stílusa az orosz realisták hagyományait követi, népszerűségének könnyed, fordulatos nyelve mellett az igazság szenvedélyes keresése és bátor kimondása is egyik alapforrása.

Konsztantyin Szimonov - Az ​utolsó nyár
Az ​utolsó nyár befejezi Szimonov regénytrilógiáját, amelynek első két kötete a Nem születünk katonának és az Élők és holtak világszerte sikert aratott. Az a részleteiben is aprólékos gonddal kidolgozott, a szemtanú és művész értő ihletettségével ábrázolt háborús pannó, amit az író festett, ezzel a könyvvel teljesedik ki. Ismét találkozunk a regény immár legendás hőseivel: Szerpilin tábornokkal, Szincov őrnaggyal, és a többiekkel, s az egymást filmszerűen követő események során tanúi lehetünk a háborúban oly forgandó, tragikus hirtelenséggel változó sorsok alakulásának. Szimonov e könyvében a kibontakozó ellenállás monumetalitását mutatja meg, amely már világosan tükrözi a szinte napról napra közeledő végső győzelmet.

Konsztantyin Szimonov - Különtudósítónk ​jelenti
Szimovov ​három szép, a Nagy Honvédő Háború idején játszódó elbeszélését Lopatin haditudósító őrnagy figurája fűzi egybe, aki szerkesztője utasításait követve utazik egyik hadszíntérről a másikra, s így ismerkedik meg más és más helyzetekkel és hősökkel. Egy-egy ilyen hős, jellegzetes figura köré épül mindegyik elbeszélés, egy-egy jellem bontakozik ki előttünk az események során. (...) Szimonov megrázó őszinteséggel keresi a hősiesség, a helytállás és árulás objektív és pszichikai mozgatóit, és a kérdéseire kapott válaszok vádlóan mutatnak a személyi kultusz korszakának hibás gyakorlatára.

Konsztantyin Szimonov - Polinyin ​ezredes szerelme
"Eszébe ​jutott, hogy ha igazán szerette volna Polinyint, nem adja neki azt a levelet, amit Vityenkának írt." "És ha szeretné Polinyit, akkor nem ment volna el tegnap esete Vityenka lakására." "Mivel fogadja Polinyint, ha marad, és honnan vesz erő ahhoz, hogy elmenjen, ha úgydönt, hogy el kell mennie." Fegyverek között hallgatnak a múzsák, de amíg él az ember, ágyúdörej sem szünetelteti a szív verését. S amíg dobban, addig volt, van szerelem és örökké lesz. Polinyin repülő ezredes, tegnap bevetésen volt, holnap újra cikázik a levegőben, ki tudja, visszatér-e támaszpontjára? A tegnap és a holnap közötti jelen - a háború szörnyű dúlása kellős közepén is - kivirágoztatja a szelíd, szomorú szerelmet. De, ahogy a levegőben sok múlik a véletlenen, a földön is belekontárkodik a sors az ember életébe...

Konsztantyin Szimonov - Húsz ​nap háború nélkül
Szimonov, ​a nemrég elhunyt kitűnő költő és író több mint húsz évig dolgozott Az úgynevezett magánélet című trilógiáján, amelynek második könyvében a Húsz nap háború nélkül-ben tovább kíséri hőset Lopatyin őrnagy sorsát Figyelme a frontesemények mellett főként a hátország, a hátországban élő emberek problémáira irányul A sztálingrádi csata utáni húsz napban Lopatyin a fronttól távol élő művészek körében forog, aztán egy hadiüzem munkásaival találkozik, s itt ébred rá, hogy eddigi írásaiból hiányzik valami: az egész nap háborús hétköznapjainak és hősi helytállásának bemutatása, A háború durván beleszól az ember magánéletébe, így Lopatyinéba is. Házassága zátonyra fut, s bár a hírnév időközben mint írónak is szárnyra kapta a nevét, a jövőt egy bontakozó szép szerelem ellenére sem tudja világosan maga elé képzelni. Aztán egy újabb riport-úton a németektől visszafoglalt területen közvetlen életveszélybe sodródik, s érzi, tudja, hogy életének egy jelentős szakasza végleg lezárult.

