Ajax-loader

Molnár Edit könyvei a rukkolán


Molnár Edit - Wagner András - Ezoterikus ​dogmák
Ateisták ​és ezoterikusok figyelem! Ebben a könyvben a spirituális szemlélet a józansággal nemhogy megfér egymás mellett, de bőséges humorral kiegészülve olyan szempontokat ad az olvasónak, melyek a mára már dogmákká merevedett ezoterikus tantételeket egészen szokatlan, új megvilágításba helyezik. Ha csupán újabb frázis-puffogtatásokra lenne igényed, meglehet, csalódni fogsz. Ellenben ha úgy érzed, kellőképpen nyitott vagy ahhoz, hogy a megszokotthoz képest teljesen új szemlélettel ismerkedj meg, ez a te könyved!

Molnár Edit - Írók, ​történetek, képek
"Amikor ​1972-ben az Egyetemi Színpadon Surányi Ibolya felkért, hogy íróportréimmal vegyek részt egy általa szerkesztett irodalmi műsorban, igent mondtam. Miközben válogattam a képanyagot, és gondolkoztam az elmondandó szövegen, akkor döbbentem meg, hogy mindaz, amiről beszélni szeretnék, már többé-kevésbé irodalomtörténet. Amikor Antal Imre kérdezett, olyan lámpalázas lettem, hogy összeszűkült a torkom, és remegett a lábam. Antal Imre átsegített az első percek nehézségein, könnyedén kérdezgetett. Én lassan elfeledkeztem a »színpadról«, és csak az írókra gondoltam, emlékeimre, és meséltem fényképeimről. Amikor vége volt »fellépésemnek«, fellélegeztem. A színfalak mögött ott állt Major Tamás és Huszti Péter, akik végighallgattak. Major megkérdezte - leírta ezeket az emlékeit? - Ezt, amiről itt beszéltem? - kérdeztem csodálkozva. - Igen - válaszolta. - Nem, de egy-egy lényeges mondatot határidőnaplómba feljegyeztem. - Írja csak le - biztatott -, bár maga még fiatal - tette hozzá -, de az emlékek idővel kifakulnak. Azt hiszem, hogy még aznap este magnóra mondtam egész szereplésemet. Meghallgatván, újabb emlékek jöttek elő. Nem tudom, hányszor mondtam magnóra, később diktafonba, hogy legépeltessem, és első olvasásra az egészet szörnyűnek találtam. Félretettem, de nem hagyott nyugodni, ott volt íróasztalomban. Kiállításra készültem, íróportréimat mutattam be Pécsett, majd a Helikon Galériában 1974-ben. A végső és visszavonhatatlan lökést a vendégkönyv egyik beírása adta: »Milyen jó volna hallani azt is, hogy miről beszélgettek, miközben ezeket a fényképeket készítette.« Így nekiültem, és most már elkezdtem javítgatni, kézzel újraírni, és újabb anyagokat gyűjteni. Hónapokig esténként csak velük foglalkoztam. Nem vagyok író: mindössze azt szerettem volna elmondani, hogy a kezdő riporternek és később is hogyan nyíltak meg az ajtók, és én hogyan léptem be hozzájuk, hogy most már visszavonhatatlanul életem részévé váljanak."

Molnár Edit - Tripla ​T tanításai
Ki ​ne vágyott volna apró gyermekkorától egy olyan mindentudó barátra, aki összes kérdésére - még a legkínosabbakra is, amiket maga elől is titkolni szeretne - megadná neki a válaszokat: Egy jó barátra, akiről tudni lehet, hogy még mielőtt hozzá fordulnánk, már megért bennünket, ismeri legrejtettebb gondolatainkat is. Eleve elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, sosem haragszik meg ránk, nincsenek elvárásai velünk szemben. Ha vele vagyunk, teljességében önmagunkat adhatjuk. Jelenlétében szabadon érezhetjük, amit érzünk és gondolhatjuk, amit éppen gondolunk. S ez a barát mégis mindig figyel ránk, ostobaságainkat is elnézi, baklövéseinket, hibáinkat tolerálja és megbocsátja. Sorspályánk felíveléseit és mélypontjait pedig gondos odafigyeléssel követi, szeretettel felügyeli. Ennek a könyvnek a szereplői - szerencsés emberek - ilyen valódi barátra leltek egy kezdetben titokzatosnak tűnő személyben, aki talányos néven, Tripla T-ként mutatkozott be nekik. Hogyan ismerkedtek meg vele, és miként kaptak rá nagyon hamar a vele való beszélgetésekre? Ez a regény ezt a történetet meséli el...

