Ajax-loader

L. Simon László könyvei a rukkolán


Stumpf István - Szabó Andrea - Baranyai László - L. Simon László - Mocsári József - Végjáték
A ​második Gyurcsány-kormány második éve a koalíció mélyrepülését és felbomlását hozta magával. A szocialisták a kormányalakítás évfordulójára egyedül maradtak: a koalíciós kormányzás hosszú esztendői után 2008 májusától kisebbségi kormánya van az országnak. Míg Gyurcsány Ferenc szocialista pártelnök-kormányfő2007 júniusában egy MSZP-s nagygyűlésen még arról beszélt, hogy a kormány reformlendülete töretlen, szó sem lehet lassításról és visszafordulásról, az ország rossz útra tévedt, ezért szinte mindent át kell alakítani, addig alig egy évvel később a reformok zálogának tekintett kormányfő már úgy látja, hogy a reformoknak nincsen társadalmi támogatottságuk. Ha pedig a társadalom nem tud "felnőni" a reformok politikájához, akkor a politikai túlélés érdekében a reformelkötelezettséggel is szakítani lehet. Vagyis a radikális megszorítások "nem kell félni, nem fog fájni!" forgatókönyve helyett a "bársonyos reformok" terápiáját szükséges alkalmazni. A kormányfő és szűkebb csapata azt feltételezi, hogy a 2004-es miniszterelnök-cserét követő, sikeresnek bizonyult stratégiát - "felejtsük el a reformokat, inkább a kormányzás látszatának fenntartására koncentráljuk!" - a koalíció felbomlása után is eredményesen lehet alkalmazni. Megfeledkeznek viszont arról, hogy azóta számottevően megváltozott a politikai klíma: a kormányfő által okozott morális deficithez egyre növekvő mértékű szociális elégedetlenség társul. Végjáték vette kezdetét.

Urbán Péter - Szabó Andrea - L. Simon László - (V)álságkormányzás
A ​globális válság azt is megmutatta, Gyurcsány Ferenc miként juthat el igen gyorsan a "bennünket csak a válság oldalszele fog érinteni" jóslattól a "megmentettük az országot a fenyegető államcsődtől" öndicséretéig. A kormányfő az általa előidézett válságok menedzselésének ünnepelt hőseként tüntette fel magát. Medgyessy Péter első számú bizalmas tanácsadójaként aktív szerepet vállal a jóléti rendszerváltás csődjében, majd bejelentkezik a megbukott kormányfő helyére. Elhalasztja a reformokat, eladósítja az országot, "ezer apró trükkel" kozmetikázza a nemzet és az EU előtt a költségvetést, majd megszorító intézkedéseket vezet be az általa felborított államháztartási egyensúly helyreállítására. A politikai zsákmányrendszer abszolutizálásával szétzilálja a közigazgatást, majd dolgozatában az erős állam mellett érvel. Neoliberális gazdaságpolitikája megroppantja pártja szavazótáborát, de álarcot cserélve kiáll a bérből-fizetésből élők és a nyugdíjasok mellett.

L. Simon László - Polgári ​kultúrpolitika
A ​magyar kultúrpolitika fenegyerekének könyvét vette kézbe az olvasó. Ám L. Simon László kötetének legfontosabb hőse nem a szerző, hanem Klebelsberg Kuno, s ennek oka bizonyára nem csupán a jeles előd iránti tiszteletben keresendő. Ahogy a nagy kultuszminiszter is egy olyan korszakban futotta meg pályáját, amelyben szinte alapjairól kellett újjáépíteni Magyarországot, úgy a 2010-ben megválasztott kormánynak is egy katasztrofális állapotban lévő, reményvesztett ország számára kellett visszaadnia a jövőbe vetett hitet. [] Kevés munkatársammal folytattam olyan késhegyre menő vitákat, mint éppen e kötet szerzőjével. Mégis azt mondhatom, hogy bár L. Simon László nem arról híres, hogy ki- vagy elkerülné a pengeváltásokat, összességében az elmúlt közel négy évben maga is ezeknek az értékeknek az összebékítésére törekedett parlamenti bizottsági elnökként, szakállamtitkárként, később pedig kulturális nagyberuházásokért felelős kormánybiztosként. Politikusi pályafutása jól mutatja, hogy ez nem mindig könnyű, de nem is.

Lukács László - Ambrus Lajos - L. Simon László - Édes ​szőlő, tüzes bor
Az ​Édes szőlő, tüzes bor című kötet a Velencei-tó menti szőlő- és borkultúrát dolgozza fel. Lukács László A Velencei-tó környékének szőlőkultúrája és borpincéi című nagy ívű, olvasmányos tanulmányához szervesen kapcsolódnak Ambrus Lajosnak a Szőlő és bor, valamint a Bor és poézis című írásai, illetve L. Simon Lászlónak a tókörnyék jelentősebb pincéit, borászatait bemutató fejezete. A kötetet a környék településeinek (Pákozd, Sukoró, Nadap, Velence, Pázmánd, Kápolnásnyék, Gárdony, Agárd, Dinnyés) rövid története, valamint a szerzők által készített és a Velencei-tó környékén élőktől, közintézményektől, múzeumoktól összegyűjtött több mint 400 fénykép, ábra teszi teljessé.