Konsztantyin Szimonov - Szofja ​doktornő
Az ​1979-ben elhunyt neves szovjet író posztumusz regénye az Élők és holtak első változatából szövődött kerek egészet alkotó művé. A történet főhőse Szofja doktornő, ez a nem könnyű természetű, bátor szmolenszki öregasszony, aki a német megszállás idején kicsempész a kórházból néhány ott maradt súlyosan sebesült szovjet tisztet. Egy rádióslány lakik nála hónapokig, mint unokahúga. A doktornő nyers modorával távol tartja a kíváncsiskodó szomszédokat (policáj is akad köztük), magabiztos viselkedésével elhárítja a németek és kollaboránsok gyanúját... Sorsán keresztül a történelem és az össznépi háború újabb oldala tárul fel az olvasó előtt. Maga Szimonov így jellemezte egyik feljegyzésében: ˝Nem mindennapi egyéniség, egy vidéki orvos mindennapi alakjában.˝

Konsztantyin Szimonov - Töprengő ​írások
Szimonov ​egyike a legnevesebb kortárs szovjet alkotóknak. Kevésbé ismerik hazánkban műhelytanulmányait, emlékezéseit, az irodalom elvi és gyakorlati kérdéseiről szóló cikkeit, felszólalásait. Ezeket gyűjtöttük össze kötetünkben. Könyvünkben szerepelnek az író emlékezései, a többi között Pudovkinról, Chaplinről, Nazim Hikmetről, Bunyinról, cikkei és tanulmányai Bulgakovról, Hemingwayről, Tolsztojról, Napóleonról. Megismerjük Szimonov őszinte, "egyes szám első személyben" írott vallomásait saját munkásságáról, háborús regényeinek keletkezéséről, figyelmet érdemlő gondolatait a háború valóságáról, hiteles ábrázolásának feltételeiről. "Élet, könyvek, kéziratok" címmel szerepelnek Szimonov levelezésének részletei, amelyekben eredeti, szubjektív módon ad tanácsot kezdő literátoroknak, különbözteti meg a tehetséget a dillettantizmustól, és egyúttal bepillantást enged saját ars poeticájába is. A könnyed, szórakoztató stílusban írott gyűjtemény joggal tarthat számot az olvasóközönség legszélesebb rétegeinek érdeklődésére.

Konsztantyin Szimonov - Minden ​nap hosszú
Konsztantyin ​Szimonov, a kitűnő szovjet író, háborús naplójának részleteit fűzte egybe "Minden nap hosszú" című kötetében. Ezek a feljegyzések, a haditudósító szemével nézve, az első háborús évek feszültségét, gyakran elviselhetetlen nyomását tükrözik, majd a szörnyű áldozatok árán kivívott győzelem felejthetetlen óráit elevenítik fel. Szimonov éles szeme, írói hite és embersége a szokásos visszaemlékezések fölé emeli a napló értékét.

Konsztantyin Szimonov - Híd ​a víz alatt
Annak ​a Szimonovnak a java haditudósításait és háborús elbeszéléseit kapja kezébe az olvasó, aki élete fő műveit a szovjet nép fasizmus elleni harcaiból merítette. Ezek a tudósítások és elbeszélések azon melegében láttak napvilágot, ahogyan az író a front lázas harci mámorában megszerezte benyomásait, megismerkedett a hőseivel és maga is annak az ég- és földzengéses háborús atmoszférának a hatása alá került, ahol a hősei élték életüket, vagy haltak hősi halált. Semmi sem indokolja, hogy valamelyik művét is kiemeljük a sorból, mert ezek így együtt, egymás mellett, egymást támogatva és magyarázva mutatnak csak igazi képet mind a hadihelyzet változásairól, mind magának az írónak műhelyéről. Ha igazán meg akarjuk ismerni és érteni akár a Nappalok és éjszakák, akár az Élők és holtak című regény indítékait, és keresni azokat a gyökereket, melyekből kinőttek évekkel később, itt, ezekben az írásokban megtalálhatjuk őket. De annál többet is: hiszen a közvetlen élmény és szuggesztivitás talán még a későbbi művek kimunkáltabb erényeiért is kárpótolnak bennünket. Szimonov tudósításai és háborús elbeszélései a legjobb magyar fordítók tolmácsolásában látnak napvilágot egy kötetbe gyűjtve.