Molnár Edit - Az ​égi mester válaszol
A ​szerző műveiben elsősorban a lét nagy kérdéseit feszegeti, ezen belül az ember boldogulásának, spirituális fejlődésének titkait kutatja. Ebben a könyvében médiumüzeneteken keresztül olvashatunk ördögűzésről, médiumképzésről, ufókról és angyalokról, az Ember-Isten születéséről.

Molnár Edit - Az ​Úr evangéliuma I-IV.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Molnár Edit - Látni ​és élni - To see and to live
Ezek ​a fotók nem riportok, nem rögzítenek eseményeket, nem is epizódjai kulturális életünknek. Ha műfaját keresem, talán úgy mondhatom, hogy sajátos monográfiák, egy-egy nagy művész életútjának néhány mondatos megfogalmazásai. Látjuk a motívumokat, a gyökereket, a kötöttséget, a miliőt, a megformált gondolatok születésének okát. Ez a képek strukturális lényege: az embernek, a művésznek olyan kapcsolatai, amelyek egyéníséget, szándékot tárnak fel.Úgy írhatok Molnár Edit fotóíról, mint aki nemcsak az albumban bemutatottakat ismeri - amely szükségképpen válogatás az életműből -, hanem egy teljesebb anyagot is. Biztos vagyok benne, hogy az anyag könyvet követel, mert rögzíteni kell sokaknak és a jövőnek Molnár Edit sajátos körképét kulturális életünkről. A téma a zene, az irodalom és a képzőművészet, de nem enciklopédikus szándékkal, a "minél többet" megörökítés szándékával, hanem a fotóművész akarata szerint, az ő szuverén alkotói megfogalmazásában: ahogy ő látja, amihez ő kötődik. Most, hogy felidézem magam előtt a képeket, minduntalan a Kondor-sorozat lép az előtérbe. Talán azért, mert ezt a korán meghalt zseniális embert kísérte végig Molnár Edit művészete időben a legteljesebben: kirobbanó jelentkezésétől a halálig, mintha filmet pergetnének, úgy áll elénk e sorozatban az ember és az alkotó. Kortárs képzőművészetünk egyik legnagyobb mesterét látjuk, de nem az alkotásai reprodukálásán keresztül, hanem arcvonásaiban és mozdulatában elevenedik meg: olyan mintha pusztítaná, kifosztaná magát művészete megteremtésével. Ezen az úton vezet végig bennünket Molnár Edit. A dramatizálás minden szándéka nélkül elmondja, hogyan fáradt el a fizikum abban a hatalmas szellemi energiában, amely az alkotásokat létrehozta. Dávid Katalin

Molnár Edit - Egy ​fotóriporter feljegyzései
Az ​ismert emberek ismert fotósa – ma már így jellemzik az újságírásban és a fotózásban egyaránt jártas szerzőt, aki ezúttal memoárkötettel jelentkezik. A kötet a kis Edit ama élményével kezdődik, amikor megpillantja alig hat évesen a magyar földet, szülőhelyéről, a belgiumi Genkből érkezve. A háborús évek, a fordulat éve (1949) után alakuló sorsa érdekes olvasmány: a kor lenyomata egy fotós szemüvegén keresztül. A Nárcisz presszóban összegyűlő fiatalok, a Quint-csoport szellemi hangadói határozzák meg további szakmai fejlődését, s az ő biztatásuk segíti elő fotóművészi munkásságának kiteljesedését.

