Ajax-loader

Kurucz Gyula könyvei a rukkolán


Kurucz Gyula - Kicsi ​nagyvilág
_Az ​író mondja önmagáról:_ „1944-ben születtem Nyíregyházán. Életem első tizennégy évét a Szabolcs megyei Buj községben töltöttem. Ez az időszak határozta meg, hogyan bánhatok majd mindazzal, ami később az utamba kerül – vagy aminek útjába kerülök. Sárospatakon, kollégistaként végeztem a gimnáziumot. Az ottani évek égették belém: miként _kell_ bánnunk lehetőségeinkkel és saját magunkkal. Ezután Debrecenben a bölcsészkar következett: néhány nagy tanáregyéniség példája, az első félig felnőtt betekintés nemzedékek töréseibe, majd 1968-ban a diploma töprengésre késztető papírja. Ettől kezdve kerestem a helyemet sokféle állásban, sokféle intézménynél. Külföldön is sokat csavarogtam – hogy észrevehessen azt, amit itthon átéltem. Több mint tíz éve viaskodom az írással. Sok mindenben hiszek, s abban reménykedem, hogy egyszer úgy valósulnak meg a szándékaim, ahogyan akarom.” _Az író mondja könyvéről:_ „A magyar falu az utolsó három-négy évtizedben hatalmas erőkkel jelent meg a magyar történelem és kultúra porondján. A tündöklő életpályák mellett megszámlálhatatlanul sok derékba tört vagy megbéklyózott élet, a nehéz, küzdelmes sors, a csírájában megfúlt ígéret. Talán máskor is így volt, de most az emberiség legnagyobb háborúja, a nyaktörő történelmi és társadalmi szakadékugratások a mi szüleink, rokonaink, ismerőseink nyakát szegték – személyesen éltük meg szenvedésüket; nemzedékem saját szemével látta vergődésüket, a rájuk mért csapásokat, és részesévé is vált valamiként az előtte járó nemzedék sorsának. A megcsavarodott pályák, a kificamodott életek, magatartások mögött ott van az eléggé még nem ismert, az őszintén meg nem kérdezett közelmúlt. Ennek faggatásával próbálkozom könyvemben: a gyermek szemével látva igyekszem megjeleníteni egy falu és egy kisváros negyedszázadának mozgásait, változásait.”  

Kurucz Gyula - A ​veszett ember
Az ​író vallomása: "Naponta,óráról órára döntésekre kényszerülünk. Kisebb vagy jelentősebb ügy, észlelik mások, vagy elsikkad előttünk, majdnem egyre megy. Az sem perdöntő: tisztességesen vagy tisztességtelenül válaszolunk-e a sokféle kihívásra. Környezetünk szemet huny, hiszen saját szabadságát vásárolja meg így. Valójában mindent lehet, mindent szabad. Könnyen feledjük, hogy minden tettünk mögött ott bujkál egy elveszőfélben levő fogalom :az erkölcs, s hogy ezt éppen tetteink révén, minden lépésünkkel tehetnénk a saját erkölcsünkké. Így válunk azokká, akik évtizedeken át csaltak, hazudtak, meghátráltak, elárulták a társaikat és a hitüket. Vagy éppen átgondolt, felelős lépéseikkel váltak önmagukká. Mindenki megúszhatja az életét szembesítés, szembesülés nélkül. Végtelenül kétes értékű szabadság korában élünk. De egyszer valami véletlenül mégis elénk robbantja mindazt, amiért addig nem kellett felelnünk. Ilyenkor politikai tetteinktől szerelmeinkig minden hirtelen fontossá, életfontosságúvá válik. Mondjuk, a halálos fenyegetéssel szemben. Erről szól ez a könyvecske."

Kurucz Gyula - Szeretek, ​tehát voltam
Kurucz ​Gyula novellahősei túl a megváltói koron s életben maradtan, sorsuktól kényszerítve vagy szabad elhatározásukból megmérik eltelt éveiket, hogy hitet, lehetőséget csikarjanak ki a hátralévőkre. Meghasonlásaik, válságaik, hol különválni látszó, hol meg egymást folytató,erősítő két oka van: a feladatvesztés , küldetéshiány, az értelmes életre tett kísérlet kudarca egyfelől s az úgynevezett magánélet: a szerelem, a házasság elkerülhetetlen s reménytelen állóháborúja. Mögöttük s általuk pedig ott az igény a teljes, a látszatoktól mentes, a hazugságoktól nem fertőzött, az áltatásokkal könyörtelenül leszámoló életre, mely adott, hétköznapi és kozmikus külső-belső körülmények között valósítható meg. Örök, változtathatatlan törvények, melyek az élővilág egészét mozgatják feltartóztathatatlanul, és az igaz emberség lehetőségeit, korunk történelmi, társadalmi meghatározottságai és beletörődésre, sodródásra képtelen gondolkodó ember felelőssége – e végletek között keresi az író a lehetséges és szükséges utat.