L. Simon László - (visszavonhatatlanul...)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

L. Simon László - Személyes ​történelem
Haldokló ​hattyú szép emlékezet. Mintha Petőfi metaforája lenne a vezető motívuma L. Simon László új könyvének. Úgy bukkan fel a szövegben, az egyes irodalmi esszék szövetében, majd tágasabban, a lélek országútján, olyan természetességgel és éltető őszinteséggel, mintha az örök emberi kategóriák közé tartozna. A gyermekkor, a haza körbejárása, a személyes történelem katarzisai, az örökség és az ünnep fájdalmasan észlelhető hiányai, majd a család, a barátság és a halál összefüggéseinek tiszteletben tartása egészítik ki egymást. Táj és emberek: a szelíd Fejértől, Gárdonytól, Nadaptól föl, egészen az űr hangjaiig, a szőlősgazdától a politikus grófig, a szüret archaikus szépségeitől a disznóvágás rítusaiig. Az élet ezer arca mutatja itt magát még a Styxen túlra írt üzenetek is az életszeretet elmondhatatlan szépségeiről beszélnek. Ó lassan szállj és hosszan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet. L. Simon László könyve önmagunk és az élet mély boncolására buzdít.

L. Simon László - Japán ​hajtás
L. ​Simon László sokoldalú alkotószelleme középpontjában a lírikus én áll - Japán hajtás című új könyvét az eddigi költői életmű summájának tekinthetjük. A versek gondolatkörnyezetén tűnődve érezni, hogy minden kettős értelmezést sugall. A "könyv" egyfelől mi magunk vagyunk, "margótól margóig tartó" létünk kompendiuma; másfelől mindezt olyan varázsos könyvművészeti kultúra s lelemény köréből vett kísérletbe kötötte be a szerző, hogy e kettő eredményeképp nem is jöhetett létre más, mint egy költői világ gyönyörködtető összhangja. "Félbe, majd négyrét hajt bennünket az idő" - kezdjük szorongva olvasni. S ha közben, mint ma oly gyakran, a kiszolgáltatottságban vélnénk megtalálni létélményünket, a Japán hajtás költeményei olyan lelki és érzéki teljességbe vezetnek, melynek ige-oszlopai a hit, a bizalom, a tudat és a bizonyosság. A Zsoltáros improvizációk egyik tételéből e költői világ lényegét, megmaradásának egyik értelmét idézem: "szarvukat megszegem az istenteleneknek, / hogy a jók felkeljenek". Kalász Márton

L. Simon László - Palkó Tibor - Háromlábú ​lovat etető lány
Huszonegy ​rajz huszonegy rövid szöveg kíséretében: ezt rejti Palkó Tibor és L. Simon László közös kötete. Egy képzőművész ceruzanyomainak lehetséges olvasatát, egy történetté összeálló mozaikot. Vagy éppen egy darabjaira széteső történetet. Az elbeszélés helyét kitöltő képeket.

L. Simon László - Körbejárni ​a hazát
Milyen ​feladatot ró ránk az a közösség, amelynek tagjai vagyunk?Az a vidék, az a táj, azok az utcák, lankák, dombok, amik közé születtünk, amik között nevelkedtünk, világra eszméltünk? Amikor L. Simon László újra meg újra bejárja szülőföldjét, az ő megyéjét, az ő faluját,az ő városát, az ő szűkebb és tágabb pátriáját, tudatosan keresi, kutatja a gyökereit. A gyökereit, amelyek mélyen belekapaszkodnak az ismerős, de mégis oly visszavonhatatlanul megváltozott tájba, ahol minden fűszálhoz, fához, kőhöz és téglához családi, gyermek- vagy serdülőkori élményei kötik. Ez a kötet a kötelékekről szól. Azokról az eltéphetetlen szálakról, amik tradíciókká fonják a múltat, amik összekötnek bennünket elődeinkkel és utódainkkal. Amikben magukra ismernének déd- sőt ükszüleink is, ha itt lennének közöttünk, és amit nemcsak feladatunk, de kötelességünk is áthagyományozni utódainkra.

L. Simon László - A ​római szekér
Manapság ​sokan idegenkednek a kultúrpolitika kifejezéstől. Pedig a kultúrpolitika nem szükségképpen a kultúrharc folytatása más eszközökkel, és nem is a kulturális szféra állami kézi vezérlését jelenti. Felelősségteljesen művelve a közpolitika elengedhetetlen része, különösen egy olyan gazdasági-geopolitikai helyzetű ország esetében, mint Magyarország, amelynek számára a kultúra igen hangsúlyos kitörési pontot jelenthet. L. Simon László A római szekér című kötete - a kortárs hazai palettán ritkaságként, ám a szerző munkásságában korántsem előzmények nélkül - ezen felismerés nyomán bátran és vállaltan fordul a magyar kultúrpolitika kérdései felé. Fontos, bár nem kizárólagos célja az állapotfelmérés: az elmúlt nyolc év koncepciótlan, sodródó, a kultúra szempontjait egyéb érdekeknek alárendelő politikájának kritikai igényű elemzése, rövid- és hosszútávú hatásainak számbavétele. A gondosan adatolt tanulmányok persze nem a múltba tekintés, hanem a jövőbe mutató stratégiai gondolkodás ösztönzésének ambíciójával születtek. Ennek érdekében nem csupán a művészetekre, az elitkultúrára összpontosítanak, hanem épp olyan súllyal a hazai közművelődés intézményrendszerére is, melyet a "nagypolitika" a legritkább esetben kezel a megfelelő helyiértéken. A szerző ugyanis vallja, hogy míg a művészet alapvetően nem demokratikus jellegű tevékenység - hiszen az egyenlőséggel szemben (tegyük hozzá: nagyon helyesen) a kiválóságot helyezi előtérbe -, addig egy demokratikus társadalomban minden polgárnak joga van a kultúrához, a művelődéshez való egyenlő hozzáféréshez. Ahhoz pedig, hogy ez megteremthető legyen, meglátása szerint "új, polgári kultúrpolitika kell, aminek a zászlaján a következő fogalmaknak kell szerepelniük: minőség, szabadság, közösség, hagyomány, örökség."

Kollekciók