Ajax-loader

Juhász-Nagy Pál könyvei a rukkolán


Juhász-Nagy Pál - Koch Sándor - Lábos Elemér - Szathmáry Eörs - A ​tökéletlenség és korlátosság dicsérete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász-Nagy Pál - Zsolnai László - Humánökológia
Korunkban ​egyre többen ismerik fel, hogy az emberiség sorsa egy ökológia versus ökonómia tengelyen billeg. E könyv lapjain történetesen egy ökológus és egy ökonómus diskurál egymással. Egyikünk az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszékének professzora, másikunk a Közgazdaságtudományi Egyetem Vállalatgazdaságtan Tanszékének docense. Úgy érezzük, ma égető szükség van a biológiai és a társadalomtudományok együttműködésére. Ezért vállalkoztunk közös könyv írására, szakmaközi dialógusra. Mi a párbeszéd értelmét abban látjuk, hogy az az őszinte és kölcsönös megértést szolgálja. Arra törekedtünk, hogy az ökológia és az ökonómia kisülési pontjait lehetőleg pontosan mutassuk föl, és ezzel másokat is továbbgondolásra serkentsünk. A kötet végén tézisekbe foglaltuk beszélgetéseink főbb eredményeit. Némelyik állításunk talán megbotránkoztató lesz az Olvasó számára, de hát a világ, amiben élünk, maga is meghökkentően botrányos!

Juhász-Nagy Pál - Természet ​és ember
A ​nagy műveltségű tudós, professzor, természetvédő - időközben sajnos posztumusszá vált - kötetét tartja kezében az olvasó. A szerző könyve előszavában így ír: "...túlzás nélkül mondható: aligha van zavarosabb, tisztázatlanabb reláció, mint a természet és az ember viszonya. (A buta megszokással ellentétben, a létezők sorerndje még véletlenül sem cserélendő fel; az »ember és természet« kitételt legalább akkora illemsértésnek kell tekintenünk, mint ha valaki azt mondaná: »én és az anyám«.) A kultúrhistória egyik legkínosabb tanulsága: az állítólag »bölcs ember« ott odázta el, ott sikkasztotta el, hogy a saját helyét »a Természet nagy rendjében meglelje«, ahol ezt csak megtehette. Ez az akut tisztázatlanság különösen nyomasztóvá vált korunkban (a bioszféraválság egyre fokozódó élesedésével, a természeti értékek egyre drasztikusabb pusztításával-pusztulásával); akkor, amikor már valóban az emberiség léte-nemléte is kockán forog. Nagyon kínos az is, hogy az elvi kérdések sokaságáról mindmáig túl kevés szó esik (azokról a problémákról tehát, amelyek mintegy innen és től vannak a válságregisztráláson, vagy az in praxi értett természet- és környezetvédelem ügyes-bajos dolgain.) Ilyen elvi probléma például: a tudomány szerepe; kissé pontosabban az a kérdés: hogyan s miben járult vagy nem járult hozzá az aktuális tudás a jobb tisztázásához? Egy közelebbi kérdés: vajon miért éppen akkor szorult háttérbe - és becsültetett le - az »in vivo« kutatás, amikor ennek fontossága, nélkülözhetetlen volta szinte mindenki számára nyilvánvalóvá vált? Érzékelhető: a nyitott kérdések légiójával sokféle módon lehet szembesülni. Ez a kötet - mint egyfajta esszégyűjtemény - a »variációs műfajjal« próbálkozik; remélve, hogy valamilyen értelmes »összkép« kialakítható elég sokféle változat, közelítés mód »kölcsönös feleselésével« is. (Hiszen) a természet ezerarcúsága, a miriád forma nyüzsgése, a diverzitási élmény ereje, a sokféle természetaspektus állandó felvillanása szinte mindig tiltakozik az egyetlen keretbe szorítás ellen, és valósággal »előhívja« a »variációs megjelenítés« valamilyen formáját.

Juhász-Nagy Pál - Beszélgetések ​az ökológiáról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juhász-Nagy Pál - Egy ​operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai
Mi ​az ökológia? Hogyan építhető fel? Melyek a tárgy legfontosabb alapfogalmai? Milyen legyen az ökológia kellően átfogó elmélete? Hogyan biztosítható az elmélet és gyakorlat kívánatos egysége? Mi akadályozza ma - akár elvileg is - ennek az egységnek a kialakulását? Mivel magyarázható az ökológia megannyi történeti buktatója, hagyományosan rögzült tévedése? Miért tisztázatlan ma is oly sok fontos alapfogalom (pl. környezet, tolerancia, ökoszisztéma)? Milyen eszközöknek miféle összekapcsolásával érhető el az, hogy az ökológia valóban betöltse kivételes szerepét az egyre aggasztóbb világproblémák egész sorának megoldásában? Ezekre és hasonló kérdésekre keres választ ez a könyv az ökológia új alapozásának átfogó igényével. Megírásának fő indítéka: széles körű vita kibontakoztatása az ökológia jelen helyzetéről és sürgős teendőiről.

Izsák János - Juhász-Nagy Pál - Varga Zoltán - Bevezetés ​a biomatematikába
Ez ​a könyv rendeltetése szerint elsősorban tankönyv. Pontosabban szólva: ez a munka főleg a tudományegyetemeken folyó biológus-szakképzés és a biológia szakos tanárképzés eszköze a biomatematikai jellegű tárgyak szolgálatában. A szerzők egyik fő törekvése viszont eleve az volt, hogy - egy mértéktartó, de irányadó matematikai alapozás és egy elég nagy, a biológiai tudományok szinte minden ágát érintő példa- és feladatanyag szemléleti összehangolásával - a könyv eredeti rendeltetését annyira kiterjesszék, amennyire ezt egyáltalán lehetségesnek tartották. Így ezt a munkát jól használhatják majd más felsőoktatási intézmények (az agrár-, ill. az orvostudományi egyetemek) és azok a kutatók is, akik önképzésük vagy modellépítési törekvéseik számára megfelelő támaszt keresnek. Itt jegyezzük meg, hogy szívesen vesszük olvasóinknak a könyv anyagával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait. A könyv pontosabb célkitűzését, a használatra vonatkozó javaslatokat, a szerzők néhány szubjektív megjegyzését az a bevezető tartalmazza majd, amelynek másik, helyigényesebb feladata: a biomatematika jellemzése.

Juhász-Nagy Pál - Az ​eltűnő sokféleség
Juhász-Nagy ​Pál (1935-1993), az ELTE nemrégiben elhunyt egyetemi tanára, korunk nagyhatású biológus gondolkodója már több, mint 20 esztendeje elkészítette e könyv első változatát, amely most méltatlanul hosszú, értetlenséggel és visszautasításokkal teli ide-oda hányódást követően végre az Olvasó kezébe kerülhet. Mint az alábbi idézet is bizonyítja, a kötet korunk egyik legégetőbb, ha nem a legfontosabb problémakörét feszegeti, gazdagon átszőve a tudomány és kultúra legkülönbözőbb területeiről származó utalásokkal. "Az, hogy az ember rohamosan pusztítja a Föld élővilágát, hogy a maga voluntarista-monetáris tébolya szerint egyre ijesztőbb tempóban teszi tönkre a bioszférát: nemcsak szomorú, síránkoznivaló tény, hanem "kozmikus bűn" is, sőt – ha egyáltalán Talleyrand-nak... igaza van – több, mint bűn: hiba."

Kollekciók