Kurucz Gyula - Léggömbhuszárok
A ​Léggömbhuszárok mind szerkezeti, mind gondolati szempontból szintézist jelent Kurucz Gyula eddigi pályáján; művészi összefoglalását mindannak, ami az írót, műveinek tanúsága szerint foglalkoztatja. Nevezetesen: azok a torzulás veszélyének kitett társadalomlélektani folyamatok, amelyek intézményes kontrollja csak a diagnózis felvételének fokáig jut el. Kurucz Gyula itt is megismétli A Mákszem hölgy fausti kérdését, sőt tudatosan folytatja az ott elkezdett analízist, de most már több szempontú megközelítéssel, nagyobb fokú művészi elvonatkoztatással. A Léggömhuszárok-ban akut klinikai esetek kórtörténetét rögzíti, egy tudatosan kafkai fogantatású kerettörténet sajátosan bizarr rálátásával. A meseszerűen rejtélyes helyszín, a névtelen főhős, a mikronaturalizmussal, de mégis tág asszociációs lehetőségeket biztosító jelzésekkel megjelenített környezet lehetővé teszi az író számára, hogy az általa megteremtett és a realitáshoz csak laza szálakkal kötődő világ a maga különös légkörével hitelesíttetse azokat az abszurdba hajló szürrealista meséket, azaz a regény tulajdonképpeni éles tölteteit, amelyek a kerettörténettel összeolvadva megsokszorozzák az értelmezés lehetőségeit. A regény hősének tapasztalatai, találkozásai e megelevenedő fabulákkal lassan, akkumulálódva érlelik meg a felismerést: az alkotó emberi értékek devalválódása veszélyeztetheti ugyan a személyiséget, de nem jelenthet olcsó alibit önmagunk elvesztésére. A Léggömbhuszárok hősének egyedül kell megtalálnia egykori önmagát. Akár egy olyan világban is, ahol gonosz csodáknak, emberidegen abszurditásoknak tűnnek az élet tényei. Ahol a hivatal kiüríti és megsemmisíti az alkotó energiákat, ahol a gyanakvás, a bizalmatlanság egymás paranoiás megfigyelőivé változtatja az embereket; ahol az értelem zseniális felvillanásai öncélú játékokká degradálódnak, ahol álcselekvés helyettesíti a cselekvést, ahol természetessé válik a megaláztatás és a megalázkodás, és ahol még egy halálos késszúrásban sem lehet meghalni... E látomások ott kötődnek a valóságoz, hogy bárhol a civilizált világban megtörténhetnek... A Léggömbhuszárok "arról szól", hogy ezek a víziók sohase váljanak valósággá!

Kurucz Gyula - Étienne ​Hajdu
A ​szerző bemutatja Étienne Hajdu szobrászművész életművét, és riportot közöl a művésszel. Kurucz: Központi szerepet töltött be a gondolkodásában, a szobrászatában a horizontális és a vertikális gondolat. A negyvenes évek vége felé sikerült ezt megfogalmaznia, a vertikális, horizontális, diagonális rendszerrel. Ebből építi most is a tereit. Ferdinand Léger mondta Önről, hogy Hajdu murális tehetség, kezében van a tér. Hajdu: Igen. Kurucz: Hogy érzi, hogyan oszlanak meg a murális plasztikák és térplasztikák az életművében? Hajdu: Az én számomra nincs nagy különbség, ha néha csinálok nagy reliefeket, akkor azért, mert a gyakorlatban jobban meg tudom oldani. Különben Léger írta rólam azt is, hogy ha lehetőséget adnának a térben, ezt is megoldanám. Ilyen megoldás a "Hét oszlop Stephane Mallarménak" vagy "A nagy kisasszonyok". Valójában, amikor kicsi szobrokat csinálok, azokban is majdnem mindig benne van a monumentalitás szempontja. Meg lehet őket nagyítani. Kurucz: Eleinte a grafikával mennyire volt összefonódva a szobrászata? Hajdu: Mindig rajzoltam, csak nem annyit, mint mostanában. De abban sincs igazi különbség. Ugyanaz a probléma, természetesen másképpen, sokkal szabadabban, mert a papíros sok mindent eltűr, míg az anyag nehéz. Kurucz: Az utóbbi időben nagyon sok grafikát készített. Hajdu: Igen, öregszem, és kevésbé bírom a nehéz munkát. Fiatalon a test sokat elbír, ám az öregség nem engedi meg ugyanazt. például a márvány faragását.

Kurucz Gyula - Lukács ​evangéliuma
Mit ​tesz egy falusi rendőr 1952-ben, ha szokatlan erővel kapcsolódik sorra pusztuló szeretteihez, egyetlen lehetséges természeti és emberi környezetéhez, ha minden kísértésnél erősebb benne a tisztesség, a felelősség és ősi református hite, ha megsejti, hogy sorsa összefügg nemzete sorsával - ha minden erőfeszítése ellenére nem képes átlátni a torzuló világot, ha nem alázkodik arctalan végrehajtóvá, ahogyan a hatalom diktálja? Véletlenül jelennek meg rajta a stigmák, vagy bárkire kisded korában rátehetnék a jeleket, akinek emberség és magyarság a jellemzője? Mindezt megtudhatjuk Kurucz Gyula regényéből.