Konsztantyin Szimonov - Négy ​lépés
Az ​író Az úgynevezett magánélet című trilógiájának első könyvében, a Négy lépés-ben hősének, Lopatyin haditudósító őrnagynak háborús élményeit, gondolatait, visszaemlékezéseit örökíti meg. Arra a kérdésre, hogy ugyan ki is hát ez a Lopatyin, Szimonov így válaszol: "Lopatyin minden utazása, minden találkozása nagyon szoros kapcsolatban van az én benyomásaimmal, az én utazásaimmal, az én találkozásaimmal. De ő más nemzedék tagja, más az életkora, egyes vonásai közel állnak a szerzőhöz, más vonásai nem. Mindenesetre különös gonddal és teljesen tudatosan elválasztottam a szerzőtől. Igyekeztem megformálni egy másik nemzedék tagjának önálló jellemét. Hogy ez mennyire sikerült, természetesen nem az én dolgom megítélni. De a figura alkotásához anyagul saját benyomásaim szolgáltak."

Konsztantyin Szimonov - Többé ​nem látjuk egymást
Az ​úgynevezett magánélet című Szimonov-trilógia befejező része a Többé nem látjuk egymást. A szerző tovább kíséri hősét, Lopatyin őrnagyot kalandos, olykor életveszélyes útján. A naptár 1944-et mutat. A háború még folyik, de a helyzet a frontokon merőben megváltozott. A szovjet csapatok elérték az államhatárt, és első egységeik már Kelet-Poroszország földjén járnak. A reménykedés időszaka ez, a frontokon és a hátországban is mindenki a békés jövőről álmodik, bár még arat a halál, sok ember álmait, reményeit zúzza szét ostobán, értelmetlenül. Lopatyin is megsebesül, de aztán fölépül, magánélete rendeződik, aztán egy új parancs nyomán elesett barátja után ismét a frontra indul, hogy befejezze a hősi halált halt riporter cikksorozatát. A mindvégig őszinte hangú, pátosztalan írás nem csupán érdekes háborús dokumentum, hanem egyben lebilincselő lélektani regény is.

Konsztantyin Szimonov - Élők ​és holtak
Konsztantyin ​Szimonov regénye világszerte méltán keltett feltűnést. A front minden borzalmát személyes élményként tapasztaló író a Honvédő Háború első, drámai hónapjairól számol be dokumentumszerű hitelességgel. A történet - egy fiatal szovjet tiszt háborús viszontagságainak izgalmas históriája - önmagában is lebilincselő olvasmány, de a regény igazi érdekessége, művészi értéke másban rejlik. Az Élők és holtak lapjain nagy szavak, patetikus fordulatok helyett az előadásmód puritán egyszerűségével, az egész művet átható mély emberséggel találkozunk, s ami talán a legfőbb érdeme: Szimonov kíméletlen őszinteséggel ábrázolja a történelmi valóságot - a háború kezdeti szakaszának küzdelemmel és tragédiákkal teli napjait.

Konsztantyin Szimonov - Nem ​születünk katonának
Aki ​olvasta a világhírű szovjet író, Konsztantyin Szimonov hazánkban is nagy sikert aratott művét, az Élők és holtak-at, vagy látta a belőle készült filmalkotást - bizonyára örömmel veszi kézbe a mű folytatását, amelynek jól ismert hőseit: a fronton újra magára találó Szincovot, a mindig józanul gondolkozó, megfontolt és nagyon rokonszenves Szerpilin tábornokot, a partizánmunkában életét kockáztató Tánya orvosnőt és a többieket másfél évvel később látjuk viszont a Honvédő Háború talán legizgalmasabb és legdrámaibb szakaszában - a sztálingrádi csatában. Az író ebben a művében is hű marad kitűzött céljához: a nagy szavak pátosza helyett mély emberséggel, nagyon őszintén beszéli el a harcok drámai történetét és hősei sorsát, s a maga teljességében ábrázolja a háború borzalmaiba kényszerített ember helytállását - de gyengeségét, megingásait is. A regény a Lenin-díjas szerző háborús trilógiájának második kötete.

Kollekciók