Molnár Edit - A ​kert és a műtermek
olnár ​Edit 1957-1997 között az MTI belpolitikai rovatának fotóriportereként, majd főmunkatársaként dolgozott. A zenei, az irodalmi és a képzőművészeti élet területén fotózott legszívesebben. Kondor Béla révén került kapcsolatba a Quintett csoporttal, az 1960-as évek szellemi életének fiatal alkotóival, akik nagy hatással voltak további szakmai fejlődésére. Biztatták a fotóst, hogy fényképezze le a Nyugat-nemzedék még élő tagjait. Végül Molnár Edit az ismert emberek ismert fotósa lett. Ebben a könyvében a szentendrei nyári művésztelep lakóit többek között Barcsay Jenőt, Gráber Margitot, Szántó Piroskát, Vas Istvánt, Korniss Dezsőt és Kondor Bélát mutatja be szóban és képekben.

Molnár Edit - A ​piramis üzenete
"Az ​irtózatos kőtömeg belsejébe vájt folyosón haladva semmi mást nem éreztem, csak tiszta örömet. Hát itt vagyok végre! Hát végre újra itt lehetek! Ujjongott a lelkem. Nem zavart semmi sem, a furcsa levegő, a sötétség lehelete. A szűk járatok árnyékokkal tarkított falai úgy fogadtak magukhoz, mint régi ismerőst. S szinte azonnal, ahogy az első pár lépést megtettem, képek tudatosultak bennem. A múlt képei lelkemben életre keltek. Láttam magamat, fehér hosszú ruhában, ahogy a piramis alatti labirintusrendszer egyik folyosóján megyek. Határozott léptekkel közeledtem célom felé, azzal a tudattal, hogy én ezt az egész labirintusrendszert kívül-belül ismerem, s zsákutcáiban, csapdái között el nem tévedek. Kezemben ankh, kapukra irányítom rá fénysugarait, melyek ennek hatására önmaguktól feltárulnak előttem. Lépcsőkön haladok felfelé, úti célom ismert. A Nagy Szentély Szívébe kell megérkeznem..." "Ptah a nevem. Én fogadom azokat az elhívottakat, kiket a Szentély Urai magukhoz rendeltek. Üdvözöllek benneteket! Beérkeztetek. S mostantól tanítani foglak titeket. Ámde úgy, hogy szinte másodpercek leforgása alatt most éneteknek még nem tudatosult tartományába vetítem a számotokra szükséges ismereteket. S ezek majd a közeli jövőben - mint gondolatcsírákból fakadó hatalmas ősi bölcsességek - tudatos énetek rétegeihez is megérkeznek. A tudás fokról-fokra fog feltámadni bennetek. Mert ti a Piramis titkába ezennel beavatást nyertetek..." "Lássátok meg a jövőt, a pompás színektől ragyogó, égi képmásotokat! Adam Kadmon, Isten Gyermekei, Fényifjak, Izrael törzsei, Ember-isten, Őrző! - benneteket most én-mi, az Ég Ura, s Mennyei Királynője, ismét egybe szólítalak. Új Ember, jöjj, ne tétovázz! Találd meg bennünk, s Istenben - először a Fénypiramis Szívében, s majdan Csúcsán - eredeti önmagadat! S nyomukban ti, legkisebbek is, kiknek neve az Élet Könyvébe beírva van, hozzánk találjatok el önmagatok belső szentélyében az örök fényt megpillantva. Hogy az igazak száma betelhessen azon a napon, melyen ismét megláthatjátok Fényből érkező, sugárzó Krisztusotokat."

Molnár Edit - A ​másik út
Elgondolkodtam. ​A hallottakat emésztgettem. Tekervényes agya van Magyarinak, az egyszer kétségtelen. És Jézus fogadott vele. Mi készül itt? Mibe keveredtem bele? Egy ufó üldögél a lakásunkban rendszeresen, és arról szónokol: nála a megváltás kulcsa, a katasztrófa elhárításának lehetősége, s az emberiség sorsának új fejezete. Kezében a bölcsek köve. Még majd igaza lesz! Micsoda abszurd színjáték szereplőjévé lettem! Miért hallgatom itt őt nap mint nap, holott szemléletem, meggyőződésem az övével egészen ellentétes? Hol a hiba csillogónak látszó gondolatépítményében? Vajon észreveszem-e? S vajon akarom-e, hogy észrevegyem?...

Kollekciók