Ajax-loader

Gozsdu Elek könyvei a rukkolán


Gozsdu Elek - Köd ​- Regény és elbeszélések
Gozsdu ​Elek 1849-ben született Ercsiben, és 1919-ben halt meg Temesvárott, ahol élete nagyobbik részét leélte. Jogot végzett a pesti egyetemen, s egy, az újságírás területére tett rövid kirándulástól eltekintve egész életén át bíróságon dolgozott, márpedig példás tisztviselőként. Ifjúkori barátait, Justhot, Ambrust, Reviczkyt, Rudnyánszkyt elsodorta mellőle az idő; csendben, visszavonultan, szinte észrevétlenül élt. Egyetlen rendkívüli, meghökkentő életrajzi adata, hogy háromszor nősült, s mindig ugyanazt a nőt vette el. Érzékeny lélek volt, a vidéki magány, a kritika közönye korán elapasztotta írói becsvágyát, a hivatali munka elszívta energiáit: keveset írt, egyre kevesebbet, az első lendület múltán évente legfeljebb egy-egy elbeszélést, s mintegy kelletlenül, a tehetség parancsának engedve. Életében mindössze két regénye (Az aranyhajú asszony, Köd) és egy soványka novellás kötete (Tantalus) jelent meg. Írói feltámadására majd negyven évet kellett várnia; 1955-ben adta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó Gozsdu válogatott elbeszéléseit, Nemes rozsda címen, s most, halálának félszázados évfordulójára ezt a kötetet, mely első, ifjúkori regényétől eltekintve felöleli az életműnek jóformán egészét.

Gozsdu Elek - Az ​étlen farkas
Gozsdu ​Eleket elbeszélései mind eszmei tartalmát, írói műveltségét és világnézeteit tekintve a magyar irodalom legkiválóbbjai közé emelik. Művei egyaránt elgondolkodtatók, tanulságosak, mindeközben olvasmányosak és helyenként szórakoztatóak; hol az élet nagy kérdéseit feszegetik témái, hol a részletekben merül el. Leveleit olvasva megismerhetjük az író belső értékeit, meglátásait és érzelmeit: magát az embert.

Gozsdu Elek - Weisz Anna - Kertünk ​Istennel határos
Egy ​nyolcvan éve eltemetett magyar író, a XIX-XX. század fordulójának egyik jellegzetes elbeszélője kéri most egy új századelő figyelmét. Egy író, akinek tehetsége és indulása mind magamagát, mind pálya- és kortársait a legszebb reményekre jogosította föl, aki azonban - ki tudja, miért - művészi ambícióival hamarosan leszámolt, írói terveit feladta, a fővárostól messze távozva eltűnt a baráti szemek elől, "városunk jelese" lett, hogy halála után olykor-olykor mint "ködlovag" kísértsen immár egy sebtében emelt sorompók mögötti "másik" országból, egy gondozatlanul maradt és mára már felderíthetetlen sír honosaként... ...Gozsdu Elek ötvenhét éves, amikor megismerkedik Weisz (Goldschmidt) Annával, aki még szinte bakfis volt, s akinek mezőgazdasági termékekkel, majd építőanyagokkal nagyban kereskedő férje még Gozsdunál is korosabb. A valahai író a város egyik legrangosabb polgára, akinek mély magyar érzelmeit nem lenne helyes a neofita túlbuzgóságával, netán államhivatalnoki méltóságával magyaráznunk. Anna viszont annak a zsidó polgárságnak kivételesen kulturált és igényes életformára törekvő tagja, amely a liberális Magyarországon is feltűnően szabadelvű (Váraddal méltán versenghető) Temesváron otthonra lel, noha legközvetlenebb rokonsága Bécsben él, s maga is az osztrák határszélen született. Anna otthont teremt magának itt, ebben a virágzó és virágos városban, kisded palotája és kertje egyaránt lakhelye a zenének, a versnek és a festészetnek, fáknak, virágoknak, mitológiának és mesének, szerelmi mámornak és csalódásnak, megbocsáthatatlan vétkeknek és csöndesülő emlékeknek. Ki tudná megmondani ma már - előrepillantva az időben -, hogy miért nem hagyta el a várost ez a német anyanyelvű és nemhogy román, de még a magyar kultúrához sem túlzottan vonzódó asszony a román megszállás után, 1918-1920-ban, s miért nem mozdult innen a második világháborút követően sem. Mehetett volna bárhova. Házát elvették, egyetlen szobát hagytak meg neki, hogy elmagányosodva, ám minden reggel magát szépen kikészítve a díványra dőlt és cigarettázva régi leveleket olvasott...

Gozsdu Elek - Tantalus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gozsdu Elek - A ​félisten
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gozsdu Elek - Köd
"Ercsiben, ​Fejér megyében született, Temesvárott, mint királyi főügyész halt meg. Magas kort ért, de élete végén már alig tudtak róla. Pályája tele van "talányokkal", fejlődése meredeken tört fölfelé, majd elhallgatott. (...) Első írásain a francia próza lecsapódásait érezzük: a "nagy szenvedélyek" regényét próbálta megírni a tiszta mértéktartás módszerével, s bár a regény formájába nehézkesen helyezkedett bele, nem közönséges alkotóerő jelentkezik kísérleteiben. A Köd a kor legkülönb prózai kísérletei közül való. Gozsdu magyar társadalmi regényt írt, de csaknem egész Kelet-Európa belső válságát kifejező műalkotást hagyott, érezte, hogy belső ködben s lápok közepette élünk, a regény olvasása közben mintha Ady "eltévedt lovasának" hangjait hallnók." (Féja Géza)

Gozsdu Elek - Nemes ​rozsda
Nehéz ​megragadni, hogy ebben a néhány novellában mi az időtálló. Talán az a hangulat, az az ódon levegő, mely átjárja a kort, amelyről szólnak, amelyben játszódnak. Itt minden egy süllyedő világról, értékeiről vagy értéktelenségéről szól, vergődő hősei csak szemlélik: hová lett régi dicsőségük, melyet mára csak a nemes rozsda lep...

Kollekciók