Kurucz Gyula - Tükörben ​a halál
Mikor ​döbben rá az ember, hogy ha akarja, ha nem, súlyos örökséget cipel? Szülei halálos ágyánál mindenképpen. Ott ébred rá, hogy amíg az ő történetüket nem ismeri meg, önmagát sem ismeri. Kurucz Gyula, a hetvenes években ígéretesen indult író, szerkesztő, későbbi sikeres kultúrdiplomata új, önéletrajzi elemekkel átszőtt regényében családi örökségét méri fel. A történelem által megnyomorított, újrakezdésre, építkezésre mindig kész apáét, a gyönyörű, de boldogtalan anyáét. A háttérben ott van az 1945 utáni Magyarország, amely nemcsak a régi, közösségformáló embereket hurcolta meg, de mindent megtett, hogy gyerekeik se érvényesüljenek. Ha mégis, iszonyú erőfeszítések árán, mint Dani, Kurucz Gyula regényének főhőse. Más talán rég feladta volna, de benne ott munkálnak a hajlíthatatlan kálvinista őseinek génjei, ott sorakoznak előtte a példák. Ez a fordulatokban bővelkedő, sodró erejű történet egyszerre szülősirató és nemzedéki vallomás. Őszinte és kíméletlen, túláradóan érzelmes és könyörtelenül racionális.

Kurucz Gyula - A ​mákszem hölgy
A ​fiatal író az elmúlt öt esztendőben kemény és határozott vonásokkal igyekezett megrajzolni saját művészi portréját. Számtalan vázlat, stíluskísérlet után immár körvonalazódott Kurucz Gyula írói arcképe: ez a kötet, amely az örök fausti kérdésre keresi a választ: mi végre élünk? milyenek vagyunk? A nyolc novella és a miniatűr regény a tömör kifejezésformára törekvő modern prózairodalom nyomdokain halad; szimbolikus ábrázolásmód, következetes gondolatiság, szívós küzdelem az emberi létet megnyomorító formalitásokkal, az elembertelenedés okainak kutatása, a groteszk ötletek szellemes alkalmazása jellemzik. A folyóiratokból jól ismert tehetséges író második kötete kiforrott - s épp ezért mindig új utakat kereső - művészegyéniséggel ismerteti meg az olvasót.

Kurucz Gyula - A ​ködfaragó
A ​regény főhőse kamaszkora óta nagy álmot dédelget: filmrendező akar lenni; családja mérnököt szeretne nevelni belőle, mert az "minden rendszerben és mindenütt biztos szakma". Hősünk föllázad szülei kívánsága és kicsinyes világa ellen, s küzdelmes úton, illúziókat kergetve és vesztve, nélkülözést és megpróbáltatásokat is vállalva indul el kitűzött célja felé. Az ötletesen szerkesztett regényben, filmszerűen pergő cselekménysorban és képekben, a főhős vallomásszerűen mutatja be önmagát, szüleit, barátait, szerelmeit, érzékletes arcképet rajzolva róluk és hitelesen mai társadalmi légkört teremtve.

Kurucz Gyula - Négy ​csend között a hallgatás
A ​regény főhőse rajztanár és arcképfestő - abból él, hogy megrendelésre fest, nagy szakmai tudással, de művészi becsvágy nélkül. Regénybeli útjai más-más városba vezetnek, újabb és újabb megrendelői, modelljei vannak, s miközben a festő az arcképen dolgozik, az író kitűnően megírt párbeszédekben remek személyiségrajzot ad nemcsak magáról a festőről hanem modelljeiről, sőt környezetükről, múltbeli és jelenbeli életükről is.

Kurucz Gyula - Összezárva
"Első ​regényem és egy félresikerült kísérlet után 1970/71-ben ez a könyv volt a legnagyobb erőfeszítéssel megírt vállalkozásom. Többször, több ok miatt került azóta asztalfiókba, sokat javítgattam rajta, rengeteget húztam belőle. Ma is magaménak érzem sok tanáremlékből összeálló hősét, Sára Béla középiskolai tanárt, s alapmagatartását: olyan személyiség célját, vágyát, aki önmagának felel tetteiért, mert ebben már bennefoglaltatik a társadalom iránti felelősség is. Az ilyen ember kevésbé kiszolgáltatott korok, áramlatok, kényszerhelyzetek tévedéseinek. Máig is meggyőződésem, hogy aránytalanul nagyobb feladat saját személyiségünk kátyujával - akár körülményesen is - megküszködni, saját hazugságaink ellen hadakozni, mint az árral úszni, és elfogadni időszerű, tükörbe nézéstől mentesítő ideálokat. Hiszek abban, hogy minden értékes emberi hatás alapja a hitel, s hogy emögött csak a hibával teljes, hamisságtól mentes személyiség és magatartás állhat - a mesterkélt tökéletesség ellenfeleként mint továbbörökítendő érték. Szeretném, ha Sára Béla kudarcaiban, apró győzelmeiben, küzdelmeiben és kínlódásaiban a saját, izgai arcára ismerne az olvasó.

Kollekciók