Vaszilij Suksin könyvei a rukkolán

Vaszilij Suksin - Jöttem, ​hogy szabadságot hozzak
A ​Jöttem, hogy szabadságot hozzak 1974-ben jelent meg könyv alakban, ez évben halt meg tragikus hirtelenséggel a szerző, Vaszilij Suksin író, filmrendező, színész. Élete utolsó éveiben többször is visszatér a legendás parasztvezér, Sztyenka Razin alakjához. „74 őszén kezdem a Razin-film forgatását, tán 76-ra befejezem. Én írtam a forgatókönyvet, én rendezem, s valószínű, én játszom a főszerepet" - nyilatkozott egy olasz újságírónak. „Hogy miért szeretném annyira megcsinálni ezt a filmet? Hogy elfordulás lenne ez állandó témáimtól? Nem, hiszen Sztyepan Razin is paraszt volt, csak éppen háromszáz évvel ezelőtt. Az izgat, vajon miért emlegeti név szerint is a történelem, vajon miként válhatott e kozák atamán nagy történelmi figurává. Voltak előtte is, utána is sikeres atamánok, nagy egyéniségek, mégis őt őrizte meg a nép emlékezete. Hogy miért? Mert ő a nép bánatát visszhangozta. Oroszországban ekkor kezdődött a parasztok röghöz kötése, és Oroszország felkerekedett, hogy oltalmazót keressen a bojároktól. Ilyen körülmények között tűnt fel a vezér, a bosszúálló, aki hatalmas sereget gyűjtött maga köré, és életét áldozta a nincstelenek ügyéért..

Vaszilij Suksin - Kígyóméreg
A ​tehetséges színész, filmrendező és író neve Magyarországon is ismert. A Farkasok, az Anyai szív, a Mil pardon, madám és több más írása látott már napvilágot a különböző válogatások és folyóiratok hasábjain. Suksin mai író, szereplőit, sokoldalúan jellemzett, érdekes figuráit az "élet sűrűjéből" emeli ki, témáit az emberi lélek mélységeiből hozza fel. A látszatok mögötti nyersebb valóságot kutatja. Néha elkeseredik, máskor csak finoman mosolyog a lelemények felmutatásakor. S amikor a megölt öreg erdőőrről, a szabadulása előtt három hónappal hazaszökő, honvágy gyötörte fegyencről, vagy a boldogság keresése közben mások életébe gázoló léha asszonyról ír - a vétkénél aránytalanul súlyosabban bűnhődő kisemberről szól, aki maga sem érti, hogy jónak szánt tettét miért tartják mások bűnnek. A legjobb szovjet elbeszélők közé sorolt szerző munkáinak tematikai gazdagsága, filmszerű cselekménybonyolítása, sajátságos stílusa megérdemelten nyeri el az olvasó érdeklődését és figyelmét.

Vaszilij Suksin - Hajnali ​eső
A ​legnagyobb tiszteletet valószínűleg úgy adhatjuk meg, ha nem rejtjük el az ember elől igazi mivoltát. Nem túlédesített bókokat, hanem a teljes igazságot kell kimondani. V.S.

Vaszilij Suksin - Harmadik ​kakasszóra
Suksin ​lírai és szatirikus kisregényeiben és elbeszéléseiben - mindegyik egy-egy ballada - szibériai parasztok, nagyvárosi emberek, közönséges bűnözők, rafinált "organizátorok" és a népmesék alakjai kelnek életre. A lebilincselő, drámai feszültségű írásokat lankadatlan érdeklődéssel olvassuk végig.

Vaszilij Suksin - Vörös ​kányafa
_Vörös ​kányafa_ - olvassuk a címet, s máris magunk előtt látjuk a szerzőt, amint a maga rendezte azonos című filmben Jegorként a nyírfákkal beszélget. Suksin az új szibériai írónemzedék tagjaként a hatvanas évek elején jelentkezett lírával és iróniával átszőtt elbeszéléseivel. Negyvenöt éves korában bekövetkezett halála tragikusan lezárta életművét, így csak találgathatjuk, hány jelentős művel maradt adósunk. Magyarul először 1968-ban jelent meg elbeszélése, kiadónk 1972-ben _Kígyóméreg_, 1977-ben pedig _Harmadik kakasszóra_ címmel tette közzé Suskin elbeszéléseinek gyűjteményét. Mostani kötetünk a két előző legszebb írásait tartalmazza. Reméljük, hogy új válogatásunk - akár egy kaleidoszkóp - a szerző új arculatát villantja az olvasó elé. De bárhogy csoportosítsuk is Suskin műveit, erős írói egyéniség sugárzik belőlük. Írásainak segítségével jobban megismerhetjük az emberi lelket, az embert. S van-e csodálatosabb az embernél?